Jajdefinom

Partytorta

2011-12-24T15:43:00.001+01:00

Ez a torta egy partyra készült, méghozzá igazi csapatmunkában. Az ötletet egyik kedvenc blogomban láttam, és eldöntöttem, hogy ezt bizony meg kell csinálni.

Az alapja egyszerű csokis kevert tészta, mindenki úgy süti meg, ahogy szereti, nekem ez a kedvenc csokis receptem, ezt használtam. A csokibevonat belga csokiból készült, ezen ne spóroljunk, válasszunk minőségi csokit, különben műíze lesz és elrontjuk az élményt...

A golyókhoz viszont Anyukám segítségét kértem, mert nekem nem nagyon volt időm pepecselni velük. Ő többféle ízűt készített: volt meggyes, kókuszos, kávés, és ami a legjobb, hogy nagyszerűen le lehetett fagyasztani őket.

A bevonat is többféle, volt étcsokis, tejcsokis, fehércsokis, a sárga ha jól emlékszem színezett fehér csokiból készült, amelyhez sárga ételfestéket használt.

Akiben felmerülne a kérdés, hogy hogyan is lehet egy ilyen remekművet szeletelni, annak elárulom: sehogy!

:-)

A golyókat elkeztdtük leenni a tetejéről, egy része ment a fagyasztóba, és ekkor már lehetett szeletelni a tortát magát.

Ezzel a gyönyörűséggel kívánok mindenkinek Békés, Boldog Karácsonyt!

Summer Cake Inspiration- Nyári design torta

2011-12-11T19:41:00.001+01:00

Anyukám (is) nyárra vágyik...

Ismét csodálatos tortát alkotott!!!

Ajándékba készült, biztosan el voltak ragadtatva tőle.

Anya sütijeiben az a legjobb, hogy nemcsak szépek, hanem finomak is!

:-)

Csokis- ricottás rózsa

2011-10-09T12:06:00.002+02:00

Találtam egy blogot, amelynek már a címe is ínycsiklandó: Desserts for Breakfast.

Hát még a sütik...

Különben imádok sütit reggelizni, mert ez szinte kizárólag csak otthon, a szüleimnél történik, vasárnap reggelente. Meg néha szombaton is...

:-)

Ez mindig egy pillanatnyi nyugalmat jelent a rohanó életben.

Anyukám csodálatos süteményeire ébredni maga a tökély. Mellette friss kávé gőzölög, nem csörög a telefonom, nincs email, és a laptopom is kikapcsolva pihen többnyire jó messze.

Ezt a ricottás rózsát viszont én alkottam, mert mikor az az említett blogon rátaláltam, úgy éreztem, AZONNAL meg kellett sütnöm. Mondjuk pont a fő alkotóelemet, a ricottát a legnehezebb beszerezni, még Budapesten sem egyszerű, hiszen nem minden élélmiszerlánc tart, így a projekt kissé halasztódott, de végül elkészült a nagyszerű sütemény.

Az eredeti receptet itt találjátok, én azért ideírom magyarul is.

Hozzávalók:

4 és fél ek. jó minőségű kakaópor

4 ek. forró víz, én kb duplaennyit használtam, mert nagyon tömény lett a massza, ráfért a hígítás

3 tojás

1 Bourbon vaníliás cukor

22 dkg liszt

2 tk sütőpor

csipetnyi só

13 ek pha vaj- ez így nagyon bénán hangzik, de nagyjából azért ki lehet mérni. Sajnos nem mértem le, hány dkg volt, majd legközelebb.

30 dkg ricotta

21 dkg cukor

Elkészítés

A sütőt (légkeveréses) 170 fokra előmelegítettem.

Egy edényben összekevertem a kakaóport és a forró vizet.

Egy másikban a lisztet, sütőport, és a csipet sót kevertem össze.

A cukrot habosra mixeltem a vajjal, és kisebb adagokban elkezdtem szépen sorban hozzáadogatni a többi hozzávalót: tojás, ricotta, lisztes keverék, kakós keverék- összemixeltem- majd ismételtem addig, amíg minden hozzávaló a masszába került.

Hozzákevertem a vaníliás cukrot is.

Jó kis szolid massza lett, köszönhetően a ricottának, egyáltalán nem folyt, mint a kevert sütik általában.

A kedvenc rózsa- szilikonformámat kivajaztam, kiliszteztem.

Én midig így teszek, különben szilikon ide vagy oda, bizony a süti bele fog ragadni!

Tapasztalatból mondom, már jártam így, nem is egyszer.

Belekanalaztam a masszát, és mehet a sütőbe, kb 50 percre, nem szabad kiszárítani. 20 perc után le lehet takarni, ha nagyon pirul.

Törökország, imádlak!

2011-09-25T22:03:00.001+02:00

Úgy tűnik mintha eltűntem volna egy időre- és ez így is van. Jó kis mozgalmas nyaram volt, és bizony nem a főzésé volt most a főszerep. Rengeteg helyen jártam, sokféle programon vettem részt, volt köztük fesztivál, egy gyönyörű esküvő (nem az enyém) :-) (ne siettessetek már), jöttek vendégek egy hétre, és én is útra keltem.

Idén már másodjára jutottam el a varázslatos Törökországba, köszönet a cégnek, ahol dolgozom.

Bár a céges mítingek általában nem tartoznak az álomutazások közé, mindkét törökországi út nagyon jól sikerült, és levontam a konzekvenciát: Törökországba bizony vissza kell jönni!!!

Az első utam Isztambulba vezetett. Sajna csak két napot tölthettem ott, jóformán semmit sem láttam, mégis, a város elvarázsolt. Mindkét estét olyan éttermekben tölthettem el, ahonnan a kivilágított Boszporuszra láttunk, és halat ettünk herkentyűvel, és kb kétszerannyi pincér ugrált körülöttünk mint ahányan voltunk, és sepregette az asztalt a fogások között...Vendéglátás: ötös. A törörkök imádják a magyarokat "turkis-madzsar =family", mikor meghallották, hogy magyar vagyok, még jobban ugráltak körülöttem és hirtelen mindenkinekl akadt egy magyar rokona. :-) Isztambuli utamról nincs post, majd lesz, ha visszatérek oda "civilben"...

Augusztus végén pedig Izmirtől 85 km-re, Cesme-be szervezett a team mítinget.

Akkor még nem tudtam, de egy csodás (náluk) 5 csillagos, (nálunk ez megfelel 4csillagnak) hotelben foglaltak nekünk szállást, all inclusive ellátással.

Isztambulban át kellett szállni Izmir felé a helyi járatra, onnan kb még 50 perc volt busszal, végig autópályán.

Hotelünk az Altin Yunus, szobaszámom a négyezer- valahanyas...

A hotel szó szerint hatalmas, kicsit bolyongunk a szobákhoz, és megyünk is rögtön vacsizni. Az első vacsora helyben van, svédasztal, finom, főleg mert örülünk, hogy megérkeztünk és ismerősökkel találkozunk.

Csak másnap látjuk a napsütésben, hogy micsoda gyönyörű helyen is vagyunk...

Reggeli a teraszon, cicák között, csak a következő nap jövünk rá, hogy a hideg fogásokon kívül melegek is vannak-de akkora az étterem, pontosabban az éttermek sora, hogy ez elsőre fel sem tűnik...

Mivel ez egy gasztroblog, ugorjuk át az előadásos és a workshopos részt, és csak annyit jegyeznék meg, hogy igen szuper a szüneteket 35 fokban a csodás teraszon eltölteni, kávézgatni meg élvezni a sütiket és bámulni a tengert, a hajókat... meg a turistákat, akik a hőségben a medencében úszkálnak, mennek a tengerpartra, ami 5 percre van, és fura szemmel néznek ránk. ( tűsarkú, kosztüm, öltöny, nyakkendő...)

A hotelben az ebéd annyira nem különleges, hiába, nehéz ezer turistának (nem csak mi vagyunk) jót főzni, de nem panaszkodom, friss saláta és hal mindig van, tésztát is lehet finomat találni, friss gyümölcs sem hiányozhat az asztalról a desszertek pedig elbűvölőek, szóval ez a pár nap sem a fogyókúráról szól.

Elő- és főételeket nem fotóztam, nem volt érdemes, de a desszertekről csináltam képet, íme.

(Ami a hotel weboldalán van, az egyik galériában, az egy picit félrevezető, bár bizonyára van olyan étterem a hotelen belül, ahol úgy néznek ki az ételek. De az nem az all-inclusive turistás rész!)

Desszertkén vannak itt például mini baklavák, csokis és pisztáciás is, és ezek a fehér remegős cuccok, mintha puding lenne, de nem az.

A beszámolóm többi része inkább képekre koncentrál, mert csak arra emlékszem, hogy ezután minden vacsoránál legalább hat fogás volt, és sehol sem mondták meg, mikor jön a főétel, úgyhogy tényleg már az előételekkel jóllaktunk. Nagyon népszerűek a pástétomok, a padlizsán- és csicseriborsó- vagy sárgaborsó krémek, a friss saláták, a sajt, a friss kenyér, nyers zöldségek felszeletelve joghurtos mártogatósokkal.

Számomra a vacsorák fénypontja ez a hal volt, sea-bream- tudjuk meg a picértől, Chili&Vaniliától pedig, hogy ez durbincs- aztán hogy télleg az-e, azt csak a jóég tudja, de nem baj, isteni omlós, fehér, puha, amilyennek egy ilyen halnak lennie kell. Kár hogy nem szóltak előbb, hogy ez lesz a főfogás, így csak egy kis részét tudom élvezni, mert tele vagyok.

Úgy kell nekem.

Ez pedig az egyik étterem, ahová vittek bennünket.

A kiszolgálás mindenütt csillagos ötös: Isztambuli utam alatt és itt is, és üzenem a MALÉV-nek, hogy menjenek már egy kört a Turksih Airlines-szal, mert AZ színvonalas étel, amit ott adnak.

És a "csirkés vagy sonkás szendvicset" pedig felejtsék már el, szégyen az országra nézve, hogy ennyit tud a magyar légitársaság prezentálni ebéd címen, mi, akik hírösek vagyunk a paprikánkról, a pörköltünkről, meg a dobostortánkról...

Ezek a szendvicsek kicsik is, nem is finomak, és annyira egyen-alacsony színvonalúak, hogy nagyon égő.

És ciki, de inkább csak éhesebb lesezk attól az egy darabtól ami jár...

Szóval Törökország király, következő nyáron irány Cesme?

Multikulti pite

2011-07-31T12:01:00.001+02:00

Az omlós tészta: francia

Team: 1 magyar séf és 1 belga séf

Szilva: magyar, a piacról

Piteszezon van.

Ebben az esőben nem is lehet nagyon mást csinálni, mint sütni, főzni, alkotni, meg olvasni, meg DVDzni.

Demostmártényleglegyenmárjóidő!!!

A recept pofonegyszerű, mostanában mindig ezt sütöm, ma épp egy szedres verzió sült ki.

Hozzávalók:

(az omlós tészta Joanne Harris Francia konyha című könyvéből származik)

A paté briseé- hez:

25 dkg liszt

17,5 dkg hideg vaj

2 dkg kristálycukor

1 tojás

fél ek hideg víz

A topping:

sok- sok szilva, kimagozba, félbevágva

( vagy egyéb gyümölcs)

néhány evőkanál cukor

fahéj

Elkészítés:

A sütőt (légkeveréses) 200 fokra előmelegítettem.Az omlós tésztához minden hozzávalót robotgépbe raktam, késsel épp csak összeaprítottam, majd gyorsan összegyúrtam, és betettem a hűtőbe. Közben előkészítettem a toppinghoz valókat, addig lehűlt a tészta. Ezután két folpackréteg között kinyújtottam, és 1 nagyobb piteformábát kibéleltem vele (kivajazni nem kell,anélkül is mindig kijön szépen a szelet), a felesleges tésztaszélt levágtam. Belga séfem következett, rápakolta a gyümölcsöket, megszórta cukorral és fahéjjal, és 30- 35 perc múlva kész is lett a fínom forró szilvás pite.

in English

Berry Cake Party

2011-07-24T21:15:00.000+02:00

Persze ez a party nem ma volt, hiszen kora délután óta ömlik/szakad/csepereg/esik/szitál az eső, abbahagyhatná már végre.

A virágok köszönik szépen, jól vannak, nekik is elég az utóbbi 4 esős nap (nekem két hétnek tűnik...)

Jöjjön egy nyáridéző recept egy nyári kerti partyból.

A piacok roskadoznak a bogyóktól, málna, szeder, áfonya kelleti magát az asztalokon, hát ne tétovázzunk, hanem varázsoljuk el a vendégeket!

A recept Joanne Harris Francia konyha című könyvéből származik, az Áfonyás pite alapján készült.

Hozzávalók:

A paté briseé- hez:

25 dkg liszt

17,5 dkg hideg vaj

2 dkg kristálycukor

1 tojás

fél ek hideg víz

A töltelékhez:

50 dkg bogyós gyümölcs: feketeribizli, áfonya, málna

2 tojás

12,5 dkg cukor

175 ml tejszín

2,5 dkg liszt

2 kiskanál cranberry szirup

kevés vaníliaaroma

Elkészítés:

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.Az omlós tésztához minden hozzávalót robotgépbe raktam, késsel épp csak összeaprítottam, majd gyorsan összegyúrtam, és betettem a hűtőbe. Közben előkészítettem a töltelékhez valókat, addig lehűlt a tészta. Ezután két folpackréteg között kinyújtottam, és 12 kis piteformábát kibéleltem vele (kivajazni elfelejtettem), a felesleges tésztaszélt levágtam, , ment minden a hűtőbe, míg elkészítettem a tölteléket.Ez mindössze annyi, hogy a tejszínt, tojást, cukrot és a lisztet, cranberry szirupot és vaníliaaromát összekevertem robotgéppel. Ezután kivettem a formákat a mélyhűtőből, rászórtam a bogyókat, ráöntöttem a cukros- tejszínes cuccot, és már ment is be a forró sütőbe. Semmi elősütés, semmi vakonsütés, mégcsak meg sem szurkáltam.

Így néznek ki a piték sütés előtt

És így, mikor kész vannak.

Fél óra alatt sültek meg és az utolsó darabért szabályszerű harc folyt...

:-)

Sárga cukkini duplán

2011-07-24T13:39:00.000+02:00

A minap sétálgattam a piacon (imáádom a friss gyümölcsöktől, zöldségektől és bájos virágcsokroktól roskadozó asztalokat!), és egy öreg néne asztalán pár darab sárga cukkinibe botlottam.

Jött is velem mind haza ( a néni nem), és az alábbi fogást kreáltam belőle.

Az ötletet a Magyar Konyha aktuális számából vettem, amelyben a Balaton a fő téma.

Nekem bizony a Balaton a Riviéééra- Tihany, Szigliget, lángos, Kistücsök, Karolina Kávéház Füreden- nyammm- igyekszem sok- sok időt lenn tölteni a magyar tengernél, mert nem tudok betelni vele.

Szóval a Konyha Magazinban a cukkini az egyik fő téma, és egy cukkinipürére esett a választásom.

De hogy ne csak szájnak, hanem szemnek is ingere legyen a vacsora, nem tettem bele az összes sárga cukkinit a pürébe, hanem pár sült szeletet félretettem a tálaláshoz.

Mióta pedig a Metroban felfedeztük a halas hűtő sarkában eldugva a FineFood termékeit, az amúgy nagyon finom szardínia- és makrélakonzervek helyett inkább ezeket választjuk.

Füstölt makréla dupla cukkinipürével

Hozzávalók

ad hoc, ízlés szerint

sárga cukkini, egy-két darab

zöld cukkini, egy-két darab

olívaolaj, só, bors

zöldf űszernővényekről néhány levél, ami van, menta, bazsalikom például

citrom leve, esetleg héja

füstölt makréla

a tálaláshoz bulgur, ha tartalmasabbá akarjuk tenni

Elkészítés

A cukkiniket karikára vágom (nem hámozom), és kevés olívaolajon mindkét oldalukat megpirítom.

Pár szeletet félreteszek a tálaláshoz.

A maradék cukkinikarikák mehetnek a mixerbe, kicsi olívaolajjal, a citrom levével és héjával együtt. Sózom picit, borsozom, és összepürésítem, de ne legyen nagyon homogén.

Úgy tálalom, hogy alulra bulgurt halmozok, egy gyűrű segítségével, majd arra egy szelet sárga cukkinit, erre pedig a pürét.

Frissen őrölt borssal meghintem, melléteszem a halat és élvezem a nyárestét a teraszon.

Veggieburger.Veggie-licious.

2011-06-20T22:20:00.001+02:00

A kb 1 éve vásárolt Vegetarian GoodFood abszolút jó befektetésnek bizonyult. Sok mindent elkészítettem már belőle, de még mindig kínál újdonságokat. A fotók gyönyörűek (az újságban), és rengeteg színes zöldség és gyümölcs kelleti magát a lapokon.

Jöjjön hát egy újabb vegaburger, ami minimális energiabefektetést igényel, bár kell hozzá néhány spéci hozzávaló: egy érett avokádó, salsaszósz, egy vörösbabkonzerv, egy lime és egy kontaktgrill.

Mexikói vörösbab-burger lime joghurttal és salsával

Hozzávalók az eredeti recept szerint

6 személyre

2x 40 dkg vörösbabkonzerv (ez kb 2x 24 dkg lesz, ha leszűrjük)

10 dkg zsemlemorzsa

chilipor, ízlés szerint

friss koriander, felaprítva

1 tojás

paradicsomsalsa (Sparban és Metroban is lehet kapni, egy kis doboz bőven elég)

1 natúr joghurt

fél lime leve

só, frissen őrölt bors

a tálaláshoz:

6 zsemle, teljes kiőrlésű lehetőleg, vagy bagett

avokádószeletek

friss saláta, hagymaszeletek

Elkészítés:

Előveszem a blenderemet, és belepakolom a leszűrt babot, a zsemlemorzsa nagyobb részét, a chiliport, és a korianderlevelek felét, valamint a tojást. Megnyomom a gombot, és nagyjából összemixelem, kicsit maradjon darabos.

6 részre osztom a masszát, és vizes kézzel lapos pogácsákat formázok, majd a maradék zsemlemorzsába forgatom őket.

Mehetnek a kontaktgrillbe.

Közben összekeverem a joghurtot, a lime levét és a maradék korianderleveleket, friss borsot is tekerek rá.

Mikor átsültek a pogácsák, a zsemléket félbevágom, ráteszek egy kevés lime-os joghurtot,mehet rá a saláta és a hagymaszeletek, (ha szeretjük), majd a pogácsák, és salsaszósz a tetejére.

Az avokádószeletekkel tálalom.

Kalóriatartalom: 195 Kcal/ adag

Two Greedy Italians

2011-06-19T23:39:00.001+02:00

Míg mások leginkább parfümöt vásárolnak a reptereken a duty feriben, én szorgalmasan bogarászom az újságosok kínálatát. Legutóbb Stockholmban került a lezembe a Delicious magazin angol nyelvű kiadása, amelynek nagyon megörültem, mert ezzel leginkább franciául és hollandul találkoztam eddig, amely nyelveken mondhatjuk még eléggé kezdetleges a tudásom- de ami késik nem múlik...

Szóval a magazin első átlapozásra nagyon tetszett, a repülőn jobban belemélyedve már nem annyira, aztán újra a kezembe vettem, tüzetesen átnéztem, és arra a következtetésre jutottam, hogy szenzációs.

( talán azért szontyolodtam el kissé az elején, mert több oldalt szentelnek halas cuccoknak, amik itthon kevésbé megvalósíthatóak...sajnos...)

Mégis körülbelül 2 perc alatt sikerült összeválogatnom a mai menüt, mindent lehet kapni a piacon, és pillanatok alatt kész van. Jó sok kaja lesz belőle, marad a hétre is bőven...

A weben pedig itt érhető el a magazin:

http://www.deliciousmagazin.co.uk/

Ezt a menüt két olasz fickó, Chef Carluccio és Gennaro kreálta, akik az olasz vidéki hangulatot idézik ezzel, és könyvet is írtak, valamint a BBC-n is szerepelnek, mint Two Greedy Italians.

Én máris beléjük szerettem.

:-)

Előétel

Grillezett cukkini gorgonzolával, friss bazsalikommal és aszalt paradicsommal

Hozzávalók

2-3cukkini

pár dkg gorgonzola

4 aszalt paradicsom apróra vágva

2 gerezd fokhagyma apróra vágva

bazsalikomlevelek

frissen őrölt bors

Elkészítés

A cukkiniből megpróbálunki minnél vékonyabb szeleteket vágni, és grillen megpirítjuk.

Könnyebben megy, ha egy rosé gyöngyözőbort is felbontunk közben, és megkóstoljuk.

:-)

Míg pirul a cukkini, összevagdossuk a paradicsomokat és a fokhagymát, összekeverjük.

Mikor kész a cukkini, először is megpróbáljuk nem behabzsolni az egészet, hanem a szeletekre rárakunk egy bazsalikomlevelet egészben, pötyögtetünk rá a sajtból, és a paradicsomos fokhagyma- keverékből is, csak annyit, hogy fel tudjuk tekerni őket.

Frissen őrült borssal megszórjuk, szervírozzuk, és bezsebeljük az elismerést.

Kalóriatartalom: az eredeti recept 2-3 cukkinihez 10 dkg gorgonzolát használ, szerintem ez nagyon sok, és 12 db tekercsre számolja az energiatartalmat: 110 Kcal/tekercs.

Leves

Fehérbableves nyáriasan

Ok, tudom, 35 fokban nem épp levesre végyik az ember, de ennek egyszerűen nem tudtam ellenállni.

Konzervbaból 5 perc alatt kész van.

Hozzávalók:

2 fehérbabkonzerv, kicsi szemű

2 paradicsom felkockázva

2 zellerszár felszeletelve

olívaolaj, só, bors

zöldségleves

friss petrezselyem

oregánó

Elkészítés

Az olajon elkezdem pirítani a zellerdarabokat, majd hozzáteszem a paradicsomot. Kicsit átforgatom, majd felöntöm a zöldséglevessel, összeforralom. Mehet bele a leszűrt babkonzerv, az oregánó, nem kell főzni nagyon, mert a bab puha. Összeforr, utánaízesítem sóval, borssal, és megszórom petrezselyemzölddel.

Kalóriatartalom: az eredeti recept 1,6 l zöldséglevessel készül, 4 személyre, 50 dkg babbal, 50 dkg paradicsommal, így 221 Kcal/adag

Főétel

Rozmaringos csirkecombok újkrumplival sütve

Hozzávalók

1 kg kis szemű újkrumpli

10 alsó csirkecomb

1 nagyobb fel hagyma

sok- sok friss rozmaring

só, bors, (esetleg csirkepác sem rontja el)

olívaolaj sütéshez

Elkészítés

A combokat megmosom, megszárogatom, és bedörzsölöm a csirkepáccal, amit előtte kis olajban elkevertem. Beteszem a hűtőbe addig, míg elkészítem a többi hozzávalót.

A hagymát nagyobb kockákra vágom, a krumplit megmosom, és kissé megdörzsölgetem, nem hámozom.

A rozmaringról letépkedem a leveleket.

A csirkecombokat egy tepsibe elkezdem lerakni szépen egymás mellé, majd a fennmaradó helyeket kitöltöm a krumpliszemekkel, és megszórom a hagymával. A rozmaringból még előtte dugdosok a csirkecombok bőre alá, a maradékot csak úgy rászórom.

Mehet a stöbe, amit 200 fokra előmelegítettem.

A recept szerint 2x 30 perc elég, hogy átsüljön, félidőben össze kell forgatni a cuccokat, hogy minden oldala egyenletesen süljön. Szerintem az egy óra sütés nem elég, én letakarva sütöttem kb 50 percet, aztán még egyszer annyit, és volt, hogy felvettem a hőmérsékletet 220 fokra és átkapcsoltam felső pirításra, így lett tökéletes.

Kalóriatartalom: 1,6 kg csirkére számolva,1 kg krumplival és 8 articsókával (amit én kihagytam), mindezt 4 személyre ajánlja a recept, 545 Kcal/fő.

Budapest, te csodás!

2011-06-13T20:42:00.001+02:00

Turista voltam a saját városomban.

:-)

Nagyrészt nagyon jól éreztem magam, bár két és fél napig vezettem és idegenvezettem, és úgy néztem ki vasárnap estére, mint egy zombi, mindig rácsodálkozom Budapestre: olyan gyönyörű, és nagyon boldog vagyok, hogy itt élhetek...

Viszont több dolog mérhetetlenül bosszantott, és azt a következtetést is levontam, hogy mi, magyarok még mindig nagyon sokat kell tanuljunk vendégszeretetről, udvariasságról, és nem csoda, ha nem tudjuk eladni magunkat.

Remélem a következő sorok tanulsággal szolgálnak...történtek ugyanis dolgok, amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni.

Vásárcsarnok

A Fővám téri Vásárcsarnok nagyon látványos, bóklászunk fel- le, egyszercsak az első meleten gyönyörű bőr táskákba botlunk. Árak viszont sehol. Gondoltam megkérdezem, mennyibe kerülnek, mert külföldi barátaimnak is tetszettek- bár az árus nem nagyon igyekezett felállni a kisszékről. Még majdnem nekem kellett elnézést kérnem, hogy érdeklődöm. Kérdezem, mennyibe kerülnek a táskák. Gúnyos válasz: pontosan melyiket akarom megvenni? Gondoltam magamban, hát így egyiket sem, hogy nem tudom az árukat...Lehet, hogy naiv vagyok, de annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem is tudtam válaszolni, hiszen tényleg szép bőráru volt mind. Kicsit furán néztem, hát még az EU törvényekhez szokott barátok- akik szerint ez törvényellenes, hogy nincsenek kiírva az árak..., és visszakérdeztem, hogy mondjuk a középső sor...

Erre az eladó úr kifejezetten rosszindulatúan azt válaszolta, hogy ötezertől hétezer- ötszázig- hogy a differencia miből állt, azt sohasem tudtam meg, ugyanis annyira flegma volt, és annyira felbosszantott, hogy egy másodpercen belül otthagytuk...

Ha nem nézek ki szakadtnak, akkor egy ezressel több? Ha angolul beszélek, akkor még egy ezressel több?

Mindenkinek javaslom, menjen pár üzlettel tovább, ott ugyanazokat a táskákat árral együtt meg lehet találni...

Váci utca- Olasz étterem, a nevére nem emlékszem de nem is fogok visszatérni

A Vásárcsarnokból a Váci utca felé indultunk. Nem részletezném, hogy melyik shopban mennyi időt töltöttek a barátnők, de sehol sem lehetett kártyával fizetni... mondjuk később kiderült, hogy a rendszer bolondult meg, úgyhogy ezért nem érheti szó a ház elejét, csak kellemetlen volt.

Viszont a nem shoppingoló többiek úgy érezték, elég forrón süt a Nap és elég ideje sétálunk már ahhoz, hogy igyunk valamit, talán együnk is.

Választásunk a Mango- val szembeni olasz étteremre esik, mert az pont az üzlettel szemben van, így könnyű észrevenni, mikor vége a shopping- szekciónak. (valami Tarverna vagy Cucina Italiana a neve)

Kb 20 asztal, pár összetolt nagyobb asztal kivételével az étterem üres, a hosszú asztalnál kb 15en ülnek.

Belépünk, nem fogad ugyan senki sem bennünket, de egy pincér buzgón gépel valamit, odamegyek, és mondom, hogy elnézést, hatan lennénk, innánk és talán ennénk is valamit. Rámnézett a nagy boci szemeivel, és bánatosan közölte, hogy sajna egy nagy(!)csoport éppen most érkezett, és bennünket most nem tudnak kiszolgálni, csak sokára, és ugye megértjük...

Hát nem, nem értjük meg.

Budapest központjában, a Váci utcán, ami kb 100 éve turistaközpont, hogyan lehet gond egy 50 fős étteremben szombat délben, hogy érkezett még 6 vendég????????

A tulajdonos jobb lenne, ha elmenne valami tréningre, ahol ezt megtanulhatja. Vagy vegyen fel még egy szakácsot és építsen még egy kemencét. Vagy zárjon be.

Természetesen nem maradtunk...

Anna Café

Karnyújtásnyira az Anna Café- itt van minden, ami szem- szájnak ingere, és fáj is rá a fogunk: szendvics, capuccino, desszert, hát leülünk, az árnyékban találunk egy asztalt, ami kicsi ugyan hat embernek, de még egyet oda lehetne húzni és akkor meg van oldva a helyzet.

Gondolom én naivan.

Szólok a pincérnek, hogy kérnénk még egy asztalt, aki nem túl kedvesen közli erre, hogy azt ugyan ide nem lehet, de üljünk már át a napra, mert ott meg tudja csinálni...

Itt már kezdett elszakadni a cérna.

Milyen hozzáállás ez?????????

Csak mellékesen közlöm, hogy a napon kb 35 fok volt, nem véletlenül igyekezett mindenki hűsölni az árnyékban!

Itt már nagyon mérges voltam, kezdett elegem lenni. Ez lenne a magyar vendégszeretet?

Én kérek elnézést, de én vagyok a vendég, én fizetek, és nem gondolom, hogy lehetetlent kértem!

A helyzetet szerencsére megoldotta, hogy felszabadult két asztal az árnyékban, így átültünk oda, más lett a pincérünk is, egy végtelenül kedves hölgy, aki megmentette az Anna Cafét a rossz osztályzattól: tündéri, csacsog, mosolyog, perdül- fordul, és már kapjuk is a hűsítőket...

Az ételekkel ér a második nagyon pozitív csalódás: gyönyörűek, és finomak is, tényleg úgy néznek ki, mint a fotók a menün, nem is olyan rossz hely ez az Anna Café...

Anna szendvics

Cézár saláta

Bagel lazaccal

Utunk a Várba vezet, és ezzel a csodálatos panorámával zárul a délutánunk.

Vacsorázni a Kakas Étterembe megyünk.

Ami megérdemel egy külön bejegyzést.

Csillagos ötös osztályzatot kapott...

Nyárból nyárba

2011-06-13T00:19:00.000+02:00

Nyári menü egy óra alatt

Business tripek után az egyik legkellemesebb kikapcsolódás a konyhában ügyködnöm.

Akkor is, ha egy csodás mesevárosból térek haza, ahol szintén 30 fok volt, hétágra sütött a Nap, hajók ringtak a vizen, és ismét rácsodálkozhattam a világ egy másik szeletére.

Akkor is, ha gyönyörűek a fehér éjszakák, és hálát adunk a Malévnek, hogy nem tart hetekig az utazás, mint régen mindjuk a Vasa hajóhoz hasonló járműveken.

Akkor is, ha lazac és lazac között lehet választani az éttermekben...

Jó hazaérni...

Na azért ne kelljen egész nap főzni, de egy óra alatt is csodás menüt lehet összeütni.

Kell hozzá néhány ötlet, mondjuk a mindig csodás GoodFood magazinból, egy zöldséggel- gyümölccsel feltöltött hűtő, jó zene, és egy pohár hideg habzóbor sem jön éppen rosszul...

:-)

Welcome home!

Előétel:

Avokádó hummusszal és paradicsomsalátával

GoodFood recept.

Hozzávalók két személyre

1 érett avokádó

2 paradicsom

egy szál újhagyma

pár darab nagy olajbogyó

só, bors, olívaolaj

egy lime leve

pár evőkanál hummusz

barna kenyér a tálaláshoz

Elkészítés:

Először a hummuszt készítem el: egy csicseriborsókonzervet, két gerezd fokhagymát, egy fél citrom levét és pár evőkanál tahinit beledobálok a mixerbe, sózom, borsozom, megnyomom a gombot, és várok, míg a kedvenc gépem simára keveri.

A paradicsomot felkockázom, a hagymát is ki kockákra vágom, az olajbogyót is felaprítom. Összekeverem, öntök rá olívaolajat, tekerek rá frissen őrölt sót és borsot, és egy lime levét, félreteszem a tálalásig.

Közvetlenl tálalás előtt rakom össze: az avokádót félbevágom, a magját kiveszem. Az üreget megtöltöm hummusszal, és a paradicsomsalátával tálalom, egy szelet rusztikus barna kenyérrel.

Főétel

Mentás- bazsalikomos kuszkusz grillezett padlizsánnal

Hozzávalók

1 padlizsán

sok- sok friss menta és bazsalikom

kuszkusz

olívaolaj, só, bors

pár darab miniparadicsom

fél citrom leve

Elkészítés

A kuszkuszt forró vízzel nyakonöntöttem, és állni hagytam. Pont kész lett, mire elkészültem a többi hozzávalóval.

A paradicsomot feldaraboltam, a fűszernövényeket összevagdostam apróra.

Összeforgattam a megpuhult kuszkuszt olívaolajjal, a paradicsommal, a fűszernövényekkel, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a citromlevet.

A padlizsánt dizájnosan meghámozom zöldséghámozóval, hogy csíkosak legyenek, így jobban mutatnak. Mehettek a kontaktgrillbe, ahol pillanatok alatt megsültek.

A képen látható módon tálaltam.

Desszert

...hihetetlen, de még erre is maradt időm! Mondjuk körülbelül 10 percnyi időt igényel az elkészítése...

Mivel ezt csak mi tudjuk, lesz ámulás- bámulás, mikor a vacsora végén elővarázsoljuk a hűtőből, ahol szépen le is hűl annyira, hogy tálalható.

Csiribú, csiribá!

:-)

Csak győzzük az elismerést bezsebelni!

Csokis grízpuding friss nyári gyümölcsökkel

Hozzávalók

4 dl tej, vagy csokis tej-normál tej vegyesen, ha van

6 ek búzadara

pár szelet jó minőségű étcsoki

2 dkg vaj

friss gyümölcsök összevagdosva

cukor/édesítő, ahogy szeretjük

(én nem raktam bele extra cukrot, mert 2 dl gyári dobozos kakaót használtam)

Elkészítés

A tejet, csokit, vajat egy lábasban elkezdem összemelegíteni, és mikor elkezd forrni, belekanalazom a búzadarát. Pillanatok alatt összeforr, ekkor egy hideg vízzel kiöblített formába öntöm.

Az egyetlen dolog, amiért aggódni kell, hogy csomós lesz, erre vigyázzunk.

Ha van valakinek ötlete, hogy lehet ezt elkerülni, ne habozzon megírni.

Kicsit hűl, mehet a hűtőbe, és a vacsi végén friss gyümölcsökkel tálalom.

Tegyünk be egy jó DVD-t, és élvezzük a hosszú hétvégét...

Zöldfűszerek, zöld pesto házilag és zöld cuccos orechiette saláta

2011-06-02T22:36:00.000+02:00

Zöldmániám mindig előjön ilyenkor kora nyáron, salátát akarok, meg zöldborsót, meg olyanokat, ami itthon nincs (pl broad bean), és sok- sok zöld fűszernövényt... Most ezek növögetnek az erkélyen: menta, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring.

A titok a tápoldatban rejlik, és sok- sok vízben. Ezek a gyönyörűségek szimpla kis cserepesként kezdték a pályafutásukat, és itt már erős ritkítás és megszedés után láthatóak.

Ezekből lett a pesto házilag, alapreceptként a GoodFood pestoreceptjét használtam, ami amolyan hamis pesto, mert fenyőmag nincs benne, de így is tökéletes lett.

Házi pesto

Hozzávalók

hivatalosan itt

Én csak szemre pakolgattam mindent a mixerbe:

bazsalikom, jó sok

menta, jó sok

olívaolaj

citromlé, só, bors frissen őrölve

parmezán sajt lereszelve

fokhagymegerezdek felszeletelve

Gomb megnyom, eredmény a képen.

A pestot a következő könnyű vacsora elkészítéséhez használtam, szintén a GoodFoodról szermányoltam, elsőre beleszerettem. Azért nagyon jó, mert egy jobb konyhában szinte minden van hozzá: tészta a szekrényből, parmezán, fokhagyma a hűtőből, zöldbab a mélyhűtőből... csak újkrumplit kel szerezni hozzá. Recept innen.

Tészta újkrumplival, zölbabbal, házi pestoval

Hozzávalók

bármilyen tészta, ami elég apró, hogy megtapadjon rajta a pesto, én orechiette-t használtam

pár szem újkrumpli, lesikálva, félbe/negyedbe vagdosva, megfőzve, maradjon roppanós

zöldbab megpárolva

pesto

A megfőtt tésztát összekeverjük a zöldbabbal, újkrumpli darabokkal, és összeforgatjuk a pestoval.

Friss borssal és esetleg még parmezánnal tálaljuk.

Kalóriatartalom: 405 Kcal/adag, ha pontosan méregetünk az eredeti recept szerint

Damme

2011-05-17T21:14:00.000+02:00

Van egy hely Belgiumban, nem túl messze a tengerparttól, egy csatorna mellett, amelyet még Napóleon épített.

Ez a hely Damme, egy kedves kis falu, amúgy a legenda szerint Till Eulenspiegel szülőhelye- érdekes, hogy ezt a mindenkit megtréfáló népi hőst a németek és a belgák is a sajátjukénak tekintik- nos, Dammeban ez nem kétség, hogy innen származott. (Felettébb örültem, mikor a „valóságban” is találkoztam vele, hiszen gyermekkorom kedvenc mesekönyvében, a Hegyi Szellemben olvastam róla először, szóval mintha gyermekkori (azóta is) folyton olvasó énem köszönt volna vissza…bár mondjuk az a német verzió volt, de így is örültem. A belgák kicsit másképp írják le a nevét, így: Tijl Uilenspiegel)

Ez a hely a környékbeliek között nagyon népszerű. A sarkon áll egy étterem, vagyis Tea Room, a tipikus rusztikus belga konyha megtestesítője: folyton tele van, mivel egy útkereszteződésben áll, amolyan régi idők meséi szerint a falu központjában, ahol a társasági élet folyik. Napközben itt pihennek a helyiek jófajta belga sörök mellett, eszegetik a sültkrumplit, az ízes belga sajtokat és egyéb finomságokat, estére pedig ugyanez pepitában- vacsorával megspékelve.

A menü végtelenül egyszerű: hal így, hal úgy, scampi így, scampi úgy, shrimpkrokett, sajtkrokett, spagetti, kecskesajtsaláta, sültkrumpli, egy-két egyéb saláta- desszertként pedig fagyi, gyümölcs és nem tudom még mi, mert odáig nem nagyon jutunk el.

Általában van napi ajánlat, ez ma coq au vin, de ez túl nehéz nekem- maga az étel is, és a kiejtése is... egyszerűen lehetetlen…, van még halválogatás tejszínes szószban, és a híres SLIPTONG, vajban sütve.

Mai vacsim tehát egy, a nyelvhalak családjába tartozó halféle, a sliptong, vajban sütve- egyszerűen mennyei...
Érdekesen kell kifilézni: a gerince mellett végig kell vágni, és ezután kb az egy centiméteres rész szépen leválasztható a szálkákról, és nem marad benne egy pici szálka sem.

Körete saláta, illetve mellé külön tálban szolgálják fel a sültkrumplit.

A társaság többi része megoszlik, kis rákot rendel, ki halat, ám a sültkrumplit kivétel nélkül mindenki lapátolja befelé...

Télen a kandalló melegít, nyáron hűs van a falak között, mindenki élvezi a mennyei vacsorát.

Hát így megy ez Damme-ban, napról- napra, hónapról- hónapra, évről-évre...

Ha véletlenül arra tévedtek, ki ne hagyjátok!

Egészséges vacsorák- Makrélasaláta újburgonyával

2011-05-15T19:20:00.002+02:00

Továbbra is az egészség jegyében.

Makrélasaláta újburgonyával

6 személyre

300 kalória alatt

Hozzávalók

75 dkg újkrumpli

recept szerint 5 ek light majonéz, én erről lemondtam, és olívaolajat használtam

1 újhagyma összevágva

10 dkg madársaláta vagy ami éppen akad

1 csomag füstölt makréla jobb helyeken, Budapesten ez jobbára egy makrélakonzerv, jól lecsöpögtetve

só, frissen őrölt bors, friss citromlé

Elkészítés:

Az újkrumplit hámozás nélkül egyben megfőzzük, nagyobb kockákra vágjuk.

Ezután a teendő nagyon egyszerű: a krumplit, salátát, hagymát jól összeforgatjuk az olívaolajjal/ majonézzel, sózzuk, borsozzuk, és csavarunk rá friss citromlevet.

A makrélával tálaljuk.

Kalóriatartalom: 1 adag/286 KCal, 22 g szénhidrát, 18 g zsír a majonézes verzióban

Egészséges vacsorák- Töltött padlizsán mozzarellával és paradicsommal

2011-05-15T18:51:00.003+02:00

Azaz vacsorák 300 KCal alatt, mert itt a bikiniszezon, és itt az aktuális fogyókúraláz...

Véleményem szerint azonban nem kampányszerű fogyókúrázni kell, hanem folyamatosan oda kell figyelni, mikor mit eszünk.

A fogyókúra szótól amúgy engem a hideg is ráz, hiszen régebben ez azt jelentette, hogy no kenyér, no tészta, no csoki, no süti, na ne már... ezeket szerintem főleg este kell hanyagolni, szóval egy órás kardioedzés után ne együnk meg egy 600 kalóriás tejszínes tésztavacsorát plusz egy nagy szelet tortát csak mert olyan ügyesen edzettünk...

Viszont az is igaz, hogy kalóriaredukció, mozgás és következetes odafigyelés nélkül senki se várjon egy deka fogyást sem.

Ezen alapul amúgy minden sikerdiáta is, csak egy kicsit a sorok mögé kell nézni.

Szóval ezentúl új címke tűnik fel itt blogon: vacsorák 300 KCal alatt.

Ezek a vacsik nem sok szénhidrátot fognak tartalmazni, hiszen azt estére már nem nagyon kell(ene) enni, de tartalmasak lesznek, mert biztos mindenki tapasztalta, hogy 2 levél salátával és fél cukkinivel bizony nem lehet jóllakni estére, akármilyen szépen tálaljuk is...

Emellett tervben vannak ebédek 400 KCal alatt, anikben lehet rizs, tésza, illetve más szénhidrátok is.

A recept egyébként a legújabb GoodFood magazinból származik, ahol a kalóriák mellett a szénhidrát- fehérje- stb tartalmat is feltüntetik egy- egy receptnél.

Töltött padlizsán 300 kalória alatt

4 személyre

Hozzávalók

2 padlizsán

2 tk. olívaolaj

1 hagyma, felaprítva

4 fokhagymagerezd, szintén felaprítva

12 db miniparadicsom, félbevágva

5 dkg olajbogyó, felaprítva

friss bazslikomlevél

12,5 dkg mini mozzarella, félbevágva ( 1 cs)

friss kenyérmorzsa (én parmezánt használtam inkább)

Elkészítés

A padlizsánokat félbevágjuk, kikaparjuk a belsejüket, úgy, hogy maradjon egy vékony réteg a héjuk felett, és a belsejüket felaprítunk és félreteszünk.

A héjakat kicsit megspricceljük olívaolajjal, sózzuk, tekerünk rá frissen őrült borsot, és 200 C-on 15 percig sütjük sütőben.

Közben az olívaolajon elkezdjük pirítani a hagymát és a padlizsán belsejét, majd hozzáadjuk a fokhagymát.

Kicsit tovább pirítjuk, majd mehetnek hozzá a paradicsomfelek. Sózzuk, borsozzuk, és kb 3 percig pároljuk még együtt. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a mozzarellát, összeforgatjuk, és visszatöltjük a padlizsánhéjakba.

( Ha használunk kenyérmorzsát, akkor most rászórjuk.)

Visszatesszük a sütőbe, amit közben visszavettünk 180 C-ra, és még 15 percig sütjük, amíg a mozzarella megolvad.

Tálaláskor megszórjuk parmezánnal és friss bazslikomlevéllel.

Kalóriatartalom: 1 db/266 KCal, 14 g szénhidrát, 20g zsír

Gyönyörű gyömbértorta

2011-04-22T16:23:00.001+02:00

Hát persze, hogy a GoodFood magazinból!

Méghozzá a Healthy Issue számból.

Bár az az egy biztos, hogy ez a torta nem healthy...

35 dkg csoki és 25 dkg vaj keverékére semmiképpen sem mondanám, hogy egészséges, akkor sem, ha lisztmentes tortáról van szó...

Akkor sem, ha van benne pár kiskanál egészségesnek kikiáltott gyömbér...

De ha valaki egy iszonyatosan finom, ragacsos csokis- gyömbéress cuccra vágyik akkor bátran lásson neki...

Hozzávalók:

25 dkg vaj

35 dkg jó minőségű étcsoki, én belga csokit használtam

2 ek gyömbérbor vagy pálinka vagy mi, én kihagytam

14 dkg kristálycukor

10 dkg muscovado cukor

(apropó, mondja már meg valaki, hogy a téglává keményedett muscovadóval mit lehet kezdeni? nálam ugyanis a kukában végezte...)

5 tojás, szétválasztva

7,5 dkg darált mandula

1 ek őrölt gyömbér-én frisset használtam, jó sokat, lereszelve

1 ek gyömbérkonzerv ( én sushihoz valót aprítottam össze)

Elkészítés

A sütőt 170 C-ra előmelegítjük.

Egy piteformát vagy kapcsos tortaformát kivajazunk, a recept szerint meghintjük kakaóporral, én ezt a lépést kihagytam, féltem, hogy megég.

A csokit és a vajat gőz fölött összeolvasztjuk. Ne ijedjünk meg a csoki mennyiségétől, kell az bele. Hozzá kellene itt adni a gyömbérbort is, én ezt kihagytam.

Mikor összeolvadt, levesszük a gőzről és kissé kihűtjük.

Közben a cukrokat összekeverjük, és a tojások sárgájával fehéredésig habosra keverjük. Ekkor mehet bele a kihűlt csokis vajas cucc, valamint a darált mandula és a reszelt gyömbére(ek) is. Jól összekeverjük.

Ezután külön tálban felverjük a fehérjét, és kis részletekben a csokis masszához keverjük, ezt már lehet fakanállal is, hogy ne nagyon törjön össze a hab. Én a legalacsonyabb fokozattal kevertem géppel, nagyon rövid ideig, figyeljünk, hogy az edény aljáról is keverjk fel a csokis masszát.

Ezután simítsuk bele az előkészített formába ( hogyha a forma túl kicsi, túl sok lesz a massza bele és ki fog mászni sülés közben, ez nem jó, mert megkeményedik. Nekem másodjára nagyobb formát kellett volna használnom, vagy magasabbat.)

170 C-on 50 percig sütjük,de maximum 1 óráig, hiszen belül lágynak kell maradnia.

A recept szerint kellene még rá csokis topping, úgy gondolom az már tényleg túlzás lenne, kalória és íz tekintetében is...

És nem, nem kell bele sütőpor.

Hol jártam?

2011-03-28T16:46:00.005+02:00

Bicikli, tulipánok- szerintem ennyi is bőven elég ahhoz, hogy kiderüljön:

Amszterdamban!!!

Amszterdamban folyamatosan buli van, mindenki biciklivel közlekedik, csodás múzeumaik vannak, az egész várost belengi a marihuána jellegzetes illata, fiatalok hanglérkodnak
a vöröslámpás negyed kirakatban mobiltelefonáló és riszáló utcalányaival, vagy épp kritizálják őket, és nagy fájdalmamra olyan, hogy holland konyhaművészet, nem igazán létezik. Legalábbis annyira bézik hogy nem nagyon vannak autentikus holland éttermek, mint például itthon magyaros jellegűek.

Vagy csak nekünk nem sikerült megtalálnunk...

...de erről később, lássuk először hogyan érkeztünk meg.

MALÉV járat, nem rossz, de lehetne sokkal- sokkal jobb is, ugyanaz a sonkás vagy sajtos miniszedvics hónapok (évek?) óta, azért ennél többre is képesek lehetnének...tessék megnézni egy Turkish Airlines-t vagy egy Brüssels B-flex jegyet... az Air France-ról nem is beszélve...
Na mindegy, nem szeretnék morogni emiatt, majd az isztambuli utamnál visszatérek erre :-)
A reptérről minden út a Központi Pályaudvarra vezet, 10 percenként mennek a szuper gyorsvonatok, amik 15- 20 perc alatt odaérnek, szóval a transzport tökéletes.
Hotelünk a Rooms & Co, a képek nagyon impozánsak a website-on, de a szürke februári időjárásban nem olyan szép, megnyerjük a barna szobát- retro vagy csak kopott- nem igazán tudom elsőre eldönteni.

Pár órán belül azonban kiderül, hogy tökéletes választás, kettő percre van az egyik villamosmegállótól, ami nagy előny, ugyanis Amszterdamban a villamos olyan, mint Párizsban a metró: minden utcában megáll egy. :-)
Pontosan a belváros peremén van a hotel, egy autentikus holland házban, meredek lépcsőkkel, félemeletekkel, kilátás a csatornára, még egy kis kertecskénk is van, természetesen biciklikkel- kár, hogy hideg van kinn és melegre vágyunk. Nyáron biztosan sokkal szebb itt.
A reggeli egy meglepően modern konyhában zajlik, elmaradhatatlan a croissant, jam, kérésre omlett is készül, a narancslé és a kávé pedig kötelező.

Nem is kell több az induláshoz, irány a belváros, és a kötelező programok: egyik nap a VanGogh múzeum ( fantasztikus) és az Öreg Templom, majd Amszterdam legérdekesebb múzeuma, az Amstelkring Museum, amely egy gazdag kereskedőcsalád háza volt, és ahol egy titkos tempolom rejtőzik a legfelső szinten- titokban tartottak itt istentiszteletet a katolikus vallás üldözése idején.

Második nap a Rikjmuseum, a csodálatos Rembrandt festményekkel, és ezer izgalmas egyéb dologgal, számomra meghatározó élmény az Éjjeli őrjárat, amely tulajdonképpen nappali jelenetet ábrázol, csak az idők folyamán besötétedett, és nagy kedvencem, a lenyűgöző Vermer is itt van, egy kicsi, de annál bájosabb festménnyel, amin egy nő látható a konyhában, éppen tejet önt, és a süteményeken megcsillan a fény, világos pontok- pöttyök formájában...

Aztán meglátogatjuk a kötelező vöröslámpás negyedet, itt nagy a hangzavar, zajlik az élet, testüket áruló lányok illegnek- billegnek a kirakatokban falatnyi fehérneműben, kuncsaftra várva.
Aztán megtaláljuk a virágpiacot, amely a csatornákon horgonyzó hajókon kap helyet időtlen idők óta, a tulipánok pompásak, kötelező néhányat beszerezni, és itthon elültetni.
Majd utunk a tengerpartra vezet, ahol a NEMO vár, amely egy futurisztikus interaktív technikai és tudományos centrum, és hipp- hopp, el is telt ez a két és fél nap...
Kimaradt AnnaFrank háza, ahol a naplóját megtalálták, a Rembranthuis, s marihuána- múzeum, a szexmúzeum, a Bejinhof, a Kinzások múzeuma, a Panoptikum, és még sorolhatnám, de felfedeztük a csatornákat, sétáltunk a partjaikon, a villamosokkal bejártuk a központot, láttunk könyvpiacot, régiségpiacot, trendi 21. századi bevásárlóutcát...
Annyi impulzus ér, hogy már azt sem tudom, ki vagyok és melyik korban élek..

Ideje hát enni valamit- hát, mi tagadás, csalódás ér...
Kávézni lépten- nyomon lehet, Amszerdam tele van a jellegzetes „barna kávézókkal”, amelyek zöme már nem is annyira barna, inkább modern design jellemzi. A Luxemburg Café elég híres, patinás, be is térünk, és melegszünk egy kicsit.

Az étteremválaszték nagyjából a következőképpen néz ki: steakhouse1.- pizzeria1- steakhouse2- trattoria- iris pub1- steakhouse3- irish pub2- indonéz étterem1- thai étterem1-pizzeria x……..és így tovább, csak nemzetközi konyha van, igen ám, de melyikben nem csalódunk majd?
A belvárosban én csak ezekre emlékszem.
De enni muszáj, egy irish pub- ban kötünk ki, nem rossz, de semmi különleges.
Finom meleg gombalevest rendelek, de ezt itthon is el tudom készíteni…

Az egyetlen holland étterem, amit a Dam Square (Főtér) közelében láttunk, már bezár, mire odaérünk este… így marad az a hely, amit ez az étterem ajánl: a Dam másik részén egy trendi, éjfélig nyitva tartó konyhájú, a neve sajnos kiesett a fejemből, látszik, hogy nem tett rám nagy benyomást.

Főleg wok kaják vannak, így kiválasztom a Dutch Wok- ot- ez annyira vicces, hogy nem tudok ellenállni neki, kb olyan, mintha Budapesten „Wok magyar módra”-t ennék… Belga séfem marad a Cézár- salátánál, ez és a wok is finom, de tényleg semmi különös.

Az egyetlen autentikus hely, ami érdekes és finom is, azok a panírozott cuccok kis automata kajakirakatokban, amelyek pénzbedobással működnek ( lsd képen): bedobsz 2 eurót, mint a kólaautomatába itthon, a kis ajtó így kinyithatóvá válik, és kiveszed, amit választottál. Általában olyan helyiségben vannak, ahol lehet hozzá venni sült krumplit és kólát.

Hát, szerintem ki kellett volna próbálnunk bátrabban a nemzetközi konyha éttermeit- majd legközelebb.

Azért éhen nem haltunk, sok szépet láttunk, és komolyan elgondolkoztam azon, milyen lenne, ha itthon a Nagykörút két sávjából csinálnának másfelet+ egy biciklisávot… sok mindenkinek tetszene, ha lehetne biztonságosan biciklizni Budapesten, és valószínűleg egy idő után eltűnnének az autók a belvárosból, mint Amszterdam belvárosából…

Sok-kicsi, Herczeg Ágnes, Karácsony, szülinap és ajándékok

2011-02-28T14:42:00.000+01:00

Mikor rátaláltam L. Ritók Nóra blogjára a mélyszegénységben élőkről, az elejétől a végéig végigolvastam. Szívszorulva, kicsit szándékosan tehetetlenül, hiszen mindenki tudja, hogy ezek a problémák súlyosak, mégis elmegyünk nap mint nap mellettük, és nem is igazán gondounk arra, ami nekünk természetes, ezek a családok viszont csak álmodnak róla: minden nap étel, fűtés, áram, melegvíz, gyógyszerek… Persze nem vagyok álszent és tudom, hogy az éremnek két oldala van- ez Nóra blogjából is kiderül ám,- mégis, Karácsonykor a Sok kicsi kezdeményezésére, hogy Nóráék alapítványát támogassuk idén, tudtam, hogy nekem is a segítők között a helyem.
Az már csak hab a tortán, illetve ajándék a karácsonyfa alatt, hogy én lettem az egyik nyertes…
Nyereményem pedig Herczeg Ágnes „Borok a konyhában” című csodálatos könyve, valamint egy nagy értékű válogatás Ágnes kedvenc boraiból, mindez átadva egy személyes találkozón, nem jelesebb napon, mint a születésnapomon.
:-)
Sok- sok egyeztetés után, ahogy azt másoknál is olvasom ( utazás, míting, beteg gyermek, stb) végre sikerült találkoznunk az egyik bevásárlóközpont újonnan nyitott ámerikai kávéházában, és megismerkedtem Ágnessel, aki szívét- lelkét beleadta, belekóstolta és beleírta ebbe az egyedülálló könyvbe, amelyet azóta igen gyakran kezembe veszek és használok.
Ágnes nagyon közvetlen, mesél a projektről, a segítőiről, arról, hogy hogyan zajlott egy- egy nap, és találkozónk végére szinte magam előtt látom a forgatókönyvet, a meghívott sürgő- forgó séfeket a konyhában, az elkészült ételeket, a poharak százait, a sok- sok üveg aranyló/bordó/rosé/pezsgő nedűt, hiszen a bor hozzátartozik a magyar örökséghez, a magyar kultúrához, és igenis kell hogy némi fogalmunk legyen a régiók jellegzetességeiről, a készítésről, a fajtákról, az ízekről…
Már két menüt el is készítettem, és összekóstoltuk kétféle borral- ezekről poszt hamarosan.
Ágnes, Sok kicsi, köszönöm.

Ágnes weboldala

chiliésvanilia írása a könyvről és Ágnesről

A híres Bock Bisztróban

2011-02-08T18:11:00.001+01:00

Ide is eljutottunk végre.
Több sikertelen asztalfoglalási kísérlet után (kedden: szombatra 2 fő? sajnálom, tele vagyunk. 1 héttel később szerdán: szombatra 4 fő? sajnálom, tele vagyunk. Karácsony előtt? Esélytelen. Majd utána.) most jött el végre az idő egy vacsora elköltésére a Bock Bisztróban Bíró Lajos nevével fémjelezve.
Nem túl nagy hely, tényleg csak pár asztal, de kivétel nélkül mind a "foglalt" tábla díszeleg rajtuk.
A kiszolgálás elsőrangú már az első pillanattól fogva, a pincérek kedvesek, sürögnek- forognak, bort ajánlanak, mondjuk itt nem nehéz, mert van vagy 500 fajta :-).
Sokat vártam a menütől- hiszen lépten- nyomon azt halljuk, Bíró Lajos séf a tradícionális magyar ételeket új köntösbe bújtatja, kíváncsan bújom hát nemcsak a menüt, de a táblákat is, amin a heti ajánlat látható.
Hús, hús, hús, nyúl, sertés, őz, kacsa, libamáj, kevés csirke, disznótoros Lali módra...hajaj...
nem igazán tudok választani.
Bár a köretek mesésnek tűnnek egytől egyig. Nem lehetne csak köretet kérni???
Nem vagyok vegetáriánus, de kezdem megérteni a séf úr szakácskönyvének címét, ami egyébként ott díszeleg a pulton: Sok vagyok.
Nekem valóban sok a hús, a belsőség, a libamáj... de hát tényleg ilyen a magyar konyha, nem?...és akkor még nem beszéltünk a könyvben a receptekről, amibe később belelapoztam...és az agyamat eldobtam...ahogy a zumbaedzőm mondaná...
Kicsit kétségbeesem- mit eszem én itt ma?
Végül pincérünk segít, nem tudom mennyire néz finnyásnak, mikor előadom hogy nem nagyon rajongok a húsért... gondolja inkább főznék magamnak otthon salátát...

Az előétel előtt házi zsírt kapunk snidlinggel és rusztikus kenyérrel- welcome to Hungary.

Előételnek marhacarpacciót kérünk libamájjal, valamint nekem kacsa wontont fekete szilvalekvárral és szilvával.
A wonton fenséges, a hús puha benne, és nagyszerűen egészíti ki az édes feketelekvár, boltban nem kapni ilyen bizony. A carpacciót kihagytam, úgy kell nekem.

Egyik főételünk a Borjú Kedvessy Bíró Lajos módra, mikor meghallom, hogy ez tulajdonképpen borjúnyak szuvidolva, paprikamártással, tarhonyával, aminek a tetején vesés ragu van, és a húson egy szelet libamáj, inkább lemondok róla, de bátraké a szerencse, belga séfem belevág.
Azért megkóstoltam a húst, puha, mint a vaj, omlik, egyszerűen tökéletes.
A tarhonyát amúgy is imádom, ha leszedegetem róla a vesedarabokat, akkor nagyon finom.
Másik esélyes nálam egy sertésszűz, polentakrémmel, de kiderül, hogy a hús nem igazán well- done, szóval ez is kizárva.
Így szinte csak egyetlen esélyes marad, pedig mindig megfogadom hogy próbálok mást is megkóstolni, nemcsak a frissen készült tésztákat, mégsem tudok ellenállni a heti ajánlatban szereplő friss házitésztának vargányával, spenóttal és natúr grillezett csirkemellel...
...úgy kell nekem...
A tészta fantasztikus, és akkor adag, hogy kb harmadával birkózom csak meg, a csirkemell pedig iskolapéldája a natúr húsok elkészítésének roston sütve.

Desszert egyszerűen nem fér már hova.
Mondjuk nálam kizárólag a lúdláb torta lenne esélyes, sem szalonnás vaníliafagylaltot nem kívánok, sem pedig paprikafagylaltot kolbászchipssel, a kapros- túrós lepény íztobzódása meg egyetemista korom óta kísért, amikor először kóstoltam ilyet, mélyen megdöbbenve, hogyan lehet ugyanabba a sütibe kaprot és cukrot is tenni...
(De ez megint csak az én finnyásságom, tudom, hogy vannak olyan részei az országnak, ahol ez nemcsak természetes, hanem nagyon is népszerű.)

Összességében nagyon elégedettek vagyunk, és a sok trendi étterem közül( Csalogány, Borssó) messze ez a legjobb mostanában, ahová szívesen visszajönnék, hátha találok majd én is valami olyat, ami magyar is, modern is és ha muszáj, hús is...

Velencei vacsorák és Az utazó

2011-01-26T16:10:00.001+01:00

...mert Velencét látni kell...
Ez a város olyan gyönyörű, olyan különleges hangulatú, és a művészetek csodálatos hatalmas tárháza, hogy vissza- visszatérünk, és mindig rácsodálkozunk Velence új és új arcára, amelyet csak hosszú- hosszú, nyugodt séták közben lehet felfedezni.
Tegyük ezt lehetőleg úgy, hogy a laptop otthon marad, a mobiltelefont meg nem halljuk meg, ha csörög.
( persze ez nem mindig működik, de próbálkozzunk csak.)
És hogy miért kell szót ejteni a velencei konyháról? Hát azért, hogy elkerüljük a turistás éttermeket, és igenis megtaláljuk és élvezzük az itt is jelen lévő autentikus olasz konyhát.
Nekünk sikerült.
Szerintem Velencét a karnevál idejére felejtsük el, ugyanis annyira túlzsúfolt ilyenkor, hogy egyszerűen élvezhetetlen, a hideg egy óra séta múlva bekúszik a kabátunk alá, és nem kellemes, ha egy kis meleg pihenőért ( =capuccino és valami finom süti) órákat kell gyalogolni, mert minden, de minden étterem és kávézó telis-tele van...nem is beszélve arról, hogy a nagyobb társaságoknak lehetetlen több fős asztalt kapniuk a tömeg miatt...
Sokkal romantikusabb ősszel vagy télen szinte kettesben sétálgatni az utcákon, hidakon át, templomokban csodálni Canova, Tintoretto, Tiziano remekműveit... meglátogatni a Sculolákat, az Academiát... vaporettón legelöl ülni és páholyból élvezni a paloták látványát... megállni egy- egy híd tetején, és végigtekinteni a csatornákon...

Szóval inkább jöjjünk ősszel, vagy télen Karácsony előtt, ahogy mi is tettük tavaly és azelőtt. Persze előtte tájékozódjunk az " aqua alta"-ról, azaz hogy mennyire fogunk vízben gyalogolni az utcákon. Nem árt, ha van nálunk gumicsizma, ( a városban kapható minden második üzletben), legfeljebb marad a csomagtartóban, mint ahogy most nálunk is, egyáltalán nem kellett- nem kis meglepetésünkre. Több barátunk néz mindig sültbolondnak bennünket, hogy ősszel- télen nekivágunk az útnak és a városnak, de még soha nem csalódtunk... most például 10 fok volt, egy csepp eső sem esett, és száraz volt minden járda és tér.
Hotelünk az Antiche Figure, a parkolóházaktól kb 5 perces sétára van, majdnem pontosan a vasútállomással szemben, vaporettó- megállók egy percre, és karnyújtásnyira két gyönyörű templom...és vagy nyolc híd...
Két épülete is van, *** és **** színvonalon is, a ***-os rész is maximálisan megfelel az itthoni ****-nak, a márványborítású fürdőszobával, a muránói csillárokkal, a fehér- rózsaszín vagy fehér- kék elegáns selyem függönyökkel- ágyneművel, és a minden igényt kielégítő 15 fogásos reggelivel... nem is beszélve a személyzet kedvességéről, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom.

Na de ez egy gasztroblog, így lássuk, enni hova menjünk és hova ne menjünk.
Amiket érdemes elkerülni, azok a turistacélpontok közelében lévő éttermek és kávézók, főleg ha már az ablakban messziről virít a 8féle távolkeleti nyelven kiírt menü...
Keressük inkább az olyan helyeket, ahol kis mellékutcában helyiek üldögélnek mondjuk egy kávé mellett, vagy akár egy pohár bor vagy habzóbor mellett- igen, már délelőtt is, ott ez a kultúra része, bár magyar szemmel nézve ez nem kicsit, hanem nagyon fura...
Kérjünk bátran útmutatást a hotel személyzetétől, ők tudják, mit ajánljanak: biztos, hogy kis helyi éttermekbe kalauzolnak majd, amelyeket rokon/barát üzemeltet. Így jutottunk el mi is egy csodálatos kis velencei étterembe a hotel környékén, a Santa Croce negyedben- biztos vagyok benne, hogy magunktól elsétáltunk volna mellette...
Én a legelső alkalommal nem vártam túl sokat az éttermektől, ahová ad hoc betévedtünk, de minden egyes alkalommal meglepődtem a minőségen, a kiszolgáláson, tényleg fantasztikus volt.
Másodjára már tudatosabban keresgéltünk, és igen, sikerült az első hallásra lehetetlen: megtaláltuk Velencében is az utánozhatatlan, nem turistás OLASZ konyhát.
Lássunk hát a teljesség igénye nélkül néhány éttermet:

Hosteria Al Vecio Bragosso
Először csak véletlenül tévedtünk ide, de annyira finom vacsorát kaptunk, hogy visszatértünk.
Az étterem a Strada Nuován található, amely az egyik legtrendibb (=legturistásabb) utca, ha a Ferroviától a Rialto felé vesszük az irányt. Üzletek tömkelege (nemritkán gagyi kínai cuccokkal telepakolva és például muránói üvegként eladva- én bizony ezt betiltanám), szóval megvolt az esélye hogy turistás lesz az étterem is, de hideg volt, fáradtak és éhesek is voltunk, így betértünk.
Az első alkalommal nagyon emlékezetes maradt a spaghetti carbonara, amelyet szerintem sehol máshol nem tudnak úgy elkészíteni, mint Olaszországban, így most is azt rendeltünk.
Előtte előételként grillezett kagyló- mixet választottunk, igen finom volt minden fajta, és ez egy nagyon könnyű előétel, szóval utána még bőven belefér a spagetti.

Desszertet már nem is nagyon kívántunk, de ki tud a csokoládémousse-nak ellenállni...
A díszítés tetszett a legjobban.
A pincérek odafigyelnek, sürögnek- forognak, a hely igen népszerű, ezen az estén pillanatok alatt lett tele minden, de minden egyes asztal: családok, párocskák, barátok üldögéltek, beszélgettek, és gyűrték be a spaghetti carbonara- kat, pizzákat, iszogatták a habzóbort, és a velencébet feltalált Bellinit, és szürcsölgették az itt kötelező vacsorazáró eszpresszókat. Meg a limoncellót.
Vacsora után lehet bolyongani a környező utcácskákon, tévelyegni a hidakon, élvezni a karácsonyi díszkivilágítást a Rialto körül, és rájönni, hogy Velencében minden, de minden tér ugyanolyan: víz, híd, templom, még egy híd, így ember legyen a talpán aki térkép nélkül eligazodik...

Ca'Leon
vagyis Az Oroszlán Palotája
http://www.caleon.it/

A hotel egyik recepciósa ajánlásával érkeztünk ide, ismételten fantasztikus estét töltöttünk el, csodálatos menüvel.
Tradíciók szerint elől a bár, néhány székkel, és szendvicsekkel a pultban, és beljebb kell menni az étteremrészbe, ahol csak pár asztal várja a vendégeket- innen is látszik, hogy ez bizony nem turisták tömkelegének készült.
Előételként marhacarpacciot kértünk ruccolával és parmezánnal- kettőnknek sok volt az egy adag, mondjuk én nem nagyon rajongok a húsért... de amennyire meg tudom ítélni, tökéletes, a hús szinte elolvadt az ember szájában, és a hozzá kínált olívaolaj egyenesen mennyei volt.
A főétel lasagna (hát persze), bár mire kettőt néztem, eltűnt :-) és ricottás-spenótos ravioli, amire valamilyen isteni pisztáciamártást tettek- ezt valahogyan szeretném majd itthon is reprodukálni.
Kis adagnak tűnik, de bizony nem sikerült megbirkóznom a teljes adaggal...
Velencei utunk zárásaként mi mást iszogattunk volna, mint proseccót.

És íme néhány nosztalgikus kép a karácsonyi kirakatokról.
Nekem picit viccesnek és giccsesnek tűntek a torták, de istenem, hát ők ilyenek és nekik tetszik...

Az utazó- The tourist

A mozikban mostanában ilyen címen futó filmet nem azért érdemes megnézni, mert jó- a történet kifejezetten gagyi és sablonos, előre kiszámítható fordulatokkal.
De a helyszín!
A helyszín Velence, ahol Miss Angelina Tökéletes 45 kilós Jolie végigvonul a városon, trendi füstös sminkben, műszempilláit rebegtetve a lúzert játszó csíkos pizsamás Johnny Depp-re.
Aki járt már Velencében, sorra felismeri a helyszíneket ("itt is jártunk, meg itt is, jé ez is ismerős"), szóval aki szép látványra vágyik egy péntek este, hogy kikapcsolhassa az agyát, az, de csak az nézze meg ezt a filmet.

Ha van élményetek a velencei vendéglátásról, ne habozzatok megosztani kommentekben, hátha tudunk segíteni egymásnak, hogy úgy jöjjünk haza ebből a csodálatos városból, hogy jövőre visszatérünk!!!

BÚÉK- Tagliatelle beluga lencsével, lime- mal és citrommal

2011-01-12T21:29:00.000+01:00

Boldog Új Évet kívánok minden kedves idetévedőnek!
:-)
Jó régen nem jártam már a saját blogjaimon...ennek több oka van, leginkább az, hogy minél kevesebb időt szeretnék gép előtt tölteni mostanában, inkább más dolgokra fókuszálok, hiszen annyi mindent lehet csinálni a nagyvilágban azon kívül, hogy ülünk a gép előtt...
Azért főzök ám mindenféle finomságot, de nem mind való a blogra, és sokat utaztam ünnepek körül, ami igazi kikapcsolódás volt, szóval ezért ez a nagy hallgatás.
Mivel a Szilvesztert olyan buliban töltöttem, ahol nem nagyon dívott a lencse, annál inkább a lazac és a koktélrák, ezért a lencseevést igyekeztem itthon bepótolni ezzel a lencsés tagliatelle-vel.
Mert lencsét enni kell, hogy sok pénzünk legyen!
Annál is inkább, mert finom beluga lencsét sikerült szereznem.
A recept a GoodFoodról származik.

Hozzávalók:

tagliatelle tészta
beluga lencse
vaj
fehér hagyma
fokhagyma
egy lime kifacsart leve
egy citrom héja
görög joghurt

Elkészítés:

A tésztát megfőzzük, és időközben elkészítjük a mártást.
A lencsét is megfőzzük, de ne legyen túl puha, nem főjön szét, maradjon roppanós.
Közben a vajon megpároljuk a hagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát. Hozzákeverjük a lencsét, a lime levét, a citrom héját, sózzuk és tekerünk rá borsot. Hozzáadjuk a joghurtot, és jól összekeverjük.
A tésztára mártást halmozunk, így tálaljuk.

Nagyon finom, friss íze lesz a citromhéjtól és a lime levétől.

Mikulás-saláta epres habzóborral

2010-12-05T18:57:00.001+01:00

Itt a tél, vitathatatlanul.
A nagy fekete- fehér- szürkeségben, délutáni sötétben öröm piros színű ételeket tálalni és fogyasztani.
(a színes ételek, zöldségek, gyümölcsök ráadásul nagyon egészségesek és tele vannak rákellenes cuccokkal, vitaminokkal)
A saláta receptje a GoodFood 101 Friss saláta című könyvből az epres pezsgő pedig a Szuflé magazinból származik.
Majd lesz egyszer poszt a "champagne" és a "sparkling wine" összehasonlításáról is. Most röviden csak annyit, hogy a "champagne" nevet csak és kizárólag Franciaország Champagne borvidékéről (kelet- északkeletre Párizstól) származó habzóborokra használjuk. Ebből kétfajta van: a "normál Champagne", ebben 3 fajta szőlőt használnak: Pinot Noir, Pinot Meunier, és Chardonnay. A másik neve Blanc de Blanc, amely 100%-ban Chardonnay. (Na de nem ilyen egyszerű ez: van még Rosé Champagne is- itt kezd bonyolódni a helyzet...nem is beszélve arról, hogy a Pinot Noir egy vörös szőlőfajta...)

Na de vissza a salátához, amely maradék grillcsirke nagyszerű felhasználási módja.

Hozzávalók a salátához:
maradék grillcsirke, felkockázva
saláta
szárított vörösáfonya
gránátalma magjai
Az öntethez ízlés szerinti mennyiségben:
görög joghurt
currypaszta
méz
citromlé
menta

Összekeverjük az öntet hozzávalóit, és összeforgatjuk a többi hozzávalóval.

Az epres pezsgőhöz:
fagyasztott eper
pezsgő vagy habzóbor
pici cukor
kevés citromlé

Az epret kissé felolvasztjuk, mixerrel pürésítjük. belekeverjük a cukrot és a citromlevet, majd felöntjük a pezsgővel.

Zágráb, hal, herkenytű, és múmia

2010-11-30T10:41:00.000+01:00

- avagy gasztrokörkép a horvát fővárosból, síppal, dobbal, nádihegedűvel, hallal, herkentyűvel-

Dobrodosli- mondta ez a szépség a halpiacon, mosolyogva.

Immár harmadjára fordultam meg ebben az izgalmas, horvát városban, és most, harmadjára végre sikerült megtalálnom a nem turistáknak szánt horvát konyhát, a híres tenger gyümölcseit, halakat, kagylókat, és a finom dalmát borokat... Idegenvezető kollégám szerint Zágrábban mindig minden a legfrissebb, a legfinomabb, mert a legszebb darabokat ide hozzák a kereskedők, hiszen itt van fizetőképes kereslet mindenre.

Néhány szó a hotelekről, amelyekben eddig laktam: mindkettő a város szívében van, kedvencem a Hotel Regent (5 csillagos), amely igazi luxushotel, gyönyörű enteriőrrel, és L'occitane kozmetikumokkal a fürdőszobában...Ezer meg egy hotelben, apartmanban, motelben megfordultam már Magyarország- és Európa- (és kicsit Amerika)- szerte, mégis, soha sehol nem láttam ezt márkát egyik hotelben sem! Ez bizony luxus a javából... és egyszerűen imádnivaló.
Legutóbb a Regent teljesen tele volt, így a Hotel Palace Zagrab- ban (4 csillag) töltöttem két éjszakát, itt csak egyetlen kifogásolnivalóm akadt, de az igen kellemetlen: kb hajnal fél5kor bekapcsoltak valami elszívót vagy légkondit vagy mittoménmit, ami olyan zajt csapott, hogy egyszerűen nem tudtam aludni tőle...felébredtem az éjszaka közepén, és annyi volt a pihenésnek...

Na de vissza a gasztronómiához. Idegenvezetőnknek hála két autentikus étteremben sikerült a két este vacsoráznunk. Ha döntenem kéne, melyik volt a jobb, akkor az elsőre szavaznék...na nem a menü, hanem a hangulat miatt...

Első este a Masklin i Lata étterembe mentünk.

Meglepetésemre weboldala nincs, gondolom a helyeik úgyis tudják, hol van…
Kicsi, sötét pincehelyiség, de a kiszolgálás annál kedvesebb, sürgő- forgó pincérekkel. Menüt nem kapunk, horvát kollegámra és a pincérre bízzuk a választást. Pincérünk eltűnik, majd visszatér egy nagy tál nyers hallal, ami frissen érkezett, ebből válasszunk. A nevek között hamarosan elveszek, főleg, hogy több horvát nevet le se lehet, vagy le sem tudunk fordítani angolra.

Mindenesetre a fiúk főételnek egy nagy vegyes haltálat kérnek, én pedig nyelvhalat kérek grillezve.
Persze kezdésnek a ház „pálinkáját” nem hagyhatjuk ki, különféle gyümölcsökből készült aperitifek ezek, az enyém piros gyümölcsökből készült, és egyáltalán nem érzem rajta az alkoholt.
Előételnek herkenytűpástétomot kapunk, friss kenyérrel, majd egy hatalmas tál mindenfélét, grillezett ráktól kezdve valami fura, de nagyon finom kagylón keresztül (aminek „vadászata” büntetendő, így lehet hogy a fogyasztása is???) az olajban kisütött minihalig mindenféle jószág van. Középen tenger gyümölcsei saláta, és érdekességképpen olajban kisütött ruccola.
A buli elkezd alakulni, egy háromtagú helyi banda rázendít, egyelőre öltönyben, nagyon szép dallamokat játszanak.
Közben megkapjuk a főételt, kinyílik egy- két üveg bor, és jókat derülünk, igazán jól érezzük magunkat. A főétel nekem a grillezett, omlós nyelvhal, a nagy tálon pedig a többi fajta, amit előtte nyersen láttunk, krumplival.
Közben a buli kezd elszabadulni, a zenészek ingujjra vetkőznek, úgy húzzák a dalokat, sokszor szó szerint a fülünkbe… A helyi vendégek velük énekelnek, horvát kollegám is csatlakozik, és énekli a háborúról és a szeretetről szóló szívbemarkoló melódiákat…
Desszertet nemigen kívánunk, mégis rendelünk egy- két fajtát, a mini pannacotta nagyon dekoratív és finom.
Zárásként nem maradhat el egy újabb kör a ház „pálinkájából”.
Hát így mulatnak egy szimpla szerda este déli szomszédaink.

Második este Zágráb egyik legújabb, legtrendibb designéttermébe látogatunk el, amelyet egy tipikus szocialista panel kockaépület földszintjén alakítottak ki- hát erre mondják, hogy semmi sem lehetetlen… Az étterem neve Bocca-Marai, bent minden fekete, barna és hófehér, látszik, hogy sok energiát fektettek a megtervezésbe és a kivitelezésbe is. Meglehetősen félhomály van, el tudom képzelni, hogy az étterem népszerű a celebek és az alvilág köreiben is… A kiszolgálás ( és az árak is) első osztályúak.

Előételnek itt is pástétomokat kapunk, rákból és tőkehalból, pirítóssal, majd füstölt tonhalcarpacciót (omlik, mint a vaj), polentakorongokat paradicsommal és újabb fajta hallal, már nem tudom követni, és annyi mindent hoznak, hogy fotózni sem, már így is jappán túristának nézek ki a sok kattingatás miatt…érkezik még Szent Jakab kagyló, polipsaláta, és tényleg elvesztem a fonalat …

Közben kinyílik ismét egy- két üveg helyi bor, és élvezzük a hangulatot, az élő, nem túl hangos gitármuzsikát, és megérkezik a főétel.
Persze éhesek már egyáltalán nem vagyunk, de ez a helyi specialitás kihagyhtatalan.
Hatalmas sült halakat rendelt házigazdánk ( a hal nevét majd meg kell kérdeznem), amelyet előttünk szeletelnek fel, és mindenki kap belőle. Ezt a fogást nem lehet a’la cart kérni, előre meg kell rendelni, annyi személyre, ahányan kérni fognak belőle. Körete egyszerű spenót, nem is kell mellé más. (mi magyarok megtanulhatnánk már, hogy nemcsak sültkrumpli és kukoricás rizs lehet köret…)
Desszertként tortaválogatást kapunk, a gesztenyés nem nagyon varázsol el, túl vajas, a csokis sem nagy szám, de a cheesecake- jük egyszerűen tökéletes.
Míg a taxira várunk, a ház vendégei vagyunk egy italra a bárban.
Úgy érzem, most találtam rá Zágráb igazi arcára.

Szerencsére most több idő volt városnézésre, mint business trip- eken általában, így megcsodálhattuk a Régészeti Múzeumban a híres Zágrábi Múmiát, a máig megfejtetlen etruszk feliratú lepellel, megnéztük ismét a gyönyörű dómot, forralt bort ittunk, kávéztunk, vásárolgattunk (húdeszépüzletekvannak...), és végre feltárult előttem a halpiac, megannyi csodás és rémisztő fizimiskájú hallal és herkentyűvel.

Közben arra jöttem rá, hogy Zágráb egyáltalán nincs messze Budapesttől, ráadásul végig autópályán vezet az út. Többször kéne ide ellátogatnunk, és élvezni a karnyújtásnyira levő mediterrán hangulatot.
Akár ősszel és télen is.

Francia menü a la Julia Child 1.

2010-11-25T19:12:00.001+01:00

- első menü Julia Child könyvéből-

Gombaleves citrommal

Érdekes citromos gombaleves. Annyira nem varázsolt el, de mindenesetre a hűvös őszi estéken lélekmelegítő, és a citromtól mégis friss és üde. Mondjuk tény és való hogy nem leveskockából kellett volna csinálnom a húslevest, akkor biztosan finomabb lett volna...

Hozzávalók
4 ek hagyma felaprítva
9 dkg vaj
1,5 l húsleves- vagy zöldségleves alaplé
babérlevél, kakukkfű, petrezselyem
45 dkg gomba, a kalapja és a tönkje is felszeletelve
só, bors, citromlé
2 tojássárgája
2 dl tejszín

A hagymát megpároltam a vaj felében, lassan, kb 8- 10 perc alatt. Hozzátettem a tönköket, felöntöttem az alaplével, hozzáadtam a babérlevelet és a kakukkfűleveleket, és lassan főzögettem, kb 20 percig. Ezután leszűrtem, és csak a levet öntöttem vissza a fazékba.
Közben a maradék vajon megpároltam a felszeletelt gombafejeket, hozzáöntöttem a citromlevet is.
Mikor kész lett, ment bele a levesbe.
A tojássárgáját kissé felvertem, összekevertem a tejszínnel, és óvatosan mertem hozzá a leves levéből, kb 2 dl-t. Mikor már nem volt hideg a tejszínes- tojásos lé, a levesbe öntöttem és ismét felmelegítettem. A recept szerint csak óvatosan szabad, nehogy felforrjon, és gondolom rántotta legyen a tojássárgájából...
Utánízesítettem, borsoztam, és belevagdostam a petrezselyemzöldet.
Grillezett gombával tálaltam.

Lazac joghutros krumplipürével és tejszínes brokkolival

Itt a köret, a tejszínes brokkoli származik a könyvből.

A brokkolit pár percig forró vízben blansíroztam, majd ment a tepsibe kb 20 percre a forró sütőbe. A közepén felöntöttem tejszínnel, amelyet lassan magába szívogatott.
Voila. Ennyi.

Francia almatorta

Na, ez már nagyobb kihívás volt, persze nem volt bonyulult a recept, csak kíváncsi voltam, hogy van- e valami küülönbség ha nagyon pedánsan csinálok mindent ozra pontosan. Bocsánat, grammra pontosan...
Az eredmény egy szuperfinom desszert, aminek- nem túlzok- 5 perc alatt a harmada behabzsolódott...
Úgyhogy most megyek is, csinálok egy körtés- szilvás változatot is.
:-)
Hozzávalók
az omlós tésztához ( Pate Brisée Sucrée)
150 g liszt
140 g jéghideg vaj
2 ek cukor
1/8 tk só
2-3 ek hideg víz ( inkább 2 mint 3...)

Zutty bele minden a mixerbe, pillanatok alatt összeáll a massza. Ment a hűtőbe vissza, amíg előkészítettem a tölteléket.
A sütőt előmelegítettem 200 fokra, ée egy piteformában vakon elősütöttem a masszát kb 7-8 perc alatt.

Töltelék és a teteje

1,5 kg alma
1 dl baracklekvár
1-1,5 dl rum
120 g cukor
45 g vaj
fél citrom leve
+ 2 ek cukor
fahéj ízlés szerint
vaníliaaroma vagy vaníliás cukor

Az almából kb 50- 60 dkg-ot meghámoztam és szeletekre vágtam, összekevertem a citromlével és a 2 ek cukorral. Félretettem, ez lett a teteje.

A maradék almát is meghámoztam, kockákra vágtam, és nagyobb serpenyőben a többi hozzávalóval addig pároltam, míg sűrű töltelék- massza nem lett belőle.
Közben a félkész pitetésztát kivettem a sütőből eltávolítottam a vakon sütéshez használt alufóliát és a babot, rásimítottam a masszát, és kiraktam az almával.
A hőfokot mérsékeltem 190 Celsiusra, és kb 30 perc alatt megsütöttem a pitét.
Hogy ne csak finom, hanem elegáns is legyen, bevontam glazúrral, ami baracklekvárból készült, amit felmelegítettem és átpasszzíroztam.
Mennyei, de tényleg...

Egy hétvége, két film, egy új szakácskönyvbiblia

2010-11-21T21:43:00.000+01:00

Gasztromániások számára két kötelező film is hódít mostanság. Egyik már kicsit régebbi: Julie és Julia, a másik pedig most megy a mozikban: Eat, Pray, Love, azaz Ízek, imák, szerelmek.

Mindkettő nagyon érdekes film, más módon, és mégis számomra nagyon inspirálóan. Akárcsak egy alma és egy körte…

A Julie és Juliában Julie, egy mai fiatal feleség enyhe depresszióval és a napi rutin kilátástalanságával küzd, mígnem felfedezi Julia Child kb 50 évvel ezelőtt írt szakácskönyvét, amely a francia konyhát hozza testközelbe amolyan „Hogyan főzzünk a szupermarketből tökéletes francia vacsorát” módon. Julie elhatározza, hogy ő bizony végigfőzi a szakácskönyvet, mind az 524 receptet, méghozzá kereken egy év, azaz 365 nap alatt, és erről egy blogot kezd írni. Blogja nagy siker lesz, és a filmben végigkövethetjük, hogyan válik egyre magabiztosabbá, és milyen hatással van az emberi pszichére, ha talál magának egy elérendő célt. Párhuzamosan látjuk Julia Child életének azt a szakaszát, amelyben megszületett a szakácskönyv, Meryl Streep elragadó színjátékával.

A film szenzációsan jó, sokat nevettem, például amikor Julie a homárokkal harcolt, és „bocs” felkiáltással dobta őket a forró vízbe…na mondjuk ezt biztosan nem fogom kipróbálni…nem szeretném ha mindenféle élő vízi kreatúra kitudjahány lábbal meg csáppal úszkálna a mosogatóban vagy a fürdőkádban…

A másik film igaz történeten alapul. Az Ízek, imák, szerelmek szintén egy feleségről szól, aki 40 évesen ki mer lépni a boldogtalan házasságából, és új spirituális utakra indul: elutazik egy évre, és próbálja önmagát, és a híres- hírhedt Egyensúlyt megtalálni, ami tudjuk, nem is olyan egyszerű… Julia Roberts ( Liz) főszereplésével ez inkább egy csajos mozi, szerintem mindannyian átélünk hasonlót akár karrierben, akár magánéletben: felismerünk, tipródunk, mérlegelünk, aztán van aki kockáztat és lép, van aki pedig marad, és jobb esetben belenyugszik abba amit nem mer megváltoztatni, rosszabb esetben megkeseredik…

Liz tehát elutazik, először Olaszorszába ( itt jönnek az ízek), aztán Indiába ( itt az imák), aztán visszatér Bali szigetére, és itt rátalál a szerelem. Hiszen a két fogú csodadoktor első alkalommal, mikor ott járt, megmondta: vissza fog jönni, miután mindent elvesztett, és itt megtalálja a boldogságot. Örömbódottág.
See you later, Alligator.

A film elég sok rossz kritikát kapott, sokak szerint hiteltelen, nyálas, műanyag, mézes-mázos, üres, buta áltörténet. Stb, stb. Ezeket biztos pasik írták, akik halálra unják magukat az olyan filmeken, amelyekben nem lőnek szitává vagy háromszáz embert két perc alatt. Nekik azt üzenem, hogy tessék utazni és szétnézni a nagyvilágban. De legalább itt ezen a kicsi, de gyönyörű Magyarországon.

Pedig számomra a film üzenete elég világos: Aki mer, az nyer! Ha emellett eljutunk mondjuk Olaszországba, és megkóstolhatjuk az igazi olasz pizzát és spagettit, akkor nagyon szerencsések vagyunk…Indiába nem vágyom, Bali meg majd csak eljön egyszer... :-)

Csajok, nektek azt üzenem, nézzétek meg a filmet, és ne féljetek változtatni…!!!

Az Új Bibliám pedig nem más, mint Julia Child „MASTERING THE ART OF FRENCH COOKING” című könyve, amiből Julie főzött az első filmben…

Lehet, hogy kissé le vagyok maradva, mert a többi gasztrobloggerina- és blogger már régen megfőzött mindent ebből a csodálatos könyvből, és csak nekem újdonság a francia főzőkurzus a saját konyhámban… de annyira élvezetes a stílus és annyira ínycsiklandóak a receptek, hogy muszáj használnom és megosztanom.

Kissé nehezíti a dolgot a mértékegységek megadása, ami nagyon nem a mi szemünknek való, a hatodik 1 ½oz, 1 fl oz, ¾ lb, 2 ½ pts után már sikítozni tudtam volna, de türelem rózsát terem, majd megszokom… különben van egy átváltó táblázat a könyv elején, de még mindig nem világos, hogy most a British Terms vagy az American Terms szerint kellene mérni a hozzávalókat… Ha valaki tudja, légyszi írjátok már meg! Tudom, nincs nagy különbség, de ha professzionálisak szeretnénk lenni, akkor legyünk 100%-ig azok.

Ma este elkészült az első menü a könyvből...bár lassan ment a sok átváltogatás és lapozgatás miatt, de bőven megérte a fáradtságot...
poszt hamarosan...

Tihany, Garda Fesztivál

2010-11-09T13:10:00.001+01:00

November első- második hétvégéjén Tihanyban hejehuja dínomdánom ideje van, hiszen ekkor rajzik a híres GARDA hal.
Tavaly véletlenül cseppentünk oda a fesztiválra, idén már tudatosan jöttünk.
Tihany fesztivál nélkül is elbűvölő, hiszen ezeréves történelmünk tanúja a Tihanyi Apátság, I. András sírjával, és az Alapító Okirattal, amely egyik legrégebbi nyelvi emlékünk: bár latin nyelvű, de mégis felismerhetőek magyar szavak, kifejezések benne. Ha mindehhez a hangulathoz még a frissen sülő hal, kolbász, lángos, langalló, kürtőskalács, sült gesztenye illata is társul, forralt borral fűszerezve, akkor tényleg egy kis gasztromennyország száll alá a félszigetre.
A helyiek nagyon büszkék a múltjukra, illetve a helyi specialitásokra, ilyen a garda hal is, valamint a levendula és a jó kis környékbeli borok.
A panoráma lenyűgöző, most ráadásul olyan jó idő volt, hogy délelőtt és kora délután kabát sem kellett.
Kell- e ennél jobb pihenés hétvégére?
:-)

Szombat reggel kezdődött a program, a hajók kifutottak, megkezdődött a halászat.
Közben már gyülekeztek a borlovagok, és a kifogott zsákmányt az Apátságban megáldották.
Ezután a nép apraja- nagyja felvonult, rezesbanda kíséretében, és a zsákmány az előre felálított karókra került, így süldögélt szépen, ahogy az alábbi képeken is látszik.
Délután a sátorban különféle programokkal várták a tisztelt publikumot: volt ott asszonykórus, musical- group, fellépett a Lucky Fellas nevű fantasztikus duó, akik az 50-es, 60-as, 70-es évek hangulatát idézték dalaikkal és showműsorukkal, este pedig retro disco, ahol nemcsak a fiatalok ropták a táncot.
Vasárnap folytatódott a program, horgászverseny és halászléfőző- verseny is napirenden volt, ebből már sajna kimaradtunk, de sebaj, majd jövőre.

Természetesen gardát máshogy elkészítve is lehetett enni ( ahogy emlékszem, tavaly meglehetősen korlátozott számban álltak rendelkezésre jegyek a parázsos változathoz), így nem haboztunk, megkóstoltuk.
Finom fehér hal, (sok szálkával) házi paprikakrémmel, savanyú uborkával és friss fehér kenyérrel mennyei.
Na meg persze egy pohár jófajtbalatoni bor kíséretében!

Kedves vendéglátónk (a képen) mesélt a gardáról, illetve arról, hogy régebben nagyon sokan ebből éltek Tihanyban, a zsákmányt kocsira rakták, áthúzták a szomszéd falvakba, és ott más terményekre/ dolgokra cserélték.
"Ősszel, mikor a garda különösen nagy rajokban vándorolt, a tó melletti dombokra őrt állítottak. A jó szemű hegyenjáró hajnalban felbaktatott őrhelyére és szemével fürkészte a Balatont. A nagy tömegben összegyűlt gardáktól elsötétedett a víz. Ha felfedezte őket az éles szempár, megindultak a halászok hajói. Ekkor nem volt komaság, mindenki inát megfeszítve igyekezett, hogy elsőként keríthesse be hálójával a vízoszlop teljes magasságában gomolygó halakat. A partról sajátos jelzésekkel irányították a hajókat. (Előfordult, hogy a figyelő előre megállapodott egy halász kompániával, akiket külön jelekkel irányított a helyes irányba, míg másokat félrevezetett.) Egy-egy szerencsés halászat alkalmával nem volt ritka a 100 mázsás fogás sem. Ezeken a piros betűs napokon a falu apraja-nagyja lábasokkal szaladt, hogy részesüljön nagy fogásból. "Ezt a halászatot Herman Ottó írta le sajátos stílusában.
Forrás: haldorado.hu, itt

Ha Tihanyban alszunk, visszatérő vendégek vagyunk az Oázis panzióban.
A panzióhoz étterem is tartozik, finom magyaros konyhával, sőt, megbeszélés szerint finom és nagyon bőséges reggelit is kap a kedves vedég.
Barátságos, jól felszerelt szobák, kedves személyzet, a töltött káposzta pedig egyenesen isteni.
A cicák pedig imádnivalóak. (legfelső képen)
:-)
Honlap itt.

Arborétum és ad hoc Solier Café&Étterem

2010-10-18T21:58:00.001+02:00

Ilyen szép őszi hétvégén vétek a lakásban ücsörögni, üzenem minden lustaságnak.
Így mi is felkerekedtünk, és Milliékkel együtt sétáltunk egy nagyot a vácrátóti Arborétumban, ahol ilyenkor tobzódnak a színek és az őszi illatok, és az összevissza rohangáló kisfiúk.
A kert varázslatos szépsége elbűvölt bennünket, megvitattuk az Élet nagy és kis dolgait, Pókember Dani kapitány unszolására többször átmentünk a sziklaalagúton, fogócskáztunk, almát majszoltunk és megpihentünk a tavak melletti padokon.
Persze közben meg is éheztünk, és hosszú ideig tartó ( na jó, nem annyira) unszolás után a gödöllői Solier Étterembe tértünk be, ahová már többször terveztünk együtt eljönni, úgyhogy döntöttünk: mostvagysoha!Végülis otthon a polcfúrás megvár...

Az étterem honlapja itt, alsó része kávézó és cukrászda, nyamm, első látásra nagyon tetszik.
Tartanak főzőtanfolyamokat és többfogásos borvacsorákat is.

Bátran állíthatom, hogy mostanában az egyik legjobb, legínyencebb konyhaművészettel találkoztam ezen a szép vasárnap délutánon, itthon.
Öten ötfélét ettünk, így volt körbekóstolgatás- Millie férje rendelte a legfinomabbat, nekem mégis Pierre-P. erdei gombás tésztája volt a mennyország. Na meg a citromos csokimousse a végén...
Előételnek grillezett kecskesajtot kóstolgattunk ruccolával és balzsamecettel, valamint lencselevest, miközben Dani már tolta befelé a rántott csirkemellet hasábburgonyával.

Balra fenn grillezett harcsafilé kapros- paprikás metélttel, imádok mindent, ami paprikaszósz, és a kaportól nagyon finom pikáns lett az összhatás. Meg sem bírtam enni az egészet... persze mert a közepén belekontárkodtam az erdei gombás tésztába, aztán tányért cseréltem. :-)
Jobbra fenn a már magasztalt erdei gombás házi metélt ropogós mangalicasonkával- ilyen finom tésztát utoljára Olaszországban, Le Marche tartományban ettem, egy nyaraláson...a titok természetesen a házi tésztában rejlik, de sebaj, Millie el tudja készíteni fél óra alatt, úgyhogy jövünk :-)
Balra lenn mangalicapofa zöldfűszeres nudlival...mmmmmmmmm...
Jobbra lenn pedig grillezett fogasfilé kapribogyószósszal és zelleres burgonyapürével.

Desszertek mini adagok, nem is férne több, citromos csokimousse és katalán krém.
A séf(ek)nek gratulálunk, holnap újra benézünk...
:-)

Segítsünk!!!

2010-10-15T08:58:00.000+02:00

Segítsünk a vörösiszap- katasztrófa áldozatainak!
A Malackaraj blogon találtok infókat arról, mire van szükségük a katasztrófa áldozatainak.
Budapestiek és környékbeliek előnyben, hiszen az adománygyűjtő kamion 2010. október 16-án szombaton de. 10-től du. 14 óráig Budapesten, a Lurdy ház parkolójában várja a felajánlott adományokat. (Könyves Kálmán krt. - Mester utca sarok). (Nagy parkoló, jól megközelíthető helyen.)
Olvassatok utána a Malackarajon, mire van szükség ( például ruhára, gyerekjátékra NINCS.)

Kecskesajtos toast zöld toppinggal

2010-10-07T20:30:00.000+02:00

Nagyszerű előétel.
Imádom a zöld cuccokat, mindent: salátát, spenótot, zöldborsót, szójababot, brokkolit, sóskát, mindent, mindent ami egészséges (és nem mellékesen) rákellenes.
A recept a VegaGoodFood magazinból származik.
Akár könnyű vacsinak is megteszi, mondjuk nem különösebben diétás és koleszterinmentes, a kenyér és a kecskesajt miatt...

Hozzávalók:
barna magvas kenyér
10 dkg zöldborsó.
10 dkg szójabab, én fagyasztottat vettem
fél zacskó madársaláta
4 ek. olívaolaj, vagy ízlés szerint több
2 fokhagymagezed
fél citrom leve
jóféle kecskesajt
frissen őrölt só és bors

Elkészítés

A borsót és a szójababot megpárolom, nem kell agyonfőzni, legyen picit roppanós.
Közben a fokhagymát elkezdem pirítani az olajon, de csak amíg illatozni kezd.
Ezután mehet a mixerbe a borsó, a szójabab, a fokhagyma, kevés levél kivételével a madársaláta ( a tálaláshoz is hagyok). Megspriccelem a citrom levével, sózom, borsozom,és összemixelem, de ne legyen homogén, hanem darabos maradjon. A citromlétől különösen friss, pikáns íze lesz.
A tálaláshoz kenyérszeleteket megpirítom.
A még meleg kenyérszeletekre kecskesatot pakolok, majd erre halmozom a zöld "hummuszt".
A megmaradt salátalevelekkel díszítem.

Cuq en Terrasses-Varázslatos Vacsorák 3.

2010-09-28T17:39:00.001+02:00

Harmadik, utolsó esténken a következő menü várt bennünket, pontosan este 8 órakor.

Előétel előtti előétel:
Paprikakrémleveske fetával és friss fűszernövényekkel
Padlizsánkrémes toast egy szelet sült libamájjal

Előétel:
Paradicsom- mozzarella- sültcukkini torony, balzsamecettel és bazsalikommal

Főétel:
rétestésztába ( paté feuilletée) töltött pácolt bárányhús. az elmaradhatatlan édes sárgarépával és francia zöldbabbal

Desszert:
Piros gyümölcsökből készült krém, tejszínhabbal

A paradicsom- mozzarella tornyot azóta többször is reprodukáltam, az igazán egyszerű. A bárányra nem vállalkozom, úgysem lenne olyan mint ez...
:-)
A hotelről itt.
Most nagyon ott szeretnék inkább lenni mint a hűvös, őszi Budapesten...
Különben a tulajdonosok készülnek egy szakácskönyv kiadására.
Már nagyon várom...

Ricotta, spenót, sütőtök és óriáskagyló

2010-09-26T23:20:00.000+02:00

Jamie recept.
Néha (sokszor) rákattanunk az olasz konyhára.
Ekkor előszeretettel használom Jamie Oliver Olasz Kaják könyvét, szerintem klassz, és nem különösebben bonyolult, persze tésztát még nem gyúrtam magam, mert nincs annyi időm pillanatnyilag...

Ez a recept egy finom vörösborral (pl György Villa Cabernet Savignon 2007, Villány) isteni vacsora.

Hozzávalók:
sült tök, az alábbi fűszerkeverékkel beszórva:
őrölt koriander, őrölt kömény, chilipehely
spenót
fokhagyma
ricotta
só, bors
menta
parmezán
óriás kagylótészta
vaj, olaj

Elkészítés:
Megfőzzük a nagy kagylótésztákat, félretesszük.
A sütőtököt olívaolajjal bekenjük, beszórjuk a fűszerkeverékkel. Megsütjük.
Közben vaj és olívaolaj keverékén elkezdjük pirítani a fokhagymát, de mikor illatozni kezd, rögtön hozzáadjuk a spenótot, kissé átforgatjuk.
Ha megsült a fűszeres tök, mehet minden a mixerbe: a tökdarabok, a spenót, a mentalevelek, a ricotta, frissen őrölt bors és pici só is.
A masszát én nem szeretem nagyon pépesen, inkább legyen kissé darabos.
Megtöltjük a kagylókat, és reszelt parmezánnal és frissen őrölt borssal tálaljuk.

Let's have SUN!!!

2010-09-23T22:53:00.000+02:00

...azaz míting Athénban!!!
Hip Hip Hurrá!!!

Ellentétben azzal, hogy nagyon örültem a helyszínnek, be kell vallanom: Athén bizony elég retek.
Ha megmutatnám a képeket azokról az össze-vissza firkált utcákról, tele romos házakkal, amelyek az évezredes Akropoliszra vezetnek, senki sem hinne nekem, azt mondanák, ezek bizony valahol Budapest lepukkant kerületeiben készültek...
Engem mégis elvarázsolt ez a város, akkor is ha koszos, szemetes, összefirkált, és tele van turistával...
Bár az a két és fél nap, amelyet ott töltöttem (jórészt a szállodában persze) nem sokat engedett látni a több ezer éve álló városból, arra elég volt, hogy vissza akarok menni!!!

A szállodánk a Fresh Hotel, vadiújnak néz ki, de elég lepukkant környéken van- vagy egész Athén ilyen?
Nagy előnye, hogy 10 perc sétára van a Plakatól, és attól a tértől, amiről elindulhatunk megmászni a csodás, gyönyörű, monumentális Akropoliszt.
A reggeli elmegy, a görög joghurt finom :-) :-) :-) még jó...
Frissen facsart narancslé csorog egy kisebb hűtőszekrény méretű masinából, finom.
A svédasztalos ebéd az első napon katasztrófa, egyszerűen szégyen, hogy a gasztronómiájáról ennyire híres országban mélyhűtött tortellini meg fagyasztott húsgolyók közül lehet választani...desszert nincs is...
A második napon "normális" ebéd van, sokkal- sokkal színvonalasabb, előételnek görög saláta, főétel sült csirkemell apró burgonyával, és a desszert mennyei: görög joghurt görög mézzel és gyümölcsökkel.
Még a pasik sem találtak hibát a csirkemellben...
De silány minőségű ebéd/vacsora ide vagy oda, a kiszolgálás mindig, mindenhol első osztályú!!!

Először nem nagyon voltam elragadtatva a hoteltől, főleg miután a bőröndömmel az egyszemélyes lift kétszer vitt fe-le a hatodik emelet és a földszint között ( a nyolcadikon laktam...), aztán a véleményem egy csapásra megváltozott, mikor a recepciósok invitálására felmentem a tetőn lévő " very nice" bárba, "with panorama to the Akropolisz". Hát, nem túloztak! Válság ide vagy oda, azért ezek a görögök tudnak élni...
Képeket lásd fenn. Meleg volt, sütött a nap, fújdogált a szél, tényleg gyönyörűen látszottak az ősi romok, egy capuccinoval a kezemben mi is kell még?
És a legnagyobb megdöbbenésemre még egy medence is volt fenn a tetőn...nem nagy, de kétségkívűl medence...

Első nap volt csak időnk egy kicsit kimozdulni, pontosabban 3 óránk, míg bezárnak az Akropolisz jól őrzött kapui...így kicsit rohanva, de sikerült magamba szívni a hely hangulatát.
Bár szó szerint 40 percünk maradt a kapukon belüli sétákra, így rohangáltunk össze-vissza, és kattingattunk, mint a jappán túristák, de csodálatos volt ezeket az oszlopokat a valóságban is látni, és szinte megérinteni...
Mindenki, aki ide felsétál, átérzi a több ezer évet, amióta ezek az épületek állnak...és lent a Plaka nyüzsgését, gyönyörű és kevésbé gyönyörű giccsparádés boltokkal. Persze nem térhetek haza a Kariatidák szobormásolata nélkül, illetve a Cycládokon talált fura szobrok közül eggyel (egy másolattal), ami totál úgy néz ki mintha valai UFO lenne...persze a Kariatida hölgy és UFO man mellett egy harmadik szobrocska is a kosaramban landol ( pedig csak meg akartam nézni...), mert csak ma csak nekem ötven százalékos kedvezmény van... :-) de nem bánom, élvezem a nyüzsgést és a görög vendégszeretetet...
Biztos vannak a Plakán belül igényes éttermek, nekünk első este egy elég turistahelyre sikerült beülnünk, ehetetlen épp nem volt a vacsora, de az ár- érték arány nagyon nem volt ideális. Persze itt is nagyon kedves volt mindenki, ez kárpótol az igen silány minőségért.

Kuzina Restaurant

Aztán megtaláljuk a görög konyhát, ami szintén túristás, de sokkal- sokkal exkluzívabb, mint amit eddig láttunk.
A panoráma csodálatos, a kivilágított Akropoliszt látjuk ( egyik naggyon rosszindulatú kollégám szerint "ezeknek csak ez van..."no comment)
A kiszolgálás elsőrangú, soha nem kell szólnunk hogy kérünk még vizet vagy bort, mindkettő magától töltődik újra, észre sem vesszük. Az előétel saláta, grillezett polippal, fenséges, hozzá meleg kenyeret szolgálnak fel. Ezután még egy előétel ( a képen), fetával töltött gombóc gránátalma- mártással. Főétel több is van, lehet választani. Nem kívánom a húst, sem a lazacot, így a mandulás- sütőtökös vega rizottó mellett voksolok, kis adag, de a felét sem bírom megenni.
A desszertből bizony kimaradtam, mert eltrécseltem az időt, nem a helyemen ültem, de sebaj, úgyis fogyókúrázom.
:-)
Athén, én visszajövök egyszer!!!

Cuq- Varázslatos Vacsorák 2- és reprók

2010-09-23T17:42:00.003+02:00

A csodálatos Cuq Toulzaban második este a menünk a következő volt, szintén nagyjából a kertben található alapanyagokból összekombinálva:

Előétel előtti fogások: Sárgadinnyekrém- leves(ke), egy gombóc sárgadinnyével a tetején, ez utóbbi frissen őrölt borssal megszórva, és mentával tálalva
Friss füge, sonkával tekerve, libamájmeglepetéssel a belsejében
Előétel, mely számomra egy adag főétellel is bőven felért: töltött minicukkini, méghozzá zöldfűszerekkel, hússal, rizzsel, magvakkal és mazsolával töltve, kaporral megszórva, és citromos tojásszószon tálalva
Főétel: grillezett lazac, zöldségraguval: cukkiniből, édes sárgarépából és zöldbabból, körete pedig isteni finom, könnyű, különleges vaníliás zellerpüré volt
Desszert: cheescake bogyós gyümölcsöntettel
Bor: helyi fehérbor: Viognier
Zene: cselló- és hegedűmuzsika, Mozart, Vivaldi...

Több dolog is van, amit jó lenne itthon is megvalósítani. Például minicukkinit szerezni… ha valaki tudja, hol lehet kapni, vagy esetlegminicukkini- magot, légyszi írja már meg kommentben…

Addig is szegény ember vízzel főz, lássuk mit tudtunk itthon is elkészíteni:

Füge libamájpástétommal, Pan d’epices-en tálalva

Hozzávalók:

friss füge
jó minőségű libamájpástétom
Pan d’epices ( Ez egy fűszeres édeskés kenyér, sokszor tévedésből gyömbéres kenyérnek fordítják, pedig nem a gyömbér az elhagyhatatlan fűszere, hanem az ánizs. Bővebben a Wikipédiában itt. Párizsban és Belgiumban mindenütt kapható, ha valaki arra jár, egyébként Bp-n Culináris. Belgiumban a legjobb a Meli márkájú, amely görögül mézet jelent. nyelv- és földrajzórának vége.)
áfonyalekvár
frissen őrölt bors

Elkészítés:
A Pan d’epices-t kenyérpirítóban megpirítjuk. A fügét szépen bevagdossuk, közepébe teszünk egy darab pástétomot, körérendezzük a Pan d’epices szeleteket, és megszórjuk frissen őrölt borssal a végén. A pástétomra egy pötty áfonyalekvárt teszünk, amely kiemeli csodás ízét.

Zöldfűszeres quinoával töltött minitök ( minicukkini helyett)

Hozzávalók:

(mennyiségeket nem írok, szemre főztem)
egy-két kisebb tök
quinoa, én maradékot használtam ami már meg volt főzve
zöldfűszerek, ami akad: citromfű (módjával!), kakukkfű, kapor, menta
nagy szemű arany mazsola
pirított magvak, ami van a hűtőben: napraforgó, sótlan mogyoró
só, bors, ánizsmagvak picit összetörve

Elkészítés:
A tök talpát és kalapját levágom, belét kiszedem, Fel lehet használni, de az én kis tökjeim tökre tele voltak magvakkal, így az egész belsejük ment a kukába…
A quinoát összekeverem a pirított magvakkal, az apróra vágott zöldfűszerekkel és a mazsolával, sózom, borsozom, az ánizsmaggal fűszerezem.
Eredeti recept szerint a tököt kellene blansírozni, és ezt kihagytam, a belsejébe tekertem egy kis borsot, picit megsóztam, majd tepsibe állítottam, és megtöltöttem az ánizsos- quinoa masszával.
Letakartam alufóliával, majd kb 40 percig pároltam, aztán még 15- 20 percig sütöttem.
A mártást szépen elfelejtettük megcsinálni, pedig ötlet is volt és hozzávalók is voltak itthon, de elkezdődött az X- faktor és megjöttek a vendégek…

Cuq Le Chateau- Varázslatos Vacsorák 1.

2010-09-09T23:55:00.001+02:00

Cuq Toulza (ejtsd: kük) a nyugalom és a béke szigete, Dél- Franciaországban, Toulouse-tól körülbelül 40 kilométerre.
Egy csodálatos hotel vár bennünket, mely a 18. században még egyházi épület volt, később afféle faluközpont, mígnem a falu lejjebb költözött, és a dombtetőn csupán ez az épület, egy templom és pár ház maradt.
Egy igazán mozgalmas, utazásokkal teli nyár után elmondhatom, ha kizárólag ide jutottam volna el, akkor is boldog lennék...
Bár az ideút kissé macerás- Budapest ->Párizs CDG (fúdeutálom ezt a repteret...=mindig rohanás egyik terminálról a másikra) -> Toulouse ( az egyikünk bőröndje nem érkezett meg)-> autóbérlés-> 40 km vezetés-> Cuq Toulza- de a látvány, a hangulat, a vendéglátás, a francia kedvesség és elegancia mindenért kárpótol.
Na és az ízek...
Megérkezésünkkor az egyik tulajdonos udvariasan közli, hogy a vacsorát a teraszon szolgálják fel, pontban 8 órakor este.
Még van időnk körülnézni, a szobába első látásra beleszeretek ( nem egy személytelen Holiday Inn- típusú, hanem nagyon barátságos vidéki stílusú, egyből otthon érzem magam, és van vízforraló és kávé is...) a többszintes kertben sétálunk, megtaláljuk a medencét, és gyönyörködünk a virágokban, növényekben, pillangókban, és hallgatjuk a csendet, illetve a bogarak zsizsegését, és a madárdalt.
Összeismerkedünk a kutyulival és a cicával.
Időzünk egy kicsit a társalgóban, csodálatos, tele szebbnél szebb könyvekkel, porcelánnal, textilekkel, melyek mind a tulajdonosok sajátjai.

Naplemente előtt a négyfogásos vacsora előétel előtti előételével kezdünk:

Fetával töltött leveles tészta
( mint megtudom, franciául "fueillete")
Az egyik tulajdonos görög, így mindig van valami görögös beütés a vacsorákban...
Spárgamousse lila virággal díszítve

Az előétel:
Zöld spárga pármai sonkával, parmezánnal és lágy tojással, hollandi mártással tálalva

Főétel:

Csirketagine ananásszal és olajbogyóval, köretként quinoa, párolt zöldbab és édes sárgarépa

A desszertről már nem készítettem fotót, közben lement a Nap...
De Créme brulée volt piros bogyós gyümölcsökkel.

Bor: Rosé Gauillac
Zene: Andrea Sol

Pierre-Ph. ugyan mondta vacsora előtt, hogy innen nem érdemes elmenni és más étteremben vacsorázni, ezt akkor nem értettem igazán, de ezután természetesen eszem ágában sincs elmenni az amúgy igen színvonalas helyi éttermekbe...és ezt a következő esték csak megerősítik...

Quinoa- szardínia torony

2010-09-08T21:52:00.002+02:00

Mától a jelszavam:
le a magas koleszterinszinttel!
Avagy mi ki nem derül egy menedzserszűrésen...
Persze tudtam én a családi anamnézisemből, hogy elég nagy esélyem van a magas koleszterinszintre, de más, mikor az ember ezt egy laborleleten leírva is látja...
Jómagam is orvos lévén tisztában vagyok a statisztikával, a veszéllyel és a tennivalókkal.
Bővebb olvasnivaló ezekről itt és itt.
A bűnösök az én esetemben valószínűleg a következők: a sajt, a csoki és a lustaság.
Persze ez nem azt jelenti, hogy bármiről is teljesen le kellene mondani, csak mérsékelni kell- a lustaságot kivéve. Azon muszáj változtatni.
Belsőséget, felvágottat, fehér kenyeret, tojást, vagyis a rizikós élelmiszereket eddig sem vittem túlzásba.
Mától tehát odafigyelek és sportolok. Három hónap múlva meglátjuk.
Némi súlycsökkenésre is számítok, :-) majd beszámolok az életmódváltás eredményéről.

Mai vacsoránk már az új vacsora-alapelvnek megfelelően készült:

1. kenyér helyett gabona ( magas a fehérje-és ásványianyag tartalma)
2. zöldség és saláta ( rákellenes és lúgosító is)
3. hal ( omega-3 zsírsavakban gazdag)

Íme a recept.

Hozzávalók:
quinoa-bővebben itt, itt
bulgur
zöldborsó
madársaláta
zöldhagyma
zöld fűszernövények: menta, kakukkfű, rozmaring
szardínia- vagy/és lazackonzerv
csírák
citrom, só, bors,
olívaolaj, egy pici vaj ( inkább ez mint margarin...)

Elkészítés:

A quionát és a bulgurt megmosom, én mixet használtam fehér és vörös quinoából és bulgurból.
Közben összemelegítem a vajat és az olívaolajat, majd a lecsepegtetett mixet beleöntöm, kicsit megpirítom.
Felöntöm vízzel, sózom, borsozom, és puhára főzöm, ez nekem kb 10-15 perc volt. Akkor van kész, mikor a quinoaszemeknek kinő a farkincájuk. :-)
Közben a zöldborsót megpárolom, a madársalátát leöblítem, az újhagymát felkarikázom, és ezeket a zöld cuccokat a fűszernövények levelével együtt mixerbe teszem, és kissé összepürésítem. Én jobban szeretem, ha kicsit darabos. Sóztam icipicit, és frissen őrölt borssal is megszórtam.
Valami istenien finom édes zöldborsót sikerült beszereznem, így nagyon finom lett az összhatás.
Chili&Vanília Zsófitól megtanultam gyűrűben csodaszépen tálalni- így tettem ma is: alap a zöldborsós cucc, felette a quinoa-bulgur mix, majd ismét a zöld cucc. A torony tetejére szardínia került egy karika citrommal, csírákkal és kakukkfűvel díszítve.

És a dícséret belga séfemtől: "What are we doing in Cuq?"
:-)
Az ottani vacsorákra visszagondolva ez igen nagy elismerés...
:-) :-) :-)

Vacsora Dél-Franciaországban

2010-08-31T22:50:00.000+02:00

Pár nap Toulouse mellett, bájos francia vidéki hangulatban, és az ember másképp néz a világra...
Egy csodálatos hotel, néhány élménydús nap, városok, múzeumok, séták, és ez a gyönyörű vidék- madárcsicsergés, cica, kutya, pillangók, és minden este négyfogásos vacsora a teraszon hamisítatlan francia eleganciával felszolgálva.
Pontban nyolckor.
Naplementekor.
Bővebben hamarosan...
...addig is:
http://www.cuqenterrasses.com/uk/index.php

Négy csillag és duck confit

2010-08-17T23:54:00.000+02:00

Egyszer csak lesz majd időm itthon is duck confit-t készíteni...
Addig is marad a belga szupermarketben beszerzett, amúgy szuperomlós, isteni finom kacsacomb, ami nem utolsósorban 5 perc alatt felmelegíthető, illetve a maradék le is fagyasztható.
Azóta vagyok eme kacsa rajongója, mióta Párizs egyik eldugott, de annál népszerűbb éttermében megkóstoltam a TÖKÉLETESET.
Vajpuha volt, omlott, semmi agyonfűszerezés...pezsgővel...
Így igazán örültem, mikor belga séfem megtalálta a nem kevésbé tökéleteset, egy nagyon igényes szupermarket hűtőkamrájában. Azóta igyekszem, hogy mindig legyen pár darab a mélyhűtőben, sietős vagy fáradt estékre, mikor a halak-herkentyűk-saláták közben egy kis húsra is fáj a fogunk.

A köret nem kevésbé említésre méltó.
Miközben vezettem haza az irodából, azon járt az eszem, hogy két nyaralás és egy rettenetesen fontos céges míting között mi is van itthon, amiből a kacsához illő köret készíthető.

Találtam csicseriborsó- konzervet, friss ruccolát tegnap sikerült beszerezni, egy cukkini is csoffadozott a hűtőben, valamint néhány félig elszáradt újhagyma, amit legfőbb ideje volt felhasználni.
Az újhagymát némi pucolás után felkarikáztam, és a szintén felkarikázott cukkinivel együtt olívaolaj és vaj keverékén megsütöttem. Ment is a mixerbe, egy doboz lecsepegtetett csicseriborsóval és két nagy marék ruccolával együtt, sóztam, borsoztam, mixeltem- az eredmény pedig az időközben felmelegített és kicsit átpirított duck confit-val együtt 10 pontból 10et kapott, és szubjektív skálán négy csillagot.
:-)
Meg azt, hogy ez a vacsora bármelyik étteremben megállná a helyét.
Ezért érdemes ügyeskedni a konyhában.
:-)

Bajor rozskenyér

2010-07-26T20:31:00.000+02:00

Limara receptje.Esős hétvége otthon = sütés- főzés hip hip hurrá!!!
Ilyenkor van idő kenyeret sütni, ezért örültem nagyon ennek a receptnek.
Igazi tömör gyönyör!
Bár nem nagyon akart megkelni, valljuk be a 15 fokos hőmérséklet- esés nem kedvez a kelesztésnek...de ennek ellenére tökéletes lett.
Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem nem volt világos rozslisztem, csak teljes kiőrlésű.
Máskor is a repertoáron lesz!
Recept a DinigGuide-on, köszönjük, Limara!

Vegaburger a Vega GoodFood-ból

2010-07-26T20:11:00.000+02:00

Még a stockholmi reptéren találtam rá erre a különkiadásra, a GoodFood Magazin vega változatára.
Bevallom, nem vagyunk nagy húsevők...bár vegetáriánusok sem, hiszen szerintem nem helyes a húsfélék teljes kiiktatása, de leginkább Anyukám konyhájában és éttermekben eszünk csak husit. Sokkal inkább halasak és herkentyűsök vagyunk, ( bogarasok nem! :-) meg persze az egészséges gabonafélék hívei. És a GoodFood magazin nagy rajongói, bár én jobbára csak a weboldalt nézegetem, és főzögetem.
Így a kb 10 percben, amit az eddigi legcsillivillibb, legfantasztikusabb, legelegánsabb duty free shopban eltölthettem mostanában, csupán ez a magazin tartott velem haza. ( A hitelkártyám nagy - nagy szerencséjére... )
Hát ezért vega ez a pogácsa (majdnem azt írtam, hogy húspogácsa...)

Hozzávalók ( az újság szerint, én csak nagyjából hajigáltam mindent a mixerbe)

5 dkg pirított mogyoró
42,5 dkg fehérbab, konzerv, lecsöpögtetve
1 kis hagyma felkarikázva
( 2 dkg paradicsompüré)
8,5 dkg zsemlemorzsa- én tönkölykorpát találtam a szekrényben, ezt használtam
friss menta, kakukkfű, rozmaring
1 tojás
olaj a sütéshez

Elkészítés

Mindent beletettem a mixerbe, megnyomtam a gombot, aztán a masszából vizes kézzel lapos pogácsákat formáztam. A tönkölykorpába forgattam. Mivel elég lágy lett, betettem a hűtőbe egy félórára. Csak azelőtt sütöttem meg forró olajban, mielőtt tálaltam.

A köret citromos kuszkusz volt, szintén ebből a magazinból. Ehhez beáztattam a kuszkuszt, és míg magába szívta a forró vizet, felvágtam 2 paradicsomot, 1 újhagymát felkarikáztam, 2 gerezd fokhagymát összenyomtam, és összekevertem mindezt. Friss mentalevelekkel és citromlével fűszereztem, sóztam, frissen őrölt borssal is megszórtam, és egy kis olívaolajjal összeforgattam.
Hihetetlenül friss, hűvös ízű lett a végeredmény.

Tetejére tzatziki került.
1 uborkát legyalult a mixerem, majd 3 dl görög joghurttal összekevertem, 2 gerezd összenyomott fokhagymával, sóval, borssal és autentikus krétai( tényleg!) tzatziki- fűszerkeverékkel ízesítettem.

The Perfect Summer Pie

2010-07-13T20:10:00.000+02:00

Joanne Harris "A francia konyha" című könyvéből már megsütöttem ezt a pitét, rebarbarával.
Most eljött az idő a bogyós változat elkészítésére.

Hozzávalók:
A paté briseé- hez:
25 dkg liszt
17,5 dkg hideg vaj
2 dkg kristálycukor
1 tojás
( fél ek hideg víz, én kihagytam)

A töltelékhez:
50 dkg bogyós gyümölcs: feketeribizli, áfonya, málna
2 tojás
12,5 dkg cukor
175 ml tejszín
2,5 dkg liszt
2 kiskanál cranberry szirup
kevés vaníliaaroma

Elkészítés:
A sütőt 200 fokra előmelegítettem.Az omlós tésztához minden hozzávalót robotgépbe raktam, késsel épp csak összeaprítottam, majd gyorsan összegyúrtam, és betettem a mélyhűtőbe. Közben előkészítettem a töltelékhez valókat, addig lehűlt a tészta. Ezután két folpackréteg között kinyújtottam, egy Ikeás kisebb piteformábát kibéleltem vele (kivajazni elfelejtettem), a felesleges tésztaszélt levágtam, , ment minden a mélyhűtőbe, míg elkészítettem a tölteléket.Ez mindössze annyi, hogy a tejszínt, tojást, cukrot és a lisztet, cranberry szirupot és vaníliaaromát összekevertem robotgéppel. Ezután kivettem a formát a mélyhűtőből, rászórtam a bogyókat, ráöntöttem a cukros- tejszínes cuccot, és már ment is be a forró sütőbe. Semmi elősütés, semmi vakonsütés, mégcsak meg sem szurkáltam.
Fél óra alatt sült meg, és Milliéknél a döntő focimeccs alatt nagyon hamar, nagy hümmögések és nyammogások közepette fogyott el.

Cake away

2010-07-05T20:25:00.000+02:00

Annyira jó, hogy olyan barátnőim vannak, akik imádnak sütni- főzni...
Ezt a csokis cheescake-et Dorci barátnőm sütötte, akiknél cicanézőben voltunk elsősorban, másodsorban pedig a borokról beszélgettünk- mivel a cica ránk se hederített... :-(
Dóri kezd egyre jobban szakértőjévé válni a boroknak, köszönhetően a lelkesedésnek és az iskolának egyaránt, ahol buzgón jegyzetel a talajról, tőkékről színekről, illatokról és ízekről.
Mindannyian tágra nyitott szemekkel és fülekkel hallgattuk.
Természetesen a cheescake-et hozzá tökéletesen illő borral tálalta: 2008-as Tokaji Béres Magitával, amely csodálatosan kihozta a csoki ízét...
Szerintem ezért a holnapi vizsgáján megérdemel egy csillagos ötöst...
Dóri, kérjük a receptet!!!

Kenyér gombával és cukkinivel

2010-06-28T22:35:00.000+02:00

GoodFood recept.
Szerelem volt első látásra...

Hozzávalók

2 kisebb cukkini, lereszelve, besózva, kicsavarva
1 kis hagyma felkockázva
10 dkg gomba, apróra aprítva
2 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
olívaolaj
élesztő, kevés tej, cukor
35 dkg liszt- én 25 dkg teljes kiőrlésű rozslisztet és 10 dkg fehérlisztet használtam
friss bazsalikom felaprítva
esetleg kenyér- fűszerkeverék
kb 125 ml langyos víz

Elkészítés:

Kicsit macerás, de megéri a fáradtságot.
A hagymát elkezdem párolni az olívaolajon, majd rádobom a fokhagymát, gombát, és később a cukkinit is.
Összepirítom, sózom, borsozom, igyekszem elfőzni az összes levét.
Az élesztőt megfuttatom a kevés langyos tejben a cukorral, majd a lisztekhez keverem, és elkezdem összedolgozni a robotgépem dagasztókarjával. Lassan öntögetem hozzá a langyos vizet, míg egyre összeállóbb masszát kapok.
Belekeverem a cukkinis- gombás cuccot is, és már kézzel dagasztom.
Fűszerezem, beleteszem a bazsalikomot, utánízesítem, ha kell.
Innentől a forgatókönyv a szokásos: 1 óra a dagasztótálban, ezután megpaskolom, majd veknire formázom, és még kb félórát kelesztem így, letakarva, leolajozva, immár a tepsin.
200 fokon kb 30- 40 perc alatt sül meg. Ügyelni kell, hogy ne száradjon ki.

Belgiumi kacsapástétommal (Foie gras de canard- nehéz lefordítani magyarra) és egy kis rosé habzóborral bármelyik étteremben megállná a helyét...

Epertorta tejberizzsel

2010-06-26T21:19:00.000+02:00

Anyukám újra csodálatos tortát alkotott.
A PrímaKonyha 2010. májusi számában találta a receptet.

Hozzávalók:
a szív formához 8 tojásból sütött klasszikus piskótát

Töltelék:15 dkg rizs
5 dl tej
3 dkg vaj
5 ek kristálycukor
2 csomag vaníliás cukor
5 dl tejszínből tejszínhab
eperlekvár
sok eper, tegyünk félre a díszítéshez, a maradékot vágjuk negyedbe/félbe

Elkészítés:
Tejberizst készítünk a rizsből, tejből, vaníliás cukorból és a vajból.
A tortalapot háromfelé vágjuk. Az alsó lapot bőven megkenjük eperlekvárral (beissza).
A tejszínhab 2/3- val összekeverjük a kihűlt tejberizst, egy részét rákenjük a második lapra, belenyomkodjuk a fél/negyed eperszemeket. A torta oldalára maradjon tejberizses hab, a tetejére csak tejszínhab kerüljön.
Eperszemekkel díszítsük.

Stockholm Wedding Cake...

2010-06-26T21:01:00.000+02:00

...vagyis Gasztrokörkép Stockholmból 2.

Királyi esküvő lázában égett Stockholm.
Ottlétemkor egy hete tartott már az esküvő felvezetésének szánt Love Stockholm nevű rendezvénysorozat, zenével, tánccal, étellel, itallal.
Viktória amúgy jócskán megváratta az országot, de a 33 éves hercegnő sokáig a tanulást tartotta a legfontosabb feladatának.
A vőlegény, akinek ma már a „Västergötland hercege” megszólítás dukál – Viktória édesanyjához, a német légiutas-kísérőből lett Silvia királynéhoz hasonlóan –, egyszerű polgári családból származik, apja egy vidéki szociális hivatal vezetője volt. A harminchat éves diplomás sportpedagógusnak három edzőterme van Stockholmban. Viktóriával a fitnesz hozta össze, ő volt a koronahercegnő személyi edzője.

És az esküvői készülődésből nem hiányozhatott a torta sem: egy kávézóban találkoztam vele, és persze rögtön meg kellett kóstolnom.
A piskóta habkönnyű, a töltelék nemkülönben. Legcsodásabb viszont a hófehér fondantborítás volt: makulátlan, könnyű, nem túl édes fehér réteg a süti tetején.
Hogy végül ez került- e valóban a királyi asztalra, nem tudom. Erről nem szól a fáma.
Én mindenesetre el tudtam volna képzelni.
:-)

Az üzleteket elárasztották a Viktória trónörökösnő és vőlegénye, Daniel Westling fitneszedző képével díszített csokoládés dobozok, tányérok, bögrék, a posta külön bélyegeket is kiad a különleges alkalomból.

„Az év esküvője” természetesen nincs ingyen. A ceremónia, a felvonulás, a vacsora, a ruhák és az egyéb kiadások összesen húszmillió koronába (félmilliárd forintba) kerülnek. Csak a stockholmi katedrális portalanítása 500 ezer koronába került, nem beszélve a vőlegény szülővárosában, Ockelbóban rendezendő 30 ezer fős (!) grillparti költségeiről…
(forrás: Népszabadság online)

Gasztrokörkép Stockholmból 1.

2010-06-26T20:28:00.000+02:00

...azaz kabát, sál és harisnya júniusban, mert Stockholmban ilyenkor (sincs) túl jó idő.
Pár napot volt szerencsém eltölteni ebben a különös, hűvös városban, amely nem hasonlítható egyetlen helyhez sem, ahol eddig jártam.
Szerencsére nem kizárólag business trip volt- így jutott idő egy kis városnézésre is, nemcsak excel- fájlokból és power- pointokból állt minden nap...
Hát, Stockholm nem aratott azért osztatlan sikert saját magam köreiben.
Ugyan szép és tiszta, és nem láttam túl sok kátyút az utakon- de alig volt 18 fok napközben, szinte folyamatosan esett az eső, fújt a szél, a víz szürke, az ég felhős, és 6 napig fáztam, míg itthon tombolt a nyár és 35 fok volt...
Viszont a svéd gasztronómia első osztályú!
(Vagy bennünket vittek nagyon jó helyekre.)
Két hotelben is laktam a 6 nap alatt, az egyik a belvárosban, a konzervatívabb Elite Hotel Stockholm Plaza, a másik délebbre, a fiatalos Hotel Clarion. Mindkét helyen csodás a reggeli, hatalmas választék ( a Clarion jobb), isteni kenyerek, és tűrhető juice- ok a választékban- számomra ez sokat elárul az igényességről.
A Clarionban meglepően csúcs a mind a menü, mind a konyha, mind a kiszolgálás...mintha itthon a Csalogányban vagy egy Segal- vacsorán lettem volna...
Napközben Stockholmban ilyen egy tipikus pillanat:

Első este nagyon későn vacsoráztunk, 10 óra is elmúlt már, mire éttermet találtunk- az esték csalókák, mert még vígan világos van ilyentájt, és éjjel sincs teljesen sötét- én el voltam ragadtatva, először láttam ilyesmit, pár kollegám viszont nem tudott aludni emiatt. Sajnos elsőre nem találtunk tipikus svéd konyhát, hanem egy TGIF- et, ahol még nyitva volt a konyha, és nyüzsgött a tömeg és üvöltött a zene. A grillezett lazac fenséges volt (még jó hogy...), a pasik szerint a steak is- a koktélokról már nem is beszélve.
:-)

Második este egy nagyon trendi étteremben vacsoráztunk, és végre megkaptam az áhított autentikus svéd halaimat.
Post erről külön később.

Harmadik este gálavacsora volt- a tálalás fantasztikus, a főétel számomra kevésbé- steak steakkel.
Ez különben jellemző volt, vagy hal, vagy steak a főétel, natúr főtt újkrumplival, tradícionális zöld fűszermártással, az előétel pedig carpaccio, salátával.
És bor, jó sok, mindenhez.

Ám hideg ide, steak oda- Stockholmban a legcsodálatosabb látnivalót megtaláltam azért: ez nem más, mint a VASA Museum, amire a feszített program miatt mindössze egyetlen órám jutott- de ki nem hagytam volna a világ minden kincséért sem.
A Vasa a világ egyetlen, épen fennmaradt 17. századi hajója.
1628. augusztus 10-én királyi lobogó alatt hajózó hadihajók futottak ki a stockholmi kikötőből. Közülük a legnagyobb az uralkodói dinasztiáról elnevezett, új építésű Vasa volt. Az ünnepélyes alkalom tiszteletére eldördültek a hajó oldalán fenyegetően kinyúló, nagy tűzerejű ágyúk.

Amint a hajó méltóságteljesen siklott a kikötő bejárata felé, hirtelen feltámadt a szél. A szél belekapott a vitorlákba, majd a Vasa az oldalára billent, de rövidesen visszaállt egyenes helyzetbe. Egy hirtelen jött második széllökés a hajót azonban már az oldalára fordította. Az ágyúnyílásokon keresztül a víz akadálytalanul tört utat a hajó belseje felé. A Vasa rövid időn belül a tenger mélyére süllyedt, örök hullámsírba temetve a személyzet 150 tagjából legalább
harminc embert, ám egyes források szerint ötvenet.
Így lett a Vasa első útja egyben az utolsó is...
333 évnek kellett eltelnie, mire a felkelő Nap sugarai ismét bejárhatták a Vasa gazdagon díszített termeit és folyosóit, miután a hajót kiemelték az öbölből.
A múzeum egy 7 emeletes építmény, és az emeletekről közelről megcsodálható az épen megmaradt hatalmas hajótest, a szobrok, a használati tárgyak, és elképzelhető az akkori élet.
Ezért imádok utazni: érzem, hogy megérint maga a Történelem...

Brugge- kedvenc kávézóm

2010-06-20T21:38:00.000+02:00

...amely nem máshol, mint a gyönyörű Brugge- i piacon található, mégpedig minden szombat délelőtt. A főtéren. A piac igazi gasztromennyország...
Egyszerűen imádom. Minden kapható, mi szem- szájnak ingere: nyers és kész ételek, halak, húsok, pékáru (de micsoda kenyerek...), egzotikus fűszerek, szárított gyümölcsök...
A hal- és herkenytűválaszték óriási, mivel Brugge csak pár kilométerre van a tengertől, Zeebruggetól illetve Knokke-től. Ám ezen a részen nem kifejezett halpiac van, hanem félig vagy egészen elkészített termékek, illetve van persze nyers váltotat is a pultokban. Ugyanez igaz a csirkére és a husikra, emellett pástétomok, kolbászok, sonkák és felsorolni sem tudom még hányféle ínycsiklandó étel kapható. Persze így könnyű főzni...az ember megveszi, hazaviszi, ée előveszi. Maximum pár percre berakja a sütőbe.
A zöldség- gyümülcs- és virágpiac is közel van ide, szóval egy menetben minden megvásárolható.

Kedvencem mégis ez a kávézó/ teázó.
Télen- nyáron lehet itt felüdülést találni.
Két nagyon kedves úr a "házigazda", akik szorgosan sürögnek- forognak, és főzik a kávét.
Kávét és teát vásárolni is lehet zacskóban, például felülről a második sor üvegben csak zöldteák sorakoznak. Van például Van Gogh művésznevű zöldtea, melyben sárga és lila virágok vannak.
:-)

Maga a kávézó nem más, mint egy kinyitható kocsi a berendezéssel, néhány asztal és napernyő. Vagy esernyő, attól függ.
Az emberek megállnak pár percre, beszélgetnek, körbeadják a tejet és a cukrot (amiket senkinek sem jut eszébe ellopni).
Vagy továbbsétálnak a papírpohárral a kezükben, vásárolgatva, és a menün gondolkodva.

A kávé pedig forró, isteni, és mindig kapok hozzá csokit.
:-)
Hiába, ez mégiscsak Belgium.

Erdei gombás köles füstölt lazaccal

2010-06-20T20:56:00.000+02:00

Az egészséges vacsorák jegyében.
Mindent imádok, ami köles, hajdina, bulgur, kuszkusz, quinoa, amaránt és ilyesmi.
Tele vannak fehérjével, aminosavakkal (lecitinnel, kolinnal), vitaminnal (A és B), ásványi anyagokkal (vassal, szilíciummal, foszforral,magnéziummal), rostokkal...
A kölesben sok a szalicilsav is, amelyet gyakran használnak a szépségiparban: stimuláló hatást gyakorol a bőrre, hajra, körömre- ezért szép hát a bőrünk,ha sok kölest eszünk!
Az alábbi recept (egy kis lazaccal felturbózva) a Kossuth Könyvkiadó Gabonafélék- Legfőbb energiaforrásaink című könyvéből származik, melyre teljesen véletlenül akadtam rá egy könyvesboltban. Tematikusan csoportosítja a gabonaféléket, és sok- sok receptet ajánl elkészítésükre.

Hozzávalók:

köles
gomba- én barna csiperkét és vargányát használtam
fokhagyma
petrzselyemzöld (jó sok)
kevés fehérbor
só, bors
füstölt lazac szeletek

Elkészítés:

A kölest többször alaposan átöblítem, hogy minden szennyeződést eltávolítsak. Ezután lecsöpögtetem. Már előtte feltettem vizet forrni, körülbelül a köles térfogatának kétszeresét. Mikor már csaknem forr, beleöntöm a kölest, és gyakori kevergetés mellett puhára főzöm.
Ha szárított vargányát használok, ideje beáztazni, kb 10-15 percre.
Közben a friss gombát gombakefével lesúrolom, majd a fokhagymával együtt kevés olajon megpirítom, a lecsöpögtetett vargányával együtt. Öntök hozzá egy kis finom fehérbort is, aminek maradékát vígan elkortyolgattuk a vacsorához.
A gomba kész, a köles megfőtt- ha nagyon leves, lecsöpögtetem. Összekeverem, sózom, borsozom, belevágom a petrezselyemzöldet. Tejszínnel lágyítom.
A tányérra helyezek egy nagyobb pogácsaszaggatót, megtöltöm a masszával, lesimítom, majd eltávolítom a karikát, így szép formát kapok.
A lazacot háromszögekre vágom, melyeket összetekerek, ezzel tálalom a kölest.

Francia rebarbara- pite...

2010-06-08T22:18:00.000+02:00

... avagy Millie, Chili&Vanilia és Joanne Harris találkozása a konyhámban...

Az úgy volt, hogy már nagyon szenvedtem a szakácskönyvvásárlás- elvonási tünetektől, így mikor a Líra könyvesboltban Joanne Harris A Francia Konyha című könyve bemászott - mit mászott, ugrott!- a kosaramba, nem nagyon tiltakoztam.
Belga séfem belga módon megtartott szemerevételezés után (= lassan, fél óra alatt, egy- két capuccino mellett) csak annyit mondott, hogy ez bizony elég bézik...
Sebaj, gondoltam, azért biztos találok benne majd valami főzni/sütnivalót.
Még aznap délután meglátogattuk Pákosztos Milliéket, és miután kipákosztoskodtuk magunkat az igen finom tavaszi tekercsen és mákos gubán (nyamm...), egy újabb capuccino mellett újra előkerült a könyv, immár Millie polcáról, aki a 182. oldalon található feketeáfonya- tortára hívta fel a figyelmem, ami szerintük igennagyon finom.
Chili&Vanilia blogján nemrég láttam egy rebarbarás sütit,és mivel egy csomag rebarbara kornyadozott az én hűtőmben is, gondoltam, belevágok, jó lesz ez azzal is, nemcsak feketeáfonyával.
Így lett. :-)
Ez eddig a leges-leges-legfinomabb omlós tészta és pite, amit valaha csináltam.

Hozzávalók

A paté briseé- hez:
25 dkg liszt
17,5 dkg hideg vaj
2 dkg kristálycukor
1 tojás
( fél ek hideg víz, én kihagytam)

A töltelékhez:
(50 dkg feketeáfonya)
1 csomag rebarbara megtisztítva, felaprítva
2 tojás
12,5 dkg cukor (én többet használtam, mert nagyon savanyú volt a rebarbara)
175 ml tejszín
2,5 dkg lis
(1 kk. créme de cassis)

Elkészítés:

A sütőt 200 fokra előmelegítettem
Az omlós tésztához minden hozzávalót robotgépbe raktam, késsel épp csak összeaprítottam, majd gyorsan összegyúrtam, és betettem a mélyhűtőbe.
Közben előkészítettem a töltelékhez valókat, addig lehűlt a tészta.
Ezután két folpackréteg között kinyújtottam, egy Ikeás kisebb piteformábát kibéleltem vele (kivajazni elfelejtettem), a felesleges tésztaszélt levágtam, ebből lettek a virágok és a levelek, ment minden a mélyhűtőbe, míg elkészítettem a tölteléket.
Ez mindössze annyi, hogy a tejszínt, tojást, cukrot és a lisztt összekevertem robotgéppel.
Ezután kivettem a formát a mélyhűtőből, rászórtam a rebarbarbarát, ráöntöttem a cukros- tejszínes cuccot, és már ment is be a forró sütőbe.
Semmi elősütés, semmi vakonsütés, mégcsak meg sem szurkáltam.
Fél óra alatt sült meg, és igen hamar elfogyott.
:-)

Püréparádé

2010-06-03T22:44:00.001+02:00

Kissé eltűntem mostanában, itt a szokásos tavaszi pörgés, utazások, munka, utazások és még több munka és még több utazás, és közben az Élet élvezete- amely soha, soha nem szorul háttérbe.
Ezért sokszor az esti számítógépelőttragadás helyett más programokat részesítek előnyben.
Bár mostanában azt is mondhatnám, hogy a Karácsony után hogy milyen szép ősz lett hirtelen :-)...
Esik, esik és esik, és a muskátlikat beköltöztettem a nappalimba, mielőtt kihalnak.
De fő az optimizmus, egyszer csak lesz nyár meg meleg meg napsütés meg Hawaii.
A konyhámban pedig zöldségek főnek, és pürék készülnek, belga szardíniával tálalva, a hozzávalók pedig: ami akad a hűtőben éppen.

Kecskesajtos céklapüré

Hozzávalók:
sült cékla
Créme Fraiche ( Culinarisban mindig van)
kecskesajt

Elkészítés: zutty minden a mixerbe, gomb megnyom

Mentás karfiolpüré

Hozzávalók:
párolt vagy sült karfiol
menta ( az erkélyről)
főtt krumpli
Créme Fraiche

Elkészítés: zutty, gomb megnyom, kész

Zsályás brokkolipüré

Hozzávalók:
párolt brokkoli
zsálya
főtt krumpli
Créme Fraiche

Elkészítés:
lsd fenn

Nagymamám kelt kuglófja

2010-04-04T12:29:00.001+02:00

Anyai nagymamámat imádtam.
Sajnos korán eltávozott közülünk, de a szeretetére, a nála töltött nyarakra, és a süteményeire mindig emlékezni fogok. Dacára háborúnak, szegénységnek, vagyonelkobzásnak, náluk sohasem múlhatott el vasárnap sütemény nélkül. Tyúk mindig volt, így tojás is akadt, a kamra pedig baracklekvár nélkül elképzelhetetlen volt. Így ha más nem is, de lekváros piskóta minden vasárnap szerepelhetett a menüben. Persze ezen kívül sokféle sütemény készült, például az alábbi kuglóf is, amelyet most Anyukám varázsolt az asztalra.

Hozzávalók
½ kg liszt
2,5 dkg friss élesztő
8 dkg cukor
1 csipet só
Kb 2,5- 3 dl tej
½ vaníliarúd kikapart belseje, vagy 1-2 zacskó vaníliás cukor
1 ek holland kakópor + 1-2 ek tej
( étcsokidarabok illetve mazsola ízlés szerint)

Elkészítés

Az élesztőt pici cukorral megfuttatom egy kis tejben.
A cukrot, sót, lisztet összekeverem, majd az élesztős keverccsel bedagasztom. Kettéválasztom, egyik felébe 2 tojássárgáját, és egy fél vanílirúd kikapart belsejét dagasztok. A kakóport összekeverem 1-2 ek tejjel, hogy krémszerű legyen, és a másik masszafélbe dagasztom. A vaníliás félbe lehet mazsolát tenni, a kakaósba pedig csokidarabokat.
A vaníliás darabot kinyújtom félujjnyi vastagra, félreteszem. Kinyújtom a kakaós lapot is, szintén félujjnyira.
Egy másfél literes lábast kizsírozok, kilisztezek anyai nagyanyám módjára ( akkor még flancos sütőpapír nem volt ám...különben is lehet hogy a kuglóf beleragadna...) A sárga lapra rárakom a barnát, és feltekerem, mint a bejglit.

A feltekert tésztát két kezembe veszem, megtekerem, és a mellékelt képek szerint tekergetem csigába, úgy, hogy a két végeit mintegy bezárom önmagába, a felsőt alulra, az alsót felülre. Ezután beleigazgatom a lábasba.

Letakarom, és duplájára kelesztem. Mielőtt sütőbe tenném, felvert tojással megkenem a tetejét.
200 C-on tűpróbáig sütöm, kb ¾- 1 óra hosszáig. Ha pirul a teteje, le lehet takarni.

Húsvét 2010.

2010-04-04T11:14:00.001+02:00

Vidám Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

Mi a manó az a MOLE?

2010-03-22T22:04:00.000+01:00

A MOLE az egyik legfűszeresebb étel, amit valaha kóstoltam.

Régebben a mexikói konyhaművészet fel- felbukkant az életemben (nem, nem kell semmiféle Albertora vagy Alfredora, legkevésbé Alehandróra gondolni...másról volt szó, de ez maradjon az én titkom)- ekkor találkoztam először a MOLE-val. Később láttam egy- egy konyhai magazinban- csokis csirkeként közzétéve. Na ettől sikítok... Miért kell valamit egyből csokisnak kategorizálni, csak mert barna színű szósz?
( mondjuk van benne kakaópor, az igaz.)
Mert a wikipediából kiderül, hogy a MOLE név egy gyűjtőnév, méghozzá a mexiói konyhában használatos szószoké- és nagyon sok fajtája van ennek megfelelően.
Gondolom ez csak még több lenne, ha Mexikóba utaznánk és körülnéznénk kicsit jobban...

Szóval van Mole Amarillo, Coloradito, Verde, Rosso, és a képen látható Mole Poblano- ami általában a mole-t jelenti Mexikón kívül.

Szerintem nem érdemes otthon bajlódni az elkészítésével, úgysem lesz autentikus, kb ennyi hozzávaló kell hozzá, és ez is csak félig fordítható magyar nyelvre:
szárított csilipaprikák: ancho, pasilla, mulato and chipotle, magvak: mandula, indigenous peanuts, szezámmag), fűszerek (nincs részletezve, de ez lenne a lényeg), Mexikói csokoládé (őrölt kakaópor cukorral, fahéjjal és egyéb diófélékkel), só, és egyéb cuccok: charred avocado leaves, hagyma, banán, fokhagyma. Szárított fűszereket is használnak hozzá, például oregánót.

Szerencsére MOLE-t már itthon is lehet kapni, spéci üzletekben (Culinaris). Mielőtt felfedeztem itthon is, az USA-ból hoztuk...a túlsúlyról inkább most nem beszélnék...

MOLE
Hozzávalók:

1/2 üveg MOLE
leveskocka
fehér hagyma ( FEHÉR, nem vörös és nem lila!)
fehérbabkonzerv
csirkemell
tortilla
trappista sajt
a tetejére szezámmag (én elfelejtettem)

Elkészítés:

Először is igyekszem nem a legszebb fehér blúzomban főzni és összeállítani ezt a csodás fogást. Okot lásd később.
A csirkemellet natúran vízben megfőzöm, nem kell sózni, mert a mártás elég fűszeres lesz.
Mikor puha, villával szétmarcangolom, rostjaira.
Közben a babkonzervről leöntöm a levét, csak keveset hagyva rajta, és odateszem "főni"- tudom, hogy már elég puha így is, de kicsit be kell sűrűsödnie. Ha kész, összemaszálom, vagyis pürésítem.
Közben a MOLE- val is szorgoskodom: az üvegből kioperálom a meglehetősen kemény szósz felét, közben vigyázok, ne fröccsenjen sehová, mert ezt bizony semmilyen csodafolteltávolító ki nem szedi a textilekből...
2-3 dl vizet a leveskockával felforralok, beleteszem a moledarabokat, amelyek valószínűleg keményebb darabok, és addig melegítem és kavarom, míg szósz- szerű nem lesz.
A sajtot lereszelem, a fehér hagymát nagyon apróra kockázom.
Ha van időnk, készíthetünk saját kezűleg is tortillát, én most gyárit használtam.
A tortillalapokat kicsit megmelegítettem mikróban, és következik az összeállítás:
Egy tortillalapot egy tányérra fektetek, megkenegetem a babpürével.
Ráteszek néhány csirkecafatot. Összetekerem. A fotó kedvéért én kétfelé vágtam.
A tetejére kenegetem a mártást- módjával- erre jön a reszelt sajt és a hagymakockák- és kész az igazán különleges, autetntikus és fűszeres vacsora.

Lazac kétszer

2010-03-17T22:58:00.000+01:00

Örömbódottág volt, hogy a Metroban gyönyörű lazacfilét lehetett hétvégén kapni.
Így nem volt nehéz kitalálni, mi legyen a vacsora.
Kétszer is.
A lazac mindkét esetben ugyanúgy készült: kissé megborsozva, bőrös felével lefelé süldögélt a serpenyőben, pár percig, olívaolaj és vaj keverékében. Itt a tankönyv szerint abba kellett volna hagyni, de mondtam a séfemnek, hogy számomra nyugodtan fordítsa csak meg és süsse át jól a másik oldaláról is...
Tálaláskor nagy szemű tengeri sóval meg lehet szórni.

Mindkét köret a GoodFood magazin márciusi számából származik (Eat well), amelyre a brüsszeli reptéren sikerült szert tennem.
Mire leszállt a gép, eldöntöttem, hogy bizony végig kell főznöm, a-tól z-ig...
Lazac narancsos céklasalátával

Hozzávalók:

lazacfilé
sült cékla
narancs
rucola
málnaecet

Elkészítés:
A lazacot az előbb leírtak szerint megsütöm, közben összeállítom a salátát: a céklát meghámozom, felszeletelem, a narancsot is meghámozom, úgy, hogy egyáltalán ne maradjon rajta fehér hártya, majd ezt is felszeletelem.
Egy tányéron szépen elrendezem a narancs- és a céklaszeleteket,valamint a rucolát, megöntözöm málnaecettel, mehet rá vagy mellé a halfilé és voilá!
Egy kis sparkling wine nem rontja el az íz- összhatást.

Lazac grépfruitos kuszkusszal

( Párizs és Budapest találkozása)
Ugyanis még ősszel sikerült beszereznem egy üvegcse Ras- el- Hanout fűszerkeveréket a párizsi Fauchonban, amelyet kifejezetten kuszkusz ízesítésére ajánlottak. Azóta sem sikerült kipróbálnom, most viszont a hozzávalók között ez is szerepelt, így végre megízlelhettük az ezzel fűszerezett kuszkuszt.

Hozzávalók

lazacfilé
kuszkusz
Ras-el-Hanout fűszerkeverék, ízlés szerint
vaj
fehér hagyma
földimogyoró
aranyszínű nagy szemű mazsola
egy fél grépfruit reszelt héja és kifacsart leve
petrezselyemzöld, jó sok
só, bors

Elkészítés

Míg a lazac sül, elkészítem a köretet: a kuszkuszt leforrázom, és pár percig állni hagyom.
A mogyorót szárazon serpenyőben megpirítom, majd egy zacskóban húsklopfolóval összetöröm- nem kell nagyon apróra.
A vajon megpárolom a kockákra vágott hagymát, hozzáteszem a mazsolát, majd a mogyorót, és összeforgatom. Ezután a kuszkuszt fellazítom egy villával, megfűszerezem a Ras- el-Hanout keverékkel, sózom, borsozom, majd hozzákeverem a hagymás cuccot és jó sok petrezselyemzöldet, végül a grépfruit lereszelt héját és a levét is.
A lazacfilével tálalom.

For this beautiful, perfect salmon fillet merci beaucoup for Pierre-P.(G)
:-)

Kínai- jappán hét (Badár után szabadon)

2010-02-24T23:51:00.000+01:00

A múlt héten kétszer is volt szerencsém a kínai és a japán konyhaművészethez.

Már évek óta Budapestre sodort a szél, vagy a Végzet, nevezzük bárhogy, és néhányan a volt osztálytársaim és évfolyamtársaim közül csodálkozva kérdezgetik: „és hogy bírod Budapestet? Hogy lehet ott élni?” Hát kérem, IMÁDOM Budapestet. Ugyanis csak itt lehet megtenni azt, hogy olvasok néhány étteremkritikát mondjuk egy keleti étteremről, és két órával később már vígan vacsorázgatok az említett spéci helyen, magam tesztelve a leírtakat...( és akkor még nem beszéltem Budapesten sok mindenről, az éjjeli Lánchídról, Aquincumról, a Citadelláról elénktáruló csodálatos panorámáról, a Szépművészeti Múzeumról, a Várnegyedről...ja, a Culinarisról... hm, AVATAR 3Dben...)

De vissza Kínába és Jappánba!
Pontosabban az eheti első étterembe, a Momotaro Ramen-be, a Széchenyi utcában a Lánchídtól pár lépés távolságra.

Kép a diningguide-ról

Vélemények például a diningguide-on, vagy a plastic.hu-n, mivel a rament és a gőzölt gombócokat mindenki kivétel nélkül dicsérte, hát ezzel próbálkoztunk. Csak egy szót írhatok róla: tényleg isteni...Fotók az említett blogokon, nálam nem volt gép.

Az éttermet kívülről csak két piros lampion jelzi(hányszor elmentem már mellette...). Faasztalok, kicsit büfé jelleg, kedves kínai?japán? pincérlány, angolul egy szót sem beszél, magyarul bezzeg igen...na ilyet sem láttam még...Mikor megérkezünk, este hat körül, a hat asztalból csak egy foglalt, de perceken belül tele van a hely, és a további vendégek valamerre hátra navigálódnak. Talán van ott valami egyéb helyiség?

A ramen egy fűszeres leves, tele mindenféle cuccal. Eredete után kutatva azt találom, hogy inkább jappán étel, de a szó és az étel maga is Kínából ered, talán a kínai kézzel készített tészta –la mian-japán kiejtésmódja lett a ramen, vagy lehet lǔmiàn, ami valami keményítős cuccos szószban főtt tészta, vagy származhat a lāomiàn szóból is, ami azt jelenit: kikotor, és arra utal, hogy a tésztát forró vízbe merítették, és aztán fémszűrővel szedték ki a fazékból. Vagy mittoménmilyen kínaijappán edényből. Ezzel a hipotéziseknek nincs vége, de inkább arról a konkrét ramenről írok, amit rendeltünk: vega változat, jó sok zöldséggel és tésztával, és különös jellemzője, hogy az ember addig eszi, amíg előtte van. Az íze fűszeres, nem tudom leírni, de semmi köze a magyar zöldségleveshez, menjetek és kóstoljátok meg. A húsos verziónak is nagy a rajongótábora, legközelebb az jön. És nem átallanak kb 1200 Ft-ot elkérni egy hatalmas adagért. :-)

A ramen után a gőzölgő húsos batyuk következnek, amikhez valami hihetetlen mártást adnak, ami chilis is, paprikás (?) is, csíp is meg nem is, és a gombócok sokkal jobbak vele, mint nélküle. A 8 darab öklömnyi gombóc is bizony elfogyott mind egy szálig. (Holnaptól rendszeresen futok majd...)

Nem mellékes, hogy nagyon pénztárcabarát a hely, ilyen különleges ízeket otthon nem nagyon lehet elővarázsolni, és nagyságrendekkel jobb, mint az tizenkettőegytucat kénai gyorsbüfék egyenízetlenédessavanyúminden kínálatával...Ketten fizettünk 3000 Ft-ot...Szóval visszajövünk.

Következő jappánkínai étterem, fővárosunktól jóval távolabb található: Sopronban.
Business trip, és épp van egy óránk ebédelni. Mivel főnököm tud a gasztrobolondériámról (anno Kistücsökkel kezdtünk), melegen ajánlja a “Chen’s Coocking Wok and Grill Restaurant”- ot.

Kép innen

Belépünk, hatalmas terem, kb 15x akkora, mint a Momotaro Ramen. Szép sötétbarna dizájn, tetszik. Középen büféasztalok, rajtuk minden földi jó... Kedves kici kínai pincérnő, beszél magyarul, megkérdezzük, hogy mi itt az ábra. Mosolyog, közli, hogy allyoucaneat ezeröccá’kilencven forint. OK, feleljük, én meg gondolom biztos nem tudja még a számokat egyemmeg. De nem, tévedésnek nyoma sincs. Tényleg ennyibe kerül az ebéd. Óriási választék, nagyon tetszik a sushi, kb 6-7 fajta, ahogy kell, gyömbérrel, szójaszósszal, wasabival, pálcikával. Mellette a grillrész, ahol a friss zöldségektől elkezdve a rákon át a kagylóig minden van, szabadon kombinálható, és a kici kínai szakácsok a vaslapok mellett csak arra várnak, hogy elkészíthessék. Emellett még egy büféasztal, a szokásos kínai vegyesfelvágottal: omlósz cirke, kicit cípősz, édes- savanyú cirke, nem cíp, szerzetesek eldele, szójacsírasaláta, algacucc, kínai tészta és zöldséges rizs, stb, stb, stb. Következő asztalon már nem is emlékszem mi van, de valami leves, saláták, zöldségek...

A Sushi, a Maki, a Futomaki mind nagyon finom, akár a Wasabiban, és tényleg no limit. Van egy nagyobb tölcsér alakú sushi, nagyon dekoratív. Azért megkóstolom a “kommersz “ büfékínálatot is, az édes fűszeres csirke meglepően finom és omlós, de a tésztára elkel a szójaszósz, hogy legyen valami íze. Még az alga is ehető.

Nagyon tetszik, hogy rengeteg friss gyümölcs díszeleg a tálakon: ananász, narancs, kivi, mangó...desszertként ezt választom, mert az osztrák módra készült fánk nem nagyon nyeri el a teszésemet, főleg hogy még lekvár sincs benne.
Egy szó mint száz: meglepően finom, hatalmas választék, ócó. Ötös skálán csillagos ötöst érdemel, bizony nem könnyű ilyen színvonalat találni ennyire távol Budapesttől.
A helyiek bizonyára ismerik, meg a sógorék is, hiszen egyre érkeznek a vendégek, több öt- hatszemélyes család, kisgyerekkel (etetőszék van.)
Nem véletlenül népszerű hely.

Még egy párszor letesztelem majd a sushit. :-)

Cézárimádó is betévedt ide, képek és kritika az ő blogján is. (Nálam csak mobil volt, az ezzel készített fotókat inkább nem posztolnám...)

Ja, honnan jön a Jappán? Hát Badár Sándor és Horváth János barátaink könyvének a címe, amit mindenki olvasson el, ha könnyesre akarja röhögni magát két hülyegyereken, akik a szocializmus kellős közepén eldöntötték, hogy elutaznak Japánba. És így is tettek.

Beszámolójuk ez a rövidke könyv, kezdve attól, hogy mindenki azt hitte, hogy dezertálni akarnak, pedig csak karatézni mentek, odáig, hogy meg nem tagadva magyar vérüket hogyan tesznek szert méregdrága exkluzív csodálatos japán legyezőre...egymás szavába vágva mesélik hihetetlen kalandjaikat. Túlélték...

Valentin- napi vacsora ad hoc

2010-02-15T23:10:00.000+01:00

A Valentin- nappal kapcsolatban vegyes érzéseim voltak-vannak.
Egyrészt giccsparádénak tartom, főleg a mindenhol csüngő- büngő- csingilingiző édibédi piros szívecskék miatt, másrészt viszont azt gondolom, miért is ne lehetne a szerelemnek és a szeretnek egy ünnepnapja? Gondoljunk csak bele régebben miket ünnepeltünk...(NOSZF, stb)

Úgyhogy miután volt szerencsém egy csodás hétvégét eltölteni a téli, hó borította Tihanyban a befagyott Balaton partján, egy csokor rózsával a kezemben mégiscsak úgy döntöttem, legyen ünnepi vacsora.
A hűtőből.
És a kamrából, pontosabban konyhaszekrényből.
Mivel a egy tapodtat sem voltam hajlandó megtenni semmiféle hiper-szupermarketbe vasárnap délután...

Előétel:
Ricottás- spenótos tortácskák

A tésztára sajnos nem emlékszem, anno hogyan készítettem, mivel most a mélyhűtőből kaptam elő egy fél adagot. A töltelék ricotta és spenót keveréke, frissen őrölt borssal megszórva és fokhagymagerezdekkel dúsítva. Picit meg is sóztam.
A tésztát elnyújtottam, köröket vágtam ki belőle, a muffinforma mélyedéseit jól kimargarinoztam, és belenyomkodtam a köröket. Pár percig elősütöttem, aztán ráhalmoztam a tölteléket, és mehetett is vissza a sütőbe. Összesen 15-20 perc alatt sült meg, az elősütéssel együtt.
Jó lenne, ha emlékeznék a tészta receptjére, vagy megtalálnám a gépemen valahol, úgy emlékszem Limaránál találtam még régebben, de most akárhogy néztem a blogját, nincs meg...

Leves:
Vargányás sárgarépakrémleves

Hozzávalók:

2 sárgarépa
Kevés szárított vargánya
Tárkony
Szerecsendió
Leveskocka (tudom, tudom...)
Vaj, olaj

Elkészítés:

A szárított gombát kevés vízbe beáztatom, 15- 20 percre.
A répát lereszelem (ajánlom az aprítógépet).
A vaj és olaj keverékében elkezdem megpirítani, majd beleöntöm a gombát a levével együtt.
Felöntöm kb 1-1,5 l vízzel, ízesítem leveskockával és tárkonnyal, illetve szerecsendióval.
Mikor minden puha, összeturmixolom, ha kell utánízesítem.

Főétel:
Spenótos hajdinakása

Ezt a receptet itt találtam, a Spenót receptek blogján..

Annyit változtattam rajta, hogy nem piros, hanem zöld pestoval tálaltam, bár pirossal bizonyára finomabb és szebb is lett volna.
Nagyon finom, és nagyon egészséges.

Happy Valentine!

Naaaagy Waffel-Poszt (?)

2010-02-10T22:33:00.002+01:00

(nem számolom, hanyadjára próbálkozom ezen poszt közzétételével. Ha most is csak piros X-ek jelennek meg a fotók helyén, üzenem a Picasamnak, hogy ne akarja kihúzni a gyufát...vagy összeakasztani a bajszát velem...meg ilyenek.)

Szóval:

Továbbképzés gofritémában...
Imádom a vasárnapokat, mikor van idő ilyen csodás finomságokat reggelizni:

Belgium mostanában beköltözött a konyhámba.
Azonban ez nemcsak a belga csokit jelenti ám, hanem számtalan finomabbnál finomabb ételt, édességet és hozzávalót is. Igazán szórakoztató elmélyülni egy másik ország gasztronómiájában, főleg, hogy a belga konyhaművészetben szerintem van némi francia beütés is.
Belgiumban a waffel (gofri) igazán nemzeti ételnek számít. Megpróbáltam eligazodni a fajták és a nevek világában, de ez nem egy egyszerű téma még "személyi edző" segítségével sem: a három fő fajtán kívül az összes változat változata kapható, így a kezdeti különbségek elmosódnak. Mondjuk mikor megérezzük Brüsszel vagy Brugge utcáin sétálva az édes illatot, nem nagyon kell gondolkodni rajta, hogy ez most a brüsszeli vagy a liege-i féle-e, engem például csak egyvalami érdekelt: hogy ide vele, gyorsan!
Elméletileg tehát a belga gofri 3 formában kapható és fogyasztható:
1.Brüsszeli (Gaufre de Bruxelles)
(montázs, bal felső és jobb alsó kép)
Téglalap alakú, és nem igazán édes, mármint a tésztája. Inkább kávéházakban és bisztrókban fogyasztják, nem pedig az utcán, kevés vaníliás cukorral megszórva. A teaházak (Tea-room) nagyon népszerűek, az emberek délutánonként betérnek egy kávéra, teára, pancake-re, waffel-re, vagy egy sütire. Vannak olyan étteremek, amik délutánonként tea-room-ként működnek, esténként pedig étteremként, így minden napszakban zsúfolásig lehetnek. A brüsszeli változatot toppinggal tuningolják, mivel nem annyira édes: ez lehet cukor és tejszínhab, vaníliafagyi, Nutella, friss gyümölcsök, például eper, a csokiról már ne is beszéljünk
2.Liege-i (Gaufre de Liege)- a montázs jobb oldalán felül illetve bal alsó képen:
Jellemzően az utcán fogyasztják, ez nem kávéházi műfaj. Kivéve spéci kávézókat, mint pl a Haagen Dazs- itt ugyanis lehet kapni. Édes,és tömörebb a tésztája, mint az előzőnek, és normálisan nincs rajta topping. (kivétel a H-D verzió, ahol a topping fél kiló tejszínhab volt…) A liege-i gofri kisebb és kerekebb, mint a brüsszeli.
Általában frissen sütik, kérésre, és szalvétában esszük az utcán.
Ha a nem tankönyv szerinti toppingos változatot választunk, akkor kis tálcában kapjuk, kanálkával.
Ezért írtam, hogy nincsenek szabályok, én először bizony Brugge-ban toppingos liege-i gofrit kaptam, tálcán, kisvillával, tejszínhabbal és csokiöntettel… Annyi is volt a vacsorának!

3.Gyümölcsös-montázs bal alsó fotó bal oldalán:

Ezzel személyesen még nem találkoztam. Ezt mindig hidegen eszik, és belsejében vannak a gyümölcsdarabok, illetve nem darabokban, hanem kb mint a lekvár, mikor még nem teljesen lekvár állagú, hanem olyan köztes. A belsejében általában körte, alma, barack, vagy meggy van. Az almásba fahéjat is tesznek. Ez csak pékségben kapható, vagy szupermarketekben. Nem lehet sokáig tárolni, 1-2 nap alatt meg kell enni.
Az első fotón látható reggelink (bolti) liege-i gofri volt, ráolvadó csokilapokkal, amelyek szintén megérnek egy külön misét…

Receptet egyelőre nem tudok, csak linkeket, azokat is csak franciául persze. Kipróbálás után jönnek majd a bevált receptek itt is.
Brüsszeli gofri itt
Liege- i gofri itt

Variációk rozskenyérre

2010-02-07T10:28:00.000+01:00

A hétvégék mostanában olyan egyformák.
Ömlik a hó, meg is marad, hideg is van, így hát nincs sok kedvem kimozdulni.
Ezért kenyeret sütök a hálás közönségnek.
:-)

Már kétféle rozsos verziót is kipróbáltam, egyik jobb, mint a másik.

Bal oldalon Stahl Judit diós- rozsos verziója a zöld könyvéből (Enni jó!), jobb oldalon és az alsóbb képeken) egy kis könyvből készült kevert rozskenyér, melynek címe: Kenyérsütés otthon.

Első verzió
Diós- rozsos kenyér

Hozzávalók:1 dkg szárított élesztő
4 ek + 3 dl meleg víz
20 dkg rozsliszt
35 dkg rétesliszt
5 dkg dióbél
1 ek olívakolaj
1 ek só
1/2 tk frissen őrölt bors
2 tk barna cukor
1 tk köménymag

olaj, liszt, 1 tojásfehérje a kenyér megkenéséhez

Elkészítés:
Az élesztőt megfuttattom 4 ek meleg vízben.
A diót összetöröm és megpirítom.
A kétféle lisztet összekeverem.
Az olajat, 3 dl meleg vizet, sót, borsot, barnacukrot, köménymagot összekeverem, hozzáöntöm az eddigre már mászni kezdő élesztőt, és simára keverem. A mikróban meglangyosított lisztet apránként hozzádolgozom robotgéppel, dagasztókarral, és dagasztom, kb 6-7 percig. Ezután kézzel belekeverem a pirított diót, tovább gyúrom pár percig. Beleteszem a kelesztőtálamba, és körben leolajozom.
40- 60 percig kelesztem meleg helyen (radiátor), majd átgyúrom, és a tepsire teszem, amin majd sütöm. Itt keleget még további 30 percig, nedves konyharuhával letakarva.
200 C-on könyv szerint 55 percig sütöm.

Jegyzet 1.Én a cukrot inkább az élesztőhöz keverem, hogy segítsek a gombáknak gyorsabban dolgozni.
Jegyzet 2.A tojásfehérjés kenegetést én kihagytam.
Jegyzet 3.Nekem jobban tetszik, ha formában sütöm, mint a rozmaringos-olajbogyós kenyeret, de a közönség ilyet akart.

Második (egyszerűbb) verzió
Kevert rozskenyér
Hozzávalók25 dkg rozsliszt
20 dkg kenyérliszt (BL85 vagy BL 812)
1 g kovász
1 tk só
1 tk cukor
liszt, olaj
kevés tej
kb 3, 25 dl langyos víz

Elkészítés
Az élesztőt megfuttatom kevés langyos tejben, a cukorral együtt.
Közben a liszteket összekeverem, meglangyosítom, hozzákeverem a kovászt, sót, és az élesztős kevercset.
Dagasztókarral elkezdem a dagasztást, fokozatosan hozzákeverem a langyos vizet.
Keverem- kavarom, dagasztom, majd kézi üzemmódra váltok, és tovább dolgozom a kissé ragadós masszát.
Ezután mehet a radiátorra úgy 1 óra hosszára, majd átdolgozom, és a második órát már a megolajozott tepsin tölti, nedves konyharuhával letakarva.
Ott növöget, keleget tovább, és közben elterül, de ha egyszer így tetszik, akkor így tetszik.
:-)
200 C-on kb 30-35 perc alatt átsül, és még nem szárad ki.

Jegyzet 1.Nekem bizony ragadt a massza, egy ideig adogattam hozzá lisztet, és még, és még, aztán eluntam, gondoltam lesz ami lesz.
Finom lett.

Rozmaringos- olajbogyós kenyér

2010-01-25T19:42:00.000+01:00

Életem második saját sütésű kenyere.
(Az elsőt is hamarosan posztolom, de ez mostanában lett kész, és annyira finom, hogy úgy érzem, ezzel kell kezdenem.)
Stahl Judit szerint készítettem, a zöld könyvből. Kenyérsütő gép nélkül, mezei Moulinex- szel, légkeverés nélkül. Egyszerűbb nem is lehetne, és nagyon finom. És mentes mindenféle tartósítószertől.

Hozzávalók:
7 g szárított élesztő (1 zacskó)
4 ek + 3 dl meleg víz
1 ek olívaolaj
1 ek só
1/2 tk frissen őrölt bors
2 ek cukor
1 ek apróra vágott friss rozmaring (én oreganót is tettem bele)
50 dkg rétesliszt, + esetleg még valamennyi, ha túl lágy a massza
5 dkg olajbogyó összevagdalva (én pirosat és zöldet használtam)

Elkészítés

A szárított élesztőt megfuttattam 4 ek meleg vízben, egy kis cukorral.
3 dl meleg vizet összekevertem az olívaolajjal, a borssal, sóval, a maradék cukorral, és hozzáadtam a felhabosodott élesztőt.
Fakanállal jól összekevertem, aztán robotgéppel dagasztókarral elkezdtem belekeverni a meglangyosított lisztet.
Dagasztottam, dagasztottam, aztán pár perc után kézzel folytattam, én ekkor még szórtam rá lisztet, mert nagyon ragadt. Hozzákevertem az összeaprítpott olajbogyót és a fűszernövényeket.
A kelesztőtálban egy gombócot formáltam, mindenhol leolajoztam, és lefedtem.
Ráraktam a radiátorra, és egy óráig rá sem néztem. Ekkor már majdnem kimászott a tálból, így átgyúrtam, beletettem egy négyszögletes formába, és egy nedves konyharuhával letakartam. Még kb fél órát kelesztettem, ezután bevagdaltam a tetejét, és 200 C-on 40 percig sütöttem. Mikor szinte kong az alja megkopogtatva, akkor van kész.

1 nap múlva ennyi maradt belőle:
:-)

Bagel crème fraîche-sel és kaviárral

2010-01-21T18:46:00.000+01:00

Ilyen is előfordul nálam vacsorára.
Na azért nem árt egy kis előkészület, ez nem megy csak úgy ukmukkfukk...
Mondjuk bagel Pákosztos Millie szerint, crème fraîche például a Culinarisból, és kaviár a mezei sarki Spar-ból.

Párizs, L’Ecluse, „Japán Gyöngyök” desszert

2010-01-18T19:00:00.002+01:00

Párizsban a Place de la Madleine- en nemcsak a Fauchon és a Ladurée van ám. A közelben található a legtrendibb és egyik legelitebb bisztró, a L'Ecluse, választékában bordói borokkal, patékkal, és mindenféle francia finomsággal. Itt mindig pezseg az élet, és kivétel nélkül mindenkor sorban állnak a vendégek az asztalokra várva. Ide tértünk be egy kissé megpihenni, és élvezni végre a borokat, mert végre egyikünknek sem kellett vezetnie- a párizsi Metró csodálatos, varázslatos világának köszönhetően, amely minden fontos helyet összeköt a városon belül.
( Hajrá Magyarország…)

A L’Ecluse weblapján ilyesfélék invitálják a vendégeket:

„where you can experience the exceptional taste and quality of traditional French cuisine prepared using the finest regional products, (including a chocolate gateau that has received numerous awards)”

és „A Parisian paradise for Bordeaux wine connoisseurs: restaurants renowned in Paris for being the place to enjoy the finest Bordeaux Grands Crus at a reasonable price: Pétrus, Cheval Blanc, Yquem, Angelus etc.”

Több, mint 40 fajta borból lehet választani, és hozzá jóféle igazi francia bisztróspecialitásokat rendelni.

Én mégsem a libamájpástétomtól estem hanyatt, hanem a desszerttől- melynek neve: Japán Gyöngyök. És nem másból mint tápiókagyöngyből készült. Itthon pillanatok alatt sikerült reprodukálni, persze előtte utánaolvastam Sajtkukac Nikinél és Mályvacsigánál, hogy mi a manó is az a tápióka. Ezután „véletlenül belebotlottam” a Culinárisban, elővarázsoltama francia verziót, és befaltuk.
:-)

Tápiókagyöngy- desszert vaníliafagyival
Hozzávalók
Fél bögre tápiókagyöngy 1-2 órára beáztatva
1 kis doboz kókusztej
Sok tej
Cukor ízlés szerint
Vaníliafagyi

Elkészítés:
A kókusztejet elkeverem pár deciliter tejjel, és egy nagy lábasban odateszem főni. Felforralom, majd kavargatom és kavargatom, és főzögetem és főzögetem. Bár felkészültem, nekem nemhogy egy órát, egy felet sem, sőt szinte egy negyedet sem kellett mellette állnom, nagyon hamar készen lett. Mivel először csináltam, a blogokon írtak szerint jártam el- átlátszó? Igen. Finom? Igen! Akkor kész? Kész hát! Hip-hip-hurrá! Lehet, hogy a titok az áztatás idejében rejlik illetve abban, hogy én direkt folyósra csináltam, nem pedig puding-állagúra. Az a következő project.

Vaníliafagyival tálaltam, és Párizs visszaköszönt a nappalimban.

Anya karàcsonyi tortàja

2009-12-25T21:20:00.002+01:00

Az idei Karàcsony meglepetése.
Csodàlatos Anyukàm csodàlatos alkotàsa!!!
Mivel pillanatnyilag nincsenek, csak francia ékezetes betuim, és uuuuutàlom a slendriàn dolgokat, sztori késobb.

Addig tessenek csodàlkozni, meg àmuldozni, meg huuuu meg hààààààà.....

Szóval a sztori a tortához:

az úgy volt, hogy Anya még novemberben rájött, hogy nem találja a Praktika magazin azon számát, aminek a címlapján ez a torta van. Mivel nálam megvolt, így kölcsönadtam. Mondta, hogy a munkatársainak akarja elkészíteni, a szokásos Karácsony előtti sütipartira. Én meg gondoltam, micsoda szerencsés barátnők/barátok/kollegák ezek, és kissé dohogtam magamban, hogy bezzeg MI, a család meg nem érdemeljük meg???...

De úgy gondoltam, hogy ez nagyon nagy energia, meg munka, meg fáradság, és hogy egyszer is elég megcsinálni, nemhogy kétszer. Azért csak megjegyeztem, tréfásan, hogy bezzeg a kollegák...nekünk meg se?

A 25-ei ebédnél aztán az öcsém véletlenül megkérdezte, hogy hol a másik torta? meg hogy minek kellett olyan sok marcipándíszt csinálni? Erre Anya elkezd iszonyatosan pisszegni, meg csiccsegni, meg "hallgass már el"...és elütötte azzal, hogy nincs másik torta, és a díszek még az elsőre kellettek...

Akkor már mozgolódott a kisördög bennem, de még mindig nem hittem el, hogy van második torta...

...ami aztán pillanatok alatt mégiscsak- nagy csodálkozás és ámuldozás közepette- előkerült...

...mert azért mi is megérdemeljük ám...

:-)

Boldog Karàcsonyt!

2009-12-25T17:16:00.001+01:00

Mindenkinek Boldog Karàcsonyt kivànok!

P.s: I love Paris... and I love Ladurée...

Bagel lazaccal és tojással

2009-10-18T18:57:00.001+02:00

Mert ma ezt kívántam, és bagelsütős kedvemben is voltam.

Az "otthonmaradós vasárnapok" remek alkalmat jelentenek a bagel elkészítésére, és közben tehetünk- vehetünk a lakásban, vagy pihenhetünk is akár, mert az első két óra alatt, amíg a tészta kel, semmi, de semmi más teendőnk nincs, csak várni. (én persze mit csináltam? hát takarítottam...)
Pákosztos Millie szerint készítettem, ez mindig beválik.
:-)

A "töltelék" semmi különös, csak tükörtojás, lazackonzerv, és az alsó bagelfelet megkentem petrezselymes mustárral, ami remekül illik a lazachoz.

Pink spagetti ruccolával

2009-09-22T22:55:00.002+02:00

Dolce Vita Kriszta már posztolt hasonló spagettit.
(persze az ő fotói sokkal szebbek, mint az enyémek)
Már nála nagyon megtetszett, de akkor még nem voltam túl közeli barátságban a céklával, pontosabban egyáltalán semmilyen viszonban nem voltam vele, mert csak az ecetes változatot ismertem. Azért meg az igazat megvallva annyira nem rajongtam...
Aztán a blogokról megtanultam, milyen is a cékla igazi valójában: sütve. Ekkor érvényesül igazán az édeskés íze.

Ezt a receptet egy nagyon cuki szakácskönyvben találtam, aminek címe:
Leszámolás a nagyi főztjével.
A trendy sorozatnak több darabja is megtalálható a polcomon, például a "Hogyan felejtsük el az exünket" című, illetve a "Tündérek konyhája" is ennek a sorozatnak a része.
( A "Kóstold meg és vegyél el" című rész eddig még békésen pihen a polcomon, nem nyitottam ki...)
:-)

Bár a könyvekből még csak egy-két receptet próbálgattam ki, nagyon tetszenek. Ötletesek, modernek, néha meghökkentő íz- és színkombinációkkal, szóval igazi 21. századi receptek és ételek.
Ez a spagetti eredetileg pagodakarfiollal a tetején készült volna, de olyat eddig én csak egyszer láttam a madaras teckoban, és azóta sem...
Úgyhogy ruccolával tálaltam.

Hozzávalók:

2 adag spagetti
1 db sült cékla
5-6 dkg túró
metélőhagyma
olívaolaj
citromlé (én kihagytam)
só, bors
kevés tejszín
(maradék Philadelphia krémsajt nem rontja el)
a tetejére ruccola

Elkészítés:

A spagettit megfőzöm, közben elkészítem a pink alapot, amely majd beszínezi: a céklát feldarabolom, és egy kevés vízzel összeturmixolom. Mikor a spagetti kifőtt, olívaolajjal összeforgatom, hogy ne ragadjon össze, lecsepegtetem, és összekeverem a céklás cuccal. Pillanatok alatt gyönyörű színe lesz!
Közben elkészítem a fehér mártást: a túrót, krémsajtot, tejszínt összekevertem, bőven szórtam bele metélőhagymát, picit sóztam, és borsoztam. Legyen folyós az állaga.
Tálaláskor egy- egy pohár aljára először a fehér mártás került, arra a pink spagetti, és végül megkoronáztam pár szál ruccolával.

Párizs, au revoir...

2009-09-20T11:27:00.004+02:00

...azaz lássuk, mivel sikerült meglepnem magam, hogy itthon is érezhessem Párizst...

A különböző ízesített cukrok nagyon népszerűek, egy-egy különlegességet egyszerűen nem tudtam otthagyni.
Az illatuk fenomenális, és az ízük is...
Különben az üzletek fel vannak készülve a gasztroturistákra, minden kapható kisebb-nagyobb egységcsomagban és díszdobozos változatban is: a cukrok, a fűszerek, a borok, a sajtok, és az édességek is.
Csak férjen a bőröndbe...

Az ibolyaíz (violette) és a levendulaíz (lavande) különösen gyakori, mint az alább látható cukorka esetében is.
Itt az ibolyaízt még egy kis ánizs- meglepetéssel is kombinálták, amely csak az utolsó pillanatban érzik.
C'est chouette!

A két doboz kávé és a legfelső kép közepén látható fűszer a Fauchon- beli kalandozásunk gyümölcse.
A pink- fekete dobozos nekem, a narancs- fekete pedig ajándék szüleimnek, akik a mai reggelüket ezzel a kávéval nyitották.
Nagyon ízlett nekik.
(Merci beuacoup for my special guide, Philippe to help me choosing one of the best coffee of Fauchon. And guiding me in this wonderful city as well.)
;-)

Tudom, hogy semmi köze Párizshoz, de a Starbucks nem maradhatott ki a "to go" listából...
És egy bögre nagyon velem akart jönni...
:-)

A Louvre- ban véletlenül találtunk egy Starbucks-ot, így nem kellett messzire mennünk a lenyűgöző műalkotások közeléből.
A Louvre különben életem egyik legcsodálatosabb élménye, egyszerűen fantasztikus, mi minden látható ott, és hogy ott állhatok a 3000- 4000 éves műkincsek előtt...
Maga a Történelem elevenedett meg egy fél napra, teljes valójában.
Mindaz, amit valaha tanultam, és képeken láttam a könyvekben, most szinte kézzelfoghatóan ott volt, pár centire tőlem...
Nincsenek szavak, hogy leírják, mit éreztem, és mennyire boldog voltam, hogy másodjára is eljutottam ide...
(Sajnos ismét az történt, mint legutóbb: órákra leragadtam az ősi civilizációknál, a -1. és a 0. szinten, ezenkívül a kávé és a cheescake után belefért még a Mona Lisa, néhány Boticelli, Michelangelo és...indulni kellett a reptérre...
Úgyhogy megfogadtam: legközelebb egyből a 2. emeleten kezdek!!!)

Paris, au revoir a bientot...

Párizs- Quelle ambiance!

2009-09-18T20:36:00.001+02:00

Párizs, Morning croissant

2009-09-18T20:05:00.001+02:00

Párizsban lehet szobát foglalni reggelivel- de minek???
Hiszen annyi, de annyi remek kávézó van, finomabbnál finomabb péksüteményekkel, és isteni kávéval...
És a pincérek egyszerűen fantasztikusak, ahogy felöltöznek például- úgy láttam, hogy a (svájci)sapka szinte kötelező, de a pincérlányok oldaláról sem hiányozhatott a Louis Vuitton oldaltáska...
És udvariasak, mint általában- legalábbis az én tapasztalatom szerint- a francia emberek. Bonjour Madame, Bonsoir Monsieur- ez az általános köszönés, minden hölgy Madame és minden úr Monsieur, még a gyerekek is így köszönnek és kérnek elnézést.
(most ide kívánkozna egy jókora adag méltatlankodás és két esetismertetés, ami a gépem landolása utáni 15 percben történt itthon, és a tipikus no comment magyar mentalitásból fakadt, de nem akarom elrontani a saját hangulatomat Párizst idézve...)

Igazán öröm a napot egy ilyen helyen kezdeni, főleg ha még a nap is süt.

Volt szerencsém kétszer is itt reggelizni, ki nem hagynám a következő alkalommal sem, ördög vigye a (különben bizonyára kiváló) hotelreggeliket!

Ez pedig már a Montmartre, háttérben az említett pincérekkel- OK, ez túristacélpont, de a városban is hasonlóan néznek ám ki...
Nem tudom itthon ez miért nem szokás- vannak nagyon jó pékségeink, miért nem lehet eléjük néhány asztalt meg virágot kitenni gyakrabban?
Persze mi magyarok mindig rohanunk, idegeskedünk, irigykedünk és rossz a kedvünk, de sokba telne, ha NÉHA lazítanánk és mosolyognánk egy kicsit???
Szerintem nem.
Én próbálom elég gyakran megtenni, és ha csak 5 percem van egy kávéra, akkor annyit élvezek, de azt maximálisan...

Cuki, nem?
:-)

Paris, FAUCHON, Miss Fauchon

2009-09-16T19:38:00.006+02:00

"The hyper-upscale mega-delicatessen"

A Ladurée- ben a macaronokkal eltöltött kellemes óra (másfél óra?...) után folytattuk sétánkat a Place de la Madeleine-en.
Itt áll Párizs egyik legnépszerűbb turistalátványossága- nem, nem a templomra gondolok, hanem bizony a Fauchon- ra, a hiperszuper luxussznob kulináris üzletre…van itt minden, mi szem-szájnak ingere, és persze hogy nem távoztunk üres kézzel…

Az áruház három részre tagolódik: épicerie (itt vannak a lekvárok, rágcsálnivalók, tészták és az egzotikus konzervek) pâtissier (pékáruk, sütemények és csokoládék) és a traiteur (sajtok, terrinek, paték, kaviár és gyümölcsök). A választék hihetetlen, a nyüzsgés óriási- pénzügyi válság, ugyan már…Párizsban olyan nincs. Meghökkentő volt a nemcsak itt, de a Place de la Madeleine- en található bevásárlóközpontokban hömpölygő embertömeg, tényleg figyelnünk kellett arra, hogy el ne veszítsük egymást az utcán. Pár mondat erejéig kitérnék a csajok számára mennyország- plázákra, ahol egész emeleteket szentelnek csak a kozmetikumoknak (földszint: illatok és smink, első emelet: krémek, kencék és így tovább, és talán a negyedik emeleten már megjelenik a ruhanemű, természetesen a fehérneműkkel kezdve…), és minden, de minden kipróbálható, a parfümöktől kezdve a legeslegeslegdrágább krémig bezárólag. Na ez nem lesz soha Magyarországon- a magyar mentalitást alapul véve szerintem 2 napon belül elfogynának a mintadarabok és kiürülnének a mintatégelyek.

De vissza a Fauchon-ba!

A polcok gyönyörűek, színesek, ez is a design része persze.
Az áruházat 1886- ban Auguste Fauchon alapította- hiába- akkor is tudtak már élni…Franciaországban több üzlet is található, akárcsak világszerte. A Bűvös Szakács írja itt, hogy másik nagy kedvencem, Pierre Hermé is vezette az áruház cukrászosztályát, egyéni, gyakran meghökkentő kombinációival elkápráztatva a párizsi közönséget.
A polcok közt bolyongani is élmény, látva a százféle csokoládét, kávét, teát, ez utóbbiak legtöbbje gyönyörű díszdobozban, de kimérve is kaphatók.Aztán van a konzerves rész, nagyon trendi fekete- pink dizájnnal, sajnos nem lettek élesek a fotók, amiket készítettem, így csak leírni tudom: az alap fekete, és a kacsa- liba- csiga meg kitudjamik pink színnel kiemelkednek az alapból.

Emellett van a fűszeres rész- nem kis büszkeségemre a legtöbb fűszert és fűszerkeveréket ismertem ám- azért egy ismeretlent mégiscsak sikerült találni (és el is hozni): a neve Le Ras-El Hanout, és kuszkuszhoz használják. Már alig várom, hogy kipróbáljam. A fekete- pink dizájnból sem maradhattam ki, a csigakonzervet nemannyirafájószívvel otthagyva inkább egy doboz Párizs- feelinges kávét választottam.

:-)

For this very nice photo I would like to say merci beaucoup for Philippe.

:-)

Csak ismételni tudom magam: szeretnék ide (is) visszajönni…nem is annyira az áruház, hanem az élmény miatt, hogy ide is eljuthattam…

Fauchon website itt

Párizs, LADURÉE

2009-09-15T22:08:00.003+02:00

Akit olyan ember kísérget Párizsban, aki szintén gourmand, annak lehetősége van Párizs egy egészen más arcát megpillantani.
Így történt ez velem is- és olyan élményekben volt részem, mint eddig sohasem.
És remélem, nem ez volt az utolsó ilyen alkalom ebben a gyönyörű és izgalmas városban…

Sétánk során azért néhány tourist spotot is útba ejtettünk, mint a Notre Dame, Szajnapart, Place de la Concorde- és ez utóbbitól nem messze, a Place de la Madeleine közelében, a rue Royale 16 alatt betértünk a csodálatos Ladurée Royale-ba. Itt alapította meg Louis Ernest Ladurée, egy délnyugat-franciaországi molnár azt a szalont, amely 1862 óta a mai napig fogadja a vendégeket, és többek között csodálatos macaronjairól híres.
A szalon alapításának évében kezdték építeni a Garnier Operát, és a Place de la Madeleine gyorsan a város egyik legfontosabb és legelegánsabb üzleti negyedévé nőtte ki magát. Egy tűzeset után az addig inkább pékség jellegű üzletet süteményüzletté alakították, falait Jules Cheret dekorálta, aki a Garnier Opera freskóiból merített inspirációt.
Aztán eljött a női emancipáció ideje, és Ernest Ladurée feleségének, Jeanne Souchardnak brilliáns ötlete támadt. Úgy gondolta, a francia nők megérdemelnek egy helyet, ahol szabadon találkozhatnak- így lett a sütiüzlet és a párizsi kávézók találkozásából luxusteaszalon, modernizálva a századfordulós trendet.

Szívesen betérnek ide a válsággal mit sem törődő, shoppingolásban elfáradt trendy franciák éppúgy, mint a különlegességre vágyó túristák- a polcok előtt kígyózik a vásárlók sora, és nem könnyű helyet kapni a zsúfolt asztaloknál. Nekünk sikerült, és pár perccel később 8 csodálatos macaronnal néztünk farkasszemet, akik csak arra vártak, hogy versenyezzenek, melyikük a legfinomabb...

…hát...
…ha választanom kéne, hezitálnék a vaníliás és a rózsavizes között.
Vagyis nem, a citromos volt a legfinomabb.
Dehogyis, a csokis…vagy inkább a karamellás?
Eldönthetetlen, mindegyik egy kis mennyország, olyan, mint amilyennek lennie kell: kívül egy nagyon vékony rétegben roppan, belül krémes, és a krémek fenségesek…
A kávé isteni, a tejhab forró…mi kell még a pillanatnyi boldogsághoz?...

Ladurée webpage itt

3 és 1/2 fogásos vacsora kevesebb, mint 1 óra alatt?

2009-09-09T22:35:00.004+02:00

...igen!
Lehetséges!
A titok az előzetes bogarászáson, kiválasztáson, a hozzávalók idejében történő bevásárlásán, az igyekezeten, és az örömet szerezni akaráson múlik csupán...

Zöldfűszerekkel töltött gomba á'la Chili&Vanilia
Recept itt.Én a mártást bizony kihagytam, egyszerűen átugrotta a szemem...de anélkül is finom lett.
Pedig illett volna a második fogáshoz, ami szintén mustáros alapú volt:

Saláta körtével és serrano- sonkávalGoodFood recept

Hozzávalók:
salátalevelek
körte felkockázva
serrano sonka felaprítva
mustár, dijoni és mézes is
citromlé
olívaolaj
só, bors

Elkészítés:
Az olívaolajon elkezdem pirítani a sonkát. Közben habverővel összekeverem a mustárokat, citromlevet, olívaolajat, sózom, borsozom.
A félig megpirult sonkához adom a körtekockákat, kicsit párolom együtt, aztán ráöntöm a mustáros cuccot, és még melegen a saláta tetejére halmozom, így tálalom.

Sült nektarin kakukkfüves öntettel(mégiscsak sikerült a Segal- vacsora egyik fogását, hacsak halványan is, de reprodukálnom)

Hozzávalók:
3 db nektarin
barnacukor
kakukkfű

Elkészítés:
2 db nektarint félbevágok, és 180 C-on egy tepsiben alufóliával lefedve elkezdem sütni. Később levehetem az alufóliát, de úgy is finom, ha a saját gőzében sül puhára.
Közben elkészítem a mártást: a harmadik nektarint felkockázom, és egy kis szénsavmentes ásványvízzel, valamint friss kakukkfűlevelekkel összeturmixolom.
Én tettem bele egy kis muscovadot is, lévén mégiscsak desszertről szó...

A megsült barackokat a mártással tálaltam.

P.s.: ja, a "feledik" fogás: azzal kezdtem, hogy néhány fej céklát betettem sülni a sütőbe, 180 C-on, egy alufóliával bélelt tepsibe, olívaolajjal nyakon öntve, sózva, borsozva- na ez azért bőven túl volt az egy órán, de vígan elsüldögélt, szinte rájuk sem néztem, sőt mellette, vagyis felette megsült a gomba és a desszert is. Ennek elfogyasztására azonban más alkalommal kerül majd sor.

Segal Viktor, Stand Bistro, fúzió

2009-09-07T23:37:00.002+02:00

Kép forrása: diningguide.hu, itt

Minden egy nyári napon kezdődött. Pákosztos Millie barátnőm egy különleges vacsorára invitált - és én elfogadtam.
Így találkoztam először Budapesten Segal Viktorral- a fúziós konyha királyával, a budapesti (és talán nem túlzás: a magyarországi) gasztronómia csúcsával.
Millie csak annyit mondott: Gyere. Ha ő főz, jó lesz.

Helyszín: Budapest, Belváros, Stand Bistro.
Időpont: a nyár egyik utolsó estéje, mikor még lehet a kis feketében villogni (harisnya nélkül).
Vacsora: Lenyűgöző! Fantasztikus! Szenzációs! És persze eszméletlenül FINOM!!!
Konklúzió: megvan az új példaképem…

Segal Viktort már sokan méltatták nálam sokkal tehetségesebbek- így én meg sem próbálkozom szavakba önteni azt a konyhaművészetet, ami az ő nevéhez fűződik. Inkább másokra hagyatkozom: Chili&Vanilia itt, itt és itt, a HVG.hu itt, a Dining Guide pedig itt. És ez a felsorolás messze nem teljes.
Miután sok mindent végigolvastam, igazán szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem egy igazi Segal Viktor Élményvacsorán…

Kétféle menüből választhattunk: 3 és 5 fogás, ami valójában 5 és 7, de ez csak az este folyamán derül ki. Mindez választható borral vagy bor nélkül szervírozva. (Borokról referálni nem tudok, lévén én nyertem meg a sofőr szerepét aznap este, barátaim nagy- nagy örömére.)
A nulladik, étlapon még nem szereplő zöldfűszeres krémmel kezdünk, friss, fehér bagettel (kéretik elnézni a kulináris tudatlanságomból eredő hibákat és pontatlan elnevezéseket), amit wontontésztában sült rákfarok követ, zöldparadicsomos chutney- val. Ezt követi a libamáj, mandulakrémmel. Ájuldozunk, áhítozunk. Majd makrélafilét kapunk, soba tésztával. A soba tészta hajdinából készült, a makréla csodás, forró, omlós, és remekül illik hozzá az édeskés szójaszósz. Így is lehet makrélát sütni… Ezután sült csibét kapunk mangós polentával- hja kérem, a polenta krémes, és a mangószósszal együtt… fenséges! Kezdünk belemelegedni a dicséretekbe és a méltatásba. Barátnőm most épp séfünk nevét szeretné tetováltatni a karjára- persze, ő már a negyedik pohár bor után jár…és akkor még nem is kóstoltuk a desszertet: Vahlrona csokoládés crème brulée, kéksajttal- mivel már kifogytunk az összes dicsérő jelzőből, itt már csak elismerő hümmögésre futja… és nem és nem tudok ellennállni a hozzá kínált Patrícius 4 puttonyos 2000-es évjáratú Tokaji Aszúnak…jól teszem. Persze csak egy icipici kortyocska erejéig…és mindezt csak azért, hogy az amúgy is tökéletes élményt még teljesebbé tegyem…

A társaság szempontjából is rendkívül élvezetes este után csak arra tudok gondolni, hogy remélem nem ez volt az utolsó ilyen különleges alkalom az életemben…

Kép forrása: hvg.hu, itt

Ősz és smoothie

2009-09-07T20:42:00.002+02:00

Vannak téli smoothie-k banánból, almából és fahéjból, tavaszi smoothie-k eperből, nyári smoothie-k mindenféle piros és lila bogyós gyümölcsökből, és íme, eljött az őszi smoothie-k ideje: barackból, körtéből...
A smoothie- imádatom Amerikában kezdődött, és azóta szűnni nem akaróan tart és tart.
Mivel ott sikerült egy csodálatos könyvet beszereznem eme fenséges italokról, így az elkészítés immár gyerekjáték ötletek hiányában is.
Szuperegészséges reggeli, főleg ha megszórjuk mindenféle cuccal, ami cukormentes: például saját keverésű "müzlivel": őrölt lenmag, búzacsíra, zabkorpa, pelyhesített natúr gabona, és igen, nem tagadom, én néha bűnözöm, mert bizony csokis müzli is belekerül valahogy...
:-)

Körtés- narancsos smoothie

Hozzávalók:
1 körte
frissen facsart narancslé
reszelt gyömbér

Elkészítés:
Mindent bele a turmixgépbe, gomb megnyom, és kész.

Egy este Brüsszelben

2009-08-19T21:55:00.002+02:00

Két napot volt szerencsém eltölteni Európa fővárosában...bár business trip volt, így igazából a városból semmit sem láttam...az alábbiakat kivéve: repülőtér, szálloda, iroda, étterem- végre valami érdekes!- szálloda, iroda, repülőtér...
Megint sajnálkozással kell kezdenem: hol vagyunk még attól a színvonaltól...de már be is fejeztem, és áttérek az átélt gasztronómiai élményekre.

Az alábbi étteremben költöttük el a vacsorát, miután a fejünk (legalábbis az enyém) már zsongott az excel- táblázatoktól:

Egyik főnököm szerint ez egy nagyon színvonalas étterem- hát az én "gasztroblogokon tanuló" mércém szerint is az volt :-)
Az étlapot ő volt kedves végigfordítani szerencsére, mert angolul egy kukk sem volt írva...
...tanulság: meg kell tanulnom franciául...nincs mese...
Azért büszke voltam magamra- pár dolgot ÉN magyaráztam el a körülöttem feszítő 8 pasinak...pl hogy a Gruyére az bizony egy sajt, és hogy hogyan is kell elképzelni a Tatin tortát. Persze steak- ből ők voltak a királyok...

Mivel egy kedves belga ismerősöm már régóta felhívta a figyelmet a rák- krokettre, itt volt az alkalom, hogy kipróbáljam!
Az íz, állag és látvány csodálatos harmóniát alkotott. Kívül roppant, belül lágy volt, és citrommal megspriccelve minden falatot élveztem.

Ez a kép nem ott készült, de hasonlóan kell elképzelni. Hamarosan meg kell próbálnom reprodukálni!
Ha valaki tud tippet adni az elkészítéséről, kommentben szívesen veszem!
Vagy legalább azt, hogy Bp- n hol lehet ilyet enni...

Főfogásnak csirkesalátát kértem (láttátok volna a pasikat, úgy néztek rám, mint valami nem evilági lényre...vacsorára? salátát??? amiben alig van HÚS???) de jól döntöttem. Hajszálvékonyra, de tényleg hajszálvékonyra szeletelt csirkemell ücsörgött salátaágyon, megszórva a már említett Gruyére- sajtkockákkal...
A desszert pedig Tatin torta volt részemről, vaníliafagyival.
Mindehhez finom vörös- és fehérborok- ezek kiválasztását a pasikra hagytam- érezzék már hogy ők is tudnak valamit...
:-)

Brüsszelbe még vissza kell térnem, hiszen annyi minden kimaradt- jóformán minden. Még szerencse, hogy a check-in a reptéren a Brussels Airlines pultjainál villámgyorsan ment (értsd: 10 mp), így legalább a csokiboltokat volt időm végigjárni. Az eredmény: 5 kg bonbon, trüffel, forrócsoki, csokiöntet...de hogyan is lehetne ellenállni ezeknek a csodálatos csokicsodáknak? És nemcsak az ízük remek, de a design, a csomagolás, a tálalás- mintha a mennyországban lennénk...

Greetings from Brussels

2009-08-16T23:11:00.001+02:00

Dear Philippe,
this picture is especially for you!
My first night in Brussels- in a very nice hotel with a box of marvelous chocholate...
mmmmmmmmmm...
...what else could I say?
THX!

Post later...