Damme

Van egy hely Belgiumban, nem túl messze a tengerparttól, egy csatorna mellett, amelyet még Napóleon épített.

Ez a hely Damme, egy kedves kis falu, amúgy a legenda szerint Till Eulenspiegel szülőhelye- érdekes, hogy ezt a mindenkit megtréfáló népi hőst a németek és a belgák is a sajátjukénak tekintik- nos, Dammeban ez nem kétség, hogy innen származott. (Felettébb örültem, mikor a „valóságban” is találkoztam vele, hiszen gyermekkorom kedvenc mesekönyvében, a Hegyi Szellemben olvastam róla először, szóval mintha gyermekkori (azóta is) folyton olvasó énem köszönt volna vissza…bár mondjuk az a német verzió volt, de így is örültem. A belgák kicsit másképp írják le a nevét, így: Tijl Uilenspiegel)

Ez a hely a környékbeliek között nagyon népszerű. A sarkon áll egy étterem, vagyis Tea Room, a tipikus rusztikus belga konyha megtestesítője: folyton tele van, mivel egy útkereszteződésben áll, amolyan régi idők meséi szerint a falu központjában, ahol a társasági élet folyik. Napközben itt pihennek a helyiek jófajta belga sörök mellett, eszegetik a sültkrumplit, az ízes belga sajtokat és egyéb finomságokat, estére pedig ugyanez pepitában- vacsorával megspékelve.

 

A menü végtelenül egyszerű: hal így, hal úgy, scampi így, scampi úgy, shrimpkrokett, sajtkrokett, spagetti, kecskesajtsaláta, sültkrumpli, egy-két egyéb saláta- desszertként pedig fagyi, gyümölcs és nem tudom még mi, mert odáig nem nagyon jutunk el.

Általában van napi ajánlat, ez ma coq au vin, de ez túl nehéz nekem- maga az étel is, és a kiejtése is...  egyszerűen lehetetlen…, van még halválogatás tejszínes szószban, és a híres SLIPTONG, vajban sütve.

Mai vacsim tehát egy, a nyelvhalak családjába tartozó halféle, a sliptong, vajban sütve- egyszerűen mennyei...
Érdekesen kell kifilézni: a gerince mellett végig kell vágni, és ezután kb az egy centiméteres rész szépen leválasztható a szálkákról, és nem marad benne egy pici szálka sem.

Körete saláta, illetve mellé külön tálban szolgálják fel a sültkrumplit.

A társaság többi része megoszlik, kis rákot rendel, ki halat, ám a sültkrumplit kivétel nélkül mindenki lapátolja befelé...

Télen a kandalló melegít, nyáron hűs van a falak között, mindenki élvezi a mennyei vacsorát.

 

Hát így megy ez Damme-ban, napról- napra, hónapról- hónapra, évről-évre...

Ha véletlenül arra tévedtek, ki ne hagyjátok!

Brugge- kedvenc kávézóm

...amely nem máshol, mint a gyönyörű Brugge- i piacon található, mégpedig minden szombat délelőtt. A főtéren. A piac igazi gasztromennyország...
Egyszerűen imádom. Minden kapható, mi szem- szájnak ingere: nyers és kész ételek, halak, húsok, pékáru (de micsoda kenyerek...), egzotikus fűszerek, szárított gyümölcsök...
A hal- és herkenytűválaszték óriási, mivel Brugge csak pár kilométerre van a tengertől, Zeebruggetól illetve Knokke-től. Ám ezen a részen nem kifejezett halpiac van, hanem félig vagy egészen elkészített termékek, illetve van persze nyers váltotat is a pultokban. Ugyanez igaz a csirkére és a husikra, emellett pástétomok, kolbászok, sonkák és felsorolni sem tudom még hányféle ínycsiklandó étel kapható. Persze így könnyű főzni...az ember megveszi, hazaviszi, ée előveszi. Maximum pár percre berakja a sütőbe.
A zöldség- gyümülcs- és virágpiac is közel van ide, szóval egy menetben minden megvásárolható.

Kedvencem mégis ez a kávézó/ teázó.
Télen- nyáron lehet itt felüdülést találni.
Két nagyon kedves úr a "házigazda", akik szorgosan sürögnek- forognak, és főzik a kávét.
Kávét és teát vásárolni is lehet zacskóban, például felülről a második sor üvegben csak zöldteák sorakoznak.  Van például Van Gogh művésznevű zöldtea, melyben sárga és lila virágok vannak.
:-)



Maga a kávézó nem más, mint egy kinyitható kocsi a berendezéssel, néhány asztal és napernyő. Vagy esernyő, attól függ.
Az emberek megállnak pár percre, beszélgetnek, körbeadják a tejet és a cukrot (amiket senkinek sem jut eszébe ellopni).
Vagy továbbsétálnak a papírpohárral a kezükben, vásárolgatva, és a menün gondolkodva.

A kávé pedig forró, isteni, és mindig kapok hozzá csokit.
:-)
Hiába, ez mégiscsak Belgium.

Naaaagy Waffel-Poszt (?)

(nem számolom, hanyadjára próbálkozom ezen poszt közzétételével. Ha most is csak piros X-ek jelennek meg a fotók helyén, üzenem a Picasamnak, hogy ne akarja kihúzni a gyufát...vagy összeakasztani a bajszát velem...meg ilyenek.)

Szóval:

Továbbképzés gofritémában...
Imádom a vasárnapokat, mikor van idő ilyen csodás finomságokat reggelizni:



Belgium mostanában beköltözött a konyhámba.
Azonban ez nemcsak a belga csokit jelenti ám, hanem számtalan finomabbnál finomabb ételt, édességet és hozzávalót is. Igazán szórakoztató elmélyülni egy másik ország gasztronómiájában, főleg, hogy a belga konyhaművészetben szerintem van némi francia beütés is.
Belgiumban a waffel (gofri) igazán nemzeti ételnek számít. Megpróbáltam eligazodni a fajták és a nevek világában, de ez nem egy egyszerű téma még "személyi edző" segítségével sem: a három fő fajtán kívül az összes változat változata kapható, így a kezdeti különbségek elmosódnak. Mondjuk mikor megérezzük Brüsszel vagy Brugge utcáin sétálva az édes illatot, nem nagyon kell gondolkodni rajta, hogy ez most a brüsszeli vagy a liege-i féle-e, engem például csak egyvalami érdekelt: hogy ide vele, gyorsan!
Elméletileg tehát a belga gofri 3 formában kapható és fogyasztható:
1.Brüsszeli (Gaufre de Bruxelles)
(montázs, bal felső és jobb alsó kép)
Téglalap alakú, és nem igazán édes, mármint a tésztája. Inkább kávéházakban és bisztrókban fogyasztják, nem pedig az utcán, kevés vaníliás cukorral megszórva. A teaházak (Tea-room) nagyon népszerűek, az emberek délutánonként betérnek egy kávéra, teára, pancake-re, waffel-re, vagy egy sütire. Vannak olyan étteremek, amik délutánonként tea-room-ként működnek, esténként pedig étteremként, így minden napszakban zsúfolásig lehetnek. A brüsszeli változatot toppinggal tuningolják, mivel nem annyira édes: ez lehet cukor és tejszínhab, vaníliafagyi, Nutella, friss gyümölcsök, például eper, a csokiról már ne is beszéljünk
2.Liege-i (Gaufre de Liege)- a montázs jobb oldalán felül illetve bal alsó képen:
Jellemzően az utcán fogyasztják, ez nem kávéházi műfaj. Kivéve spéci kávézókat, mint pl a Haagen Dazs- itt ugyanis lehet kapni. Édes,és tömörebb a tésztája, mint az előzőnek, és normálisan nincs rajta topping. (kivétel a H-D verzió, ahol a topping fél kiló tejszínhab volt…) A liege-i gofri kisebb és kerekebb, mint a brüsszeli.
Általában frissen sütik, kérésre, és szalvétában esszük az utcán.
Ha a nem tankönyv szerinti toppingos változatot választunk, akkor kis tálcában kapjuk, kanálkával.
Ezért írtam, hogy nincsenek szabályok, én először bizony Brugge-ban toppingos liege-i gofrit kaptam, tálcán, kisvillával, tejszínhabbal és csokiöntettel… Annyi is volt a vacsorának!

3.Gyümölcsös-montázs bal alsó fotó bal oldalán:

Ezzel személyesen még nem találkoztam. Ezt mindig hidegen eszik, és belsejében vannak a gyümölcsdarabok, illetve nem darabokban, hanem kb mint a lekvár, mikor még nem teljesen lekvár állagú, hanem olyan köztes. A belsejében általában körte, alma, barack, vagy meggy van. Az almásba fahéjat is tesznek. Ez csak pékségben kapható, vagy szupermarketekben. Nem lehet sokáig tárolni, 1-2 nap alatt meg kell enni.
Az első fotón látható reggelink (bolti) liege-i gofri volt, ráolvadó csokilapokkal, amelyek szintén megérnek egy külön misét…

Receptet egyelőre nem tudok, csak linkeket, azokat is csak franciául persze. Kipróbálás után jönnek majd a bevált receptek itt is.
Brüsszeli gofri itt
Liege- i gofri itt