Volt félóra szabadidőm, így úgy döntöttem, kicsit jobban utánolvasok a kenyér- mizériának.
Az első tanulság, hogy fél óra semmire sem elég ebben a témában.
Ahogy egyre többet és többet olvastam kedvenc kenyér- szakértő blogjaimon (
Millie és
Limara), először összezavarodtam, majd még jobban összezavarodtam, aztán úgy éreztem, elveszek a szakkifejezések tengerében, majd el is keseredtem: ez TÉNYLEG ennyire bonyolult?
Lássuk csak:
- van az öregtészta
- a lefagyasztott öregtészta
- a feléleszett öregtészta
- a kovász
- az aktív kovász
- a kovászmag...
És még sorolhatnám...
Számomra a kovász eddig azt jelentette, hogy bemegyek egy reformboltba és veszek fél kiló szárított kovászt- kiderült, hogy ez tök mesterséges ( valóban így van???) Akkor én eddig mesterséges kenyereket sütöttem csak, és azokra voltam olyan büszke?
Soha, semmit nem adok fel egykönnyen, az egész kenyérsütési- tanulási procedúrát sem, így olvastam, jegyzeteltem, és a következő konklúzióra jutottam:
1. az öregtészta nem bonyolult, mindössze előző este el kell készíteni. Ha szombat reggel eldöntjük, hogy dobjunk össze egy kenyeret, akkor az nem lesz öregtésztával, nem bizony.
2. az öregtésztát le is lehet fagyasztani- szuper!, ha nem tesszük, állítólag egy hétig akkor is elvan a hűtőben
3. használat előtt nem árt aktiválni- ez plusz egy-másfél órát jelent.
Ha a fagyasztóból vesszük elő, ehhez hozzájön plusz amíg kiolvad- meleg radiátor segít.
4. A kovász az csak erős idegzetűeknek való- naponta etetgetni kell, nem elfelejteni, és kb egy hét múlva lehet vele dolgozni. Használata nálam KIZÁRT.
6. Hogy mi az aktív kovász ( akkor van passzív is???), számomra még mindig rejtély.
Miután az öregtésztával ilyen jól összebarátkoztam, gondoltam, teszek egy próbát.
Limara receptje szerint dolgoztam, egész estére a mikróban hagytam ( muslicavédelem), reggelre szépen összeesett.
Felét felhasználtam, fele ment először a hűtőbe, majd pár nap múlva a mélyhűtőbe.
Csodás kenyeret sütöttem belőle, szintén Limara oldalán bogarászva.
A végeredmény fantasztikus, minden várakozást felülmúlt. Már a dagasztásnál érezni lehetett, hogy szuper az állaga.
Még napok múlva is finom, friss, puha volt, már ami a csücsköt illeti, ami megmaradt belőle.
Kicsit ugyan szétfolyt, máskor formában sütöm.
Remélem Limara nem bánja, ha én is ideírom a receptet.
Hozzávalók:
25 dkg öregtészta
20 dkg fehér kenyérliszt
15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
15 dkg tönkölyliszt
1 tk. sikér
só
2 ek olaj
a liszt mennyiségének megfelelő élesztő, én szárítottat használtam, szemre mértem, a futtatáshoz pici tej és egy kiskanál cukor
1 tk cukor
kb 3 dl langyos víz
2 ek pehelymix
Elkészítés
Az élesztőt felfuttatom a langyos tejben a kiskanál cukorral. Amíg várok arra, hogy szinte kifusson a tálkából, kimérem az öregtésztát és a liszteket egy nagy tálba, beleteszem a sikért, a sót, az olajat, a teáskanál cukrot. A közepébe öntöm az élesztős kevercset, amely eddigre már kimászott a tálkából, és elkezdem dagasztani robotgéppel, folyamatosan adva hozzá a langyos vizet. Pár perc után kézi üzemmódba váltok, és még néhány percig dögönyözöm a szuper rugalmas tésztát.
A végén a pehelymixet is belegyúrom.
Mehet a radiátorra kelesztőtálban egy órára, olajos kézzel körbeforgatom, hogy ne száradjon ki.
Egy óra alatt gyönyörűen megkel, átgyúrom, veknire formázom, és egy tepsire teszem, amelyre már rákészítettem egy tapadásmentes sütőfóliát ( én nem sütőpapírt használok).
Megy vissza a radiátor alá még egy órára.
Közben a sütőt bemelegítem 200 fokra, a sütő aljába egy tepsiben kis vizet teszek, a víznek jó forrónak kell lennie, mikor a sütőbe kerül a kenyér.
200 fokon 10 percig sütöm, majd kissé visszaveszem a hőmérsékletet, és még kb 30 percig sütöm, míg az alja kongó hangot nem fog adni, ha megkopogtatom.
