Siófok, Beach House- hová NE üljünk be?

Az úgy volt, hogy a lányokkal lementünk a Balatonra- méghozzá Siófokra, mert ott idén még nem voltunk. És mivel eddig csak a szabadstrandokat próbálgattuk, gondoltuk, most megnézzük, milyen is egy igazi, menő, trendi strand. :-) Heverésztünk, fürödtünk, olvasgattuk az aktuális szakirodalmat (2 ELLE magazin, 1 InStyle, 1 JOY, 1 Otthon, 1 Marie Claire, 2 ÉVA magazin- két méretben). :-)
Aztán megéheztünk.
Mivel "normális" kajára vágytunk, a La Siesta nevű helyet választottuk, ahová már megérkezésünkkor szívélyesen (= görög módra) invitáltak bennünket, azaz az úton álló pincérek és pincérnők leszólítottak bennünket, hogy "sziasztok adhatunk egy étlapot?" Nekem kissé fura volt ilyen erőltetett vendégcsalogató szöveget hallani kis hazánkban, ezt eddig csak külföldön tapasztaltam...mégis, az éhség nagy úr, hát második körünk futásakor elfogadtuk a felkínált étlapot, persze szigorúan helyfoglalás mellett.
Már az italok kiválasztásánál gondok akadtak, mert nem volt alkoholmentes sör.
Aztán rákérdezetem a humuszra- közölték, hogy az sincs.
Ekkor kissé flegma és amúgyis is aznap rosszedvű barátnőnk megkérdezte, hogy akkor ugyan mér' van étlap, ha semmi sincs...erre Pincérnő 1 magyarázkodik, hogy két helyen is fut az étterem, itt ez nincs, ott meg amaz...hát tényleg rettentő bonyolult lehet kettő fajta étlapot nyomtatni...
Na mindegy, közben jött Pincérnő 2- a csajok hamburgert kértek, én falafelt. Ő hozta a hírt különben, hogy alkoholmentes sör nincs. Erre én poénból megjegyeztem, hogyha találok egy harmadik dolgot, ami nincs, akkor kapunk kedvezményt, ugye? Erre azt a választ kaptuk, hogy olyan bizony sok van, - és Pincérnő 2 elkezdte sorolni: olajbogyósaláta, stb, stb, és milyen szomorú, hogy a saját kollégáik nincsenek tisztában az étlappal...
Na ez már több volt mint furcsa. Az alkoholmentes sört nem olyan nehéz szerintem beszerezni, és Siófokon amúgy is van Tecko. Az olajbogyó sem olyan különleges napjainkban...A Penny Marketben már 100 Ftért is lehet zacskóját kapni...Jó, elismerem, a humusz készítésének van néhány titka- de nem hallottak még KONZERV csicseriborsóról??? Akkor minek teszik rá az étlapra? Kicsit olyan helynek kezdett tűnni, ahol tipikusan a vendégen spórolnak. Az meg, hogy kollegáról mondunk nem túl hízelgő dolgot a vendégeknek, milyen már? Ki kíváncsi a belső bajaikra?
A spórolós mentalitást a kihozott S-es méretű, mini fagyasztott 3 mm vastag húspogácsás, 1 szelet Lapka sajtos, 1 karika uborkás hamburgerek be is bizonyították. A lányok bizony éhen maradtak. Én a falafelre nem panaszkodom, azonkívül hogy zöld volt belül (!), finom is volt meg elég is volt. De szegény barátnők...

Kértük tehát a számlát, meg is kaptuk Pincérnő 1-től. (4- en 3380 Ft-ot kellett kifizetnünk)Mivel nem tudtuk közel sem összeegyeztetni a nálunk talált papírpénzekkel, megkérdeztük, fizethetünk- e külön. A válasz: nem, mert Pincérnő 1 siet (!), még 4 asztalnál várnak...én még ilyet sehol sem hallottam. Ez meg milyen hozzáállás?

Kissé flegma, éhesen maradt és alkoholmentes sört sem kapó barátnőnk itt már meglehetősen bosszús volt, így odaadott egy halom papírpénzt a kedves, barátságos pincérnő 1-nek, és közölte, hogy 3380 Ft-ig kérünk vissza...

Mondanom sem kell, egy másodperc alatt megkaptuk a visszajárót.

Nem érdemeltek borravalót.

Különben a szomszéd asztalokra kihozott pizza sem volt túl meggyőző...

Tanulság: válasszátok inkább a szomszédos Pub-ot, a nevére sajnos nem emlékszem, ahol isteni a palacsinta, és olyan is van, ami nincs is rajta az étlapon! A kiszolgálás pedig nagyon kedves. Kár, hogy nem mentünk vissza kávézni délután.
Majd legközelebb.

Nesze nekünk!

de ki is az a gasztrobloggerina?

A Modoros blog szerint (a fenti linken) ők bizony tudják.
Először bosszankodtam, aztán jót nevettem. Kicsit magamba néztem, mi is illik rám- bizony- bizony találtam néhány dolgot...

Ilyenek lennénk?
Nem tartom magam sem krémnek, sem rettenetnek, bár a blogom nem túl eredeti és a fényképeim sem profik- inkább a virtuális receptgyűjtemény kategóriába sorolnám. De lehet hogy elfogult vagyok.

Az n+1 gyerek boldog anyukájával ellentétben én a pesti sznob szinglik táborát erősítem (fekete pont), aki szeret főzni, és van benne annyi extrovertáltság, hogy ezt az élményt meg is ossza másokkal (még egy fekete pont). Igen, én a salátát választom a csülök helyett- és akkor mi van?Bár imádom a töltött káposztát és a rakott krumplit is, szerintem nemcsak ezekből áll a gasztrovilág. (gyűlnek ám a fekete pontok) Bizony- bizony, én is jártam már úgy, hogy a francba, nem kaptam friss koriandert...hát ezt még leírni is szörnyű, ugye? Sőt, még a Culinárisba is hajlandó vagyok néhanapján elmenni vásárolni valami különleges cuccot- horribile dictu. Azt meg már le sem merem írni, hogy próbálok odafigyelni a megvásárolt élelmiszterek minőségére- ha nem is feltétlenül nénéktől szerzem be őket a piacokon. Az meg már tényleg mindennek a teteje, hogy a trappista sajton kívül tudom, mi fán terem a gorgonzola és a pecorino...

Azt gondolom, hogy a Modorosblog célja alapvetően nem a rosszindulatoskodás, hanem a az emberek elé görbe tükröt tartani. Szerintem ez kisebb részben sikerült, és ne bizonygassuk, hogy nem ilyenek vagyunk! Kicsit bizony ilyenek IS vagyunk, de legyünk büszkék rá!!!

Elmondom, nekem mit is jelentenek a gasztroblogok.
Például azt, hogyha épp ennék valami finomat, elég ránézni a kedvenc blogjaimra, és máris kapok ötleteket- főleg idénygyümölcsből és zöldségből. Nem kell tehát órákig bújnom a szakácskönyveket, mit is főzzek.
Ezenkívül azt, hogyha a barátnőm csinál valami finomat és posztolja, akkor egyszerűen megkérdezem, hogy "ugye van még ebből?" és már ott is vagyok, és egy klassz estét töltök velük egy finom desszert társaságában. vagy megtörtént ez már fordítva is. Mennyivel jobb program, mint tv előtt ülni és sorozatokat nézni.
Aztán ha valami jól sikerült receptet szeretnék újra elővenni, nem kell végigtúrnom két dobozt, csak néhány click és már meg is van. Persze aki nem vezet háztartást, az ennek az előnyét nem látja.
Azt, hogy súlyosan beteg barátomnak tudtam segíteni- más blogokból ötletet merítve- hogy hogyan lehet egészségesen változatosan étkezni, hogy a cékla nem csak ecetben eltéve képzelhető el például, hogy a fehér liszten kívül létezik olyan, hogy hajdina meg köles, és még sorolhatnám...
És végül, de nem utolsósorban: gyarló emberek vagyunk, elismerésre vágyunk. Aki nem így érzi, az nézzen magába. Mert igenis fontosak az elégedett arcocskák, és (már akinek van) Férj, Pár, Zúr stb elismerő pillantása. (lehet hogy a Modorsblog-posztírónak nincs ilyen, így ezt az érzést egyszerűen képtelen átérezni)

Meglehetősen felületességére vall, hogy egy kommentelő azt hiszi, elég Bécsig elmenni a normális hozzávalókért. Szerintem MINIMUM Olaszba' kell egy normális sajtért és tésztáért elmenni, nem is beszélve a rizottórizsről! :-) Úgyhogy miután megittam a reggli szigorúan húsmentes gyümölcsturmixomat, amit az erkélyemen tartott biotehén tejéből készítettem, és a fűszeres kertemben szedett bazsalikommal fűszereztem, (mert anélkül hogy néz ki, és a szárított ugye szentségtörés), fel is hívok néhány gasztrobloggerinát, ugyan a szombati mártáskurzus után ruccanjunk már ki egy normális helyre, ahol kapunk szarvasgombás jércemellet reggelire, és friss zöldfűszerekkel térhetünk haza, mert azok nélkül mit sem ér sivár kis életünk...

Nem tudom miért érzem azt az idézett posztból és a kommentekből, hogy savanyú a szőlő...