Nagymamám kelt kuglófja

Anyai nagymamámat imádtam.
Sajnos korán eltávozott közülünk, de a szeretetére, a nála töltött nyarakra, és a süteményeire mindig emlékezni fogok. Dacára háborúnak, szegénységnek, vagyonelkobzásnak, náluk sohasem múlhatott el vasárnap sütemény nélkül. Tyúk mindig volt, így tojás is akadt, a kamra pedig baracklekvár nélkül elképzelhetetlen volt. Így ha más nem is, de lekváros piskóta minden vasárnap szerepelhetett a menüben. Persze ezen kívül sokféle sütemény készült, például az alábbi kuglóf is, amelyet most Anyukám varázsolt az asztalra.

Hozzávalók
½ kg liszt
2,5 dkg friss élesztő
8 dkg cukor
1 csipet só
Kb 2,5- 3 dl tej
½ vaníliarúd kikapart belseje, vagy 1-2 zacskó vaníliás cukor
1 ek holland kakópor + 1-2 ek tej
( étcsokidarabok illetve mazsola ízlés szerint)

Elkészítés

Az élesztőt pici cukorral megfuttatom egy kis tejben.
A cukrot, sót, lisztet összekeverem, majd az élesztős keverccsel bedagasztom. Kettéválasztom, egyik felébe 2 tojássárgáját, és egy fél vanílirúd kikapart belsejét dagasztok. A kakóport összekeverem 1-2 ek tejjel, hogy krémszerű legyen, és a másik masszafélbe dagasztom. A vaníliás félbe lehet mazsolát tenni, a kakaósba pedig csokidarabokat.
A vaníliás darabot kinyújtom félujjnyi vastagra, félreteszem. Kinyújtom a kakaós lapot is, szintén félujjnyira.
Egy másfél literes lábast kizsírozok, kilisztezek anyai nagyanyám módjára ( akkor még flancos sütőpapír nem volt ám...különben is lehet hogy a kuglóf beleragadna...) A sárga lapra rárakom a barnát, és feltekerem, mint a bejglit.

A feltekert tésztát két kezembe veszem, megtekerem, és a mellékelt képek szerint tekergetem csigába, úgy, hogy a két végeit mintegy bezárom önmagába, a felsőt alulra, az alsót felülre. Ezután beleigazgatom a lábasba.

Letakarom, és duplájára kelesztem. Mielőtt sütőbe tenném, felvert tojással megkenem a tetejét.
200 C-on tűpróbáig sütöm, kb ¾- 1 óra hosszáig. Ha pirul a teteje, le lehet takarni.