Gasztromániások számára két kötelező film is hódít mostanság. Egyik már kicsit régebbi: Julie és Julia, a másik pedig most megy a mozikban: Eat, Pray, Love, azaz Ízek, imák, szerelmek.
Mindkettő nagyon érdekes film, más módon, és mégis számomra nagyon inspirálóan. Akárcsak egy alma és egy körte…
A Julie és Juliában Julie, egy mai fiatal feleség enyhe depresszióval és a napi rutin kilátástalanságával küzd, mígnem felfedezi Julia Child kb 50 évvel ezelőtt írt szakácskönyvét, amely a francia konyhát hozza testközelbe amolyan „Hogyan főzzünk a szupermarketből tökéletes francia vacsorát” módon. Julie elhatározza, hogy ő bizony végigfőzi a szakácskönyvet, mind az 524 receptet, méghozzá kereken egy év, azaz 365 nap alatt, és erről egy blogot kezd írni. Blogja nagy siker lesz, és a filmben végigkövethetjük, hogyan válik egyre magabiztosabbá, és milyen hatással van az emberi pszichére, ha talál magának egy elérendő célt. Párhuzamosan látjuk Julia Child életének azt a szakaszát, amelyben megszületett a szakácskönyv, Meryl Streep elragadó színjátékával.
A film szenzációsan jó, sokat nevettem, például amikor Julie a homárokkal harcolt, és „bocs” felkiáltással dobta őket a forró vízbe…na mondjuk ezt biztosan nem fogom kipróbálni…nem szeretném ha mindenféle élő vízi kreatúra kitudjahány lábbal meg csáppal úszkálna a mosogatóban vagy a fürdőkádban…
A másik film igaz történeten alapul. Az Ízek, imák, szerelmek szintén egy feleségről szól, aki 40 évesen ki mer lépni a boldogtalan házasságából, és új spirituális utakra indul: elutazik egy évre, és próbálja önmagát, és a híres- hírhedt Egyensúlyt megtalálni, ami tudjuk, nem is olyan egyszerű… Julia Roberts ( Liz) főszereplésével ez inkább egy csajos mozi, szerintem mindannyian átélünk hasonlót akár karrierben, akár magánéletben: felismerünk, tipródunk, mérlegelünk, aztán van aki kockáztat és lép, van aki pedig marad, és jobb esetben belenyugszik abba amit nem mer megváltoztatni, rosszabb esetben megkeseredik…
Liz tehát elutazik, először Olaszorszába ( itt jönnek az ízek), aztán Indiába ( itt az imák), aztán visszatér Bali szigetére, és itt rátalál a szerelem. Hiszen a két fogú csodadoktor első alkalommal, mikor ott járt, megmondta: vissza fog jönni, miután mindent elvesztett, és itt megtalálja a boldogságot. Örömbódottág.
See you later, Alligator.
A film elég sok rossz kritikát kapott, sokak szerint hiteltelen, nyálas, műanyag, mézes-mázos, üres, buta áltörténet. Stb, stb. Ezeket biztos pasik írták, akik halálra unják magukat az olyan filmeken, amelyekben nem lőnek szitává vagy háromszáz embert két perc alatt. Nekik azt üzenem, hogy tessék utazni és szétnézni a nagyvilágban. De legalább itt ezen a kicsi, de gyönyörű Magyarországon.
Pedig számomra a film üzenete elég világos: Aki mer, az nyer! Ha emellett eljutunk mondjuk Olaszországba, és megkóstolhatjuk az igazi olasz pizzát és spagettit, akkor nagyon szerencsések vagyunk…Indiába nem vágyom, Bali meg majd csak eljön egyszer... :-)
Csajok, nektek azt üzenem, nézzétek meg a filmet, és ne féljetek változtatni…!!!
Az Új Bibliám pedig nem más, mint Julia Child „MASTERING THE ART OF FRENCH COOKING” című könyve, amiből Julie főzött az első filmben…
Lehet, hogy kissé le vagyok maradva, mert a többi gasztrobloggerina- és blogger már régen megfőzött mindent ebből a csodálatos könyvből, és csak nekem újdonság a francia főzőkurzus a saját konyhámban… de annyira élvezetes a stílus és annyira ínycsiklandóak a receptek, hogy muszáj használnom és megosztanom.
Kissé nehezíti a dolgot a mértékegységek megadása, ami nagyon nem a mi szemünknek való, a hatodik 1 ½oz, 1 fl oz, ¾ lb, 2 ½ pts után már sikítozni tudtam volna, de türelem rózsát terem, majd megszokom… különben van egy átváltó táblázat a könyv elején, de még mindig nem világos, hogy most a British Terms vagy az American Terms szerint kellene mérni a hozzávalókat… Ha valaki tudja, légyszi írjátok már meg! Tudom, nincs nagy különbség, de ha professzionálisak szeretnénk lenni, akkor legyünk 100%-ig azok.
Ma este elkészült az első menü a könyvből...bár lassan ment a sok átváltogatás és lapozgatás miatt, de bőven megérte a fáradtságot...
poszt hamarosan...
4 megjegyzés:
Feltételezem, hogy American Terms szerint, mert Julia is amerikai volt és nekik írta a könyvet.
De azért nézd meg, hogy hol lett a könyved kiadva. Ha véletlenül az UK-ban, akkor szóba jöhet a British Terms...
Igen, én is így gondoltam a film alapján, de ezt nem találom megerősítve a könyvben...de lehet csk nem olvastam el figyelmesen mindent.Egyébként az USAban és az UK-ban is megjelent... :-)
Ez esetben az amerikait használd. Olvastam az önéletrajzát, egyértelműen amerikai piacra szánta a könyvet. A brit átszámítás ez esetben csak a brit kiadás miatt lehet benne.
Elsőre engem kicsit elbizonytalanított a rossz kritika, de köszönöm a "biztatás", most már biztosan megnézem a másodikat is:)
...És csak zárójelben jegyzem meg, hogy az első is igaz történet :)
Megjegyzés küldése