Bicikli, tulipánok- szerintem ennyi is bőven elég ahhoz, hogy kiderüljön:
Amszterdamban!!!
Amszterdamban folyamatosan buli van, mindenki biciklivel közlekedik, csodás múzeumaik vannak, az egész várost belengi a marihuána jellegzetes illata, fiatalok hanglérkodnak
a vöröslámpás negyed kirakatban mobiltelefonáló és riszáló utcalányaival, vagy épp kritizálják őket, és nagy fájdalmamra olyan, hogy holland konyhaművészet, nem igazán létezik. Legalábbis annyira bézik hogy nem nagyon vannak autentikus holland éttermek, mint például itthon magyaros jellegűek.
Vagy csak nekünk nem sikerült megtalálnunk...
...de erről később, lássuk először hogyan érkeztünk meg.
MALÉV járat, nem rossz, de lehetne sokkal- sokkal jobb is, ugyanaz a sonkás vagy sajtos miniszedvics hónapok (évek?) óta, azért ennél többre is képesek lehetnének...tessék megnézni egy Turkish Airlines-t vagy egy Brüssels B-flex jegyet... az Air France-ról nem is beszélve...
Na mindegy, nem szeretnék morogni emiatt, majd az isztambuli utamnál visszatérek erre :-)
A reptérről minden út a Központi Pályaudvarra vezet, 10 percenként mennek a szuper gyorsvonatok, amik 15- 20 perc alatt odaérnek, szóval a transzport tökéletes.
Hotelünk a Rooms & Co, a képek nagyon impozánsak a website-on, de a szürke februári időjárásban nem olyan szép, megnyerjük a barna szobát- retro vagy csak kopott- nem igazán tudom elsőre eldönteni.
Pár órán belül azonban kiderül, hogy tökéletes választás, kettő percre van az egyik villamosmegállótól, ami nagy előny, ugyanis Amszterdamban a villamos olyan, mint Párizsban a metró: minden utcában megáll egy. :-)
Pontosan a belváros peremén van a hotel, egy autentikus holland házban, meredek lépcsőkkel, félemeletekkel, kilátás a csatornára, még egy kis kertecskénk is van, természetesen biciklikkel- kár, hogy hideg van kinn és melegre vágyunk. Nyáron biztosan sokkal szebb itt.
A reggeli egy meglepően modern konyhában zajlik, elmaradhatatlan a croissant, jam, kérésre omlett is készül, a narancslé és a kávé pedig kötelező.
Nem is kell több az induláshoz, irány a belváros, és a kötelező programok: egyik nap a VanGogh múzeum ( fantasztikus) és az Öreg Templom, majd Amszterdam legérdekesebb múzeuma, az Amstelkring Museum, amely egy gazdag kereskedőcsalád háza volt, és ahol egy titkos tempolom rejtőzik a legfelső szinten- titokban tartottak itt istentiszteletet a katolikus vallás üldözése idején.
Második nap a Rikjmuseum, a csodálatos Rembrandt festményekkel, és ezer izgalmas egyéb dologgal, számomra meghatározó élmény az Éjjeli őrjárat, amely tulajdonképpen nappali jelenetet ábrázol, csak az idők folyamán besötétedett, és nagy kedvencem, a lenyűgöző Vermer is itt van, egy kicsi, de annál bájosabb festménnyel, amin egy nő látható a konyhában, éppen tejet önt, és a süteményeken megcsillan a fény, világos pontok- pöttyök formájában...
Aztán meglátogatjuk a kötelező vöröslámpás negyedet, itt nagy a hangzavar, zajlik az élet, testüket áruló lányok illegnek- billegnek a kirakatokban falatnyi fehérneműben, kuncsaftra várva.
Aztán megtaláljuk a virágpiacot, amely a csatornákon horgonyzó hajókon kap helyet időtlen idők óta, a tulipánok pompásak, kötelező néhányat beszerezni, és itthon elültetni.
Majd utunk a tengerpartra vezet, ahol a NEMO vár, amely egy futurisztikus interaktív technikai és tudományos centrum, és hipp- hopp, el is telt ez a két és fél nap...
Kimaradt AnnaFrank háza, ahol a naplóját megtalálták, a Rembranthuis, s marihuána- múzeum, a szexmúzeum, a Bejinhof, a Kinzások múzeuma, a Panoptikum, és még sorolhatnám, de felfedeztük a csatornákat, sétáltunk a partjaikon, a villamosokkal bejártuk a központot, láttunk könyvpiacot, régiségpiacot, trendi 21. századi bevásárlóutcát...
Annyi impulzus ér, hogy már azt sem tudom, ki vagyok és melyik korban élek..
Ideje hát enni valamit- hát, mi tagadás, csalódás ér...
Kávézni lépten- nyomon lehet, Amszerdam tele van a jellegzetes „barna kávézókkal”, amelyek zöme már nem is annyira barna, inkább modern design jellemzi. A Luxemburg Café elég híres, patinás, be is térünk, és melegszünk egy kicsit.
Az étteremválaszték nagyjából a következőképpen néz ki: steakhouse1.- pizzeria1- steakhouse2- trattoria- iris pub1- steakhouse3- irish pub2- indonéz étterem1- thai étterem1-pizzeria x……..és így tovább, csak nemzetközi konyha van, igen ám, de melyikben nem csalódunk majd?
A belvárosban én csak ezekre emlékszem.
De enni muszáj, egy irish pub- ban kötünk ki, nem rossz, de semmi különleges.
Finom meleg gombalevest rendelek, de ezt itthon is el tudom készíteni…
Az egyetlen holland étterem, amit a Dam Square (Főtér) közelében láttunk, már bezár, mire odaérünk este… így marad az a hely, amit ez az étterem ajánl: a Dam másik részén egy trendi, éjfélig nyitva tartó konyhájú, a neve sajnos kiesett a fejemből, látszik, hogy nem tett rám nagy benyomást.
Főleg wok kaják vannak, így kiválasztom a Dutch Wok- ot- ez annyira vicces, hogy nem tudok ellenállni neki, kb olyan, mintha Budapesten „Wok magyar módra”-t ennék… Belga séfem marad a Cézár- salátánál, ez és a wok is finom, de tényleg semmi különös.
Az egyetlen autentikus hely, ami érdekes és finom is, azok a panírozott cuccok kis automata kajakirakatokban, amelyek pénzbedobással működnek ( lsd képen): bedobsz 2 eurót, mint a kólaautomatába itthon, a kis ajtó így kinyithatóvá válik, és kiveszed, amit választottál. Általában olyan helyiségben vannak, ahol lehet hozzá venni sült krumplit és kólát.
Hát, szerintem ki kellett volna próbálnunk bátrabban a nemzetközi konyha éttermeit- majd legközelebb.
Azért éhen nem haltunk, sok szépet láttunk, és komolyan elgondolkoztam azon, milyen lenne, ha itthon a Nagykörút két sávjából csinálnának másfelet+ egy biciklisávot… sok mindenkinek tetszene, ha lehetne biztonságosan biciklizni Budapesten, és valószínűleg egy idő után eltűnnének az autók a belvárosból, mint Amszterdam belvárosából…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése