Rákattantam Limara Pékségére.
Annyira szépeket süt, hogy MUSZÁJ utánacsinálni.
Egyre jobban összebarátkozom az öregtésztával, ezután biztos, hogy fogok belőle tartani a hűtőmben és a mélyhűtőmben.
Az első gyönyörűség Napraforgó néven fut, ehhez nem kell sem kovász, sem öregtészta.
Recept itt, ugyanúgy csináltam.
Annyi megjegyzést fűznék hozzá, hogy az 50 dkg finomliszt helyett én 35 dkg finomlisztet és 15 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet használtam, így is tökéletesen sikerült. Mivel ez a mennyiség 2 db napraforgóhoz elegendő, az egyiket édes töltelékkel készítettem ( fahéjas cukor) Pierre- Ph. kedvéért, a másikat pedig sóssal ( ricottás- spenót) magamnak, mert megérdemlem.
Mindkét napraforgó ugyanolyan masszából készült, így csak egy icipici sót tettem a tésztába, és cukrot egy cseppet sem.
Fénykép csak a ricottásról készült, az édes fahéjas- cukros fele azon melegében elfogyott, másik fele ment a mélyhűtőbe ínségesebb időkre...
Másik próbálkozásom is igen jól sikerült, a recept eredetije szintén Limaráé, én csak más formába öntöttem, de a formázást szintén tőle tanultam.
Ez az olajbogyós- aszalt- paradicsomos bagett, császárzsemle formájában.
Ehhez bizony kell öregtészta, nosza ki is vettem a fagyasztóból, egy délelőtt olvadt a radiátoron, ezután használtam fel, ahogy a receptben le van írva.
Így néz ki a tészta, mikor először megkelt.
És így néznek ki a császárzsemlék, a második kelesztés után, mielőtt a sütőbe kerülnek.
És íme a finom, meleg péksüti...
Tanulság: kell az az öregtészta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése