Nesze nekünk!

de ki is az a gasztrobloggerina?

A Modoros blog szerint (a fenti linken) ők bizony tudják.
Először bosszankodtam, aztán jót nevettem. Kicsit magamba néztem, mi is illik rám- bizony- bizony találtam néhány dolgot...

Ilyenek lennénk?
Nem tartom magam sem krémnek, sem rettenetnek, bár a blogom nem túl eredeti és a fényképeim sem profik- inkább a virtuális receptgyűjtemény kategóriába sorolnám. De lehet hogy elfogult vagyok.

Az n+1 gyerek boldog anyukájával ellentétben én a pesti sznob szinglik táborát erősítem (fekete pont), aki szeret főzni, és van benne annyi extrovertáltság, hogy ezt az élményt meg is ossza másokkal (még egy fekete pont). Igen, én a salátát választom a csülök helyett- és akkor mi van?Bár imádom a töltött káposztát és a rakott krumplit is, szerintem nemcsak ezekből áll a gasztrovilág. (gyűlnek ám a fekete pontok) Bizony- bizony, én is jártam már úgy, hogy a francba, nem kaptam friss koriandert...hát ezt még leírni is szörnyű, ugye? Sőt, még a Culinárisba is hajlandó vagyok néhanapján elmenni vásárolni valami különleges cuccot- horribile dictu. Azt meg már le sem merem írni, hogy próbálok odafigyelni a megvásárolt élelmiszterek minőségére- ha nem is feltétlenül nénéktől szerzem be őket a piacokon. Az meg már tényleg mindennek a teteje, hogy a trappista sajton kívül tudom, mi fán terem a gorgonzola és a pecorino...

Azt gondolom, hogy a Modorosblog célja alapvetően nem a rosszindulatoskodás, hanem a az emberek elé görbe tükröt tartani. Szerintem ez kisebb részben sikerült, és ne bizonygassuk, hogy nem ilyenek vagyunk! Kicsit bizony ilyenek IS vagyunk, de legyünk büszkék rá!!!

Elmondom, nekem mit is jelentenek a gasztroblogok.
Például azt, hogyha épp ennék valami finomat, elég ránézni a kedvenc blogjaimra, és máris kapok ötleteket- főleg idénygyümölcsből és zöldségből. Nem kell tehát órákig bújnom a szakácskönyveket, mit is főzzek.
Ezenkívül azt, hogyha a barátnőm csinál valami finomat és posztolja, akkor egyszerűen megkérdezem, hogy "ugye van még ebből?" és már ott is vagyok, és egy klassz estét töltök velük egy finom desszert társaságában. vagy megtörtént ez már fordítva is. Mennyivel jobb program, mint tv előtt ülni és sorozatokat nézni.
Aztán ha valami jól sikerült receptet szeretnék újra elővenni, nem kell végigtúrnom két dobozt, csak néhány click és már meg is van. Persze aki nem vezet háztartást, az ennek az előnyét nem látja.
Azt, hogy súlyosan beteg barátomnak tudtam segíteni- más blogokból ötletet merítve- hogy hogyan lehet egészségesen változatosan étkezni, hogy a cékla nem csak ecetben eltéve képzelhető el például, hogy a fehér liszten kívül létezik olyan, hogy hajdina meg köles, és még sorolhatnám...
És végül, de nem utolsósorban: gyarló emberek vagyunk, elismerésre vágyunk. Aki nem így érzi, az nézzen magába. Mert igenis fontosak az elégedett arcocskák, és (már akinek van) Férj, Pár, Zúr stb elismerő pillantása. (lehet hogy a Modorsblog-posztírónak nincs ilyen, így ezt az érzést egyszerűen képtelen átérezni)

Meglehetősen felületességére vall, hogy egy kommentelő azt hiszi, elég Bécsig elmenni a normális hozzávalókért. Szerintem MINIMUM Olaszba' kell egy normális sajtért és tésztáért elmenni, nem is beszélve a rizottórizsről! :-) Úgyhogy miután megittam a reggli szigorúan húsmentes gyümölcsturmixomat, amit az erkélyemen tartott biotehén tejéből készítettem, és a fűszeres kertemben szedett bazsalikommal fűszereztem, (mert anélkül hogy néz ki, és a szárított ugye szentségtörés), fel is hívok néhány gasztrobloggerinát, ugyan a szombati mártáskurzus után ruccanjunk már ki egy normális helyre, ahol kapunk szarvasgombás jércemellet reggelire, és friss zöldfűszerekkel térhetünk haza, mert azok nélkül mit sem ér sivár kis életünk...

Nem tudom miért érzem azt az idézett posztból és a kommentekből, hogy savanyú a szőlő...