2010. február 15., hétfő

Valentin- napi vacsora ad hoc

A Valentin- nappal kapcsolatban vegyes érzéseim voltak-vannak.
Egyrészt giccsparádénak tartom, főleg a mindenhol csüngő- büngő- csingilingiző édibédi piros szívecskék miatt, másrészt viszont azt gondolom, miért is ne lehetne a szerelemnek és a szeretnek egy ünnepnapja? Gondoljunk csak bele régebben miket ünnepeltünk...(NOSZF, stb)

Úgyhogy miután volt szerencsém egy csodás hétvégét eltölteni a téli, hó borította Tihanyban a befagyott Balaton partján, egy csokor rózsával a kezemben mégiscsak úgy döntöttem, legyen ünnepi vacsora.
A hűtőből.
És a kamrából, pontosabban konyhaszekrényből.
Mivel a egy tapodtat sem voltam hajlandó megtenni semmiféle hiper-szupermarketbe vasárnap délután...

Előétel:
Ricottás- spenótos tortácskák
 


A tésztára sajnos nem emlékszem, anno hogyan készítettem, mivel most a mélyhűtőből kaptam elő egy fél adagot. A töltelék ricotta és spenót keveréke, frissen őrölt borssal megszórva és fokhagymagerezdekkel dúsítva. Picit meg is sóztam.
A tésztát elnyújtottam, köröket vágtam ki belőle, a muffinforma mélyedéseit jól kimargarinoztam, és belenyomkodtam a köröket. Pár percig elősütöttem, aztán ráhalmoztam a tölteléket, és mehetett is vissza a sütőbe. Összesen 15-20 perc alatt sült meg, az elősütéssel együtt.
Jó lenne, ha emlékeznék a tészta receptjére, vagy megtalálnám a gépemen valahol, úgy emlékszem Limaránál találtam még régebben, de most akárhogy néztem a blogját, nincs meg...

Leves:
Vargányás sárgarépakrémleves


Hozzávalók:


2 sárgarépa
Kevés szárított vargánya
Tárkony
Szerecsendió
Leveskocka (tudom, tudom...)
Vaj, olaj

Elkészítés:

A szárított gombát kevés vízbe beáztatom, 15- 20 percre.
A répát lereszelem (ajánlom az aprítógépet).
A vaj és olaj keverékében elkezdem megpirítani, majd beleöntöm a gombát a levével együtt.
Felöntöm kb 1-1,5 l vízzel, ízesítem leveskockával és tárkonnyal, illetve szerecsendióval.
Mikor minden puha, összeturmixolom, ha kell utánízesítem.

Főétel:
Spenótos hajdinakása


Ezt a receptet itt találtam, a Spenót receptek blogján..

Annyit változtattam rajta, hogy nem piros, hanem zöld pestoval tálaltam, bár pirossal bizonyára finomabb és szebb is lett volna.
Nagyon finom, és nagyon egészséges.

Happy Valentine!
Posted by Picasa

2010. február 10., szerda

Naaaagy Waffel-Poszt (?)

(nem számolom, hanyadjára próbálkozom ezen poszt közzétételével. Ha most is csak piros X-ek jelennek meg a fotók helyén, üzenem a Picasamnak, hogy ne akarja kihúzni a gyufát...vagy összeakasztani a bajszát velem...meg ilyenek.)

Szóval:

Továbbképzés gofritémában...
Imádom a vasárnapokat, mikor van idő ilyen csodás finomságokat reggelizni:



Belgium mostanában beköltözött a konyhámba.
Azonban ez nemcsak a belga csokit jelenti ám, hanem számtalan finomabbnál finomabb ételt, édességet és hozzávalót is. Igazán szórakoztató elmélyülni egy másik ország gasztronómiájában, főleg, hogy a belga konyhaművészetben szerintem van némi francia beütés is.
Belgiumban a waffel (gofri) igazán nemzeti ételnek számít. Megpróbáltam eligazodni a fajták és a nevek világában, de ez nem egy egyszerű téma még "személyi edző" segítségével sem: a három fő fajtán kívül az összes változat változata kapható, így a kezdeti különbségek elmosódnak. Mondjuk mikor megérezzük Brüsszel vagy Brugge utcáin sétálva az édes illatot, nem nagyon kell gondolkodni rajta, hogy ez most a brüsszeli vagy a liege-i féle-e, engem például csak egyvalami érdekelt: hogy ide vele, gyorsan!
Elméletileg tehát a belga gofri 3 formában kapható és fogyasztható:
1.Brüsszeli (Gaufre de Bruxelles)
(montázs, bal felső és jobb alsó kép)
Téglalap alakú, és nem igazán édes, mármint a tésztája. Inkább kávéházakban és bisztrókban fogyasztják, nem pedig az utcán, kevés vaníliás cukorral megszórva. A teaházak (Tea-room) nagyon népszerűek, az emberek délutánonként betérnek egy kávéra, teára, pancake-re, waffel-re, vagy egy sütire. Vannak olyan étteremek, amik délutánonként tea-room-ként működnek, esténként pedig étteremként, így minden napszakban zsúfolásig lehetnek. A brüsszeli változatot toppinggal tuningolják, mivel nem annyira édes: ez lehet cukor és tejszínhab, vaníliafagyi, Nutella, friss gyümölcsök, például eper, a csokiról már ne is beszéljünk
2.Liege-i (Gaufre de Liege)- a montázs jobb oldalán felül illetve bal alsó képen:
Jellemzően az utcán fogyasztják, ez nem kávéházi műfaj. Kivéve spéci kávézókat, mint pl a Haagen Dazs- itt ugyanis lehet kapni. Édes,és tömörebb a tésztája, mint az előzőnek, és normálisan nincs rajta topping. (kivétel a H-D verzió, ahol a topping fél kiló tejszínhab volt…) A liege-i gofri kisebb és kerekebb, mint a brüsszeli.
Általában frissen sütik, kérésre, és szalvétában esszük az utcán.
Ha a nem tankönyv szerinti toppingos változatot választunk, akkor kis tálcában kapjuk, kanálkával.
Ezért írtam, hogy nincsenek szabályok, én először bizony Brugge-ban toppingos liege-i gofrit kaptam, tálcán, kisvillával, tejszínhabbal és csokiöntettel… Annyi is volt a vacsorának!



3.Gyümölcsös-montázs bal alsó fotó bal oldalán:

Ezzel személyesen még nem találkoztam. Ezt mindig hidegen eszik, és belsejében vannak a gyümölcsdarabok, illetve nem darabokban, hanem kb mint a lekvár, mikor még nem teljesen lekvár állagú, hanem olyan köztes. A belsejében általában körte, alma, barack, vagy meggy van. Az almásba fahéjat is tesznek. Ez csak pékségben kapható, vagy szupermarketekben. Nem lehet sokáig tárolni, 1-2 nap alatt meg kell enni.
Az első fotón látható reggelink (bolti) liege-i gofri volt, ráolvadó csokilapokkal, amelyek szintén megérnek egy külön misét…

Receptet egyelőre nem tudok, csak linkeket, azokat is csak franciául persze. Kipróbálás után jönnek majd a bevált receptek itt is.
Brüsszeli gofri itt
Liege- i gofri itt

Posted by Picasa

2010. február 7., vasárnap

Variációk rozskenyérre




A hétvégék mostanában olyan egyformák.
Ömlik a hó, meg is marad, hideg is van, így hát nincs sok kedvem kimozdulni.
Ezért kenyeret sütök a hálás közönségnek.
:-)

Már kétféle rozsos verziót is kipróbáltam, egyik jobb, mint a másik.

Bal oldalon Stahl Judit diós- rozsos verziója a zöld könyvéből (Enni jó!), jobb oldalon és az alsóbb képeken) egy kis könyvből készült kevert rozskenyér, melynek címe: Kenyérsütés otthon.

Első verzió
Diós- rozsos kenyér

Hozzávalók:
1 dkg szárított élesztő
4 ek + 3 dl meleg víz
20 dkg rozsliszt
35 dkg rétesliszt
5 dkg dióbél
1 ek olívakolaj
1 ek só
1/2 tk frissen őrölt bors
2 tk barna cukor
1 tk köménymag

olaj, liszt, 1 tojásfehérje a kenyér megkenéséhez

Elkészítés:
Az élesztőt megfuttattom 4 ek meleg vízben.
A diót összetöröm és megpirítom.
A kétféle lisztet összekeverem.
Az olajat, 3 dl meleg vizet, sót, borsot, barnacukrot, köménymagot összekeverem, hozzáöntöm az eddigre már mászni kezdő élesztőt, és simára keverem. A mikróban meglangyosított lisztet apránként hozzádolgozom robotgéppel, dagasztókarral, és dagasztom, kb 6-7 percig. Ezután kézzel belekeverem a pirított diót, tovább gyúrom pár percig. Beleteszem a kelesztőtálamba, és körben leolajozom.
40- 60 percig kelesztem meleg helyen (radiátor), majd átgyúrom, és a tepsire teszem, amin majd sütöm. Itt keleget még további 30 percig, nedves konyharuhával letakarva.
200 C-on könyv szerint 55 percig sütöm.

Jegyzet 1.Én a cukrot inkább az élesztőhöz keverem, hogy segítsek a gombáknak gyorsabban dolgozni.
Jegyzet 2.A tojásfehérjés kenegetést én kihagytam.
Jegyzet 3.Nekem jobban tetszik, ha formában sütöm, mint a rozmaringos-olajbogyós kenyeret, de a közönség ilyet akart.


Második (egyszerűbb) verzió
Kevert rozskenyér

Hozzávalók25 dkg rozsliszt
20 dkg kenyérliszt (BL85 vagy BL 812)
1 g kovász
1 tk só
1 tk cukor
liszt, olaj
kevés tej
kb 3, 25 dl langyos víz

Elkészítés
Az élesztőt megfuttatom kevés langyos tejben, a cukorral együtt.
Közben a liszteket összekeverem, meglangyosítom, hozzákeverem a kovászt, sót, és az élesztős kevercset.
Dagasztókarral elkezdem a dagasztást, fokozatosan hozzákeverem a langyos vizet.
Keverem- kavarom, dagasztom, majd kézi üzemmódra váltok, és tovább dolgozom a kissé ragadós masszát.
Ezután mehet a radiátorra úgy 1 óra hosszára, majd átdolgozom, és a második órát már a megolajozott tepsin tölti, nedves konyharuhával letakarva.
Ott növöget, keleget tovább, és közben elterül, de ha egyszer így tetszik, akkor így tetszik.
:-)
200 C-on kb 30-35 perc alatt átsül, és még nem szárad ki.

Jegyzet 1.Nekem bizony ragadt a massza, egy ideig adogattam hozzá lisztet, és még, és még, aztán eluntam, gondoltam lesz ami lesz.
Finom lett.

Posted by Picasa

2010. január 25., hétfő

Rozmaringos- olajbogyós kenyér




Életem második saját sütésű kenyere.
(Az elsőt is hamarosan posztolom, de ez mostanában lett kész, és annyira finom, hogy úgy érzem, ezzel kell kezdenem.)
Stahl Judit szerint készítettem, a zöld könyvből. Kenyérsütő gép nélkül, mezei Moulinex- szel, légkeverés nélkül. Egyszerűbb nem is lehetne, és nagyon finom. És mentes mindenféle tartósítószertől.

Hozzávalók:
7 g szárított élesztő (1 zacskó)
4 ek + 3 dl meleg víz
1 ek olívaolaj
1 ek só
1/2 tk frissen őrölt bors
2 ek cukor
1 ek apróra vágott friss rozmaring (én oreganót is tettem bele)
50 dkg rétesliszt, + esetleg még valamennyi, ha túl lágy a massza
5 dkg olajbogyó összevagdalva (én pirosat és zöldet használtam)

Elkészítés

A szárított élesztőt megfuttattam 4 ek meleg vízben, egy kis cukorral.
3 dl meleg vizet összekevertem az olívaolajjal, a borssal, sóval, a maradék cukorral, és hozzáadtam a felhabosodott élesztőt.
Fakanállal jól összekevertem, aztán robotgéppel dagasztókarral elkezdtem belekeverni a meglangyosított lisztet.
Dagasztottam, dagasztottam, aztán pár perc után kézzel folytattam, én ekkor még szórtam rá lisztet, mert nagyon ragadt. Hozzákevertem az összeaprítpott olajbogyót és a fűszernövényeket.
A kelesztőtálban egy gombócot formáltam, mindenhol leolajoztam, és lefedtem.
Ráraktam a radiátorra, és egy óráig rá sem néztem. Ekkor már majdnem kimászott a tálból, így átgyúrtam, beletettem egy négyszögletes formába, és egy nedves konyharuhával letakartam. Még kb fél órát kelesztettem, ezután bevagdaltam a tetejét, és 200 C-on 40 percig sütöttem. Mikor szinte kong az alja megkopogtatva, akkor van kész.

1 nap múlva ennyi maradt belőle:
:-)

Posted by Picasa

2010. január 21., csütörtök

Bagel crème fraîche-sel és kaviárral




Ilyen is előfordul nálam vacsorára.
Na azért nem árt egy kis előkészület, ez nem megy csak úgy ukmukkfukk...
Mondjuk bagel Pákosztos Millie szerint, crème fraîche például a Culinarisból, és kaviár a mezei sarki Spar-ból.

Posted by Picasa

2010. január 18., hétfő

Párizs, L’Ecluse, „Japán Gyöngyök” desszert


Párizsban a Place de la Madleine- en nemcsak a Fauchon és a Ladurée van ám. A közelben található a legtrendibb és egyik legelitebb bisztró, a L'Ecluse, választékában bordói borokkal, patékkal, és mindenféle francia finomsággal. Itt mindig pezseg az élet, és kivétel nélkül mindenkor sorban állnak a vendégek az asztalokra várva. Ide tértünk be egy kissé megpihenni, és élvezni végre a borokat, mert végre egyikünknek sem kellett vezetnie- a párizsi Metró csodálatos, varázslatos világának köszönhetően, amely minden fontos helyet összeköt a városon belül.
( Hajrá Magyarország…)



A L’Ecluse weblapján ilyesfélék invitálják a vendégeket:

„where you can experience the exceptional taste and quality of traditional French cuisine prepared using the finest regional products, (including a chocolate gateau that has received numerous awards)”

és „A Parisian paradise for Bordeaux wine connoisseurs: restaurants renowned in Paris for being the place to enjoy the finest Bordeaux Grands Crus at a reasonable price: Pétrus, Cheval Blanc, Yquem, Angelus etc.”

Több, mint 40 fajta borból lehet választani, és hozzá jóféle igazi francia bisztróspecialitásokat rendelni.



Én mégsem a libamájpástétomtól estem hanyatt, hanem a desszerttől- melynek neve: Japán Gyöngyök. És nem másból mint tápiókagyöngyből készült. Itthon pillanatok alatt sikerült reprodukálni, persze előtte utánaolvastam Sajtkukac Nikinél és Mályvacsigánál, hogy mi a manó is az a tápióka. Ezután „véletlenül belebotlottam” a Culinárisban, elővarázsoltama francia verziót, és befaltuk.
:-)



Tápiókagyöngy- desszert vaníliafagyival
Hozzávalók
Fél bögre tápiókagyöngy 1-2 órára beáztatva
1 kis doboz kókusztej
Sok tej
Cukor ízlés szerint
Vaníliafagyi

Elkészítés:
A kókusztejet elkeverem pár deciliter tejjel, és egy nagy lábasban odateszem főni. Felforralom, majd kavargatom és kavargatom, és főzögetem és főzögetem. Bár felkészültem, nekem nemhogy egy órát, egy felet sem, sőt szinte egy negyedet sem kellett mellette állnom, nagyon hamar készen lett. Mivel először csináltam, a blogokon írtak szerint jártam el- átlátszó? Igen. Finom? Igen! Akkor kész? Kész hát! Hip-hip-hurrá! Lehet, hogy a titok az áztatás idejében rejlik illetve abban, hogy én direkt folyósra csináltam, nem pedig puding-állagúra. Az a következő project.

Vaníliafagyival tálaltam, és Párizs visszaköszönt a nappalimban.


Posted by Picasa

2009. december 25., péntek

Anya karàcsonyi tortàja


Az idei Karàcsony meglepetése.
Csodàlatos Anyukàm csodàlatos alkotàsa!!!
Mivel pillanatnyilag nincsenek, csak francia ékezetes betuim, és uuuuutàlom a slendriàn dolgokat, sztori késobb.

Addig tessenek csodàlkozni, meg àmuldozni, meg huuuu meg hààààààà.....





Szóval a sztori a tortához:
az úgy volt, hogy Anya még novemberben rájött, hogy nem találja a Praktika magazin azon számát, aminek a címlapján ez a torta van. Mivel nálam megvolt, így kölcsönadtam. Mondta, hogy a munkatársainak akarja elkészíteni, a szokásos Karácsony előtti sütipartira. Én meg gondoltam, micsoda szerencsés barátnők/barátok/kollegák ezek, és kissé dohogtam magamban, hogy bezzeg MI, a család meg nem érdemeljük meg???...
De úgy gondoltam, hogy ez nagyon nagy energia, meg munka, meg fáradság, és hogy egyszer is elég megcsinálni, nemhogy kétszer. Azért csak megjegyeztem, tréfásan, hogy bezzeg a kollegák...nekünk meg se?
A 25-ei ebédnél aztán az öcsém véletlenül megkérdezte, hogy hol a másik torta? meg hogy minek kellett olyan sok marcipándíszt csinálni? Erre Anya elkezd iszonyatosan pisszegni, meg csiccsegni, meg "hallgass már el"...és elütötte azzal, hogy nincs másik torta, és a díszek még az elsőre kellettek...
Akkor már mozgolódott a kisördög bennem, de még mindig nem hittem el, hogy van második torta...
...ami aztán pillanatok alatt mégiscsak- nagy csodálkozás és ámuldozás közepette- előkerült...
...mert azért mi is megérdemeljük ám...
:-)
Posted by Picasa

Boldog Karàcsonyt!

Mindenkinek Boldog Karàcsonyt kivànok!





P.s: I love Paris... and I love Ladurée...
Posted by Picasa

2009. október 18., vasárnap

Bagel lazaccal és tojással




Mert ma ezt kívántam, és bagelsütős kedvemben is voltam.
Az "otthonmaradós vasárnapok" remek alkalmat jelentenek a bagel elkészítésére, és közben tehetünk- vehetünk a lakásban, vagy pihenhetünk is akár, mert az első két óra alatt, amíg a tészta kel, semmi, de semmi más teendőnk nincs, csak várni. (én persze mit csináltam? hát takarítottam...)
Pákosztos Millie szerint készítettem, ez mindig beválik.
:-)

A "töltelék" semmi különös, csak tükörtojás, lazackonzerv, és az alsó bagelfelet megkentem petrezselymes mustárral, ami remekül illik a lazachoz.


Posted by Picasa

2009. szeptember 22., kedd

Pink spagetti ruccolával




Dolce Vita Kriszta már posztolt hasonló spagettit.
(persze az ő fotói sokkal szebbek, mint az enyémek)
Már nála nagyon megtetszett, de akkor még nem voltam túl közeli barátságban a céklával, pontosabban egyáltalán semmilyen viszonban nem voltam vele, mert csak az ecetes változatot ismertem. Azért meg az igazat megvallva annyira nem rajongtam...
Aztán a blogokról megtanultam, milyen is a cékla igazi valójában: sütve. Ekkor érvényesül igazán az édeskés íze.

Ezt a receptet egy nagyon cuki szakácskönyvben találtam, aminek címe:
Leszámolás a nagyi főztjével.
A trendy sorozatnak több darabja is megtalálható a polcomon, például a "Hogyan felejtsük el az exünket" című, illetve a "Tündérek konyhája" is ennek a sorozatnak a része.
( A "Kóstold meg és vegyél el" című rész eddig még békésen pihen a polcomon, nem nyitottam ki...)
:-)

Bár a könyvekből még csak egy-két receptet próbálgattam ki, nagyon tetszenek. Ötletesek, modernek, néha meghökkentő íz- és színkombinációkkal, szóval igazi 21. századi receptek és ételek.
Ez a spagetti eredetileg pagodakarfiollal a tetején készült volna, de olyat eddig én csak egyszer láttam a madaras teckoban, és azóta sem...
Úgyhogy ruccolával tálaltam.

Hozzávalók:

2 adag spagetti
1 db sült cékla
5-6 dkg túró
metélőhagyma
olívaolaj
citromlé (én kihagytam)
só, bors
kevés tejszín
(maradék Philadelphia krémsajt nem rontja el)
a tetejére ruccola


Elkészítés:

A spagettit megfőzöm, közben elkészítem a pink alapot, amely majd beszínezi: a céklát feldarabolom, és egy kevés vízzel összeturmixolom. Mikor a spagetti kifőtt, olívaolajjal összeforgatom, hogy ne ragadjon össze, lecsepegtetem, és összekeverem a céklás cuccal. Pillanatok alatt gyönyörű színe lesz!
Közben elkészítem a fehér mártást: a túrót, krémsajtot, tejszínt összekevertem, bőven szórtam bele metélőhagymát, picit sóztam, és borsoztam. Legyen folyós az állaga.
Tálaláskor egy- egy pohár aljára először a fehér mártás került, arra a pink spagetti, és végül megkoronáztam pár szál ruccolával.
Posted by Picasa

2009. szeptember 20., vasárnap

Párizs, au revoir...


...azaz lássuk, mivel sikerült meglepnem magam, hogy itthon is érezhessem Párizst...



A különböző ízesített cukrok nagyon népszerűek, egy-egy különlegességet egyszerűen nem tudtam otthagyni.
Az illatuk fenomenális, és az ízük is...
Különben az üzletek fel vannak készülve a gasztroturistákra, minden kapható kisebb-nagyobb egységcsomagban és díszdobozos változatban is: a cukrok, a fűszerek, a borok, a sajtok, és az édességek is.
Csak férjen a bőröndbe...

Az ibolyaíz (violette) és a levendulaíz (lavande) különösen gyakori, mint az alább látható cukorka esetében is.
Itt az ibolyaízt még egy kis ánizs- meglepetéssel is kombinálták, amely csak az utolsó pillanatban érzik.
C'est chouette!


A két doboz kávé és a legfelső kép közepén látható fűszer a Fauchon- beli kalandozásunk gyümölcse.
A pink- fekete dobozos nekem, a narancs- fekete pedig ajándék szüleimnek, akik a mai reggelüket ezzel a kávéval nyitották.
Nagyon ízlett nekik.
(Merci beuacoup for my special guide, Philippe to help me choosing one of the best coffee of Fauchon. And guiding me in this wonderful city as well.)
;-)


Tudom, hogy semmi köze Párizshoz, de a Starbucks nem maradhatott ki a "to go" listából...
És egy bögre nagyon velem akart jönni...
:-)

A Louvre- ban véletlenül találtunk egy Starbucks-ot, így nem kellett messzire mennünk a lenyűgöző műalkotások közeléből.
A Louvre különben életem egyik legcsodálatosabb élménye, egyszerűen fantasztikus, mi minden látható ott, és hogy ott állhatok a 3000- 4000 éves műkincsek előtt...
Maga a Történelem elevenedett meg egy fél napra, teljes valójában.
Mindaz, amit valaha tanultam, és képeken láttam a könyvekben, most szinte kézzelfoghatóan ott volt, pár centire tőlem...
Nincsenek szavak, hogy leírják, mit éreztem, és mennyire boldog voltam, hogy másodjára is eljutottam ide...
(Sajnos ismét az történt, mint legutóbb: órákra leragadtam az ősi civilizációknál, a -1. és a 0. szinten, ezenkívül a kávé és a cheescake után belefért még a Mona Lisa, néhány Boticelli, Michelangelo és...indulni kellett a reptérre...
Úgyhogy megfogadtam: legközelebb egyből a 2. emeleten kezdek!!!)


Paris, au revoir a bientot...
Posted by Picasa

2009. szeptember 18., péntek

Párizs- Quelle ambiance!




Posted by Picasa

Párizs, Morning croissant


Párizsban lehet szobát foglalni reggelivel- de minek???
Hiszen annyi, de annyi remek kávézó van, finomabbnál finomabb péksüteményekkel, és isteni kávéval...
És a pincérek egyszerűen fantasztikusak, ahogy felöltöznek például- úgy láttam, hogy a (svájci)sapka szinte kötelező, de a pincérlányok oldaláról sem hiányozhatott a Louis Vuitton oldaltáska...
És udvariasak, mint általában- legalábbis az én tapasztalatom szerint- a francia emberek. Bonjour Madame, Bonsoir Monsieur- ez az általános köszönés, minden hölgy Madame és minden úr Monsieur, még a gyerekek is így köszönnek és kérnek elnézést.
(most ide kívánkozna egy jókora adag méltatlankodás és két esetismertetés, ami a gépem landolása utáni 15 percben történt itthon, és a tipikus no comment magyar mentalitásból fakadt, de nem akarom elrontani a saját hangulatomat Párizst idézve...)



Igazán öröm a napot egy ilyen helyen kezdeni, főleg ha még a nap is süt.


Volt szerencsém kétszer is itt reggelizni, ki nem hagynám a következő alkalommal sem, ördög vigye a (különben bizonyára kiváló) hotelreggeliket!


Ez pedig már a Montmartre, háttérben az említett pincérekkel- OK, ez túristacélpont, de a városban is hasonlóan néznek ám ki...
Nem tudom itthon ez miért nem szokás- vannak nagyon jó pékségeink, miért nem lehet eléjük néhány asztalt meg virágot kitenni gyakrabban?
Persze mi magyarok mindig rohanunk, idegeskedünk, irigykedünk és rossz a kedvünk, de sokba telne, ha NÉHA lazítanánk és mosolyognánk egy kicsit???
Szerintem nem.
Én próbálom elég gyakran megtenni, és ha csak 5 percem van egy kávéra, akkor annyit élvezek, de azt maximálisan...


Cuki, nem?
:-)
Posted by Picasa