Pink spagetti ruccolával

Dolce Vita Kriszta már posztolt hasonló spagettit.
(persze az ő fotói sokkal szebbek, mint az enyémek)
Már nála nagyon megtetszett, de akkor még nem voltam túl közeli barátságban a céklával, pontosabban egyáltalán semmilyen viszonban nem voltam vele, mert csak az ecetes változatot ismertem. Azért meg az igazat megvallva annyira nem rajongtam...
Aztán a blogokról megtanultam, milyen is a cékla igazi valójában: sütve. Ekkor érvényesül igazán az édeskés íze.

Ezt a receptet egy nagyon cuki szakácskönyvben találtam, aminek címe:
Leszámolás a nagyi főztjével.
A trendy sorozatnak több darabja is megtalálható a polcomon, például a "Hogyan felejtsük el az exünket" című, illetve a "Tündérek konyhája" is ennek a sorozatnak a része.
( A "Kóstold meg és vegyél el" című rész eddig még békésen pihen a polcomon, nem nyitottam ki...)
:-)

Bár a könyvekből még csak egy-két receptet próbálgattam ki, nagyon tetszenek. Ötletesek, modernek, néha meghökkentő íz- és színkombinációkkal, szóval igazi 21. századi receptek és ételek.
Ez a spagetti eredetileg pagodakarfiollal a tetején készült volna, de olyat eddig én csak egyszer láttam a madaras teckoban, és azóta sem...
Úgyhogy ruccolával tálaltam.

Hozzávalók:

2 adag spagetti
1 db sült cékla
5-6 dkg túró
metélőhagyma
olívaolaj
citromlé (én kihagytam)
só, bors
kevés tejszín
(maradék Philadelphia krémsajt nem rontja el)
a tetejére ruccola


Elkészítés:

A spagettit megfőzöm, közben elkészítem a pink alapot, amely majd beszínezi: a céklát feldarabolom, és egy kevés vízzel összeturmixolom. Mikor a spagetti kifőtt, olívaolajjal összeforgatom, hogy ne ragadjon össze, lecsepegtetem, és összekeverem a céklás cuccal. Pillanatok alatt gyönyörű színe lesz!
Közben elkészítem a fehér mártást: a túrót, krémsajtot, tejszínt összekevertem, bőven szórtam bele metélőhagymát, picit sóztam, és borsoztam. Legyen folyós az állaga.
Tálaláskor egy- egy pohár aljára először a fehér mártás került, arra a pink spagetti, és végül megkoronáztam pár szál ruccolával.