2010. március 22., hétfő

Mi a manó az a MOLE?

A MOLE az egyik legfűszeresebb étel, amit valaha kóstoltam.

Régebben a mexikói konyhaművészet fel- felbukkant az életemben (nem, nem kell semmiféle Albertora vagy Alfredora, legkevésbé Alehandróra gondolni...másról volt szó, de ez maradjon az én titkom)- ekkor találkoztam először a MOLE-val. Később láttam egy- egy konyhai magazinban- csokis csirkeként közzétéve. Na ettől sikítok... Miért kell valamit egyből csokisnak kategorizálni, csak mert barna színű szósz?
( mondjuk van benne kakaópor, az igaz.)
Mert a wikipediából kiderül, hogy a MOLE név egy gyűjtőnév, méghozzá a mexiói konyhában használatos szószoké- és nagyon sok fajtája van ennek megfelelően.
Gondolom ez csak még több lenne, ha Mexikóba utaznánk és körülnéznénk kicsit jobban...

Szóval van Mole Amarillo, Coloradito, Verde, Rosso, és a képen látható Mole Poblano- ami általában a mole-t jelenti Mexikón kívül.

Szerintem nem érdemes otthon bajlódni az elkészítésével, úgysem lesz autentikus, kb ennyi hozzávaló kell hozzá, és ez is csak félig fordítható magyar nyelvre:
szárított csilipaprikák: ancho, pasilla, mulato and chipotle, magvak: mandula, indigenous peanuts, szezámmag), fűszerek (nincs részletezve, de ez lenne a lényeg), Mexikói csokoládé (őrölt kakaópor cukorral, fahéjjal és egyéb diófélékkel), só, és egyéb cuccok: charred avocado leaves, hagyma, banán, fokhagyma. Szárított fűszereket is használnak hozzá, például oregánót.




Szerencsére MOLE-t már itthon is lehet kapni, spéci üzletekben (Culinaris). Mielőtt felfedeztem itthon is, az USA-ból hoztuk...a túlsúlyról inkább most nem beszélnék...



MOLE
Hozzávalók:

1/2 üveg MOLE
leveskocka
fehér hagyma ( FEHÉR, nem vörös és nem lila!)
fehérbabkonzerv
csirkemell
tortilla
trappista sajt
a tetejére szezámmag (én elfelejtettem)

Elkészítés:

Először is igyekszem nem a legszebb fehér blúzomban főzni és összeállítani ezt a csodás fogást. Okot lásd később.
A csirkemellet natúran vízben megfőzöm, nem kell sózni, mert a mártás elég fűszeres lesz.
Mikor puha, villával szétmarcangolom, rostjaira.
Közben a babkonzervről leöntöm a levét, csak keveset hagyva rajta, és odateszem "főni"- tudom, hogy már elég puha így is, de kicsit be kell sűrűsödnie. Ha kész, összemaszálom, vagyis pürésítem.
Közben a MOLE- val is szorgoskodom: az üvegből kioperálom a meglehetősen kemény szósz felét, közben vigyázok, ne fröccsenjen sehová, mert ezt bizony semmilyen csodafolteltávolító ki nem szedi a textilekből...
2-3 dl vizet a leveskockával felforralok, beleteszem a moledarabokat, amelyek valószínűleg keményebb darabok, és addig melegítem és kavarom, míg szósz- szerű nem lesz.
A sajtot lereszelem, a fehér hagymát nagyon apróra kockázom.
Ha van időnk, készíthetünk saját kezűleg is tortillát, én most gyárit használtam.
A tortillalapokat kicsit megmelegítettem mikróban, és következik az összeállítás:
Egy tortillalapot egy tányérra fektetek, megkenegetem a babpürével.
Ráteszek néhány csirkecafatot. Összetekerem. A fotó kedvéért én kétfelé vágtam.
A tetejére kenegetem a mártást- módjával- erre jön a reszelt sajt és a hagymakockák- és kész az igazán különleges, autetntikus és fűszeres vacsora.
Posted by Picasa

2010. március 17., szerda

Lazac kétszer


Örömbódottág volt, hogy a Metroban gyönyörű lazacfilét lehetett hétvégén kapni.
Így nem volt nehéz kitalálni, mi legyen a vacsora.
Kétszer is.
A lazac mindkét esetben ugyanúgy készült: kissé megborsozva, bőrös felével lefelé süldögélt a serpenyőben, pár percig, olívaolaj és vaj keverékében. Itt a tankönyv szerint abba kellett volna hagyni, de mondtam a séfemnek, hogy számomra nyugodtan fordítsa csak meg és süsse át jól a másik oldaláról is...
Tálaláskor nagy szemű tengeri sóval meg lehet szórni.

Mindkét köret a GoodFood magazin márciusi számából származik (Eat well), amelyre a brüsszeli reptéren sikerült szert tennem.
Mire leszállt a gép, eldöntöttem, hogy bizony végig kell főznöm, a-tól z-ig...
Lazac narancsos céklasalátával



Hozzávalók:

lazacfilé
sült cékla
narancs
rucola
málnaecet

Elkészítés:
A lazacot az előbb leírtak szerint megsütöm, közben összeállítom a salátát: a céklát meghámozom, felszeletelem, a narancsot is meghámozom, úgy, hogy egyáltalán ne maradjon rajta fehér hártya, majd ezt is felszeletelem.
Egy tányéron szépen elrendezem a narancs- és a céklaszeleteket,valamint a rucolát, megöntözöm málnaecettel, mehet rá vagy mellé a halfilé és voilá!
Egy kis sparkling wine nem rontja el az íz- összhatást.

Lazac grépfruitos kuszkusszal

 ( Párizs és Budapest találkozása)
Ugyanis még ősszel sikerült beszereznem egy üvegcse Ras- el- Hanout fűszerkeveréket a párizsi Fauchonban, amelyet kifejezetten kuszkusz ízesítésére ajánlottak. Azóta sem sikerült kipróbálnom, most viszont a hozzávalók között ez is szerepelt, így végre megízlelhettük az ezzel fűszerezett kuszkuszt.



Hozzávalók

lazacfilé
kuszkusz
Ras-el-Hanout fűszerkeverék, ízlés szerint
vaj
fehér hagyma
földimogyoró
aranyszínű nagy szemű mazsola
egy fél grépfruit reszelt héja és kifacsart leve
petrezselyemzöld, jó sok
só, bors

Elkészítés

Míg a lazac sül, elkészítem a köretet: a kuszkuszt leforrázom, és pár percig állni hagyom.
A mogyorót szárazon serpenyőben megpirítom, majd egy zacskóban húsklopfolóval összetöröm- nem kell nagyon apróra.
A vajon megpárolom a kockákra vágott hagymát, hozzáteszem a mazsolát, majd a mogyorót, és összeforgatom. Ezután a kuszkuszt fellazítom egy villával, megfűszerezem a Ras- el-Hanout keverékkel, sózom, borsozom, majd hozzákeverem a hagymás cuccot és jó sok petrezselyemzöldet, végül a grépfruit lereszelt héját és a levét is.
A lazacfilével tálalom.

For this beautiful, perfect salmon fillet merci beaucoup for Pierre-P.(G)
:-)
Posted by Picasa

2010. február 24., szerda

Kínai- jappán hét (Badár után szabadon)

A múlt héten kétszer is volt szerencsém a kínai és a japán konyhaművészethez.


Már évek óta Budapestre sodort a szél, vagy a Végzet, nevezzük bárhogy, és néhányan a volt osztálytársaim és évfolyamtársaim közül csodálkozva kérdezgetik: „és hogy bírod Budapestet? Hogy lehet ott élni?” Hát kérem, IMÁDOM Budapestet. Ugyanis csak itt lehet megtenni azt, hogy olvasok néhány étteremkritikát mondjuk egy keleti étteremről, és két órával később már vígan vacsorázgatok az említett spéci helyen, magam tesztelve a leírtakat...( és akkor még nem beszéltem Budapesten sok mindenről, az éjjeli Lánchídról, Aquincumról, a Citadelláról elénktáruló csodálatos panorámáról, a Szépművészeti Múzeumról, a Várnegyedről...ja, a Culinarisról... hm, AVATAR 3Dben...)

De vissza Kínába és Jappánba!
Pontosabban az eheti első étterembe, a Momotaro Ramen-be, a Széchenyi utcában a Lánchídtól pár lépés távolságra.




Kép a diningguide-ról


Vélemények például a diningguide-on, vagy a plastic.hu-n, mivel a rament és a gőzölt gombócokat mindenki kivétel nélkül dicsérte, hát ezzel próbálkoztunk. Csak egy szót írhatok róla: tényleg isteni...Fotók az említett blogokon, nálam nem volt gép.

Az éttermet kívülről csak két piros lampion jelzi(hányszor elmentem már mellette...). Faasztalok, kicsit büfé jelleg, kedves kínai?japán? pincérlány, angolul egy szót sem beszél, magyarul bezzeg igen...na ilyet sem láttam még...Mikor megérkezünk, este hat körül, a hat asztalból csak egy foglalt, de perceken belül tele van a hely, és a további vendégek valamerre hátra navigálódnak. Talán van ott valami egyéb helyiség?

A ramen egy fűszeres leves, tele mindenféle cuccal. Eredete után kutatva azt találom, hogy inkább jappán étel, de a szó és az étel maga is Kínából ered, talán a kínai kézzel készített tészta –la mian-japán kiejtésmódja lett a ramen, vagy lehet lǔmiàn, ami valami keményítős cuccos szószban főtt tészta, vagy származhat a lāomiàn szóból is, ami azt jelenit: kikotor, és arra utal, hogy a tésztát forró vízbe merítették, és aztán fémszűrővel szedték ki a fazékból. Vagy mittoménmilyen kínaijappán edényből. Ezzel a hipotéziseknek nincs vége, de inkább arról a konkrét ramenről írok, amit rendeltünk: vega változat, jó sok zöldséggel és tésztával, és különös jellemzője, hogy az ember addig eszi, amíg előtte van. Az íze fűszeres, nem tudom leírni, de semmi köze a magyar zöldségleveshez, menjetek és kóstoljátok meg. A húsos verziónak is nagy a rajongótábora, legközelebb az jön. És nem átallanak kb 1200 Ft-ot elkérni egy hatalmas adagért. :-)

A ramen után a gőzölgő húsos batyuk következnek, amikhez valami hihetetlen mártást adnak, ami chilis is, paprikás (?) is, csíp is meg nem is, és a gombócok sokkal jobbak vele, mint nélküle. A 8 darab öklömnyi gombóc is bizony elfogyott mind egy szálig. (Holnaptól rendszeresen futok majd...)

Nem mellékes, hogy nagyon pénztárcabarát a hely, ilyen különleges ízeket otthon nem nagyon lehet elővarázsolni, és nagyságrendekkel jobb, mint az tizenkettőegytucat kénai gyorsbüfék egyenízetlenédessavanyúminden kínálatával...Ketten fizettünk 3000 Ft-ot...Szóval visszajövünk.

 
Következő jappánkínai étterem, fővárosunktól jóval távolabb található: Sopronban.
Business trip, és épp van egy óránk ebédelni. Mivel főnököm tud a gasztrobolondériámról (anno Kistücsökkel kezdtünk), melegen ajánlja a “Chen’s Coocking Wok and Grill Restaurant”- ot.



Kép innen

Belépünk, hatalmas terem, kb 15x akkora, mint a Momotaro Ramen. Szép sötétbarna dizájn, tetszik. Középen büféasztalok, rajtuk minden földi jó... Kedves kici kínai pincérnő, beszél magyarul, megkérdezzük, hogy mi itt az ábra. Mosolyog, közli, hogy allyoucaneat ezeröccá’kilencven forint. OK, feleljük, én meg gondolom biztos nem tudja még a számokat egyemmeg. De nem, tévedésnek nyoma sincs. Tényleg ennyibe kerül az ebéd. Óriási választék, nagyon tetszik a sushi, kb 6-7 fajta, ahogy kell, gyömbérrel, szójaszósszal, wasabival, pálcikával. Mellette a grillrész, ahol a friss zöldségektől elkezdve a rákon át a kagylóig minden van, szabadon kombinálható, és a kici kínai szakácsok a vaslapok mellett csak arra várnak, hogy elkészíthessék. Emellett még egy büféasztal, a szokásos kínai vegyesfelvágottal: omlósz cirke, kicit cípősz, édes- savanyú cirke, nem cíp, szerzetesek eldele, szójacsírasaláta, algacucc, kínai tészta és zöldséges rizs, stb, stb, stb. Következő asztalon már nem is emlékszem mi van, de valami leves, saláták, zöldségek...


A Sushi, a Maki, a Futomaki mind nagyon finom, akár a Wasabiban, és tényleg no limit. Van egy nagyobb tölcsér alakú sushi, nagyon dekoratív. Azért megkóstolom a “kommersz “ büfékínálatot is, az édes fűszeres csirke meglepően finom és omlós, de a tésztára elkel a szójaszósz, hogy legyen valami íze. Még az alga is ehető.

Nagyon tetszik, hogy rengeteg friss gyümölcs díszeleg a tálakon: ananász, narancs, kivi, mangó...desszertként ezt választom, mert az osztrák módra készült fánk nem nagyon nyeri el a teszésemet, főleg hogy még lekvár sincs benne.
Egy szó mint száz: meglepően finom, hatalmas választék, ócó. Ötös skálán csillagos ötöst érdemel, bizony nem könnyű ilyen színvonalat találni ennyire távol Budapesttől.
A helyiek bizonyára ismerik, meg a sógorék is, hiszen egyre érkeznek a vendégek, több öt- hatszemélyes család, kisgyerekkel (etetőszék van.)
Nem véletlenül népszerű hely.

Még egy párszor letesztelem majd a sushit. :-)

Cézárimádó is betévedt ide, képek és kritika az ő blogján is. (Nálam csak mobil volt, az ezzel készített fotókat inkább nem posztolnám...)


Ja, honnan jön a Jappán? Hát Badár Sándor és Horváth János barátaink könyvének a címe, amit mindenki olvasson el, ha könnyesre akarja röhögni magát két hülyegyereken, akik a szocializmus kellős közepén eldöntötték, hogy elutaznak Japánba. És így is tettek.


Beszámolójuk ez a rövidke könyv, kezdve attól, hogy mindenki azt hitte, hogy dezertálni akarnak, pedig csak karatézni mentek, odáig, hogy meg nem tagadva magyar vérüket hogyan tesznek szert méregdrága exkluzív csodálatos japán legyezőre...egymás szavába vágva mesélik hihetetlen kalandjaikat. Túlélték...
Posted by Picasa

2010. február 15., hétfő

Valentin- napi vacsora ad hoc

A Valentin- nappal kapcsolatban vegyes érzéseim voltak-vannak.
Egyrészt giccsparádénak tartom, főleg a mindenhol csüngő- büngő- csingilingiző édibédi piros szívecskék miatt, másrészt viszont azt gondolom, miért is ne lehetne a szerelemnek és a szeretnek egy ünnepnapja? Gondoljunk csak bele régebben miket ünnepeltünk...(NOSZF, stb)

Úgyhogy miután volt szerencsém egy csodás hétvégét eltölteni a téli, hó borította Tihanyban a befagyott Balaton partján, egy csokor rózsával a kezemben mégiscsak úgy döntöttem, legyen ünnepi vacsora.
A hűtőből.
És a kamrából, pontosabban konyhaszekrényből.
Mivel a egy tapodtat sem voltam hajlandó megtenni semmiféle hiper-szupermarketbe vasárnap délután...

Előétel:
Ricottás- spenótos tortácskák
 


A tésztára sajnos nem emlékszem, anno hogyan készítettem, mivel most a mélyhűtőből kaptam elő egy fél adagot. A töltelék ricotta és spenót keveréke, frissen őrölt borssal megszórva és fokhagymagerezdekkel dúsítva. Picit meg is sóztam.
A tésztát elnyújtottam, köröket vágtam ki belőle, a muffinforma mélyedéseit jól kimargarinoztam, és belenyomkodtam a köröket. Pár percig elősütöttem, aztán ráhalmoztam a tölteléket, és mehetett is vissza a sütőbe. Összesen 15-20 perc alatt sült meg, az elősütéssel együtt.
Jó lenne, ha emlékeznék a tészta receptjére, vagy megtalálnám a gépemen valahol, úgy emlékszem Limaránál találtam még régebben, de most akárhogy néztem a blogját, nincs meg...

Leves:
Vargányás sárgarépakrémleves


Hozzávalók:


2 sárgarépa
Kevés szárított vargánya
Tárkony
Szerecsendió
Leveskocka (tudom, tudom...)
Vaj, olaj

Elkészítés:

A szárított gombát kevés vízbe beáztatom, 15- 20 percre.
A répát lereszelem (ajánlom az aprítógépet).
A vaj és olaj keverékében elkezdem megpirítani, majd beleöntöm a gombát a levével együtt.
Felöntöm kb 1-1,5 l vízzel, ízesítem leveskockával és tárkonnyal, illetve szerecsendióval.
Mikor minden puha, összeturmixolom, ha kell utánízesítem.

Főétel:
Spenótos hajdinakása


Ezt a receptet itt találtam, a Spenót receptek blogján..

Annyit változtattam rajta, hogy nem piros, hanem zöld pestoval tálaltam, bár pirossal bizonyára finomabb és szebb is lett volna.
Nagyon finom, és nagyon egészséges.

Happy Valentine!
Posted by Picasa

2010. február 10., szerda

Naaaagy Waffel-Poszt (?)

(nem számolom, hanyadjára próbálkozom ezen poszt közzétételével. Ha most is csak piros X-ek jelennek meg a fotók helyén, üzenem a Picasamnak, hogy ne akarja kihúzni a gyufát...vagy összeakasztani a bajszát velem...meg ilyenek.)

Szóval:

Továbbképzés gofritémában...
Imádom a vasárnapokat, mikor van idő ilyen csodás finomságokat reggelizni:



Belgium mostanában beköltözött a konyhámba.
Azonban ez nemcsak a belga csokit jelenti ám, hanem számtalan finomabbnál finomabb ételt, édességet és hozzávalót is. Igazán szórakoztató elmélyülni egy másik ország gasztronómiájában, főleg, hogy a belga konyhaművészetben szerintem van némi francia beütés is.
Belgiumban a waffel (gofri) igazán nemzeti ételnek számít. Megpróbáltam eligazodni a fajták és a nevek világában, de ez nem egy egyszerű téma még "személyi edző" segítségével sem: a három fő fajtán kívül az összes változat változata kapható, így a kezdeti különbségek elmosódnak. Mondjuk mikor megérezzük Brüsszel vagy Brugge utcáin sétálva az édes illatot, nem nagyon kell gondolkodni rajta, hogy ez most a brüsszeli vagy a liege-i féle-e, engem például csak egyvalami érdekelt: hogy ide vele, gyorsan!
Elméletileg tehát a belga gofri 3 formában kapható és fogyasztható:
1.Brüsszeli (Gaufre de Bruxelles)
(montázs, bal felső és jobb alsó kép)
Téglalap alakú, és nem igazán édes, mármint a tésztája. Inkább kávéházakban és bisztrókban fogyasztják, nem pedig az utcán, kevés vaníliás cukorral megszórva. A teaházak (Tea-room) nagyon népszerűek, az emberek délutánonként betérnek egy kávéra, teára, pancake-re, waffel-re, vagy egy sütire. Vannak olyan étteremek, amik délutánonként tea-room-ként működnek, esténként pedig étteremként, így minden napszakban zsúfolásig lehetnek. A brüsszeli változatot toppinggal tuningolják, mivel nem annyira édes: ez lehet cukor és tejszínhab, vaníliafagyi, Nutella, friss gyümölcsök, például eper, a csokiról már ne is beszéljünk
2.Liege-i (Gaufre de Liege)- a montázs jobb oldalán felül illetve bal alsó képen:
Jellemzően az utcán fogyasztják, ez nem kávéházi műfaj. Kivéve spéci kávézókat, mint pl a Haagen Dazs- itt ugyanis lehet kapni. Édes,és tömörebb a tésztája, mint az előzőnek, és normálisan nincs rajta topping. (kivétel a H-D verzió, ahol a topping fél kiló tejszínhab volt…) A liege-i gofri kisebb és kerekebb, mint a brüsszeli.
Általában frissen sütik, kérésre, és szalvétában esszük az utcán.
Ha a nem tankönyv szerinti toppingos változatot választunk, akkor kis tálcában kapjuk, kanálkával.
Ezért írtam, hogy nincsenek szabályok, én először bizony Brugge-ban toppingos liege-i gofrit kaptam, tálcán, kisvillával, tejszínhabbal és csokiöntettel… Annyi is volt a vacsorának!



3.Gyümölcsös-montázs bal alsó fotó bal oldalán:

Ezzel személyesen még nem találkoztam. Ezt mindig hidegen eszik, és belsejében vannak a gyümölcsdarabok, illetve nem darabokban, hanem kb mint a lekvár, mikor még nem teljesen lekvár állagú, hanem olyan köztes. A belsejében általában körte, alma, barack, vagy meggy van. Az almásba fahéjat is tesznek. Ez csak pékségben kapható, vagy szupermarketekben. Nem lehet sokáig tárolni, 1-2 nap alatt meg kell enni.
Az első fotón látható reggelink (bolti) liege-i gofri volt, ráolvadó csokilapokkal, amelyek szintén megérnek egy külön misét…

Receptet egyelőre nem tudok, csak linkeket, azokat is csak franciául persze. Kipróbálás után jönnek majd a bevált receptek itt is.
Brüsszeli gofri itt
Liege- i gofri itt

Posted by Picasa

2010. február 7., vasárnap

Variációk rozskenyérre




A hétvégék mostanában olyan egyformák.
Ömlik a hó, meg is marad, hideg is van, így hát nincs sok kedvem kimozdulni.
Ezért kenyeret sütök a hálás közönségnek.
:-)

Már kétféle rozsos verziót is kipróbáltam, egyik jobb, mint a másik.

Bal oldalon Stahl Judit diós- rozsos verziója a zöld könyvéből (Enni jó!), jobb oldalon és az alsóbb képeken) egy kis könyvből készült kevert rozskenyér, melynek címe: Kenyérsütés otthon.

Első verzió
Diós- rozsos kenyér

Hozzávalók:
1 dkg szárított élesztő
4 ek + 3 dl meleg víz
20 dkg rozsliszt
35 dkg rétesliszt
5 dkg dióbél
1 ek olívakolaj
1 ek só
1/2 tk frissen őrölt bors
2 tk barna cukor
1 tk köménymag

olaj, liszt, 1 tojásfehérje a kenyér megkenéséhez

Elkészítés:
Az élesztőt megfuttattom 4 ek meleg vízben.
A diót összetöröm és megpirítom.
A kétféle lisztet összekeverem.
Az olajat, 3 dl meleg vizet, sót, borsot, barnacukrot, köménymagot összekeverem, hozzáöntöm az eddigre már mászni kezdő élesztőt, és simára keverem. A mikróban meglangyosított lisztet apránként hozzádolgozom robotgéppel, dagasztókarral, és dagasztom, kb 6-7 percig. Ezután kézzel belekeverem a pirított diót, tovább gyúrom pár percig. Beleteszem a kelesztőtálamba, és körben leolajozom.
40- 60 percig kelesztem meleg helyen (radiátor), majd átgyúrom, és a tepsire teszem, amin majd sütöm. Itt keleget még további 30 percig, nedves konyharuhával letakarva.
200 C-on könyv szerint 55 percig sütöm.

Jegyzet 1.Én a cukrot inkább az élesztőhöz keverem, hogy segítsek a gombáknak gyorsabban dolgozni.
Jegyzet 2.A tojásfehérjés kenegetést én kihagytam.
Jegyzet 3.Nekem jobban tetszik, ha formában sütöm, mint a rozmaringos-olajbogyós kenyeret, de a közönség ilyet akart.


Második (egyszerűbb) verzió
Kevert rozskenyér

Hozzávalók25 dkg rozsliszt
20 dkg kenyérliszt (BL85 vagy BL 812)
1 g kovász
1 tk só
1 tk cukor
liszt, olaj
kevés tej
kb 3, 25 dl langyos víz

Elkészítés
Az élesztőt megfuttatom kevés langyos tejben, a cukorral együtt.
Közben a liszteket összekeverem, meglangyosítom, hozzákeverem a kovászt, sót, és az élesztős kevercset.
Dagasztókarral elkezdem a dagasztást, fokozatosan hozzákeverem a langyos vizet.
Keverem- kavarom, dagasztom, majd kézi üzemmódra váltok, és tovább dolgozom a kissé ragadós masszát.
Ezután mehet a radiátorra úgy 1 óra hosszára, majd átdolgozom, és a második órát már a megolajozott tepsin tölti, nedves konyharuhával letakarva.
Ott növöget, keleget tovább, és közben elterül, de ha egyszer így tetszik, akkor így tetszik.
:-)
200 C-on kb 30-35 perc alatt átsül, és még nem szárad ki.

Jegyzet 1.Nekem bizony ragadt a massza, egy ideig adogattam hozzá lisztet, és még, és még, aztán eluntam, gondoltam lesz ami lesz.
Finom lett.

Posted by Picasa

2010. január 25., hétfő

Rozmaringos- olajbogyós kenyér




Életem második saját sütésű kenyere.
(Az elsőt is hamarosan posztolom, de ez mostanában lett kész, és annyira finom, hogy úgy érzem, ezzel kell kezdenem.)
Stahl Judit szerint készítettem, a zöld könyvből. Kenyérsütő gép nélkül, mezei Moulinex- szel, légkeverés nélkül. Egyszerűbb nem is lehetne, és nagyon finom. És mentes mindenféle tartósítószertől.

Hozzávalók:
7 g szárított élesztő (1 zacskó)
4 ek + 3 dl meleg víz
1 ek olívaolaj
1 ek só
1/2 tk frissen őrölt bors
2 ek cukor
1 ek apróra vágott friss rozmaring (én oreganót is tettem bele)
50 dkg rétesliszt, + esetleg még valamennyi, ha túl lágy a massza
5 dkg olajbogyó összevagdalva (én pirosat és zöldet használtam)

Elkészítés

A szárított élesztőt megfuttattam 4 ek meleg vízben, egy kis cukorral.
3 dl meleg vizet összekevertem az olívaolajjal, a borssal, sóval, a maradék cukorral, és hozzáadtam a felhabosodott élesztőt.
Fakanállal jól összekevertem, aztán robotgéppel dagasztókarral elkezdtem belekeverni a meglangyosított lisztet.
Dagasztottam, dagasztottam, aztán pár perc után kézzel folytattam, én ekkor még szórtam rá lisztet, mert nagyon ragadt. Hozzákevertem az összeaprítpott olajbogyót és a fűszernövényeket.
A kelesztőtálban egy gombócot formáltam, mindenhol leolajoztam, és lefedtem.
Ráraktam a radiátorra, és egy óráig rá sem néztem. Ekkor már majdnem kimászott a tálból, így átgyúrtam, beletettem egy négyszögletes formába, és egy nedves konyharuhával letakartam. Még kb fél órát kelesztettem, ezután bevagdaltam a tetejét, és 200 C-on 40 percig sütöttem. Mikor szinte kong az alja megkopogtatva, akkor van kész.

1 nap múlva ennyi maradt belőle:
:-)

Posted by Picasa

2010. január 21., csütörtök

Bagel crème fraîche-sel és kaviárral




Ilyen is előfordul nálam vacsorára.
Na azért nem árt egy kis előkészület, ez nem megy csak úgy ukmukkfukk...
Mondjuk bagel Pákosztos Millie szerint, crème fraîche például a Culinarisból, és kaviár a mezei sarki Spar-ból.

Posted by Picasa

2010. január 18., hétfő

Párizs, L’Ecluse, „Japán Gyöngyök” desszert


Párizsban a Place de la Madleine- en nemcsak a Fauchon és a Ladurée van ám. A közelben található a legtrendibb és egyik legelitebb bisztró, a L'Ecluse, választékában bordói borokkal, patékkal, és mindenféle francia finomsággal. Itt mindig pezseg az élet, és kivétel nélkül mindenkor sorban állnak a vendégek az asztalokra várva. Ide tértünk be egy kissé megpihenni, és élvezni végre a borokat, mert végre egyikünknek sem kellett vezetnie- a párizsi Metró csodálatos, varázslatos világának köszönhetően, amely minden fontos helyet összeköt a városon belül.
( Hajrá Magyarország…)



A L’Ecluse weblapján ilyesfélék invitálják a vendégeket:

„where you can experience the exceptional taste and quality of traditional French cuisine prepared using the finest regional products, (including a chocolate gateau that has received numerous awards)”

és „A Parisian paradise for Bordeaux wine connoisseurs: restaurants renowned in Paris for being the place to enjoy the finest Bordeaux Grands Crus at a reasonable price: Pétrus, Cheval Blanc, Yquem, Angelus etc.”

Több, mint 40 fajta borból lehet választani, és hozzá jóféle igazi francia bisztróspecialitásokat rendelni.



Én mégsem a libamájpástétomtól estem hanyatt, hanem a desszerttől- melynek neve: Japán Gyöngyök. És nem másból mint tápiókagyöngyből készült. Itthon pillanatok alatt sikerült reprodukálni, persze előtte utánaolvastam Sajtkukac Nikinél és Mályvacsigánál, hogy mi a manó is az a tápióka. Ezután „véletlenül belebotlottam” a Culinárisban, elővarázsoltama francia verziót, és befaltuk.
:-)



Tápiókagyöngy- desszert vaníliafagyival
Hozzávalók
Fél bögre tápiókagyöngy 1-2 órára beáztatva
1 kis doboz kókusztej
Sok tej
Cukor ízlés szerint
Vaníliafagyi

Elkészítés:
A kókusztejet elkeverem pár deciliter tejjel, és egy nagy lábasban odateszem főni. Felforralom, majd kavargatom és kavargatom, és főzögetem és főzögetem. Bár felkészültem, nekem nemhogy egy órát, egy felet sem, sőt szinte egy negyedet sem kellett mellette állnom, nagyon hamar készen lett. Mivel először csináltam, a blogokon írtak szerint jártam el- átlátszó? Igen. Finom? Igen! Akkor kész? Kész hát! Hip-hip-hurrá! Lehet, hogy a titok az áztatás idejében rejlik illetve abban, hogy én direkt folyósra csináltam, nem pedig puding-állagúra. Az a következő project.

Vaníliafagyival tálaltam, és Párizs visszaköszönt a nappalimban.


Posted by Picasa

2009. december 25., péntek

Anya karàcsonyi tortàja


Az idei Karàcsony meglepetése.
Csodàlatos Anyukàm csodàlatos alkotàsa!!!
Mivel pillanatnyilag nincsenek, csak francia ékezetes betuim, és uuuuutàlom a slendriàn dolgokat, sztori késobb.

Addig tessenek csodàlkozni, meg àmuldozni, meg huuuu meg hààààààà.....





Szóval a sztori a tortához:
az úgy volt, hogy Anya még novemberben rájött, hogy nem találja a Praktika magazin azon számát, aminek a címlapján ez a torta van. Mivel nálam megvolt, így kölcsönadtam. Mondta, hogy a munkatársainak akarja elkészíteni, a szokásos Karácsony előtti sütipartira. Én meg gondoltam, micsoda szerencsés barátnők/barátok/kollegák ezek, és kissé dohogtam magamban, hogy bezzeg MI, a család meg nem érdemeljük meg???...
De úgy gondoltam, hogy ez nagyon nagy energia, meg munka, meg fáradság, és hogy egyszer is elég megcsinálni, nemhogy kétszer. Azért csak megjegyeztem, tréfásan, hogy bezzeg a kollegák...nekünk meg se?
A 25-ei ebédnél aztán az öcsém véletlenül megkérdezte, hogy hol a másik torta? meg hogy minek kellett olyan sok marcipándíszt csinálni? Erre Anya elkezd iszonyatosan pisszegni, meg csiccsegni, meg "hallgass már el"...és elütötte azzal, hogy nincs másik torta, és a díszek még az elsőre kellettek...
Akkor már mozgolódott a kisördög bennem, de még mindig nem hittem el, hogy van második torta...
...ami aztán pillanatok alatt mégiscsak- nagy csodálkozás és ámuldozás közepette- előkerült...
...mert azért mi is megérdemeljük ám...
:-)
Posted by Picasa

Boldog Karàcsonyt!

Mindenkinek Boldog Karàcsonyt kivànok!





P.s: I love Paris... and I love Ladurée...
Posted by Picasa

2009. október 18., vasárnap

Bagel lazaccal és tojással




Mert ma ezt kívántam, és bagelsütős kedvemben is voltam.
Az "otthonmaradós vasárnapok" remek alkalmat jelentenek a bagel elkészítésére, és közben tehetünk- vehetünk a lakásban, vagy pihenhetünk is akár, mert az első két óra alatt, amíg a tészta kel, semmi, de semmi más teendőnk nincs, csak várni. (én persze mit csináltam? hát takarítottam...)
Pákosztos Millie szerint készítettem, ez mindig beválik.
:-)

A "töltelék" semmi különös, csak tükörtojás, lazackonzerv, és az alsó bagelfelet megkentem petrezselymes mustárral, ami remekül illik a lazachoz.


Posted by Picasa

2009. szeptember 22., kedd

Pink spagetti ruccolával




Dolce Vita Kriszta már posztolt hasonló spagettit.
(persze az ő fotói sokkal szebbek, mint az enyémek)
Már nála nagyon megtetszett, de akkor még nem voltam túl közeli barátságban a céklával, pontosabban egyáltalán semmilyen viszonban nem voltam vele, mert csak az ecetes változatot ismertem. Azért meg az igazat megvallva annyira nem rajongtam...
Aztán a blogokról megtanultam, milyen is a cékla igazi valójában: sütve. Ekkor érvényesül igazán az édeskés íze.

Ezt a receptet egy nagyon cuki szakácskönyvben találtam, aminek címe:
Leszámolás a nagyi főztjével.
A trendy sorozatnak több darabja is megtalálható a polcomon, például a "Hogyan felejtsük el az exünket" című, illetve a "Tündérek konyhája" is ennek a sorozatnak a része.
( A "Kóstold meg és vegyél el" című rész eddig még békésen pihen a polcomon, nem nyitottam ki...)
:-)

Bár a könyvekből még csak egy-két receptet próbálgattam ki, nagyon tetszenek. Ötletesek, modernek, néha meghökkentő íz- és színkombinációkkal, szóval igazi 21. századi receptek és ételek.
Ez a spagetti eredetileg pagodakarfiollal a tetején készült volna, de olyat eddig én csak egyszer láttam a madaras teckoban, és azóta sem...
Úgyhogy ruccolával tálaltam.

Hozzávalók:

2 adag spagetti
1 db sült cékla
5-6 dkg túró
metélőhagyma
olívaolaj
citromlé (én kihagytam)
só, bors
kevés tejszín
(maradék Philadelphia krémsajt nem rontja el)
a tetejére ruccola


Elkészítés:

A spagettit megfőzöm, közben elkészítem a pink alapot, amely majd beszínezi: a céklát feldarabolom, és egy kevés vízzel összeturmixolom. Mikor a spagetti kifőtt, olívaolajjal összeforgatom, hogy ne ragadjon össze, lecsepegtetem, és összekeverem a céklás cuccal. Pillanatok alatt gyönyörű színe lesz!
Közben elkészítem a fehér mártást: a túrót, krémsajtot, tejszínt összekevertem, bőven szórtam bele metélőhagymát, picit sóztam, és borsoztam. Legyen folyós az állaga.
Tálaláskor egy- egy pohár aljára először a fehér mártás került, arra a pink spagetti, és végül megkoronáztam pár szál ruccolával.
Posted by Picasa