Kép forrása: diningguide.hu, itt
Minden egy nyári napon kezdődött. Pákosztos Millie barátnőm egy különleges vacsorára invitált - és én elfogadtam.
Így találkoztam először Budapesten Segal Viktorral- a fúziós konyha királyával, a budapesti (és talán nem túlzás: a magyarországi) gasztronómia csúcsával.
Millie csak annyit mondott: Gyere. Ha ő főz, jó lesz.
Helyszín: Budapest, Belváros, Stand Bistro.
Időpont: a nyár egyik utolsó estéje, mikor még lehet a kis feketében villogni (harisnya nélkül).
Vacsora: Lenyűgöző! Fantasztikus! Szenzációs! És persze eszméletlenül FINOM!!!
Konklúzió: megvan az új példaképem…
Segal Viktort már sokan méltatták nálam sokkal tehetségesebbek- így én meg sem próbálkozom szavakba önteni azt a konyhaművészetet, ami az ő nevéhez fűződik. Inkább másokra hagyatkozom: Chili&Vanilia itt, itt és itt, a HVG.hu itt, a Dining Guide pedig itt. És ez a felsorolás messze nem teljes.
Miután sok mindent végigolvastam, igazán szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem egy igazi Segal Viktor Élményvacsorán…
Kétféle menüből választhattunk: 3 és 5 fogás, ami valójában 5 és 7, de ez csak az este folyamán derül ki. Mindez választható borral vagy bor nélkül szervírozva. (Borokról referálni nem tudok, lévén én nyertem meg a sofőr szerepét aznap este, barátaim nagy- nagy örömére.)
A nulladik, étlapon még nem szereplő zöldfűszeres krémmel kezdünk, friss, fehér bagettel (kéretik elnézni a kulináris tudatlanságomból eredő hibákat és pontatlan elnevezéseket), amit wontontésztában sült rákfarok követ, zöldparadicsomos chutney- val. Ezt követi a libamáj, mandulakrémmel. Ájuldozunk, áhítozunk. Majd makrélafilét kapunk, soba tésztával. A soba tészta hajdinából készült, a makréla csodás, forró, omlós, és remekül illik hozzá az édeskés szójaszósz. Így is lehet makrélát sütni… Ezután sült csibét kapunk mangós polentával- hja kérem, a polenta krémes, és a mangószósszal együtt… fenséges! Kezdünk belemelegedni a dicséretekbe és a méltatásba. Barátnőm most épp séfünk nevét szeretné tetováltatni a karjára- persze, ő már a negyedik pohár bor után jár…és akkor még nem is kóstoltuk a desszertet: Vahlrona csokoládés crème brulée, kéksajttal- mivel már kifogytunk az összes dicsérő jelzőből, itt már csak elismerő hümmögésre futja… és nem és nem tudok ellennállni a hozzá kínált Patrícius 4 puttonyos 2000-es évjáratú Tokaji Aszúnak…jól teszem. Persze csak egy icipici kortyocska erejéig…és mindezt csak azért, hogy az amúgy is tökéletes élményt még teljesebbé tegyem…
A társaság szempontjából is rendkívül élvezetes este után csak arra tudok gondolni, hogy remélem nem ez volt az utolsó ilyen különleges alkalom az életemben…
Minden egy nyári napon kezdődött. Pákosztos Millie barátnőm egy különleges vacsorára invitált - és én elfogadtam.
Így találkoztam először Budapesten Segal Viktorral- a fúziós konyha királyával, a budapesti (és talán nem túlzás: a magyarországi) gasztronómia csúcsával.
Millie csak annyit mondott: Gyere. Ha ő főz, jó lesz.
Helyszín: Budapest, Belváros, Stand Bistro.
Időpont: a nyár egyik utolsó estéje, mikor még lehet a kis feketében villogni (harisnya nélkül).
Vacsora: Lenyűgöző! Fantasztikus! Szenzációs! És persze eszméletlenül FINOM!!!
Konklúzió: megvan az új példaképem…
Segal Viktort már sokan méltatták nálam sokkal tehetségesebbek- így én meg sem próbálkozom szavakba önteni azt a konyhaművészetet, ami az ő nevéhez fűződik. Inkább másokra hagyatkozom: Chili&Vanilia itt, itt és itt, a HVG.hu itt, a Dining Guide pedig itt. És ez a felsorolás messze nem teljes.
Miután sok mindent végigolvastam, igazán szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem egy igazi Segal Viktor Élményvacsorán…
Kétféle menüből választhattunk: 3 és 5 fogás, ami valójában 5 és 7, de ez csak az este folyamán derül ki. Mindez választható borral vagy bor nélkül szervírozva. (Borokról referálni nem tudok, lévén én nyertem meg a sofőr szerepét aznap este, barátaim nagy- nagy örömére.)
A nulladik, étlapon még nem szereplő zöldfűszeres krémmel kezdünk, friss, fehér bagettel (kéretik elnézni a kulináris tudatlanságomból eredő hibákat és pontatlan elnevezéseket), amit wontontésztában sült rákfarok követ, zöldparadicsomos chutney- val. Ezt követi a libamáj, mandulakrémmel. Ájuldozunk, áhítozunk. Majd makrélafilét kapunk, soba tésztával. A soba tészta hajdinából készült, a makréla csodás, forró, omlós, és remekül illik hozzá az édeskés szójaszósz. Így is lehet makrélát sütni… Ezután sült csibét kapunk mangós polentával- hja kérem, a polenta krémes, és a mangószósszal együtt… fenséges! Kezdünk belemelegedni a dicséretekbe és a méltatásba. Barátnőm most épp séfünk nevét szeretné tetováltatni a karjára- persze, ő már a negyedik pohár bor után jár…és akkor még nem is kóstoltuk a desszertet: Vahlrona csokoládés crème brulée, kéksajttal- mivel már kifogytunk az összes dicsérő jelzőből, itt már csak elismerő hümmögésre futja… és nem és nem tudok ellennállni a hozzá kínált Patrícius 4 puttonyos 2000-es évjáratú Tokaji Aszúnak…jól teszem. Persze csak egy icipici kortyocska erejéig…és mindezt csak azért, hogy az amúgy is tökéletes élményt még teljesebbé tegyem…
A társaság szempontjából is rendkívül élvezetes este után csak arra tudok gondolni, hogy remélem nem ez volt az utolsó ilyen különleges alkalom az életemben…
Kép forrása: hvg.hu, itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése