...azaz kabát, sál és harisnya júniusban, mert Stockholmban ilyenkor (sincs) túl jó idő.
Pár napot volt szerencsém eltölteni ebben a különös, hűvös városban, amely nem hasonlítható egyetlen helyhez sem, ahol eddig jártam.
Szerencsére nem kizárólag business trip volt- így jutott idő egy kis városnézésre is, nemcsak excel- fájlokból és power- pointokból állt minden nap...
Hát, Stockholm nem aratott azért osztatlan sikert saját magam köreiben.
Ugyan szép és tiszta, és nem láttam túl sok kátyút az utakon- de alig volt 18 fok napközben, szinte folyamatosan esett az eső, fújt a szél, a víz szürke, az ég felhős, és 6 napig fáztam, míg itthon tombolt a nyár és 35 fok volt...
Viszont a svéd gasztronómia első osztályú!
(Vagy bennünket vittek nagyon jó helyekre.)
Két hotelben is laktam a 6 nap alatt, az egyik a belvárosban, a konzervatívabb Elite Hotel Stockholm Plaza, a másik délebbre, a fiatalos Hotel Clarion. Mindkét helyen csodás a reggeli, hatalmas választék ( a Clarion jobb), isteni kenyerek, és tűrhető juice- ok a választékban- számomra ez sokat elárul az igényességről.
A Clarionban meglepően csúcs a mind a menü, mind a konyha, mind a kiszolgálás...mintha itthon a Csalogányban vagy egy Segal- vacsorán lettem volna...
Napközben Stockholmban ilyen egy tipikus pillanat:
Első este nagyon későn vacsoráztunk, 10 óra is elmúlt már, mire éttermet találtunk- az esték csalókák, mert még vígan világos van ilyentájt, és éjjel sincs teljesen sötét- én el voltam ragadtatva, először láttam ilyesmit, pár kollegám viszont nem tudott aludni emiatt. Sajnos elsőre nem találtunk tipikus svéd konyhát, hanem egy TGIF- et, ahol még nyitva volt a konyha, és nyüzsgött a tömeg és üvöltött a zene. A grillezett lazac fenséges volt (még jó hogy...), a pasik szerint a steak is- a koktélokról már nem is beszélve.
:-)
Második este egy nagyon trendi étteremben vacsoráztunk, és végre megkaptam az áhított autentikus svéd halaimat.
Post erről külön később.
Harmadik este gálavacsora volt- a tálalás fantasztikus, a főétel számomra kevésbé- steak steakkel.
Ez különben jellemző volt, vagy hal, vagy steak a főétel, natúr főtt újkrumplival, tradícionális zöld fűszermártással, az előétel pedig carpaccio, salátával.
És bor, jó sok, mindenhez.
Ám hideg ide, steak oda- Stockholmban a legcsodálatosabb látnivalót megtaláltam azért: ez nem más, mint a VASA Museum, amire a feszített program miatt mindössze egyetlen órám jutott- de ki nem hagytam volna a világ minden kincséért sem.
A Vasa a világ egyetlen, épen fennmaradt 17. századi hajója.
1628. augusztus 10-én királyi lobogó alatt hajózó hadihajók futottak ki a stockholmi kikötőből. Közülük a legnagyobb az uralkodói dinasztiáról elnevezett, új építésű Vasa volt. Az ünnepélyes alkalom tiszteletére eldördültek a hajó oldalán fenyegetően kinyúló, nagy tűzerejű ágyúk.
Amint a hajó méltóságteljesen siklott a kikötő bejárata felé, hirtelen feltámadt a szél. A szél belekapott a vitorlákba, majd a Vasa az oldalára billent, de rövidesen visszaállt egyenes helyzetbe. Egy hirtelen jött második széllökés a hajót azonban már az oldalára fordította. Az ágyúnyílásokon keresztül a víz akadálytalanul tört utat a hajó belseje felé. A Vasa rövid időn belül a tenger mélyére süllyedt, örök hullámsírba temetve a személyzet 150 tagjából legalább
harminc embert, ám egyes források szerint ötvenet.
Így lett a Vasa első útja egyben az utolsó is...
333 évnek kellett eltelnie, mire a felkelő Nap sugarai ismét bejárhatták a Vasa gazdagon díszített termeit és folyosóit, miután a hajót kiemelték az öbölből.
A múzeum egy 7 emeletes építmény, és az emeletekről közelről megcsodálható az épen megmaradt hatalmas hajótest, a szobrok, a használati tárgyak, és elképzelhető az akkori élet.
Ezért imádok utazni: érzem, hogy megérint maga a Történelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése