...mert Velencét látni kell...
Ez a város olyan gyönyörű, olyan különleges hangulatú, és a művészetek csodálatos hatalmas tárháza, hogy vissza- visszatérünk, és mindig rácsodálkozunk Velence új és új arcára, amelyet csak hosszú- hosszú, nyugodt séták közben lehet felfedezni.
Tegyük ezt lehetőleg úgy, hogy a laptop otthon marad, a mobiltelefont meg nem halljuk meg, ha csörög.
( persze ez nem mindig működik, de próbálkozzunk csak.)
És hogy miért kell szót ejteni a velencei konyháról? Hát azért, hogy elkerüljük a turistás éttermeket, és igenis megtaláljuk és élvezzük az itt is jelen lévő autentikus olasz konyhát.
Nekünk sikerült.
Szerintem Velencét a karnevál idejére felejtsük el, ugyanis annyira túlzsúfolt ilyenkor, hogy egyszerűen élvezhetetlen, a hideg egy óra séta múlva bekúszik a kabátunk alá, és nem kellemes, ha egy kis meleg pihenőért ( =capuccino és valami finom süti) órákat kell gyalogolni, mert minden, de minden étterem és kávézó telis-tele van...nem is beszélve arról, hogy a nagyobb társaságoknak lehetetlen több fős asztalt kapniuk a tömeg miatt...
Sokkal romantikusabb ősszel vagy télen szinte kettesben sétálgatni az utcákon, hidakon át, templomokban csodálni Canova, Tintoretto, Tiziano remekműveit... meglátogatni a Sculolákat, az Academiát... vaporettón legelöl ülni és páholyból élvezni a paloták látványát... megállni egy- egy híd tetején, és végigtekinteni a csatornákon...
Szóval inkább jöjjünk ősszel, vagy télen Karácsony előtt, ahogy mi is tettük tavaly és azelőtt. Persze előtte tájékozódjunk az " aqua alta"-ról, azaz hogy mennyire fogunk vízben gyalogolni az utcákon. Nem árt, ha van nálunk gumicsizma, ( a városban kapható minden második üzletben), legfeljebb marad a csomagtartóban, mint ahogy most nálunk is, egyáltalán nem kellett- nem kis meglepetésünkre. Több barátunk néz mindig sültbolondnak bennünket, hogy ősszel- télen nekivágunk az útnak és a városnak, de még soha nem csalódtunk... most például 10 fok volt, egy csepp eső sem esett, és száraz volt minden járda és tér.
Hotelünk az Antiche Figure, a parkolóházaktól kb 5 perces sétára van, majdnem pontosan a vasútállomással szemben, vaporettó- megállók egy percre, és karnyújtásnyira két gyönyörű templom...és vagy nyolc híd...
Két épülete is van, *** és **** színvonalon is, a ***-os rész is maximálisan megfelel az itthoni ****-nak, a márványborítású fürdőszobával, a muránói csillárokkal, a fehér- rózsaszín vagy fehér- kék elegáns selyem függönyökkel- ágyneművel, és a minden igényt kielégítő 15 fogásos reggelivel... nem is beszélve a személyzet kedvességéről, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom.
Na de ez egy gasztroblog, így lássuk, enni hova menjünk és hova ne menjünk.
Amiket érdemes elkerülni, azok a turistacélpontok közelében lévő éttermek és kávézók, főleg ha már az ablakban messziről virít a 8féle távolkeleti nyelven kiírt menü...
Keressük inkább az olyan helyeket, ahol kis mellékutcában helyiek üldögélnek mondjuk egy kávé mellett, vagy akár egy pohár bor vagy habzóbor mellett- igen, már délelőtt is, ott ez a kultúra része, bár magyar szemmel nézve ez nem kicsit, hanem nagyon fura...
Kérjünk bátran útmutatást a hotel személyzetétől, ők tudják, mit ajánljanak: biztos, hogy kis helyi éttermekbe kalauzolnak majd, amelyeket rokon/barát üzemeltet. Így jutottunk el mi is egy csodálatos kis velencei étterembe a hotel környékén, a Santa Croce negyedben- biztos vagyok benne, hogy magunktól elsétáltunk volna mellette...
Én a legelső alkalommal nem vártam túl sokat az éttermektől, ahová ad hoc betévedtünk, de minden egyes alkalommal meglepődtem a minőségen, a kiszolgáláson, tényleg fantasztikus volt.
Másodjára már tudatosabban keresgéltünk, és igen, sikerült az első hallásra lehetetlen: megtaláltuk Velencében is az utánozhatatlan, nem turistás OLASZ konyhát.
Lássunk hát a teljesség igénye nélkül néhány éttermet:
Hosteria Al Vecio Bragosso
Először csak véletlenül tévedtünk ide, de annyira finom vacsorát kaptunk, hogy visszatértünk.
Az étterem a Strada Nuován található, amely az egyik legtrendibb (=legturistásabb) utca, ha a Ferroviától a Rialto felé vesszük az irányt. Üzletek tömkelege (nemritkán gagyi kínai cuccokkal telepakolva és például muránói üvegként eladva- én bizony ezt betiltanám), szóval megvolt az esélye hogy turistás lesz az étterem is, de hideg volt, fáradtak és éhesek is voltunk, így betértünk.
Az első alkalommal nagyon emlékezetes maradt a spaghetti carbonara, amelyet szerintem sehol máshol nem tudnak úgy elkészíteni, mint Olaszországban, így most is azt rendeltünk.
Előtte előételként grillezett kagyló- mixet választottunk, igen finom volt minden fajta, és ez egy nagyon könnyű előétel, szóval utána még bőven belefér a spagetti.
Ez a város olyan gyönyörű, olyan különleges hangulatú, és a művészetek csodálatos hatalmas tárháza, hogy vissza- visszatérünk, és mindig rácsodálkozunk Velence új és új arcára, amelyet csak hosszú- hosszú, nyugodt séták közben lehet felfedezni.
Tegyük ezt lehetőleg úgy, hogy a laptop otthon marad, a mobiltelefont meg nem halljuk meg, ha csörög.
( persze ez nem mindig működik, de próbálkozzunk csak.)
És hogy miért kell szót ejteni a velencei konyháról? Hát azért, hogy elkerüljük a turistás éttermeket, és igenis megtaláljuk és élvezzük az itt is jelen lévő autentikus olasz konyhát.
Nekünk sikerült.
Szerintem Velencét a karnevál idejére felejtsük el, ugyanis annyira túlzsúfolt ilyenkor, hogy egyszerűen élvezhetetlen, a hideg egy óra séta múlva bekúszik a kabátunk alá, és nem kellemes, ha egy kis meleg pihenőért ( =capuccino és valami finom süti) órákat kell gyalogolni, mert minden, de minden étterem és kávézó telis-tele van...nem is beszélve arról, hogy a nagyobb társaságoknak lehetetlen több fős asztalt kapniuk a tömeg miatt...
Sokkal romantikusabb ősszel vagy télen szinte kettesben sétálgatni az utcákon, hidakon át, templomokban csodálni Canova, Tintoretto, Tiziano remekműveit... meglátogatni a Sculolákat, az Academiát... vaporettón legelöl ülni és páholyból élvezni a paloták látványát... megállni egy- egy híd tetején, és végigtekinteni a csatornákon...
Szóval inkább jöjjünk ősszel, vagy télen Karácsony előtt, ahogy mi is tettük tavaly és azelőtt. Persze előtte tájékozódjunk az " aqua alta"-ról, azaz hogy mennyire fogunk vízben gyalogolni az utcákon. Nem árt, ha van nálunk gumicsizma, ( a városban kapható minden második üzletben), legfeljebb marad a csomagtartóban, mint ahogy most nálunk is, egyáltalán nem kellett- nem kis meglepetésünkre. Több barátunk néz mindig sültbolondnak bennünket, hogy ősszel- télen nekivágunk az útnak és a városnak, de még soha nem csalódtunk... most például 10 fok volt, egy csepp eső sem esett, és száraz volt minden járda és tér.
Hotelünk az Antiche Figure, a parkolóházaktól kb 5 perces sétára van, majdnem pontosan a vasútállomással szemben, vaporettó- megállók egy percre, és karnyújtásnyira két gyönyörű templom...és vagy nyolc híd...
Két épülete is van, *** és **** színvonalon is, a ***-os rész is maximálisan megfelel az itthoni ****-nak, a márványborítású fürdőszobával, a muránói csillárokkal, a fehér- rózsaszín vagy fehér- kék elegáns selyem függönyökkel- ágyneművel, és a minden igényt kielégítő 15 fogásos reggelivel... nem is beszélve a személyzet kedvességéről, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom.
Na de ez egy gasztroblog, így lássuk, enni hova menjünk és hova ne menjünk.
Amiket érdemes elkerülni, azok a turistacélpontok közelében lévő éttermek és kávézók, főleg ha már az ablakban messziről virít a 8féle távolkeleti nyelven kiírt menü...
Keressük inkább az olyan helyeket, ahol kis mellékutcában helyiek üldögélnek mondjuk egy kávé mellett, vagy akár egy pohár bor vagy habzóbor mellett- igen, már délelőtt is, ott ez a kultúra része, bár magyar szemmel nézve ez nem kicsit, hanem nagyon fura...
Kérjünk bátran útmutatást a hotel személyzetétől, ők tudják, mit ajánljanak: biztos, hogy kis helyi éttermekbe kalauzolnak majd, amelyeket rokon/barát üzemeltet. Így jutottunk el mi is egy csodálatos kis velencei étterembe a hotel környékén, a Santa Croce negyedben- biztos vagyok benne, hogy magunktól elsétáltunk volna mellette...
Én a legelső alkalommal nem vártam túl sokat az éttermektől, ahová ad hoc betévedtünk, de minden egyes alkalommal meglepődtem a minőségen, a kiszolgáláson, tényleg fantasztikus volt.
Másodjára már tudatosabban keresgéltünk, és igen, sikerült az első hallásra lehetetlen: megtaláltuk Velencében is az utánozhatatlan, nem turistás OLASZ konyhát.
Lássunk hát a teljesség igénye nélkül néhány éttermet:
Hosteria Al Vecio Bragosso
Először csak véletlenül tévedtünk ide, de annyira finom vacsorát kaptunk, hogy visszatértünk.
Az étterem a Strada Nuován található, amely az egyik legtrendibb (=legturistásabb) utca, ha a Ferroviától a Rialto felé vesszük az irányt. Üzletek tömkelege (nemritkán gagyi kínai cuccokkal telepakolva és például muránói üvegként eladva- én bizony ezt betiltanám), szóval megvolt az esélye hogy turistás lesz az étterem is, de hideg volt, fáradtak és éhesek is voltunk, így betértünk.
Az első alkalommal nagyon emlékezetes maradt a spaghetti carbonara, amelyet szerintem sehol máshol nem tudnak úgy elkészíteni, mint Olaszországban, így most is azt rendeltünk.
Előtte előételként grillezett kagyló- mixet választottunk, igen finom volt minden fajta, és ez egy nagyon könnyű előétel, szóval utána még bőven belefér a spagetti.
Desszertet már nem is nagyon kívántunk, de ki tud a csokoládémousse-nak ellenállni...
A díszítés tetszett a legjobban.
A pincérek odafigyelnek, sürögnek- forognak, a hely igen népszerű, ezen az estén pillanatok alatt lett tele minden, de minden egyes asztal: családok, párocskák, barátok üldögéltek, beszélgettek, és gyűrték be a spaghetti carbonara- kat, pizzákat, iszogatták a habzóbort, és a velencébet feltalált Bellinit, és szürcsölgették az itt kötelező vacsorazáró eszpresszókat. Meg a limoncellót.
Vacsora után lehet bolyongani a környező utcácskákon, tévelyegni a hidakon, élvezni a karácsonyi díszkivilágítást a Rialto körül, és rájönni, hogy Velencében minden, de minden tér ugyanolyan: víz, híd, templom, még egy híd, így ember legyen a talpán aki térkép nélkül eligazodik...
Ca'Leon
vagyis Az Oroszlán Palotája
http://www.caleon.it/
A hotel egyik recepciósa ajánlásával érkeztünk ide, ismételten fantasztikus estét töltöttünk el, csodálatos menüvel.
Tradíciók szerint elől a bár, néhány székkel, és szendvicsekkel a pultban, és beljebb kell menni az étteremrészbe, ahol csak pár asztal várja a vendégeket- innen is látszik, hogy ez bizony nem turisták tömkelegének készült.
Előételként marhacarpacciot kértünk ruccolával és parmezánnal- kettőnknek sok volt az egy adag, mondjuk én nem nagyon rajongok a húsért... de amennyire meg tudom ítélni, tökéletes, a hús szinte elolvadt az ember szájában, és a hozzá kínált olívaolaj egyenesen mennyei volt.
A főétel lasagna (hát persze), bár mire kettőt néztem, eltűnt :-) és ricottás-spenótos ravioli, amire valamilyen isteni pisztáciamártást tettek- ezt valahogyan szeretném majd itthon is reprodukálni.
Kis adagnak tűnik, de bizony nem sikerült megbirkóznom a teljes adaggal...
Velencei utunk zárásaként mi mást iszogattunk volna, mint proseccót.
És íme néhány nosztalgikus kép a karácsonyi kirakatokról.
Nekem picit viccesnek és giccsesnek tűntek a torták, de istenem, hát ők ilyenek és nekik tetszik...
Az utazó- The tourist
A mozikban mostanában ilyen címen futó filmet nem azért érdemes megnézni, mert jó- a történet kifejezetten gagyi és sablonos, előre kiszámítható fordulatokkal.
De a helyszín!
A helyszín Velence, ahol Miss Angelina Tökéletes 45 kilós Jolie végigvonul a városon, trendi füstös sminkben, műszempilláit rebegtetve a lúzert játszó csíkos pizsamás Johnny Depp-re.
Aki járt már Velencében, sorra felismeri a helyszíneket ("itt is jártunk, meg itt is, jé ez is ismerős"), szóval aki szép látványra vágyik egy péntek este, hogy kikapcsolhassa az agyát, az, de csak az nézze meg ezt a filmet.
Ha van élményetek a velencei vendéglátásról, ne habozzatok megosztani kommentekben, hátha tudunk segíteni egymásnak, hogy úgy jöjjünk haza ebből a csodálatos városból, hogy jövőre visszatérünk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése