A híres Bock Bisztróban

Ide is eljutottunk végre.
Több sikertelen asztalfoglalási kísérlet után (kedden: szombatra 2 fő? sajnálom, tele vagyunk. 1 héttel később szerdán: szombatra 4 fő? sajnálom, tele vagyunk. Karácsony előtt? Esélytelen. Majd utána.) most jött el végre az idő egy vacsora elköltésére a Bock Bisztróban Bíró Lajos nevével fémjelezve.
Nem túl nagy hely, tényleg csak pár asztal, de kivétel nélkül mind a "foglalt" tábla díszeleg rajtuk.
A kiszolgálás elsőrangú már az első pillanattól fogva, a pincérek kedvesek, sürögnek- forognak, bort ajánlanak, mondjuk itt nem nehéz, mert van vagy 500 fajta :-).
Sokat vártam a menütől- hiszen lépten- nyomon azt halljuk, Bíró Lajos séf a tradícionális magyar ételeket új köntösbe bújtatja, kíváncsan bújom hát nemcsak a menüt, de a táblákat is, amin a heti ajánlat látható.
Hús, hús, hús, nyúl, sertés, őz, kacsa, libamáj, kevés csirke, disznótoros Lali módra...hajaj...
nem igazán tudok választani.
Bár a köretek mesésnek tűnnek egytől egyig. Nem lehetne csak köretet kérni???
Nem vagyok vegetáriánus, de kezdem megérteni a séf úr szakácskönyvének címét, ami egyébként ott díszeleg a pulton: Sok vagyok.
Nekem valóban sok a hús, a belsőség, a libamáj... de hát tényleg ilyen a magyar konyha, nem?...és akkor még nem beszéltünk a könyvben a receptekről, amibe később belelapoztam...és az agyamat eldobtam...ahogy a zumbaedzőm mondaná...
Kicsit kétségbeesem- mit eszem én itt ma?
Végül pincérünk segít, nem tudom mennyire néz finnyásnak, mikor előadom hogy nem nagyon rajongok a húsért... gondolja inkább főznék magamnak otthon salátát...



Az előétel előtt házi zsírt kapunk snidlinggel és rusztikus kenyérrel- welcome to Hungary.

Előételnek marhacarpacciót kérünk libamájjal, valamint nekem kacsa wontont fekete szilvalekvárral és szilvával.
A wonton fenséges, a hús puha benne, és nagyszerűen egészíti ki az édes feketelekvár, boltban nem kapni ilyen bizony. A carpacciót kihagytam, úgy kell nekem.

Egyik főételünk a Borjú Kedvessy  Bíró Lajos módra, mikor meghallom, hogy ez tulajdonképpen borjúnyak szuvidolva, paprikamártással, tarhonyával, aminek a tetején vesés ragu van, és a húson egy szelet libamáj, inkább lemondok róla, de bátraké a szerencse, belga séfem belevág.
Azért megkóstoltam a húst, puha, mint a vaj, omlik, egyszerűen tökéletes.
A tarhonyát amúgy is imádom, ha leszedegetem róla a vesedarabokat, akkor nagyon finom.
Másik esélyes nálam egy sertésszűz, polentakrémmel, de kiderül, hogy a hús nem igazán well- done, szóval ez is kizárva.
Így szinte csak egyetlen esélyes marad, pedig mindig megfogadom hogy próbálok mást is megkóstolni, nemcsak a frissen készült tésztákat, mégsem tudok ellenállni a heti ajánlatban szereplő friss házitésztának vargányával, spenóttal és natúr grillezett csirkemellel...
...úgy kell nekem...
A tészta fantasztikus, és akkor adag, hogy kb harmadával birkózom csak meg, a csirkemell pedig iskolapéldája a natúr húsok elkészítésének roston sütve.

Desszert egyszerűen nem fér már hova.
Mondjuk nálam kizárólag a lúdláb torta lenne esélyes, sem szalonnás vaníliafagylaltot nem kívánok, sem pedig paprikafagylaltot kolbászchipssel, a kapros- túrós lepény íztobzódása meg egyetemista korom óta kísért, amikor először kóstoltam ilyet, mélyen megdöbbenve, hogyan lehet ugyanabba a sütibe kaprot és cukrot is tenni...
(De ez megint csak az én finnyásságom, tudom, hogy vannak olyan részei az országnak, ahol ez nemcsak természetes, hanem nagyon is népszerű.)

Összességében nagyon elégedettek vagyunk, és a sok trendi étterem közül( Csalogány, Borssó) messze ez a legjobb mostanában, ahová szívesen visszajönnék, hátha találok majd én is valami olyat, ami magyar is, modern is és ha muszáj, hús is...