Törökország, imádlak!

Úgy tűnik mintha eltűntem volna egy időre- és ez így is van. Jó kis mozgalmas nyaram volt, és bizony nem a főzésé volt most a főszerep. Rengeteg helyen jártam, sokféle programon vettem részt, volt köztük fesztivál, egy gyönyörű esküvő (nem az enyém) :-) (ne siettessetek már), jöttek vendégek egy hétre, és én is útra keltem.

Idén már másodjára jutottam el a varázslatos Törökországba, köszönet a cégnek, ahol dolgozom.

Bár a céges mítingek általában nem tartoznak az álomutazások közé, mindkét törökországi út nagyon jól sikerült, és levontam a konzekvenciát: Törökországba bizony vissza kell jönni!!!

Az első utam Isztambulba vezetett. Sajna csak két napot tölthettem ott, jóformán semmit sem láttam, mégis, a város elvarázsolt. Mindkét estét olyan éttermekben tölthettem el, ahonnan a kivilágított Boszporuszra láttunk, és halat ettünk herkentyűvel, és kb kétszerannyi pincér ugrált körülöttünk mint ahányan voltunk, és sepregette az asztalt a fogások között...Vendéglátás: ötös. A törörkök imádják a magyarokat "turkis-madzsar =family", mikor meghallották, hogy magyar vagyok, még jobban ugráltak körülöttem és hirtelen mindenkinekl akadt egy magyar rokona. :-)  Isztambuli utamról nincs post, majd lesz, ha visszatérek oda "civilben"...

Augusztus végén pedig Izmirtől 85 km-re, Cesme-be szervezett a team mítinget.

Akkor még nem tudtam, de egy csodás (náluk) 5 csillagos, (nálunk ez megfelel 4csillagnak) hotelben foglaltak nekünk szállást, all inclusive ellátással.

Isztambulban át kellett szállni Izmir felé a helyi járatra, onnan kb még 50 perc volt busszal, végig autópályán.

Hotelünk az Altin Yunus, szobaszámom a négyezer- valahanyas...

A hotel szó szerint hatalmas, kicsit bolyongunk a szobákhoz, és megyünk is rögtön vacsizni. Az első vacsora helyben van, svédasztal, finom, főleg mert örülünk, hogy megérkeztünk és ismerősökkel találkozunk.

Csak másnap látjuk a napsütésben, hogy micsoda gyönyörű helyen is vagyunk...

Reggeli a teraszon, cicák között, csak a következő nap jövünk rá, hogy a hideg fogásokon kívül melegek is vannak-de akkora az étterem, pontosabban az éttermek sora, hogy ez elsőre fel sem tűnik... 

Mivel ez egy gasztroblog, ugorjuk át az előadásos és a workshopos részt, és csak annyit jegyeznék meg, hogy igen szuper a szüneteket 35 fokban a csodás teraszon eltölteni, kávézgatni meg élvezni a sütiket és bámulni a tengert, a hajókat... meg a turistákat, akik a hőségben a medencében úszkálnak, mennek a tengerpartra, ami 5 percre van, és fura szemmel néznek ránk. ( tűsarkú, kosztüm, öltöny, nyakkendő...)

A hotelben az ebéd annyira nem különleges, hiába, nehéz ezer turistának (nem csak mi vagyunk) jót főzni, de nem panaszkodom, friss saláta és hal mindig van, tésztát is lehet finomat találni, friss gyümölcs sem hiányozhat az asztalról a desszertek pedig elbűvölőek, szóval ez a pár nap sem a  fogyókúráról szól.

Elő- és főételeket nem fotóztam, nem volt érdemes, de a desszertekről csináltam képet, íme.

(Ami a hotel weboldalán van, az egyik galériában, az egy picit félrevezető, bár bizonyára van olyan étterem a hotelen belül, ahol úgy néznek ki az ételek. De az nem az all-inclusive turistás rész!)

Desszertkén vannak itt például mini baklavák, csokis és pisztáciás is, és ezek a fehér remegős cuccok, mintha puding lenne, de nem az.

A beszámolóm többi része inkább képekre koncentrál, mert csak arra emlékszem, hogy ezután minden vacsoránál legalább hat fogás volt, és sehol sem mondták meg, mikor jön a főétel, úgyhogy tényleg már az előételekkel jóllaktunk. Nagyon népszerűek a pástétomok, a padlizsán- és csicseriborsó- vagy sárgaborsó krémek, a friss saláták, a sajt, a friss kenyér, nyers zöldségek felszeletelve joghurtos mártogatósokkal.

Számomra a vacsorák fénypontja ez a hal volt, sea-bream- tudjuk meg a picértől, Chili&Vaniliától pedig, hogy ez durbincs- aztán hogy télleg az-e, azt csak a jóég tudja, de nem baj, isteni omlós, fehér, puha, amilyennek egy ilyen halnak lennie kell. Kár hogy nem szóltak előbb, hogy ez lesz a főfogás, így csak egy kis részét tudom élvezni, mert tele vagyok.

Úgy kell nekem.

Ez pedig az egyik étterem, ahová vittek bennünket.

A kiszolgálás mindenütt csillagos ötös: Isztambuli utam alatt és itt is, és üzenem a MALÉV-nek, hogy menjenek már egy kört a Turksih Airlines-szal, mert AZ színvonalas étel, amit ott adnak.

És a "csirkés vagy sonkás szendvicset" pedig felejtsék már el, szégyen az országra nézve, hogy ennyit tud a magyar légitársaság prezentálni ebéd címen, mi, akik hírösek vagyunk a paprikánkról, a pörköltünkről, meg a dobostortánkról...

Ezek a szendvicsek kicsik is, nem is finomak, és annyira egyen-alacsony színvonalúak, hogy nagyon égő.

És ciki, de inkább csak éhesebb lesezk attól az egy darabtól ami jár...

Szóval Törökország király, következő nyáron irány Cesme?