Velencei vacsorák és Az utazó

...mert Velencét látni kell...
Ez a város olyan gyönyörű, olyan különleges hangulatú, és a művészetek csodálatos hatalmas tárháza, hogy vissza- visszatérünk, és mindig rácsodálkozunk Velence új és új arcára, amelyet csak hosszú- hosszú, nyugodt séták közben lehet felfedezni.
Tegyük ezt lehetőleg úgy, hogy a laptop otthon marad, a mobiltelefont meg nem halljuk meg, ha csörög.
( persze ez nem mindig működik, de próbálkozzunk csak.)
És hogy miért kell szót ejteni a velencei konyháról? Hát azért, hogy elkerüljük a turistás éttermeket, és igenis megtaláljuk és élvezzük az itt is jelen lévő autentikus olasz konyhát.
Nekünk sikerült.
Szerintem Velencét a karnevál idejére felejtsük el, ugyanis annyira túlzsúfolt ilyenkor, hogy egyszerűen élvezhetetlen, a hideg egy óra séta múlva bekúszik a kabátunk alá, és nem kellemes, ha egy kis meleg pihenőért ( =capuccino és valami finom süti) órákat kell gyalogolni, mert minden, de minden étterem és kávézó telis-tele van...nem is beszélve arról, hogy a nagyobb társaságoknak lehetetlen több fős asztalt kapniuk a tömeg miatt...
Sokkal romantikusabb ősszel vagy télen szinte kettesben sétálgatni az utcákon, hidakon át, templomokban csodálni Canova, Tintoretto, Tiziano remekműveit... meglátogatni a Sculolákat, az Academiát... vaporettón legelöl ülni és páholyból élvezni a paloták látványát... megállni egy- egy híd tetején, és végigtekinteni a csatornákon...



Szóval inkább jöjjünk ősszel, vagy télen Karácsony előtt, ahogy mi is tettük tavaly és azelőtt. Persze előtte tájékozódjunk az " aqua alta"-ról, azaz hogy mennyire fogunk vízben gyalogolni az utcákon. Nem árt, ha van nálunk gumicsizma, ( a városban kapható minden második üzletben), legfeljebb marad a csomagtartóban, mint ahogy most nálunk is, egyáltalán nem kellett- nem kis meglepetésünkre. Több barátunk néz mindig sültbolondnak bennünket, hogy ősszel- télen nekivágunk az útnak és a városnak, de még soha nem csalódtunk... most például 10 fok volt, egy csepp eső sem esett, és száraz volt minden járda és tér.
Hotelünk az Antiche Figure, a parkolóházaktól kb 5 perces sétára van, majdnem pontosan a vasútállomással szemben, vaporettó- megállók egy percre, és karnyújtásnyira két gyönyörű templom...és vagy nyolc híd...
Két épülete is van, *** és **** színvonalon is, a ***-os rész is maximálisan megfelel az itthoni ****-nak, a márványborítású fürdőszobával, a muránói csillárokkal, a fehér- rózsaszín vagy fehér- kék elegáns selyem függönyökkel- ágyneművel, és a minden igényt kielégítő 15 fogásos reggelivel... nem is beszélve a személyzet kedvességéről, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom.

Na de ez egy gasztroblog, így lássuk, enni hova menjünk és hova ne menjünk.
Amiket érdemes elkerülni, azok a turistacélpontok közelében lévő éttermek és kávézók, főleg ha már az ablakban messziről virít a 8féle távolkeleti nyelven kiírt menü...
Keressük inkább az olyan helyeket, ahol kis mellékutcában helyiek üldögélnek mondjuk egy kávé mellett, vagy akár egy pohár bor vagy habzóbor mellett- igen, már délelőtt is, ott ez a kultúra része, bár magyar szemmel nézve  ez nem kicsit, hanem nagyon fura...
Kérjünk bátran útmutatást a hotel személyzetétől, ők tudják, mit ajánljanak: biztos, hogy kis helyi éttermekbe kalauzolnak majd, amelyeket rokon/barát üzemeltet. Így jutottunk el mi is egy csodálatos kis velencei étterembe a hotel környékén, a Santa Croce negyedben- biztos vagyok benne, hogy magunktól elsétáltunk volna mellette...
Én a legelső alkalommal nem vártam túl sokat az éttermektől, ahová ad hoc betévedtünk, de minden egyes alkalommal meglepődtem a minőségen, a kiszolgáláson, tényleg fantasztikus volt.
Másodjára már tudatosabban keresgéltünk, és igen, sikerült az első hallásra lehetetlen: megtaláltuk Velencében is az utánozhatatlan, nem turistás OLASZ konyhát.
Lássunk hát a teljesség igénye nélkül néhány éttermet:

Hosteria Al Vecio Bragosso
Először csak véletlenül tévedtünk ide, de annyira finom vacsorát kaptunk, hogy visszatértünk.
Az étterem a Strada Nuován található, amely az egyik legtrendibb (=legturistásabb) utca, ha a Ferroviától a Rialto felé vesszük az irányt. Üzletek tömkelege (nemritkán gagyi kínai cuccokkal telepakolva és például muránói üvegként eladva- én bizony ezt betiltanám), szóval megvolt az esélye hogy turistás lesz az étterem is, de hideg volt, fáradtak és éhesek is voltunk, így betértünk.
Az első alkalommal nagyon emlékezetes maradt a spaghetti carbonara, amelyet szerintem sehol máshol nem tudnak úgy elkészíteni, mint Olaszországban, így most is azt rendeltünk.
Előtte előételként grillezett kagyló- mixet választottunk, igen finom volt minden fajta, és ez egy nagyon könnyű előétel, szóval utána még bőven belefér a spagetti.

Desszertet már nem is nagyon kívántunk, de ki tud a csokoládémousse-nak ellenállni...
A díszítés tetszett a legjobban.
A pincérek odafigyelnek, sürögnek- forognak, a hely igen népszerű, ezen az estén pillanatok alatt lett tele minden, de minden egyes asztal: családok, párocskák, barátok üldögéltek, beszélgettek, és gyűrték be a spaghetti carbonara- kat, pizzákat, iszogatták a habzóbort, és a velencébet feltalált Bellinit, és szürcsölgették az itt kötelező vacsorazáró eszpresszókat. Meg a limoncellót.
Vacsora után lehet bolyongani  a környező utcácskákon, tévelyegni a hidakon, élvezni a karácsonyi díszkivilágítást a Rialto körül, és rájönni, hogy Velencében minden, de minden tér ugyanolyan: víz, híd, templom, még egy híd, így ember legyen a talpán aki térkép nélkül eligazodik...

Ca'Leon
vagyis Az Oroszlán Palotája
http://www.caleon.it/

A hotel egyik recepciósa ajánlásával érkeztünk ide, ismételten fantasztikus estét töltöttünk el, csodálatos menüvel.
Tradíciók szerint elől a bár, néhány székkel, és szendvicsekkel a pultban, és beljebb kell menni az étteremrészbe, ahol csak pár asztal várja a vendégeket- innen is látszik, hogy ez bizony nem turisták tömkelegének készült.
Előételként marhacarpacciot kértünk ruccolával és parmezánnal-  kettőnknek sok volt az egy adag, mondjuk én nem nagyon rajongok a húsért... de amennyire meg tudom ítélni, tökéletes, a hús szinte elolvadt az ember szájában, és a hozzá kínált olívaolaj egyenesen mennyei volt.
A főétel lasagna (hát persze), bár mire kettőt néztem, eltűnt :-) és ricottás-spenótos ravioli, amire valamilyen isteni pisztáciamártást tettek- ezt valahogyan szeretném majd itthon is reprodukálni.
Kis adagnak tűnik, de bizony nem sikerült megbirkóznom a teljes adaggal...
Velencei utunk zárásaként mi mást iszogattunk volna, mint proseccót.

És íme néhány nosztalgikus kép a karácsonyi kirakatokról.
Nekem picit viccesnek és giccsesnek tűntek a torták, de istenem, hát ők ilyenek és nekik tetszik...

Az utazó- The tourist

A mozikban mostanában ilyen címen futó filmet nem azért érdemes megnézni, mert jó- a történet kifejezetten gagyi és sablonos, előre kiszámítható fordulatokkal.
De a helyszín!
A helyszín Velence, ahol Miss Angelina Tökéletes 45 kilós Jolie végigvonul a városon, trendi füstös sminkben, műszempilláit rebegtetve a lúzert játszó csíkos pizsamás Johnny Depp-re.
Aki járt már Velencében, sorra felismeri a helyszíneket ("itt is jártunk, meg itt is, jé ez is ismerős"), szóval aki szép látványra vágyik egy péntek este, hogy kikapcsolhassa az agyát, az, de csak az nézze meg ezt a filmet.

Ha van élményetek a velencei vendéglátásról, ne habozzatok megosztani kommentekben, hátha tudunk segíteni egymásnak, hogy úgy jöjjünk haza ebből a csodálatos városból, hogy jövőre visszatérünk!!!

BÚÉK- Tagliatelle beluga lencsével, lime- mal és citrommal

Boldog Új Évet kívánok minden kedves idetévedőnek!
:-)
Jó régen nem jártam már a saját blogjaimon...ennek több oka van, leginkább az, hogy minél kevesebb időt szeretnék gép előtt tölteni mostanában, inkább más dolgokra fókuszálok, hiszen annyi mindent lehet csinálni a nagyvilágban azon kívül, hogy ülünk a gép előtt...
Azért főzök ám mindenféle finomságot, de nem mind való a blogra, és sokat utaztam ünnepek körül, ami igazi kikapcsolódás volt, szóval ezért ez a nagy hallgatás.
Mivel a Szilvesztert olyan buliban töltöttem, ahol nem nagyon dívott a lencse, annál inkább a lazac és a koktélrák, ezért a lencseevést igyekeztem itthon bepótolni ezzel a lencsés tagliatelle-vel.
Mert lencsét enni kell, hogy sok pénzünk legyen!
Annál is inkább, mert finom beluga lencsét sikerült szereznem.
A recept a GoodFoodról származik.



Hozzávalók:

tagliatelle tészta
beluga lencse
vaj
fehér hagyma
fokhagyma
egy lime kifacsart leve
egy citrom héja
görög joghurt

Elkészítés:

A tésztát megfőzzük, és időközben elkészítjük a mártást.
A lencsét is megfőzzük, de ne legyen túl puha, nem főjön szét, maradjon roppanós.
Közben a vajon megpároljuk a hagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát. Hozzákeverjük a lencsét, a lime levét, a citrom héját, sózzuk és tekerünk rá borsot. Hozzáadjuk a joghurtot, és jól összekeverjük.
A tésztára mártást halmozunk, így tálaljuk.

Nagyon finom, friss íze lesz a citromhéjtól és a lime levétől.

Mikulás-saláta epres habzóborral

Itt a tél, vitathatatlanul.
A nagy fekete- fehér- szürkeségben, délutáni sötétben öröm piros színű ételeket tálalni és fogyasztani.
(a színes ételek, zöldségek, gyümölcsök ráadásul nagyon egészségesek és tele vannak rákellenes cuccokkal, vitaminokkal)
A saláta receptje  a GoodFood 101 Friss saláta című könyvből az epres pezsgő pedig a Szuflé magazinból származik.
 Majd lesz egyszer poszt a "champagne" és a "sparkling wine" összehasonlításáról is. Most röviden csak annyit, hogy a "champagne" nevet csak és kizárólag Franciaország Champagne borvidékéről (kelet- északkeletre Párizstól) származó habzóborokra használjuk. Ebből kétfajta van: a "normál Champagne", ebben 3 fajta szőlőt használnak: Pinot Noir, Pinot Meunier, és Chardonnay. A másik neve Blanc de Blanc, amely 100%-ban Chardonnay. (Na de nem ilyen egyszerű ez: van még Rosé Champagne is- itt kezd bonyolódni a helyzet...nem is beszélve arról, hogy a Pinot Noir egy vörös szőlőfajta...)

Na de vissza a salátához, amely maradék grillcsirke nagyszerű felhasználási módja.

Hozzávalók a salátához:
maradék grillcsirke, felkockázva
saláta
szárított vörösáfonya
gránátalma magjai
Az öntethez ízlés szerinti mennyiségben:
 görög joghurt
currypaszta
méz
citromlé
menta

Összekeverjük az öntet hozzávalóit, és összeforgatjuk a többi hozzávalóval.

Az epres pezsgőhöz:
fagyasztott eper
pezsgő vagy habzóbor
pici cukor
kevés citromlé

Az epret kissé felolvasztjuk, mixerrel pürésítjük. belekeverjük a cukrot és a citromlevet, majd felöntjük a pezsgővel.

Zágráb, hal, herkenytű, és múmia

- avagy gasztrokörkép a horvát fővárosból, síppal, dobbal, nádihegedűvel, hallal, herkentyűvel-

Dobrodosli- mondta ez a szépség a halpiacon, mosolyogva.

 
 
Immár harmadjára fordultam meg ebben az izgalmas, horvát városban, és most, harmadjára végre sikerült megtalálnom a nem turistáknak szánt horvát konyhát, a híres tenger gyümölcseit, halakat, kagylókat, és a finom dalmát borokat... Idegenvezető kollégám szerint Zágrábban mindig minden a legfrissebb, a legfinomabb, mert a legszebb darabokat ide hozzák a kereskedők, hiszen itt van fizetőképes kereslet mindenre.

Néhány szó a hotelekről, amelyekben eddig laktam: mindkettő a város szívében van, kedvencem a Hotel Regent (5 csillagos), amely igazi luxushotel, gyönyörű enteriőrrel, és L'occitane kozmetikumokkal a fürdőszobában...Ezer meg egy hotelben, apartmanban, motelben megfordultam már Magyarország- és Európa- (és kicsit Amerika)- szerte, mégis, soha sehol nem láttam ezt márkát egyik hotelben sem! Ez bizony luxus a javából... és egyszerűen imádnivaló.
Legutóbb a Regent teljesen tele volt, így a Hotel Palace Zagrab- ban (4 csillag) töltöttem két éjszakát, itt csak egyetlen kifogásolnivalóm akadt, de az igen kellemetlen: kb hajnal fél5kor bekapcsoltak valami elszívót vagy légkondit vagy mittoménmit, ami olyan zajt csapott, hogy egyszerűen nem tudtam aludni tőle...felébredtem az éjszaka közepén, és annyi volt a pihenésnek...

Na de vissza a gasztronómiához. Idegenvezetőnknek hála két autentikus étteremben sikerült a két este vacsoráznunk. Ha döntenem kéne, melyik volt a jobb, akkor az elsőre szavaznék...na nem a menü, hanem a hangulat miatt...

Első este a Masklin i Lata étterembe mentünk.

Meglepetésemre weboldala nincs, gondolom a helyeik úgyis tudják, hol van…
Kicsi, sötét pincehelyiség, de a kiszolgálás annál kedvesebb, sürgő- forgó pincérekkel. Menüt nem kapunk, horvát kollegámra és a pincérre bízzuk a választást. Pincérünk eltűnik, majd visszatér egy nagy tál nyers hallal, ami frissen érkezett, ebből válasszunk. A nevek között hamarosan elveszek, főleg, hogy több horvát nevet le se lehet, vagy le sem tudunk fordítani angolra.

Mindenesetre a fiúk főételnek egy nagy vegyes haltálat kérnek, én pedig nyelvhalat kérek grillezve.
Persze kezdésnek a ház „pálinkáját” nem hagyhatjuk ki, különféle gyümölcsökből készült aperitifek ezek, az enyém piros gyümölcsökből készült, és egyáltalán nem érzem rajta az alkoholt.
Előételnek herkenytűpástétomot kapunk, friss kenyérrel, majd egy hatalmas tál mindenfélét, grillezett ráktól kezdve valami fura, de nagyon finom kagylón keresztül (aminek „vadászata” büntetendő, így lehet hogy a fogyasztása is???) az olajban kisütött minihalig mindenféle jószág van. Középen tenger gyümölcsei saláta, és érdekességképpen olajban kisütött ruccola.
A buli elkezd alakulni, egy háromtagú helyi banda rázendít, egyelőre öltönyben, nagyon szép dallamokat játszanak.
Közben megkapjuk a főételt, kinyílik egy- két üveg bor, és jókat derülünk, igazán jól érezzük magunkat. A főétel nekem a grillezett, omlós nyelvhal, a nagy tálon pedig a többi fajta, amit előtte nyersen láttunk, krumplival.
Közben a buli kezd elszabadulni, a zenészek ingujjra vetkőznek, úgy húzzák a dalokat, sokszor szó szerint a fülünkbe… A helyi vendégek velük énekelnek, horvát kollegám is csatlakozik, és énekli a háborúról és a szeretetről szóló szívbemarkoló melódiákat…
Desszertet nemigen kívánunk, mégis rendelünk egy- két fajtát, a mini pannacotta nagyon dekoratív és finom.
Zárásként nem maradhat el egy újabb kör a ház „pálinkájából”.
Hát így mulatnak egy szimpla szerda este déli szomszédaink.


Második este Zágráb egyik legújabb, legtrendibb designéttermébe látogatunk el, amelyet egy tipikus szocialista panel kockaépület földszintjén alakítottak ki- hát erre mondják, hogy semmi sem lehetetlen… Az étterem neve Bocca-Marai, bent minden fekete, barna és hófehér, látszik, hogy sok energiát fektettek a megtervezésbe és a kivitelezésbe is. Meglehetősen félhomály van, el tudom képzelni, hogy az étterem népszerű a celebek és az alvilág köreiben is… A kiszolgálás ( és az árak is) első osztályúak.

Előételnek itt is pástétomokat kapunk, rákból és tőkehalból, pirítóssal, majd füstölt tonhalcarpacciót (omlik, mint a vaj), polentakorongokat paradicsommal és újabb fajta hallal, már nem tudom követni, és annyi mindent hoznak, hogy fotózni sem, már így is jappán túristának nézek ki a sok kattingatás miatt…érkezik még Szent Jakab kagyló, polipsaláta, és tényleg elvesztem a fonalat …

Közben kinyílik ismét egy- két üveg helyi bor, és élvezzük a hangulatot, az élő, nem túl hangos gitármuzsikát, és megérkezik a főétel.
Persze éhesek már egyáltalán nem vagyunk, de ez a helyi specialitás kihagyhtatalan.
Hatalmas sült halakat rendelt házigazdánk ( a hal nevét majd meg kell kérdeznem), amelyet előttünk szeletelnek fel, és mindenki kap belőle. Ezt a fogást nem lehet a’la cart kérni, előre meg kell rendelni, annyi személyre, ahányan kérni fognak belőle. Körete egyszerű spenót, nem is kell mellé más. (mi magyarok megtanulhatnánk már, hogy nemcsak sültkrumpli és kukoricás rizs lehet köret…)
Desszertként tortaválogatást kapunk, a gesztenyés nem nagyon varázsol el, túl vajas, a csokis sem nagy szám, de a cheesecake- jük egyszerűen tökéletes.
Míg a taxira várunk, a ház vendégei vagyunk egy italra a bárban.
Úgy érzem, most találtam rá Zágráb igazi arcára.

Szerencsére most több idő volt városnézésre, mint business trip- eken általában, így megcsodálhattuk a Régészeti Múzeumban a híres Zágrábi Múmiát, a máig megfejtetlen etruszk feliratú lepellel, megnéztük ismét a gyönyörű dómot, forralt bort ittunk, kávéztunk, vásárolgattunk (húdeszépüzletekvannak...), és végre feltárult előttem a halpiac, megannyi csodás és rémisztő fizimiskájú hallal és herkentyűvel.

Közben arra jöttem rá, hogy Zágráb egyáltalán nincs messze Budapesttől, ráadásul végig autópályán vezet az út. Többször kéne ide ellátogatnunk, és élvezni a karnyújtásnyira levő mediterrán hangulatot.
Akár ősszel és télen is.

Francia menü a la Julia Child 1.

- első menü Julia Child könyvéből-

Gombaleves citrommal

 
 
Érdekes citromos gombaleves. Annyira nem varázsolt el, de mindenesetre a hűvös őszi estéken lélekmelegítő, és a citromtól mégis friss és üde. Mondjuk tény és való hogy nem leveskockából kellett volna csinálnom a húslevest, akkor biztosan finomabb lett volna...

Hozzávalók
4 ek hagyma felaprítva
9 dkg vaj
1,5 l húsleves- vagy zöldségleves alaplé
babérlevél, kakukkfű, petrezselyem
45 dkg gomba, a kalapja és a tönkje is felszeletelve
só, bors, citromlé
2 tojássárgája
2 dl tejszín

A hagymát megpároltam a vaj felében, lassan, kb 8- 10 perc alatt. Hozzátettem a tönköket, felöntöttem az alaplével, hozzáadtam a babérlevelet és a kakukkfűleveleket, és lassan főzögettem, kb 20 percig. Ezután leszűrtem, és csak a levet öntöttem vissza a fazékba.
Közben a maradék vajon megpároltam a felszeletelt gombafejeket, hozzáöntöttem a citromlevet is.
Mikor kész lett, ment bele a levesbe.
A tojássárgáját kissé felvertem, összekevertem a tejszínnel, és óvatosan mertem hozzá a leves levéből, kb 2 dl-t. Mikor már nem volt hideg a tejszínes- tojásos lé, a levesbe öntöttem és ismét felmelegítettem. A recept szerint csak óvatosan szabad, nehogy felforrjon, és gondolom rántotta legyen a tojássárgájából...
Utánízesítettem, borsoztam, és belevagdostam a petrezselyemzöldet.
Grillezett gombával tálaltam.

Lazac joghutros krumplipürével és tejszínes brokkolival

Itt a köret, a tejszínes brokkoli származik a könyvből.

A brokkolit pár percig forró vízben blansíroztam, majd ment a tepsibe kb 20 percre a forró sütőbe. A közepén felöntöttem tejszínnel, amelyet lassan magába szívogatott.
Voila. Ennyi.

Francia almatorta

Na, ez már nagyobb kihívás volt, persze nem volt bonyulult a recept, csak kíváncsi voltam, hogy van- e valami küülönbség ha nagyon pedánsan csinálok mindent ozra pontosan. Bocsánat, grammra pontosan...
Az eredmény egy szuperfinom desszert, aminek- nem túlzok- 5 perc alatt a harmada behabzsolódott...
Úgyhogy most megyek is, csinálok egy körtés- szilvás változatot is.
:-)
Hozzávalók
az omlós tésztához ( Pate Brisée Sucrée)
150 g liszt
140 g jéghideg vaj
2 ek cukor
1/8 tk só
2-3 ek hideg víz ( inkább 2 mint 3...)

Zutty bele minden a mixerbe, pillanatok alatt összeáll a massza. Ment a hűtőbe vissza, amíg előkészítettem a tölteléket.
A sütőt előmelegítettem 200 fokra, ée egy piteformában vakon elősütöttem a masszát kb 7-8 perc alatt.

Töltelék és a teteje

1,5 kg alma
1 dl baracklekvár
1-1,5 dl rum
120 g cukor
45 g vaj
 fél citrom leve
+ 2 ek cukor
fahéj ízlés szerint
vaníliaaroma vagy vaníliás cukor

Az almából kb 50- 60 dkg-ot meghámoztam és szeletekre vágtam, összekevertem a citromlével és a 2 ek cukorral. Félretettem, ez lett a teteje.

A maradék almát is meghámoztam, kockákra vágtam, és nagyobb serpenyőben a többi hozzávalóval addig pároltam, míg sűrű töltelék- massza nem lett belőle.
Közben a félkész pitetésztát kivettem a sütőből eltávolítottam a vakon sütéshez használt alufóliát és a babot, rásimítottam a masszát, és kiraktam az almával.
A hőfokot mérsékeltem 190 Celsiusra, és kb 30 perc alatt megsütöttem a pitét.
Hogy ne csak finom, hanem elegáns is legyen, bevontam glazúrral, ami baracklekvárból készült, amit felmelegítettem és átpasszzíroztam.
Mennyei, de tényleg...

Egy hétvége, két film, egy új szakácskönyvbiblia

Gasztromániások számára két kötelező film is hódít mostanság. Egyik már kicsit régebbi: Julie és Julia, a másik pedig most megy a mozikban: Eat, Pray, Love, azaz Ízek, imák, szerelmek.


Mindkettő nagyon érdekes film, más módon, és mégis számomra nagyon inspirálóan. Akárcsak egy alma és egy körte…

A Julie és Juliában Julie, egy mai fiatal feleség enyhe depresszióval és a napi rutin kilátástalanságával küzd, mígnem felfedezi Julia Child kb 50 évvel ezelőtt írt szakácskönyvét, amely a francia konyhát hozza testközelbe amolyan „Hogyan főzzünk a szupermarketből tökéletes francia vacsorát” módon. Julie elhatározza, hogy ő bizony végigfőzi a szakácskönyvet, mind az 524 receptet, méghozzá kereken egy év, azaz 365 nap alatt, és erről egy blogot kezd írni. Blogja nagy siker lesz, és a filmben végigkövethetjük, hogyan válik egyre magabiztosabbá, és milyen hatással van az emberi pszichére, ha talál magának egy elérendő célt. Párhuzamosan látjuk Julia Child életének azt a szakaszát, amelyben megszületett a szakácskönyv, Meryl Streep elragadó színjátékával.

A film szenzációsan jó, sokat nevettem, például amikor Julie a homárokkal harcolt, és „bocs” felkiáltással dobta őket a forró vízbe…na mondjuk ezt biztosan nem fogom kipróbálni…nem szeretném ha mindenféle élő vízi kreatúra kitudjahány lábbal meg csáppal úszkálna a mosogatóban vagy a fürdőkádban…

A másik film igaz történeten alapul. Az Ízek, imák, szerelmek szintén egy feleségről szól, aki 40 évesen ki mer lépni a boldogtalan házasságából, és új spirituális utakra indul: elutazik egy évre, és próbálja önmagát, és a híres- hírhedt Egyensúlyt megtalálni, ami tudjuk, nem is olyan egyszerű… Julia Roberts ( Liz) főszereplésével ez inkább egy csajos mozi, szerintem mindannyian átélünk hasonlót akár karrierben, akár magánéletben: felismerünk, tipródunk, mérlegelünk, aztán van aki kockáztat és lép, van aki pedig marad, és jobb esetben belenyugszik abba amit nem mer megváltoztatni, rosszabb esetben megkeseredik…


Liz tehát elutazik, először Olaszorszába ( itt jönnek az ízek), aztán Indiába ( itt az imák), aztán visszatér Bali szigetére, és itt rátalál a szerelem. Hiszen a két fogú csodadoktor első alkalommal, mikor ott járt, megmondta: vissza fog jönni, miután mindent elvesztett, és itt megtalálja a boldogságot. Örömbódottág.
See you later, Alligator.

A film elég sok rossz kritikát kapott, sokak szerint hiteltelen, nyálas, műanyag, mézes-mázos, üres, buta áltörténet. Stb, stb. Ezeket biztos pasik írták, akik halálra unják magukat az olyan filmeken, amelyekben nem lőnek szitává vagy háromszáz embert két perc alatt. Nekik azt üzenem, hogy tessék utazni és szétnézni a nagyvilágban. De legalább itt ezen a kicsi, de gyönyörű Magyarországon.

Pedig számomra a film üzenete elég világos: Aki mer, az nyer! Ha emellett eljutunk mondjuk Olaszországba, és megkóstolhatjuk az igazi olasz pizzát és spagettit, akkor nagyon szerencsések vagyunk…Indiába nem vágyom, Bali meg majd csak eljön egyszer... :-)

Csajok, nektek azt üzenem, nézzétek meg a filmet, és ne féljetek változtatni…!!!

Az Új Bibliám pedig nem más, mint Julia Child „MASTERING THE ART OF FRENCH COOKING” című könyve, amiből Julie főzött az első filmben…


Lehet, hogy kissé le vagyok maradva, mert a többi gasztrobloggerina- és blogger már régen megfőzött mindent ebből a csodálatos könyvből, és csak nekem újdonság a francia főzőkurzus a saját konyhámban… de annyira élvezetes a stílus és annyira ínycsiklandóak a receptek, hogy muszáj használnom és megosztanom.

Kissé nehezíti a dolgot a mértékegységek megadása, ami nagyon nem a mi szemünknek való, a hatodik 1 ½oz, 1 fl oz, ¾ lb, 2 ½ pts után már sikítozni tudtam volna, de türelem rózsát terem, majd megszokom… különben van egy átváltó táblázat a könyv elején, de még mindig nem világos, hogy most a British Terms vagy az American Terms szerint kellene mérni a hozzávalókat… Ha valaki tudja, légyszi írjátok már meg! Tudom, nincs nagy különbség, de ha professzionálisak szeretnénk lenni, akkor legyünk 100%-ig azok.

Ma este elkészült az első menü a könyvből...bár lassan ment a sok átváltogatás és lapozgatás miatt, de bőven megérte a fáradtságot...
poszt hamarosan...

Tihany, Garda Fesztivál

November első- második hétvégéjén Tihanyban hejehuja dínomdánom ideje van, hiszen ekkor rajzik a híres GARDA hal.
Tavaly véletlenül cseppentünk oda a fesztiválra, idén már tudatosan jöttünk.
Tihany fesztivál nélkül is elbűvölő, hiszen ezeréves történelmünk tanúja a Tihanyi Apátság, I. András sírjával, és az Alapító Okirattal, amely egyik legrégebbi nyelvi emlékünk: bár latin nyelvű, de mégis felismerhetőek magyar szavak, kifejezések benne. Ha mindehhez a hangulathoz még a frissen sülő hal, kolbász, lángos, langalló, kürtőskalács, sült gesztenye illata is társul, forralt borral fűszerezve, akkor tényleg egy kis gasztromennyország száll alá a félszigetre.
A helyiek nagyon büszkék a múltjukra, illetve a helyi specialitásokra, ilyen a garda hal is, valamint a levendula és a jó kis környékbeli borok.
A panoráma lenyűgöző, most ráadásul olyan jó idő volt, hogy délelőtt és kora délután kabát sem kellett.
Kell- e ennél jobb pihenés hétvégére?
:-)



Szombat reggel kezdődött a program, a hajók kifutottak, megkezdődött a halászat.
Közben már gyülekeztek a borlovagok, és a kifogott zsákmányt az Apátságban megáldották.
Ezután a nép apraja- nagyja felvonult, rezesbanda kíséretében, és a zsákmány az előre felálított karókra került, így süldögélt szépen, ahogy az alábbi képeken is látszik.
Délután a sátorban különféle programokkal várták a tisztelt publikumot: volt ott asszonykórus, musical- group, fellépett a Lucky Fellas nevű fantasztikus duó, akik az 50-es, 60-as, 70-es évek hangulatát idézték dalaikkal és showműsorukkal, este pedig retro disco, ahol nemcsak a fiatalok ropták a táncot.
Vasárnap folytatódott a program, horgászverseny és halászléfőző- verseny is napirenden volt, ebből már sajna kimaradtunk, de sebaj, majd jövőre.

Természetesen gardát máshogy elkészítve is lehetett enni ( ahogy emlékszem, tavaly meglehetősen korlátozott számban álltak rendelkezésre jegyek a parázsos változathoz), így nem haboztunk, megkóstoltuk.
Finom fehér hal, (sok szálkával) házi paprikakrémmel, savanyú uborkával és friss fehér kenyérrel mennyei.
Na meg  persze egy pohár jófajtbalatoni bor kíséretében!

Kedves vendéglátónk (a képen) mesélt a gardáról, illetve arról, hogy régebben nagyon sokan ebből éltek Tihanyban, a zsákmányt kocsira rakták, áthúzták a szomszéd falvakba, és ott más terményekre/ dolgokra cserélték.
"Ősszel, mikor a garda különösen nagy rajokban vándorolt, a tó melletti dombokra őrt állítottak. A jó szemű hegyenjáró hajnalban felbaktatott őrhelyére és szemével fürkészte a Balatont. A nagy tömegben összegyűlt gardáktól elsötétedett a víz. Ha felfedezte őket az éles szempár, megindultak a halászok hajói. Ekkor nem volt komaság, mindenki inát megfeszítve igyekezett, hogy elsőként keríthesse be hálójával a vízoszlop teljes magasságában gomolygó halakat. A partról sajátos jelzésekkel irányították a hajókat. (Előfordult, hogy a figyelő előre megállapodott egy halász kompániával, akiket külön jelekkel irányított a helyes irányba, míg másokat félrevezetett.) Egy-egy szerencsés halászat alkalmával nem volt ritka a 100 mázsás fogás sem. Ezeken a piros betűs napokon a falu apraja-nagyja lábasokkal szaladt, hogy részesüljön nagy fogásból. "Ezt a halászatot Herman Ottó írta le sajátos stílusában.
Forrás: haldorado.hu, itt

Ha Tihanyban alszunk, visszatérő vendégek vagyunk az Oázis panzióban.
A panzióhoz étterem is tartozik, finom magyaros konyhával, sőt, megbeszélés szerint finom és nagyon bőséges reggelit is kap a kedves vedég.
Barátságos, jól felszerelt szobák, kedves személyzet, a töltött káposzta pedig egyenesen isteni.
A cicák pedig imádnivalóak. (legfelső képen)
:-)
Honlap itt.

Arborétum és ad hoc Solier Café&Étterem

Ilyen szép őszi hétvégén vétek a lakásban ücsörögni, üzenem minden lustaságnak.
Így mi is felkerekedtünk, és Milliékkel együtt sétáltunk egy nagyot a vácrátóti Arborétumban, ahol ilyenkor tobzódnak a színek és az őszi illatok, és az összevissza rohangáló kisfiúk.
A kert varázslatos szépsége elbűvölt bennünket, megvitattuk az Élet nagy és kis dolgait, Pókember Dani kapitány unszolására többször átmentünk a sziklaalagúton, fogócskáztunk, almát majszoltunk és megpihentünk a tavak melletti padokon.
Persze közben meg is éheztünk, és hosszú ideig tartó ( na jó, nem annyira) unszolás után a gödöllői Solier Étterembe tértünk be, ahová már többször terveztünk együtt eljönni, úgyhogy döntöttünk: mostvagysoha!Végülis otthon a polcfúrás megvár...

Az étterem honlapja itt, alsó része kávézó és cukrászda, nyamm, első látásra nagyon tetszik.
Tartanak főzőtanfolyamokat és többfogásos borvacsorákat is.

Bátran állíthatom, hogy  mostanában az egyik legjobb, legínyencebb konyhaművészettel találkoztam ezen a szép vasárnap délutánon, itthon.
Öten ötfélét ettünk, így volt körbekóstolgatás- Millie férje rendelte a legfinomabbat, nekem mégis Pierre-P. erdei gombás tésztája volt a mennyország. Na meg a citromos csokimousse a végén...
Előételnek grillezett kecskesajtot kóstolgattunk ruccolával és balzsamecettel, valamint lencselevest, miközben Dani már tolta befelé a rántott csirkemellet hasábburgonyával.

Balra fenn grillezett harcsafilé kapros- paprikás metélttel, imádok mindent, ami paprikaszósz, és a kaportól nagyon finom pikáns lett az összhatás. Meg sem bírtam enni az egészet... persze mert a közepén belekontárkodtam az erdei gombás tésztába, aztán tányért cseréltem. :-)
Jobbra fenn a már magasztalt erdei gombás házi metélt ropogós mangalicasonkával- ilyen finom tésztát utoljára Olaszországban, Le Marche tartományban ettem, egy nyaraláson...a titok természetesen a házi tésztában rejlik, de sebaj, Millie el tudja készíteni fél óra alatt, úgyhogy jövünk :-)
Balra lenn mangalicapofa zöldfűszeres nudlival...mmmmmmmmm...
Jobbra lenn pedig grillezett fogasfilé kapribogyószósszal és zelleres burgonyapürével.

Desszertek mini adagok, nem is férne több, citromos csokimousse és katalán krém.
A séf(ek)nek gratulálunk, holnap újra benézünk...
:-)

Segítsünk!!!

Segítsünk a vörösiszap- katasztrófa áldozatainak!
A Malackaraj blogon találtok infókat arról, mire van szükségük a katasztrófa áldozatainak.
Budapestiek és környékbeliek előnyben, hiszen az adománygyűjtő kamion 2010. október 16-án szombaton de. 10-től du. 14 óráig Budapesten, a Lurdy ház parkolójában várja a felajánlott adományokat. (Könyves Kálmán krt. - Mester utca sarok). (Nagy parkoló, jól megközelíthető helyen.)
Olvassatok utána a Malackarajon, mire van szükség ( például ruhára, gyerekjátékra NINCS.)

Kecskesajtos toast zöld toppinggal

Nagyszerű előétel.
Imádom a zöld cuccokat, mindent: salátát, spenótot, zöldborsót, szójababot, brokkolit, sóskát, mindent, mindent ami egészséges (és nem mellékesen) rákellenes.
A recept a VegaGoodFood magazinból származik.
Akár könnyű vacsinak is megteszi, mondjuk nem különösebben diétás és koleszterinmentes, a kenyér és a kecskesajt miatt...

Hozzávalók:
barna magvas kenyér
10 dkg zöldborsó.
10 dkg szójabab, én fagyasztottat vettem
fél zacskó madársaláta
4 ek. olívaolaj, vagy ízlés szerint több
2 fokhagymagezed
fél citrom leve
jóféle kecskesajt
frissen őrölt só és bors

Elkészítés

A borsót és a szójababot megpárolom, nem kell agyonfőzni, legyen picit roppanós.
Közben a fokhagymát elkezdem pirítani az olajon, de csak amíg illatozni kezd.
Ezután mehet a mixerbe a borsó, a szójabab, a fokhagyma, kevés levél kivételével a madársaláta ( a tálaláshoz is hagyok). Megspriccelem a citrom levével, sózom, borsozom,és összemixelem, de ne legyen homogén, hanem darabos maradjon. A citromlétől különösen friss, pikáns íze lesz.
A tálaláshoz kenyérszeleteket megpirítom.
A még meleg kenyérszeletekre kecskesatot pakolok, majd erre halmozom a zöld "hummuszt".
A megmaradt salátalevelekkel díszítem.

Cuq en Terrasses-Varázslatos Vacsorák 3.

Harmadik, utolsó esténken a következő menü várt bennünket, pontosan este 8 órakor.

Előétel előtti előétel:
Paprikakrémleveske fetával és friss fűszernövényekkel
Padlizsánkrémes toast egy szelet sült libamájjal



Előétel:
Paradicsom- mozzarella- sültcukkini torony, balzsamecettel és bazsalikommal

Főétel:
rétestésztába ( paté feuilletée) töltött pácolt bárányhús. az elmaradhatatlan édes sárgarépával és francia zöldbabbal

Desszert:
Piros gyümölcsökből készült krém, tejszínhabbal

A paradicsom- mozzarella tornyot azóta többször is reprodukáltam, az igazán egyszerű. A bárányra nem vállalkozom, úgysem lenne olyan mint ez...
:-)
A hotelről itt.
Most nagyon ott szeretnék inkább lenni mint a hűvös, őszi Budapesten...
Különben a tulajdonosok készülnek egy szakácskönyv kiadására.
Már nagyon várom...

Ricotta, spenót, sütőtök és óriáskagyló

Jamie recept.
Néha (sokszor) rákattanunk az olasz konyhára.
Ekkor előszeretettel használom Jamie Oliver Olasz Kaják könyvét, szerintem klassz, és nem különösebben bonyolult, persze tésztát még nem gyúrtam magam, mert nincs annyi időm pillanatnyilag...

Ez a recept egy finom vörösborral (pl György Villa Cabernet Savignon 2007, Villány) isteni vacsora.

Hozzávalók:
sült tök, az alábbi fűszerkeverékkel beszórva:
őrölt koriander, őrölt kömény, chilipehely
spenót
fokhagyma
ricotta
só, bors
menta
parmezán
óriás kagylótészta
vaj, olaj

Elkészítés:
Megfőzzük a nagy kagylótésztákat, félretesszük.
A sütőtököt olívaolajjal bekenjük, beszórjuk a fűszerkeverékkel. Megsütjük.
Közben vaj és olívaolaj keverékén elkezdjük pirítani a fokhagymát, de mikor illatozni kezd, rögtön hozzáadjuk a spenótot, kissé átforgatjuk.
Ha megsült a fűszeres tök, mehet minden a mixerbe: a tökdarabok, a spenót, a mentalevelek, a ricotta, frissen őrölt bors és pici só is.
A masszát én nem szeretem nagyon pépesen, inkább legyen kissé darabos.
Megtöltjük a kagylókat, és reszelt parmezánnal és frissen őrölt borssal tálaljuk.

Let's have SUN!!!

...azaz míting Athénban!!!
Hip Hip Hurrá!!!


Ellentétben azzal, hogy nagyon örültem a helyszínnek, be kell vallanom: Athén bizony elég retek.
Ha megmutatnám a képeket azokról az össze-vissza firkált utcákról, tele romos házakkal, amelyek az évezredes Akropoliszra vezetnek, senki sem hinne nekem, azt mondanák, ezek bizony valahol Budapest lepukkant kerületeiben készültek...
Engem mégis elvarázsolt ez a város, akkor is ha koszos, szemetes, összefirkált, és tele van turistával...
Bár az a két és fél nap, amelyet ott töltöttem (jórészt a szállodában persze) nem sokat engedett látni a több ezer éve álló városból, arra elég volt, hogy vissza akarok menni!!!

A szállodánk a Fresh Hotel, vadiújnak néz ki, de elég lepukkant környéken van- vagy egész Athén ilyen?
Nagy előnye, hogy 10 perc sétára van a Plakatól, és attól a tértől, amiről elindulhatunk megmászni a csodás, gyönyörű, monumentális Akropoliszt.
A reggeli elmegy, a görög joghurt finom :-) :-) :-) még jó...
Frissen facsart narancslé csorog egy kisebb hűtőszekrény méretű masinából, finom.
A svédasztalos ebéd az első napon katasztrófa, egyszerűen szégyen, hogy a gasztronómiájáról ennyire híres országban mélyhűtött tortellini meg fagyasztott húsgolyók közül lehet választani...desszert nincs is...
A második napon "normális" ebéd van, sokkal- sokkal színvonalasabb, előételnek görög saláta, főétel sült csirkemell apró burgonyával, és a desszert mennyei: görög joghurt görög mézzel és gyümölcsökkel.
Még a pasik sem találtak hibát a csirkemellben...
De silány minőségű ebéd/vacsora ide vagy oda, a kiszolgálás mindig, mindenhol első osztályú!!!

Először nem nagyon voltam elragadtatva a hoteltől, főleg miután a bőröndömmel az egyszemélyes lift kétszer vitt fe-le a hatodik emelet és a földszint között ( a nyolcadikon laktam...), aztán a véleményem egy csapásra megváltozott, mikor a recepciósok invitálására felmentem a tetőn lévő " very nice" bárba, "with panorama to the Akropolisz". Hát, nem túloztak! Válság ide vagy oda, azért ezek a görögök tudnak élni...
Képeket lásd fenn. Meleg volt, sütött a nap, fújdogált a szél, tényleg gyönyörűen látszottak az ősi romok, egy capuccinoval a kezemben mi is kell még?
És a legnagyobb megdöbbenésemre még egy medence is volt fenn a tetőn...nem nagy, de kétségkívűl medence...

 

Első nap volt csak időnk egy kicsit kimozdulni, pontosabban 3 óránk, míg bezárnak az Akropolisz jól őrzött kapui...így kicsit rohanva, de sikerült magamba szívni a hely hangulatát.
Bár szó szerint 40 percünk maradt a kapukon belüli sétákra, így rohangáltunk össze-vissza, és kattingattunk, mint a jappán túristák, de csodálatos volt ezeket az oszlopokat a valóságban is látni, és szinte megérinteni...
Mindenki, aki ide felsétál, átérzi a több ezer évet, amióta ezek az épületek állnak...és lent a Plaka nyüzsgését, gyönyörű és kevésbé gyönyörű giccsparádés boltokkal. Persze nem térhetek haza a Kariatidák szobormásolata nélkül, illetve a Cycládokon talált fura szobrok közül eggyel (egy másolattal), ami  totál úgy néz ki mintha valai UFO lenne...persze a Kariatida hölgy és UFO man  mellett egy harmadik szobrocska is a kosaramban landol ( pedig csak meg akartam nézni...), mert csak ma csak nekem ötven százalékos kedvezmény van... :-) de nem bánom, élvezem a nyüzsgést és a görög vendégszeretetet...
Biztos vannak a Plakán belül igényes éttermek, nekünk első este egy elég turistahelyre sikerült beülnünk, ehetetlen épp nem volt a vacsora, de az ár- érték arány nagyon nem volt ideális. Persze itt is nagyon kedves volt mindenki, ez kárpótol az igen silány minőségért.

Kuzina Restaurant

Aztán megtaláljuk a görög konyhát, ami szintén túristás, de sokkal- sokkal exkluzívabb, mint amit eddig láttunk.
A panoráma csodálatos, a kivilágított Akropoliszt látjuk ( egyik naggyon rosszindulatú kollégám szerint "ezeknek csak ez van..."no comment)
A kiszolgálás elsőrangú, soha nem kell szólnunk hogy kérünk még vizet vagy bort, mindkettő magától töltődik újra, észre sem vesszük. Az előétel saláta, grillezett polippal, fenséges, hozzá meleg kenyeret szolgálnak fel. Ezután még egy előétel ( a képen), fetával töltött gombóc gránátalma- mártással. Főétel több is van, lehet választani. Nem kívánom a húst, sem a lazacot, így a mandulás- sütőtökös vega rizottó mellett voksolok, kis adag, de a felét sem bírom megenni.
A desszertből bizony kimaradtam, mert eltrécseltem az időt, nem a helyemen ültem, de sebaj, úgyis fogyókúrázom.
:-)
Athén, én visszajövök egyszer!!!

Cuq- Varázslatos Vacsorák 2- és reprók

A csodálatos Cuq Toulzaban második este a menünk a következő volt, szintén nagyjából a kertben található alapanyagokból összekombinálva:


Előétel előtti fogások: Sárgadinnyekrém- leves(ke), egy gombóc sárgadinnyével a tetején, ez utóbbi frissen őrölt borssal megszórva, és mentával tálalva
Friss füge, sonkával tekerve, libamájmeglepetéssel a belsejében
Előétel, mely számomra egy adag főétellel is bőven felért: töltött minicukkini, méghozzá zöldfűszerekkel, hússal, rizzsel, magvakkal és mazsolával töltve, kaporral megszórva, és citromos tojásszószon tálalva
Főétel: grillezett lazac, zöldségraguval: cukkiniből, édes sárgarépából és zöldbabból, körete pedig isteni finom, könnyű, különleges vaníliás zellerpüré volt
Desszert: cheescake bogyós gyümölcsöntettel
Bor: helyi fehérbor: Viognier
Zene: cselló- és hegedűmuzsika, Mozart, Vivaldi...

Több dolog is van, amit jó lenne itthon is megvalósítani. Például minicukkinit szerezni… ha valaki tudja, hol lehet kapni, vagy esetlegminicukkini- magot, légyszi írja már meg kommentben…

Addig is szegény ember vízzel főz, lássuk mit tudtunk itthon is elkészíteni:

Füge libamájpástétommal, Pan d’epices-en tálalva

 
 
Hozzávalók:

friss füge
jó minőségű libamájpástétom
Pan d’epices ( Ez egy fűszeres édeskés kenyér, sokszor tévedésből gyömbéres kenyérnek fordítják, pedig nem a gyömbér az elhagyhatatlan fűszere, hanem az ánizs. Bővebben a Wikipédiában itt. Párizsban és Belgiumban mindenütt kapható, ha valaki arra jár, egyébként Bp-n Culináris. Belgiumban a legjobb a Meli márkájú, amely görögül mézet jelent. nyelv- és földrajzórának vége.)
áfonyalekvár
frissen őrölt bors

Elkészítés:
A Pan d’epices-t kenyérpirítóban megpirítjuk. A fügét szépen bevagdossuk, közepébe teszünk egy darab pástétomot, körérendezzük a Pan d’epices szeleteket, és megszórjuk frissen őrölt borssal a végén. A pástétomra egy pötty áfonyalekvárt teszünk, amely kiemeli csodás ízét.

Zöldfűszeres quinoával töltött minitök ( minicukkini helyett)

Hozzávalók:

(mennyiségeket nem írok, szemre főztem)
egy-két kisebb tök
quinoa, én maradékot használtam ami már meg volt főzve
zöldfűszerek, ami akad: citromfű (módjával!), kakukkfű, kapor, menta
nagy szemű arany mazsola
pirított magvak, ami van a hűtőben: napraforgó, sótlan mogyoró
só, bors, ánizsmagvak picit összetörve

Elkészítés:
A tök talpát és kalapját levágom, belét kiszedem, Fel lehet használni, de az én kis tökjeim tökre tele voltak magvakkal, így az egész belsejük ment a kukába…
A quinoát összekeverem a pirított magvakkal, az apróra vágott zöldfűszerekkel és a mazsolával, sózom, borsozom, az ánizsmaggal fűszerezem.
Eredeti recept szerint a tököt kellene blansírozni, és ezt kihagytam, a belsejébe tekertem egy kis borsot, picit megsóztam, majd tepsibe állítottam, és megtöltöttem az ánizsos- quinoa masszával.
Letakartam alufóliával, majd kb 40 percig pároltam, aztán még 15- 20 percig sütöttem.
A mártást szépen elfelejtettük megcsinálni, pedig ötlet is volt és hozzávalók is voltak itthon, de elkezdődött az X- faktor és megjöttek a vendégek…