2009. szeptember 15., kedd

Párizs, LADURÉE



Akit olyan ember kísérget Párizsban, aki szintén gourmand, annak lehetősége van Párizs egy egészen más arcát megpillantani.
Így történt ez velem is- és olyan élményekben volt részem, mint eddig sohasem.
És remélem, nem ez volt az utolsó ilyen alkalom ebben a gyönyörű és izgalmas városban…

Sétánk során azért néhány tourist spotot is útba ejtettünk, mint a Notre Dame, Szajnapart, Place de la Concorde- és ez utóbbitól nem messze, a Place de la Madeleine közelében, a rue Royale 16 alatt betértünk a csodálatos Ladurée Royale-ba. Itt alapította meg Louis Ernest Ladurée, egy délnyugat-franciaországi molnár azt a szalont, amely 1862 óta a mai napig fogadja a vendégeket, és többek között csodálatos macaronjairól híres.
A szalon alapításának évében kezdték építeni a Garnier Operát, és a Place de la Madeleine gyorsan a város egyik legfontosabb és legelegánsabb üzleti negyedévé nőtte ki magát. Egy tűzeset után az addig inkább pékség jellegű üzletet süteményüzletté alakították, falait Jules Cheret dekorálta, aki a Garnier Opera freskóiból merített inspirációt.
Aztán eljött a női emancipáció ideje, és Ernest Ladurée feleségének, Jeanne Souchardnak brilliáns ötlete támadt. Úgy gondolta, a francia nők megérdemelnek egy helyet, ahol szabadon találkozhatnak- így lett a sütiüzlet és a párizsi kávézók találkozásából luxusteaszalon, modernizálva a századfordulós trendet.


Szívesen betérnek ide a válsággal mit sem törődő, shoppingolásban elfáradt trendy franciák éppúgy, mint a különlegességre vágyó túristák- a polcok előtt kígyózik a vásárlók sora, és nem könnyű helyet kapni a zsúfolt asztaloknál. Nekünk sikerült, és pár perccel később 8 csodálatos macaronnal néztünk farkasszemet, akik csak arra vártak, hogy versenyezzenek, melyikük a legfinomabb...



…hát...
…ha választanom kéne, hezitálnék a vaníliás és a rózsavizes között.
Vagyis nem, a citromos volt a legfinomabb.
Dehogyis, a csokis…vagy inkább a karamellás?
Eldönthetetlen, mindegyik egy kis mennyország, olyan, mint amilyennek lennie kell: kívül egy nagyon vékony rétegben roppan, belül krémes, és a krémek fenségesek…
A kávé isteni, a tejhab forró…mi kell még a pillanatnyi boldogsághoz?...
Ladurée webpage itt

3 megjegyzés:

zazálea írta...

Tavaly és tavalyelőtt voltam Párizsban a férjemmel, a reptér után ide vittek el először a barátaink. Kellőképpen lenyűgöződtünk, nemcsak a süteményektől, hanem a helytől magától is. Először csak becsomagoltattunk 1-2 süteményt, majd néhány nap múlva asztalt foglaltattunk. Az emeleten kaptunk helyet, csodálatos volt. Az illemhely is olyan volt, hogy áhítattal léptünk be - a párizsi nagypolgári élet maradványa. :o)

Van kisebb üzlete, egyszer bele is futottunk, valahol a Concorde tér közelében - ha jól emlékszem.

Most remek napom lesz, jó, hogy írtál a helyről. :o)
Köszönöm!

Millie írta...

:-D

Irgy-irigy-irigy!!!! OKtóberi Segal vacsorán velünk tartasz? J. barátnőm férje nem komálná, úgyhogy el sem visszük...
Millie

szepyke írta...

Én a londoniba készülök. Valamelyik londoniba. Nagyképű szepy smiley...:)