Pink spagetti ruccolával

Dolce Vita Kriszta már posztolt hasonló spagettit.
(persze az ő fotói sokkal szebbek, mint az enyémek)
Már nála nagyon megtetszett, de akkor még nem voltam túl közeli barátságban a céklával, pontosabban egyáltalán semmilyen viszonban nem voltam vele, mert csak az ecetes változatot ismertem. Azért meg az igazat megvallva annyira nem rajongtam...
Aztán a blogokról megtanultam, milyen is a cékla igazi valójában: sütve. Ekkor érvényesül igazán az édeskés íze.

Ezt a receptet egy nagyon cuki szakácskönyvben találtam, aminek címe:
Leszámolás a nagyi főztjével.
A trendy sorozatnak több darabja is megtalálható a polcomon, például a "Hogyan felejtsük el az exünket" című, illetve a "Tündérek konyhája" is ennek a sorozatnak a része.
( A "Kóstold meg és vegyél el" című rész eddig még békésen pihen a polcomon, nem nyitottam ki...)
:-)

Bár a könyvekből még csak egy-két receptet próbálgattam ki, nagyon tetszenek. Ötletesek, modernek, néha meghökkentő íz- és színkombinációkkal, szóval igazi 21. századi receptek és ételek.
Ez a spagetti eredetileg pagodakarfiollal a tetején készült volna, de olyat eddig én csak egyszer láttam a madaras teckoban, és azóta sem...
Úgyhogy ruccolával tálaltam.

Hozzávalók:

2 adag spagetti
1 db sült cékla
5-6 dkg túró
metélőhagyma
olívaolaj
citromlé (én kihagytam)
só, bors
kevés tejszín
(maradék Philadelphia krémsajt nem rontja el)
a tetejére ruccola


Elkészítés:

A spagettit megfőzöm, közben elkészítem a pink alapot, amely majd beszínezi: a céklát feldarabolom, és egy kevés vízzel összeturmixolom. Mikor a spagetti kifőtt, olívaolajjal összeforgatom, hogy ne ragadjon össze, lecsepegtetem, és összekeverem a céklás cuccal. Pillanatok alatt gyönyörű színe lesz!
Közben elkészítem a fehér mártást: a túrót, krémsajtot, tejszínt összekevertem, bőven szórtam bele metélőhagymát, picit sóztam, és borsoztam. Legyen folyós az állaga.
Tálaláskor egy- egy pohár aljára először a fehér mártás került, arra a pink spagetti, és végül megkoronáztam pár szál ruccolával.

Párizs, au revoir...

...azaz lássuk, mivel sikerült meglepnem magam, hogy itthon is érezhessem Párizst...



A különböző ízesített cukrok nagyon népszerűek, egy-egy különlegességet egyszerűen nem tudtam otthagyni.
Az illatuk fenomenális, és az ízük is...
Különben az üzletek fel vannak készülve a gasztroturistákra, minden kapható kisebb-nagyobb egységcsomagban és díszdobozos változatban is: a cukrok, a fűszerek, a borok, a sajtok, és az édességek is.
Csak férjen a bőröndbe...

Az ibolyaíz (violette) és a levendulaíz (lavande) különösen gyakori, mint az alább látható cukorka esetében is.
Itt az ibolyaízt még egy kis ánizs- meglepetéssel is kombinálták, amely csak az utolsó pillanatban érzik.
C'est chouette!

A két doboz kávé és a legfelső kép közepén látható fűszer a Fauchon- beli kalandozásunk gyümölcse.
A pink- fekete dobozos nekem, a narancs- fekete pedig ajándék szüleimnek, akik a mai reggelüket ezzel a kávéval nyitották.
Nagyon ízlett nekik.
(Merci beuacoup for my special guide, Philippe to help me choosing one of the best coffee of Fauchon. And guiding me in this wonderful city as well.)
;-)

Tudom, hogy semmi köze Párizshoz, de a Starbucks nem maradhatott ki a "to go" listából...
És egy bögre nagyon velem akart jönni...
:-)

A Louvre- ban véletlenül találtunk egy Starbucks-ot, így nem kellett messzire mennünk a lenyűgöző műalkotások közeléből.
A Louvre különben életem egyik legcsodálatosabb élménye, egyszerűen fantasztikus, mi minden látható ott, és hogy ott állhatok a 3000- 4000 éves műkincsek előtt...
Maga a Történelem elevenedett meg egy fél napra, teljes valójában.
Mindaz, amit valaha tanultam, és képeken láttam a könyvekben, most szinte kézzelfoghatóan ott volt, pár centire tőlem...
Nincsenek szavak, hogy leírják, mit éreztem, és mennyire boldog voltam, hogy másodjára is eljutottam ide...
(Sajnos ismét az történt, mint legutóbb: órákra leragadtam az ősi civilizációknál, a -1. és a 0. szinten, ezenkívül a kávé és a cheescake után belefért még a Mona Lisa, néhány Boticelli, Michelangelo és...indulni kellett a reptérre...
Úgyhogy megfogadtam: legközelebb egyből a 2. emeleten kezdek!!!)

Paris, au revoir a bientot...

Párizs- Quelle ambiance!

Párizs, Morning croissant

Párizsban lehet szobát foglalni reggelivel- de minek???
Hiszen annyi, de annyi remek kávézó van, finomabbnál finomabb péksüteményekkel, és isteni kávéval...
És a pincérek egyszerűen fantasztikusak, ahogy felöltöznek például- úgy láttam, hogy a (svájci)sapka szinte kötelező, de a pincérlányok oldaláról sem hiányozhatott a Louis Vuitton oldaltáska...
És udvariasak, mint általában- legalábbis az én tapasztalatom szerint- a francia emberek. Bonjour Madame, Bonsoir Monsieur- ez az általános köszönés, minden hölgy Madame és minden úr Monsieur, még a gyerekek is így köszönnek és kérnek elnézést.
(most ide kívánkozna egy jókora adag méltatlankodás és két esetismertetés, ami a gépem landolása utáni 15 percben történt itthon, és a tipikus no comment magyar mentalitásból fakadt, de nem akarom elrontani a saját hangulatomat Párizst idézve...)



Igazán öröm a napot egy ilyen helyen kezdeni, főleg ha még a nap is süt.

Volt szerencsém kétszer is itt reggelizni, ki nem hagynám a következő alkalommal sem, ördög vigye a (különben bizonyára kiváló) hotelreggeliket!

Ez pedig már a Montmartre, háttérben az említett pincérekkel- OK, ez túristacélpont, de a városban is hasonlóan néznek ám ki...
Nem tudom itthon ez miért nem szokás- vannak nagyon jó pékségeink, miért nem lehet eléjük néhány asztalt meg virágot kitenni gyakrabban?
Persze mi magyarok mindig rohanunk, idegeskedünk, irigykedünk és rossz a kedvünk, de sokba telne, ha NÉHA lazítanánk és mosolyognánk egy kicsit???
Szerintem nem.
Én próbálom elég gyakran megtenni, és ha csak 5 percem van egy kávéra, akkor annyit élvezek, de azt maximálisan...

Cuki, nem?
:-)

Paris, FAUCHON, Miss Fauchon

"The hyper-upscale mega-delicatessen"



A Ladurée- ben a macaronokkal eltöltött kellemes óra (másfél óra?...) után folytattuk sétánkat a Place de la Madeleine-en.
Itt áll Párizs egyik legnépszerűbb turistalátványossága- nem, nem a templomra gondolok, hanem bizony a Fauchon- ra, a hiperszuper luxussznob kulináris üzletre…van itt minden, mi szem-szájnak ingere, és persze hogy nem távoztunk üres kézzel…

Az áruház három részre tagolódik: épicerie (itt vannak a lekvárok, rágcsálnivalók, tészták és az egzotikus konzervek) pâtissier (pékáruk, sütemények és csokoládék) és a traiteur (sajtok, terrinek, paték, kaviár és gyümölcsök). A választék hihetetlen, a nyüzsgés óriási- pénzügyi válság, ugyan már…Párizsban olyan nincs. Meghökkentő volt a nemcsak itt, de a Place de la Madeleine- en található bevásárlóközpontokban hömpölygő embertömeg, tényleg figyelnünk kellett arra, hogy el ne veszítsük egymást az utcán. Pár mondat erejéig kitérnék a csajok számára mennyország- plázákra, ahol egész emeleteket szentelnek csak a kozmetikumoknak (földszint: illatok és smink, első emelet: krémek, kencék és így tovább, és talán a negyedik emeleten már megjelenik a ruhanemű, természetesen a fehérneműkkel kezdve…), és minden, de minden kipróbálható, a parfümöktől kezdve a legeslegeslegdrágább krémig bezárólag. Na ez nem lesz soha Magyarországon- a magyar mentalitást alapul véve szerintem 2 napon belül elfogynának a mintadarabok és kiürülnének a mintatégelyek.

De vissza a Fauchon-ba!

A polcok gyönyörűek, színesek, ez is a design része persze.
Az áruházat 1886- ban Auguste Fauchon alapította- hiába- akkor is tudtak már élni…Franciaországban több üzlet is található, akárcsak világszerte. A Bűvös Szakács írja itt, hogy másik nagy kedvencem, Pierre Hermé is vezette az áruház cukrászosztályát, egyéni, gyakran meghökkentő kombinációival elkápráztatva a párizsi közönséget.
A polcok közt bolyongani is élmény, látva a százféle csokoládét, kávét, teát, ez utóbbiak legtöbbje gyönyörű díszdobozban, de kimérve is kaphatók.Aztán van a konzerves rész, nagyon trendi fekete- pink dizájnnal, sajnos nem lettek élesek a fotók, amiket készítettem, így csak leírni tudom: az alap fekete, és a kacsa- liba- csiga meg kitudjamik pink színnel kiemelkednek az alapból.

Emellett van a fűszeres rész- nem kis büszkeségemre a legtöbb fűszert és fűszerkeveréket ismertem ám- azért egy ismeretlent mégiscsak sikerült találni (és el is hozni): a neve Le Ras-El Hanout, és kuszkuszhoz használják. Már alig várom, hogy kipróbáljam. A fekete- pink dizájnból sem maradhattam ki, a csigakonzervet nemannyirafájószívvel otthagyva inkább egy doboz Párizs- feelinges kávét választottam.

:-)

For this very nice photo I would like to say merci beaucoup for Philippe.

:-)

Csak ismételni tudom magam: szeretnék ide (is) visszajönni…nem is annyira az áruház, hanem az élmény miatt, hogy ide is eljuthattam…

Fauchon website itt

Párizs, LADURÉE

Akit olyan ember kísérget Párizsban, aki szintén gourmand, annak lehetősége van Párizs egy egészen más arcát megpillantani.
Így történt ez velem is- és olyan élményekben volt részem, mint eddig sohasem.
És remélem, nem ez volt az utolsó ilyen alkalom ebben a gyönyörű és izgalmas városban…

Sétánk során azért néhány tourist spotot is útba ejtettünk, mint a Notre Dame, Szajnapart, Place de la Concorde- és ez utóbbitól nem messze, a Place de la Madeleine közelében, a rue Royale 16 alatt betértünk a csodálatos Ladurée Royale-ba. Itt alapította meg Louis Ernest Ladurée, egy délnyugat-franciaországi molnár azt a szalont, amely 1862 óta a mai napig fogadja a vendégeket, és többek között csodálatos macaronjairól híres.
A szalon alapításának évében kezdték építeni a Garnier Operát, és a Place de la Madeleine gyorsan a város egyik legfontosabb és legelegánsabb üzleti negyedévé nőtte ki magát. Egy tűzeset után az addig inkább pékség jellegű üzletet süteményüzletté alakították, falait Jules Cheret dekorálta, aki a Garnier Opera freskóiból merített inspirációt.
Aztán eljött a női emancipáció ideje, és Ernest Ladurée feleségének, Jeanne Souchardnak brilliáns ötlete támadt. Úgy gondolta, a francia nők megérdemelnek egy helyet, ahol szabadon találkozhatnak- így lett a sütiüzlet és a párizsi kávézók találkozásából luxusteaszalon, modernizálva a századfordulós trendet.

Szívesen betérnek ide a válsággal mit sem törődő, shoppingolásban elfáradt trendy franciák éppúgy, mint a különlegességre vágyó túristák- a polcok előtt kígyózik a vásárlók sora, és nem könnyű helyet kapni a zsúfolt asztaloknál. Nekünk sikerült, és pár perccel később 8 csodálatos macaronnal néztünk farkasszemet, akik csak arra vártak, hogy versenyezzenek, melyikük a legfinomabb...

…hát...
…ha választanom kéne, hezitálnék a vaníliás és a rózsavizes között.
Vagyis nem, a citromos volt a legfinomabb.
Dehogyis, a csokis…vagy inkább a karamellás?
Eldönthetetlen, mindegyik egy kis mennyország, olyan, mint amilyennek lennie kell: kívül egy nagyon vékony rétegben roppan, belül krémes, és a krémek fenségesek…
A kávé isteni, a tejhab forró…mi kell még a pillanatnyi boldogsághoz?...

Ladurée webpage itt

3 és 1/2 fogásos vacsora kevesebb, mint 1 óra alatt?

...igen!
Lehetséges!
A titok az előzetes bogarászáson, kiválasztáson, a hozzávalók idejében történő bevásárlásán, az igyekezeten, és az örömet szerezni akaráson múlik csupán...




Zöldfűszerekkel töltött gomba á'la Chili&Vanilia
Recept itt.Én a mártást bizony kihagytam, egyszerűen átugrotta a szemem...de anélkül is finom lett.
Pedig illett volna a második fogáshoz, ami szintén mustáros alapú volt:

Saláta körtével és serrano- sonkávalGoodFood recept

Hozzávalók:
salátalevelek
körte felkockázva
serrano sonka felaprítva
mustár, dijoni és mézes is
citromlé
olívaolaj
só, bors

Elkészítés:
Az olívaolajon elkezdem pirítani a sonkát. Közben habverővel összekeverem a mustárokat, citromlevet, olívaolajat, sózom, borsozom.
A félig megpirult sonkához adom a körtekockákat, kicsit párolom együtt, aztán ráöntöm a mustáros cuccot, és még melegen a saláta tetejére halmozom, így tálalom.

Sült nektarin kakukkfüves öntettel(mégiscsak sikerült a Segal- vacsora egyik fogását, hacsak halványan is, de reprodukálnom)

Hozzávalók:
3 db nektarin
barnacukor
kakukkfű

Elkészítés:
2 db nektarint félbevágok, és 180 C-on egy tepsiben alufóliával lefedve elkezdem sütni. Később levehetem az alufóliát, de úgy is finom, ha a saját gőzében sül puhára.
Közben elkészítem a mártást: a harmadik nektarint felkockázom, és egy kis szénsavmentes ásványvízzel, valamint friss kakukkfűlevelekkel összeturmixolom.
Én tettem bele egy kis muscovadot is, lévén mégiscsak desszertről szó...

A megsült barackokat a mártással tálaltam.

P.s.: ja, a "feledik" fogás: azzal kezdtem, hogy néhány fej céklát betettem sülni a sütőbe, 180 C-on, egy alufóliával bélelt tepsibe, olívaolajjal nyakon öntve, sózva, borsozva- na ez azért bőven túl volt az egy órán, de vígan elsüldögélt, szinte rájuk sem néztem, sőt mellette, vagyis felette megsült a gomba és a desszert is. Ennek elfogyasztására azonban más alkalommal kerül majd sor.

Segal Viktor, Stand Bistro, fúzió

Kép forrása: diningguide.hu, itt

Minden egy nyári napon kezdődött. Pákosztos Millie barátnőm egy különleges vacsorára invitált - és én elfogadtam.
Így találkoztam először Budapesten Segal Viktorral- a fúziós konyha királyával, a budapesti (és talán nem túlzás: a magyarországi) gasztronómia csúcsával.
Millie csak annyit mondott: Gyere. Ha ő főz, jó lesz.

Helyszín: Budapest, Belváros, Stand Bistro.
Időpont: a nyár egyik utolsó estéje, mikor még lehet a kis feketében villogni (harisnya nélkül).
Vacsora: Lenyűgöző! Fantasztikus! Szenzációs! És persze eszméletlenül FINOM!!!
Konklúzió: megvan az új példaképem…

Segal Viktort már sokan méltatták nálam sokkal tehetségesebbek- így én meg sem próbálkozom szavakba önteni azt a konyhaművészetet, ami az ő nevéhez fűződik. Inkább másokra hagyatkozom: Chili&Vanilia itt, itt és itt, a HVG.hu itt, a Dining Guide pedig itt. És ez a felsorolás messze nem teljes.
Miután sok mindent végigolvastam, igazán szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem egy igazi Segal Viktor Élményvacsorán…

Kétféle menüből választhattunk: 3 és 5 fogás, ami valójában 5 és 7, de ez csak az este folyamán derül ki. Mindez választható borral vagy bor nélkül szervírozva. (Borokról referálni nem tudok, lévén én nyertem meg a sofőr szerepét aznap este, barátaim nagy- nagy örömére.)
A nulladik, étlapon még nem szereplő zöldfűszeres krémmel kezdünk, friss, fehér bagettel (kéretik elnézni a kulináris tudatlanságomból eredő hibákat és pontatlan elnevezéseket), amit wontontésztában sült rákfarok követ, zöldparadicsomos chutney- val. Ezt követi a libamáj, mandulakrémmel. Ájuldozunk, áhítozunk. Majd makrélafilét kapunk, soba tésztával. A soba tészta hajdinából készült, a makréla csodás, forró, omlós, és remekül illik hozzá az édeskés szójaszósz. Így is lehet makrélát sütni… Ezután sült csibét kapunk mangós polentával- hja kérem, a polenta krémes, és a mangószósszal együtt… fenséges! Kezdünk belemelegedni a dicséretekbe és a méltatásba. Barátnőm most épp séfünk nevét szeretné tetováltatni a karjára- persze, ő már a negyedik pohár bor után jár…és akkor még nem is kóstoltuk a desszertet: Vahlrona csokoládés crème brulée, kéksajttal- mivel már kifogytunk az összes dicsérő jelzőből, itt már csak elismerő hümmögésre futja… és nem és nem tudok ellennállni a hozzá kínált Patrícius 4 puttonyos 2000-es évjáratú Tokaji Aszúnak…jól teszem. Persze csak egy icipici kortyocska erejéig…és mindezt csak azért, hogy az amúgy is tökéletes élményt még teljesebbé tegyem…

A társaság szempontjából is rendkívül élvezetes este után csak arra tudok gondolni, hogy remélem nem ez volt az utolsó ilyen különleges alkalom az életemben…

Kép forrása: hvg.hu, itt

Ősz és smoothie

Vannak téli smoothie-k banánból, almából és fahéjból, tavaszi smoothie-k eperből, nyári smoothie-k mindenféle piros és lila bogyós gyümölcsökből, és íme, eljött az őszi smoothie-k ideje: barackból, körtéből...
A smoothie- imádatom Amerikában kezdődött, és azóta szűnni nem akaróan tart és tart.
Mivel ott sikerült egy csodálatos könyvet beszereznem eme fenséges italokról, így az elkészítés immár gyerekjáték ötletek hiányában is.
Szuperegészséges reggeli, főleg ha megszórjuk mindenféle cuccal, ami cukormentes: például saját keverésű "müzlivel": őrölt lenmag, búzacsíra, zabkorpa, pelyhesített natúr gabona, és igen, nem tagadom, én néha bűnözöm, mert bizony csokis müzli is belekerül valahogy...
:-)

Körtés- narancsos smoothie

Hozzávalók:
1 körte
frissen facsart narancslé
reszelt gyömbér

Elkészítés:
Mindent bele a turmixgépbe, gomb megnyom, és kész.

Egy este Brüsszelben

Két napot volt szerencsém eltölteni Európa fővárosában...bár business trip volt, így igazából a városból semmit sem láttam...az alábbiakat kivéve: repülőtér, szálloda, iroda, étterem- végre valami érdekes!- szálloda, iroda, repülőtér...
Megint sajnálkozással kell kezdenem: hol vagyunk még attól a színvonaltól...de már be is fejeztem, és áttérek az átélt gasztronómiai élményekre.

Az alábbi étteremben költöttük el a vacsorát, miután a fejünk (legalábbis az enyém) már zsongott az excel- táblázatoktól:

Egyik főnököm szerint ez egy nagyon színvonalas étterem- hát az én "gasztroblogokon tanuló" mércém szerint is az volt :-)
Az étlapot ő volt kedves végigfordítani szerencsére, mert angolul egy kukk sem volt írva...
...tanulság: meg kell tanulnom franciául...nincs mese...
Azért büszke voltam magamra- pár dolgot ÉN magyaráztam el a körülöttem feszítő 8 pasinak...pl hogy a Gruyére az bizony egy sajt, és hogy hogyan is kell elképzelni a Tatin tortát. Persze steak- ből ők voltak a királyok...

Mivel egy kedves belga ismerősöm már régóta felhívta a figyelmet a rák- krokettre, itt volt az alkalom, hogy kipróbáljam!
Az íz, állag és látvány csodálatos harmóniát alkotott. Kívül roppant, belül lágy volt, és citrommal megspriccelve minden falatot élveztem.

Ez a kép nem ott készült, de hasonlóan kell elképzelni. Hamarosan meg kell próbálnom reprodukálni!
Ha valaki tud tippet adni az elkészítéséről, kommentben szívesen veszem!
Vagy legalább azt, hogy Bp- n hol lehet ilyet enni...

Főfogásnak csirkesalátát kértem (láttátok volna a pasikat, úgy néztek rám, mint valami nem evilági lényre...vacsorára? salátát??? amiben alig van HÚS???) de jól döntöttem. Hajszálvékonyra, de tényleg hajszálvékonyra szeletelt csirkemell ücsörgött salátaágyon, megszórva a már említett Gruyére- sajtkockákkal...
A desszert pedig Tatin torta volt részemről, vaníliafagyival.
Mindehhez finom vörös- és fehérborok- ezek kiválasztását a pasikra hagytam- érezzék már hogy ők is tudnak valamit...
:-)

Brüsszelbe még vissza kell térnem, hiszen annyi minden kimaradt- jóformán minden. Még szerencse, hogy a check-in a reptéren a Brussels Airlines pultjainál villámgyorsan ment (értsd: 10 mp), így legalább a csokiboltokat volt időm végigjárni. Az eredmény: 5 kg bonbon, trüffel, forrócsoki, csokiöntet...de hogyan is lehetne ellenállni ezeknek a csodálatos csokicsodáknak? És nemcsak az ízük remek, de a design, a csomagolás, a tálalás- mintha a mennyországban lennénk...

Greetings from Brussels

Dear Philippe,
this picture is especially for you!
My first night in Brussels- in a very nice hotel with a box of marvelous chocholate...
mmmmmmmmmm...
...what else could I say?
THX!



Post later...

Bicebóca hétvége

Hétvégén sajnos szobafogságra kényszerültem- miután sikerült meglehetősen kificamítanom a bokámat...
Azért ágyhoz nem vagyok kötve, járni tudok, bár sántikálok- de azért enni kell.
És mivel időm, mint a tenger, gondoltam egy kis főzés nem árthat a maratoni filmnézés, olvasás és gyöngyfűzés mellett. Ha már a salsa kimarad egy darabig...
:-(
Azért a pár lépésre lévő SPARba lesétáltam, hála a fájdalomcsillapítóknak, bár lassacskán, és beszereztem néhány elengedhetetlen hozzávalót a hétvégi menühöz. Hús most sem került a kosaramba, annál inkább saláta, zellerszár, nektarin, petrezselyemzöld...
És mint a legtöbben ilyenkor, egyedül, bezárva a csodálatos időben- mit kíván az ember?
CSOKIIIIT!
Minél többet és minél finomabban.
Így született a desszert...
Máris jobban érzem magam.
:-)

Marokkói csicseriborsóleves



GoodFood recept, eredetileg innen.
Mivel már előző este tudtam, hogy csicseriborsót szeretnék enni, ezért beáztattam.
És itt volt az ideje kipróbálni a nemrég beszerzett harissapasztát.

Hozzávalók
csicseriborsó megfőzve
hagyma
zellerszár felvagdosva
paradicsomlé
fél citrom leve
garam masala
olívaolaj
só, bors
harissapaszta

Elkészítés:
Az olajon elkezdem párolni a hagymát és a zellerszárat, kis idő után sózom, borsozom, és megszórom a garam masalával. Ekkor lehúzom a tűzről, nehogy megégjen. Felöntöm paradiocsomlével illetve egy kis vízzel, mikor forr, beleteszem a csicseriborsót. Amikor minden roppanósan puha, akkor van kész. A harissapasztát elkevertem egy kis paradicsomlében, így adtam a leveshez. Pikánsan csípős lesz tőle, ha módjával adagoljuk. Ha nem, akkor nagyon. :-)

Kuszkusz paradicsommal, petrezselyemmel és mentával


Eredetileg Chili&Vanilia bulgursalátája készült volna, de hol bulgur nincs itthon, hol kuszkusz, hol mindkettő van, hol egyik sincs (ez utóbbi esetben nagyon mérges tudok lenni magamra, hogy nem töltöttem fel a készleteket).
Most épp kuszkusz volt, bulgur nem...

Hozzávalók
kuszkusz
paradicsompüré
sok petrezselyemzöld
sok menta
újhagyma felkarikázva
olívaolaj
citromlé
paradicsom apróra felkockázva

Elkészítés
lsd a linken, pontosan úgy csináltam mindent.

Háromcsokoládés brownie
Szuperfinom, szupertömény.
Csak saját felelősségre olvasható és készíthető...
:-)

Hozzávalók:

18,5 dkg vaj
18,5 dkg étcsoki
3 tojás
27,5 dkg porcukor
16 dkg liszt
6 dkg kakaópor
7,5 dkg tejcsoki felkockázva
7,5 dkg fehércsoki felkockázva
sütőpor

Elkészítés:

A sütőt 180 C-ra előmelegítjük. A vajat és az étcsokit gőz fölött felolvasztjuk, amíg hűl, elkészítjük a massza többi részét. A cukrot habosra keverjük a tojásokkal, majd a lisztet összeforgatjuk a kakaóporral és sütőporral. A lisztes keveréket a csokissal felváltva a masszához adjuk, jól elkeverjük. Elég sűrű lesz, nem könnyű vele dolgozni, de végül én győztem! :-) Mehetnek bele a tej- és fehércsokikockák, ezek már inkább fakanállal. Én 12 muffinformában és egy kis tepsiben sütöttem meg, kb 23 perc alatt. És tényleg olyan lett a teteje, mint a képen!!!
Kár hogy nem volt hozzá vaníliafagyim...

Siófok, Beach House- hová NE üljünk be?

Az úgy volt, hogy a lányokkal lementünk a Balatonra- méghozzá Siófokra, mert ott idén még nem voltunk. És mivel eddig csak a szabadstrandokat próbálgattuk, gondoltuk, most megnézzük, milyen is egy igazi, menő, trendi strand. :-) Heverésztünk, fürödtünk, olvasgattuk az aktuális szakirodalmat (2 ELLE magazin, 1 InStyle, 1 JOY, 1 Otthon, 1 Marie Claire, 2 ÉVA magazin- két méretben). :-)
Aztán megéheztünk.
Mivel "normális" kajára vágytunk, a La Siesta nevű helyet választottuk, ahová már megérkezésünkkor szívélyesen (= görög módra) invitáltak bennünket, azaz az úton álló pincérek és pincérnők leszólítottak bennünket, hogy "sziasztok adhatunk egy étlapot?" Nekem kissé fura volt ilyen erőltetett vendégcsalogató szöveget hallani kis hazánkban, ezt eddig csak külföldön tapasztaltam...mégis, az éhség nagy úr, hát második körünk futásakor elfogadtuk a felkínált étlapot, persze szigorúan helyfoglalás mellett.
Már az italok kiválasztásánál gondok akadtak, mert nem volt alkoholmentes sör.
Aztán rákérdezetem a humuszra- közölték, hogy az sincs.
Ekkor kissé flegma és amúgyis is aznap rosszedvű barátnőnk megkérdezte, hogy akkor ugyan mér' van étlap, ha semmi sincs...erre Pincérnő 1 magyarázkodik, hogy két helyen is fut az étterem, itt ez nincs, ott meg amaz...hát tényleg rettentő bonyolult lehet kettő fajta étlapot nyomtatni...
Na mindegy, közben jött Pincérnő 2- a csajok hamburgert kértek, én falafelt. Ő hozta a hírt különben, hogy alkoholmentes sör nincs. Erre én poénból megjegyeztem, hogyha találok egy harmadik dolgot, ami nincs, akkor kapunk kedvezményt, ugye? Erre azt a választ kaptuk, hogy olyan bizony sok van, - és Pincérnő 2 elkezdte sorolni: olajbogyósaláta, stb, stb, és milyen szomorú, hogy a saját kollégáik nincsenek tisztában az étlappal...
Na ez már több volt mint furcsa. Az alkoholmentes sört nem olyan nehéz szerintem beszerezni, és Siófokon amúgy is van Tecko. Az olajbogyó sem olyan különleges napjainkban...A Penny Marketben már 100 Ftért is lehet zacskóját kapni...Jó, elismerem, a humusz készítésének van néhány titka- de nem hallottak még KONZERV csicseriborsóról??? Akkor minek teszik rá az étlapra? Kicsit olyan helynek kezdett tűnni, ahol tipikusan a vendégen spórolnak. Az meg, hogy kollegáról mondunk nem túl hízelgő dolgot a vendégeknek, milyen már? Ki kíváncsi a belső bajaikra?
A spórolós mentalitást a kihozott S-es méretű, mini fagyasztott 3 mm vastag húspogácsás, 1 szelet Lapka sajtos, 1 karika uborkás hamburgerek be is bizonyították. A lányok bizony éhen maradtak. Én a falafelre nem panaszkodom, azonkívül hogy zöld volt belül (!), finom is volt meg elég is volt. De szegény barátnők...

Kértük tehát a számlát, meg is kaptuk Pincérnő 1-től. (4- en 3380 Ft-ot kellett kifizetnünk)Mivel nem tudtuk közel sem összeegyeztetni a nálunk talált papírpénzekkel, megkérdeztük, fizethetünk- e külön. A válasz: nem, mert Pincérnő 1 siet (!), még 4 asztalnál várnak...én még ilyet sehol sem hallottam. Ez meg milyen hozzáállás?

Kissé flegma, éhesen maradt és alkoholmentes sört sem kapó barátnőnk itt már meglehetősen bosszús volt, így odaadott egy halom papírpénzt a kedves, barátságos pincérnő 1-nek, és közölte, hogy 3380 Ft-ig kérünk vissza...

Mondanom sem kell, egy másodperc alatt megkaptuk a visszajárót.

Nem érdemeltek borravalót.

Különben a szomszéd asztalokra kihozott pizza sem volt túl meggyőző...

Tanulság: válasszátok inkább a szomszédos Pub-ot, a nevére sajnos nem emlékszem, ahol isteni a palacsinta, és olyan is van, ami nincs is rajta az étlapon! A kiszolgálás pedig nagyon kedves. Kár, hogy nem mentünk vissza kávézni délután.
Majd legközelebb.

Nesze nekünk!

de ki is az a gasztrobloggerina?

A Modoros blog szerint (a fenti linken) ők bizony tudják.
Először bosszankodtam, aztán jót nevettem. Kicsit magamba néztem, mi is illik rám- bizony- bizony találtam néhány dolgot...

Ilyenek lennénk?
Nem tartom magam sem krémnek, sem rettenetnek, bár a blogom nem túl eredeti és a fényképeim sem profik- inkább a virtuális receptgyűjtemény kategóriába sorolnám. De lehet hogy elfogult vagyok.

Az n+1 gyerek boldog anyukájával ellentétben én a pesti sznob szinglik táborát erősítem (fekete pont), aki szeret főzni, és van benne annyi extrovertáltság, hogy ezt az élményt meg is ossza másokkal (még egy fekete pont). Igen, én a salátát választom a csülök helyett- és akkor mi van?Bár imádom a töltött káposztát és a rakott krumplit is, szerintem nemcsak ezekből áll a gasztrovilág. (gyűlnek ám a fekete pontok) Bizony- bizony, én is jártam már úgy, hogy a francba, nem kaptam friss koriandert...hát ezt még leírni is szörnyű, ugye? Sőt, még a Culinárisba is hajlandó vagyok néhanapján elmenni vásárolni valami különleges cuccot- horribile dictu. Azt meg már le sem merem írni, hogy próbálok odafigyelni a megvásárolt élelmiszterek minőségére- ha nem is feltétlenül nénéktől szerzem be őket a piacokon. Az meg már tényleg mindennek a teteje, hogy a trappista sajton kívül tudom, mi fán terem a gorgonzola és a pecorino...

Azt gondolom, hogy a Modorosblog célja alapvetően nem a rosszindulatoskodás, hanem a az emberek elé görbe tükröt tartani. Szerintem ez kisebb részben sikerült, és ne bizonygassuk, hogy nem ilyenek vagyunk! Kicsit bizony ilyenek IS vagyunk, de legyünk büszkék rá!!!

Elmondom, nekem mit is jelentenek a gasztroblogok.
Például azt, hogyha épp ennék valami finomat, elég ránézni a kedvenc blogjaimra, és máris kapok ötleteket- főleg idénygyümölcsből és zöldségből. Nem kell tehát órákig bújnom a szakácskönyveket, mit is főzzek.
Ezenkívül azt, hogyha a barátnőm csinál valami finomat és posztolja, akkor egyszerűen megkérdezem, hogy "ugye van még ebből?" és már ott is vagyok, és egy klassz estét töltök velük egy finom desszert társaságában. vagy megtörtént ez már fordítva is. Mennyivel jobb program, mint tv előtt ülni és sorozatokat nézni.
Aztán ha valami jól sikerült receptet szeretnék újra elővenni, nem kell végigtúrnom két dobozt, csak néhány click és már meg is van. Persze aki nem vezet háztartást, az ennek az előnyét nem látja.
Azt, hogy súlyosan beteg barátomnak tudtam segíteni- más blogokból ötletet merítve- hogy hogyan lehet egészségesen változatosan étkezni, hogy a cékla nem csak ecetben eltéve képzelhető el például, hogy a fehér liszten kívül létezik olyan, hogy hajdina meg köles, és még sorolhatnám...
És végül, de nem utolsósorban: gyarló emberek vagyunk, elismerésre vágyunk. Aki nem így érzi, az nézzen magába. Mert igenis fontosak az elégedett arcocskák, és (már akinek van) Férj, Pár, Zúr stb elismerő pillantása. (lehet hogy a Modorsblog-posztírónak nincs ilyen, így ezt az érzést egyszerűen képtelen átérezni)

Meglehetősen felületességére vall, hogy egy kommentelő azt hiszi, elég Bécsig elmenni a normális hozzávalókért. Szerintem MINIMUM Olaszba' kell egy normális sajtért és tésztáért elmenni, nem is beszélve a rizottórizsről! :-) Úgyhogy miután megittam a reggli szigorúan húsmentes gyümölcsturmixomat, amit az erkélyemen tartott biotehén tejéből készítettem, és a fűszeres kertemben szedett bazsalikommal fűszereztem, (mert anélkül hogy néz ki, és a szárított ugye szentségtörés), fel is hívok néhány gasztrobloggerinát, ugyan a szombati mártáskurzus után ruccanjunk már ki egy normális helyre, ahol kapunk szarvasgombás jércemellet reggelire, és friss zöldfűszerekkel térhetünk haza, mert azok nélkül mit sem ér sivár kis életünk...

Nem tudom miért érzem azt az idézett posztból és a kommentekből, hogy savanyú a szőlő...

Csokis keksz Millie módra

Pákosztos Milliéknek van egy (-két) fémdoboza, amelyből szinte sose fogy ki a süti. Legalábbis barátném nagyon igyekszik, hogy így legyen.
Ezt a sütit hónapokkal ezelőtt volt szerencsém megkóstolni az egyik dobozból, és egyből elvarázsolt.
Amennyire puritán, nekem annyira bejön.
Pierre Hermé kreálmány különben.
Most, hogy a napokban több vendégségbe is készülök, az egyikbe megsütöttem én is, mert úgy tanultam, üres kézzel nem illik menni.
:-)
Eccerű, gyors, finom- az én sütőmmel csak arra kell vigyázni, hogy az aljuk ne égjen meg- fájó szívvel bár, de az első tepsiből 6-8 db egyből a kukában landolt, mert az aljuk feketére égett- és mint tudjuk, az rákkeltő, úgyhogy ilyeneket nem eszünk meg.180 C-on villanysütőben 16-18 perc alatt sülnek meg.
Recept itt.