Olasz vacsi

Rengeteg szakácskönyvem van, mégsem használom annyit őket, mint szeretném...

...de most ennek vége!

Csodás olasz szakácskönyveimet nézegetve rájöttem, hogy igen könnyű menüket összeállítani, csak egy kis lapozgatás és jegyzetelés kérdése.

Jamie Oliver Olasz kaják című könyvével egy varázslatos  nyaralás során találkoztam, amelyet La Marche tartományban tölthettem, egy medencés villában. Mikor hazajöttem, azonnal be kellett szereznem a könyvet. Már tél óta nézegetem, de többnyire friss hozzávalókat használ, amit akkor meglehetősen nehéz beszerezni. De most itt a nyár, tele a kert és a piac ruccolával, salátával, fűszernövényekkel, gyümölcsökkel...

 Ebből a könyvből jön egy fantasztikus előétel és egy főétel.

Töltött citrom Amalfi módra

Ebben az előételben az a csodás, hogy sokszor minden van hozzá a hűtőben, mégsem jut eszébe az embernek, hogy így összerakja...

Nagyon jó vendégváró, de elég kevés lesz belőle, szóval számítsunk rá, hogy egy pillanat alatt el fog fogyni. Ne csak ez legyen az asztalon.

Hozzávalók 9 darabhoz

3 citrom

1 mozzarellagolyó felszeletelve

friss bazsalikom

pár koktélparadicsom vagy 1 paradicsom fele szintén felszeletelve

szardellafilé, 9 darabra vágva

frissen őrölt bors

9 muffinpapír és muffinforma ( eredetileg citromlevélen kell készíteni és tálalni, de az épp nincs itthon :-)

Elkészítés

A citromokat alaposan megmossuk, két végüket levágjuk és 3-3- vastagabb szeletre vagdossuk keresztben. A szeletek belsejét egy éles késsel kivágjuk, de nem kell teljesen a fehér részig, maradjon a citrom húsából egy kicsi.

Muffinpapírba tesszük, és a következőképpen töltjük meg: alulra egy szelet mozzarella kerüljön, arra egy darab szardella, majd bazsalikomlevelek, azokra paradicsomszeletkék vagy egy fél koktélparadicsom, végül a tetejére még egy mozzarellaszelet kerüljön, nagyjából meg is töltve ezzel a citromszeleteket.

Közben megborsozhatjuk, sózni nem kell, mert a szardella elég sós.

Mehet kb 180 fokos sütőbe 10-15 percre, míg a mozzarella megolvad. Legjobb frissen fogyasztani, a levet pedig feltunkolni rozskenyérrel.

Benne lehet hagyni a papírban is tálaáskor, én most kivettem és a papírban maradt levet rácsorgattam.

Spaghetti tetrazzini

- tepsiben sült csirkés- gombás spagetti -

Hozzávalók

3 csirkemell kockára vágva, fűszersóval bepácolva. Az eredeti receptben ez nincs, de szerintem kell, mert a spagetti és a tejszín felszívja az ízeket, szóval csak bátran mindennel

fél doboz spagetti

kb fél kg gomba felszeletelve

sok tejszín, legalább 0,5 l

só, bors, friss bazsalikom és oregánó

1-2 dl fehérbor

reszelt parmezán, jó sok

pár gerezd fokhagyma- ma csak kínait lehetett kapni, márpedig olyan semmi pénzért nem veszünk, úgyhogy kimaradt...különben ezt soha nem értettem, mit keres KÍNAI fokhagyma  a magyar boltok polcain???? Én nem engedném.

Elkészítés

A gombát kevés olívaolajon  elkezdem pirítani, semmiképpen sem párolom, hanem sütöm. Frissen őrölt borssal megszórom, mehet rá bőven, mert a rengeteg tejszín majd felszívja az ízeket.

Félreteszem, ugyanabban a serpenyőben megpirítom a csirkét, (itt jönne a fokhagyma), majd fehérborral felöntöm, és addig hagyom a tűzön, amíg az összes folyadék elpárolog. Ráöntöm a tejszínt, belekeverem a durvára tépkedett bazsalikom- és oregánóleveleket, és bőven sózom- borsozom. Belekeverem a gombát és a reszelt parmezánt is.

A spagettit kifőzöm, és összekeverem a húsos- gombás raguval.

Utánaízesítem, ha kell, valamint ha száraznak találom, akkor öntök még rá tejszínt.

Mehet be egy tűzálló tálban kb fél órára a 180 fokos sütőbe.

A vége felé szórok még rá parmezánt, és mire megpirul, kész.

Mascarponés epertorta karamellel

Ez már nem Jamie- recept, hanem a legfrissebb magyar GoodFoodból van. Szenzációs. Persze kell hozzá finom magyar eper, de ebből most nincs hiány.

Remélem a GoodFood Magazin nem haragszik meg, ha ideírom a receptet, mert ezt annyira finom és könnyű, hogy mindenkinek el kell készítenie legalábnb egyszer az eperszezonban. Aztán majd újra a málnaszezonban, és ismét a barackszezonban... és így tovább...

És pont olyan lett, mint a magazinban!

Külön kiemelném a mogyorós ropogós alapot, nagyon jó, ezt biztosan megjegyzem és más sütikez is fel fogom használni.

Hozzávalók

A ropogós tésztához

15 dkg liszt

5 dkg porcukor

5 dk darált mogyoró ( én mandulát használtam)

1 tojássárgája (helyett én a teljes tojást beletettem, nem akartam pakolgatni vagy kidobni a fehérjét)

A hozzávalókat késes robotgépben összeállítom, egy kicsit beteszem a hűtőbe, majd egy 24 cm-es tortaformába simítom és ismét mehet a hűtőbe.

170 fokos (légkeverés) sütőben sütőbabbal és fóliával letakarva előbb 10 percig sütöm, majd a fóliát és a babot levéve még kb 5-10 percig, amíg ropogós aranyszínű nem lesz.

Közben elkészítem a karamellszószt.

14 dkg puha vaj- vagy tejkaramellát 6 evőkanál tejjel összeolvasztok, félreteszem.

Az epertöltelék meglehetősen egyszerű, kell hozzá kb fél kg eper, megtisztítva, nagyobb darabokra vágva, 2 dl tejszín felverve, összekeverve kevés cukorral és 25 dkg mascarponéval.

A tejszínes mascarponekrémhez keverjük az eper nagyobb részét, a maradékot félretesszük a torta tetejére.

Ha kihűlt a ropogós alap, megkenjük a karamellszósz nagyobb részével, vékonyan, nehogy elázzon az alap. Erre mehet a mascarponés eperkrém, a tetejére dobáljuk a fépretett epret, és rácsepegtetjük a maradék karamellszószt, amit előtte kicsit felmelegíthetünk, mert bizonyára besűrűsödött.

 Mmmmmmmmmmm...

Húsvét

Idén ilyen volt a Húsvét otthon.

Receptek hamarosan.

Sült oldalas koszorú párolt zöldségekkel és krumplipürével

Spenótos-tojásos túrótorta és az elmaradhatatlan sonkatál

Répatorta

És végül, de nem utolsósorban a gyönyörű dekoráció, Anyukám csodálatos munkája.

Tojásos- zsenge zöldbabos szendvicskrém

Ez nem is annyira recept, mint inkább ötlet.

Próbálok elszakadni ugyanis mostanában a megszokott vaj- felvágott- sajt szendvicsektől, és némi kreativitást vinni a feltétekbe, cél az egészségesség és az unaloműzés.

Az aktuális Nők Lapja Konyhája- ban remek ötleteket találunk Dolce Vita tolmácsolásában különböző szendvicskrémekre, de nemcsak ezért érdemes belelapozni az újságba.

Nekem rögtön megtetszett egy eredetileg kukoricás- tojásos szendvicskrém, de mikor már megfőztem a tojásokat, akkor jöttem csak rá, hogy bizony a kukoricakonzervből kifogytunk...

Na ennyiért azért nem fogunk bolta rohangáni, így szétnéztem a spájzban és találtam egy doboz FLAGEOLET babkonzervet, amit kifejezetten ilyen célokra szereztem be, itt volt hát az ideje kipróbálni.

Erről a babfajtáról ezt írja az internet:

"Small, creamy, pale green beans with tender skin and a fine, delicate flavour, these are much prized in France. They are actually small, young haricot beans that have been harvested and dried before they are fully ripe. Use them in tomato-based and meat stews, in mixed bean salads or tossed in butter to accompany roast lamb or veal. "

Vagyis a zöldbab egyik fajtája, és tényleg, kibontáskor halványzöld színű és zsenge szemek néznek velem szembe.

Az eredeti receptben a kukoricakonzervhez curryt javasol DolceVita, ez annyira nem illik a babhoz, így a 4 tojáshoz és az egy konzervhez és két zöldhagymát, valamint pár kiskanál vajat tettem, sóztam, borsoztam, és összemixeltem.

Az eredmény egy finom tavszi szendvicskrém, amit biztosan meg fogok ismételni.

És persze kipróbálom a kukoricás- currys verziót is.

Csodás péksütemények Limarától

Rákattantam Limara Pékségére.

Annyira szépeket süt, hogy MUSZÁJ utánacsinálni.

Egyre jobban összebarátkozom az öregtésztával, ezután biztos, hogy fogok belőle tartani a hűtőmben és a mélyhűtőmben.

Az első gyönyörűség Napraforgó néven fut, ehhez nem kell sem kovász, sem öregtészta.

Recept itt, ugyanúgy csináltam.

Annyi megjegyzést fűznék hozzá, hogy  az 50 dkg finomliszt helyett én 35 dkg finomlisztet és 15 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet használtam, így is tökéletesen sikerült. Mivel ez a mennyiség 2 db napraforgóhoz elegendő, az egyiket édes töltelékkel készítettem ( fahéjas cukor) Pierre- Ph. kedvéért, a másikat pedig sóssal ( ricottás- spenót) magamnak, mert megérdemlem.

Mindkét napraforgó ugyanolyan masszából készült, így csak egy icipici sót tettem a tésztába, és cukrot egy cseppet sem.

Fénykép csak a ricottásról készült, az édes fahéjas- cukros fele azon melegében elfogyott, másik fele ment a mélyhűtőbe ínségesebb időkre...

Másik próbálkozásom is igen jól sikerült, a recept eredetije szintén Limaráé, én csak más formába öntöttem, de a formázást szintén tőle tanultam.

Ez az olajbogyós- aszalt- paradicsomos bagett, császárzsemle formájában.

Ehhez bizony kell öregtészta, nosza ki is vettem a fagyasztóból, egy délelőtt olvadt a radiátoron, ezután használtam fel, ahogy a receptben le van írva.

Így néz ki a tészta, mikor először megkelt.

És így néznek ki a császárzsemlék, a második kelesztés után, mielőtt a sütőbe kerülnek.

És íme a finom, meleg péksüti...

Tanulság: kell az az öregtészta!

Kenyér-mánia

Volt félóra szabadidőm, így úgy döntöttem, kicsit jobban utánolvasok a kenyér- mizériának.

Az első tanulság, hogy fél óra semmire sem elég ebben a témában.

Ahogy egyre többet és többet olvastam kedvenc kenyér- szakértő blogjaimon ( Millie és Limara), először összezavarodtam, majd még jobban összezavarodtam, aztán úgy éreztem, elveszek a szakkifejezések tengerében, majd el is keseredtem: ez TÉNYLEG ennyire bonyolult?

Lássuk csak:

- van az öregtészta

- a lefagyasztott öregtészta

- a feléleszett öregtészta

- a kovász

- az aktív kovász

- a kovászmag...

És még sorolhatnám...

Számomra a kovász eddig azt jelentette, hogy bemegyek egy reformboltba és veszek fél kiló szárított kovászt- kiderült, hogy ez tök mesterséges ( valóban így van???) Akkor én eddig mesterséges kenyereket sütöttem csak, és azokra voltam olyan büszke?

Soha, semmit nem adok fel egykönnyen, az egész kenyérsütési- tanulási procedúrát sem, így olvastam, jegyzeteltem, és a következő konklúzióra jutottam:

1. az öregtészta nem bonyolult, mindössze előző este el kell készíteni. Ha szombat reggel eldöntjük, hogy dobjunk össze egy kenyeret, akkor az nem lesz öregtésztával, nem bizony.

Limaránál

Moha Konyhájában

2. az öregtésztát le is lehet fagyasztani- szuper!, ha nem tesszük, állítólag egy hétig akkor is elvan a hűtőben

3. használat előtt nem árt aktiválni- ez plusz egy-másfél órát jelent.

Ha a fagyasztóból vesszük elő, ehhez hozzájön plusz  amíg kiolvad- meleg radiátor segít.

4. A kovász az csak erős idegzetűeknek való- naponta etetgetni kell, nem elfelejteni, és kb egy hét múlva lehet vele dolgozni. Használata nálam KIZÁRT.

Millinél

5. A kovászmagot Millie megmagyarázza, itt

6. Hogy mi az aktív kovász ( akkor van passzív is???), számomra még mindig rejtély.

Miután az öregtésztával ilyen jól összebarátkoztam, gondoltam, teszek egy próbát.

Limara receptje szerint dolgoztam, egész estére a mikróban hagytam ( muslicavédelem), reggelre szépen összeesett.

Felét felhasználtam, fele ment először a hűtőbe, majd pár nap múlva a mélyhűtőbe.

Csodás kenyeret sütöttem belőle, szintén Limara oldalán bogarászva.

Recept eredetije itt

A végeredmény fantasztikus, minden várakozást felülmúlt. Már a dagasztásnál érezni lehetett, hogy szuper az állaga.

Még napok múlva is finom, friss, puha volt, már ami a csücsköt illeti, ami megmaradt belőle.

Kicsit ugyan szétfolyt, máskor formában sütöm.

Remélem Limara nem bánja, ha én is ideírom a receptet.

Hozzávalók:

25 dkg öregtészta

20 dkg fehér kenyérliszt

15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

15 dkg tönkölyliszt

1 tk. sikér

só

2 ek olaj

a liszt mennyiségének megfelelő élesztő, én szárítottat használtam, szemre mértem, a futtatáshoz pici tej és egy kiskanál cukor

1 tk cukor

kb 3 dl langyos víz

2 ek pehelymix

Elkészítés

Az élesztőt felfuttatom a langyos tejben a kiskanál cukorral. Amíg várok arra, hogy szinte kifusson a tálkából, kimérem az öregtésztát és a liszteket egy nagy tálba, beleteszem a sikért, a sót, az olajat, a teáskanál cukrot. A közepébe öntöm az élesztős kevercset, amely eddigre már kimászott a tálkából, és elkezdem dagasztani robotgéppel, folyamatosan adva hozzá a langyos vizet. Pár perc után kézi üzemmódba váltok, és még néhány percig dögönyözöm a szuper rugalmas tésztát.

A végén a pehelymixet is belegyúrom.

Mehet a radiátorra kelesztőtálban egy órára, olajos kézzel körbeforgatom, hogy ne száradjon ki.

Egy óra alatt gyönyörűen megkel, átgyúrom, veknire formázom, és egy tepsire teszem, amelyre már rákészítettem egy tapadásmentes sütőfóliát ( én nem sütőpapírt használok).
Megy vissza a radiátor alá még egy órára.

Közben a sütőt bemelegítem 200 fokra, a sütő aljába egy tepsiben kis vizet teszek, a víznek jó forrónak kell lennie, mikor  a sütőbe kerül a kenyér.
200 fokon 10 percig sütöm, majd kissé visszaveszem a hőmérsékletet, és még kb 30 percig sütöm, míg az alja kongó hangot nem fog adni, ha megkopogtatom.

Tavasz,GoodFood magyarul, és thai menü

Végre meleg volt tegnap!!!

Persze ez relatív, de a múlt heti hóeséshez képest a 15 fok szerintem kánikula.

Végre a szombat reggeli piacozás közben idén először ki lehetett ülni kávézni, sütizni, hiszen a nap sugarai melengettek, és olyan jó arra gondolni, hogy ez mostmár így is marad! Legalábbis a következő hóesésig, ami reméljük csak jövő januárban jön el újra!

A hét híre, hogy megjelent kedvenc magazinom, a GoodFood MAGYARUL!!!

Weboldaluk is van, a receptekhez regisztrálni kell, utána hozzáférhetőek.

Sok sikert kívánok a magyar kiadásnak, remélem lesz rá kereslet és sokáig élvezhetjük ezeket a remek recepteket saját nyelvünkön is!

Engem személy szerint sok étel elbűvölt az első magyar kiadásban, kezdve a címlappal, mikor Pierre-Ph. meglátta a gyönyörű marcipános kalácsot, már tudtam, nincs menekvés, azt meg kell sütnöm a hétvégén.

A menüt thai falatokból válogattam össze a hétvégére.

Annyit tettem hozzá a receptekhez, hogy kiegészítettem az ételek fűszerezését a thai fűszerparkomból, így a levesbe a thai soup- pastámból került néhány kiskanállal, (plusz néhány gomba, ami különben hamarosan a kukában végezte volna) a halra pedig a curryből.

Sajnos koriandert most nem kaptam, a szín és az íz is felturbózta volna a menüt, de így is finom volt.

Ez a leves és főétel ideális, ha thai főzőtudományunkat akarjuk villogtatni a barátok vagy a család előtt. A leves előre elkészíthető ( a tésztát tároljuk külön), a halat is elkészíthetjük egészen a csomagolásig, és csak akkor tegyük be a sütőbe, ha az éhes közönség megérkezett. Amíg a levest kanalazzák, 15 perc alatt a hal is megsül.

Thai zöldségleves tésztával

-recept a magazinban-

Fóliában sült hal káposztával

( a halat megkentem itt- ott a curryvel, jó csípős is lett a végeredmény... szerintem ez további natúr pirított zöldségekkel nagyszerűen ellensúlyozható, amelyet köretként tálalhatunk)

-recept a magazinban-

És a meglepetés:

Kardamonos kalács mazsolával és marcipánnal

-recept a magazinban-

Nagyon látványos és nagyon finom, igazi tavaszváró kalács.

Mindent úgy csináltam, ahogy le volt írva, fantasztikus lett.

Reggelre a negyede eltűnt...

:-)

Párisba tegnap beszökött a tavasz...

...azaz lehet hogy tegnap is, de múlt hétvégén biztosan.

Ismét e csodás városban tölthettem pár napot. Itt mindig boldog vagyok, és újra és újra rácsodálkozom a művészeteknek, kultúrának, gasztronómiának, építészetnek eme pezsgő, soha nem alvó metropoliszára.

Kivételesen most viszonylag szabad programom volt, az estéim voltak csak foglaltak, akkor áldoztunk a francia gasztronómia oltárán.

Hotelünk egy Mercure, ****, tipikus Mercure, bizniszhotel, mégis bátran ajánlom, mert 200 méterre van egy metrómegálló, méghozzá a 9-es vonal, amiről kevés átszállással nagyon sok helyre el lehet jutni.

Első vacsoránkat egy hajón költjük el, a hotelben ajánlották, az a tapasztalatom, hogy Párizsban bátran lehet az ajánlásokra hagyatkozni, nem küldenek turistás helyekre, hiszen ha nem vagyunk megelégedve, sem a hotelbe, sem az étterembe nem térünk vissza, és még jó sok negatív kommentet is hátrahagyunk a neten...- nos, most sem csalódtunk...

A hajón menürendszer van, kb 6 féle előételből, ugyanennyi főételből és kb 10 desszertből álló menüket lehet rendelni, egységes áron. ( Drága, de Párizs MINDENHOL drága, legyen szó étteremről, egy bisztróról, a Louvre büféjéről, egy kávéról akárhol vagy egy kis boltocskáról ahova épp csak beszaladunk venni valamit...)

Sajnos fotózni nem tudtam, meglehetősen elegáns hely volt, félhomályban, és nem akartam vakuval kattingató jappán túristásat játszani...de a weboldalon a képek magukért beszélnek...

Én raviolit kérek előételként, egyetlen nagy darab, ricottával töltve, erdeigombás szószban tálalva, Pierre Ph. füstölt halat kap salátával. Tulajdonképpen már ezzel jóllakunk...

Főételként én egy csodás hófehér halat (cabillaud, tőkehal) kapok, megtudom, hogy ez a fajta régebben nagyon olcsó volt, és a lazac volt a prémium, de fordult a kocka, mióta a lazacot tenyészetni kezdték, a tőkehal sokkal drágább lett. Párolt zöldségekkel érkezik, fehér szószban (hogy a fenébe tudnak ezek a franciák ENNYIRE finom párolt zöldségeke készíteni?????), Pierre Ph. pedig sertésfilét kér libamájjal, zöld lencsesalátával. Desszert nem tudom hogyan fért belénk, de a cheesecake-nek erdeigyümölcsökkel és a habos citromos pitének ugyan ki tud ellenállni?

A vacsorához tökéletesen illet az alábbi bor (akinek lehetett :-): Saint Veran, száraz fehérbor, Loire- menti, bár nem olyan híres, mint  Sancerre, méltán népszerű, bár szűkebb körben. Zöldessárga színű, citromos aromájú, friss gyümölcsöket idéző illattal és aromával.

Párizsban nappal csakis metrózni szabad, fantasztikus a hálózat, mindenhol térképek segítik az eligazodást, és egyértelműen jelölve vannak az átszállópontok- és irányok. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogunk kilométereket a föld alatt sétálni, de legalább nem a dugóban ülünk...

És mindig varázslatos érzés, amikor feljövünk egy megállóból, és szétnézünk, hogy hova is kerültünk...

Mivel már többször jártam a városban, nem a kötelező turista- köröket róttam, hanem céltudatosan igyekeztem a Párizs új arcát megismerni, így első nap a Saint-Denis Bazilikában töltöttem a délelőttöm, hátborzongatóan gyönyörű királysírok között sétálva föl s alá, majd elzarándokoltam a Notre Dame-hoz.

Itt követtem el az első hibát: már annyira fáradt voltam a sok gyaloglástól, hogy egy közeli bisztróba tértem be megpihenni és harapni valamit. Nos, ezt ne tegyétek, menjetek kicsit távolabb, lehetőleg egy csendes mellékutcába, és akkor nem jártok úgy, mint én: a croque madame- omat odaégették, máskor örülök a folyós tükörtojásnak, most nem- éhen épp nem maradtam, de a tanulságot levontam.

Mondjuk abban a pillanatban nem érdekelt a fentiek egyike sem, mert az alábbi panoráma tárult a szemem elé: az ezeréves látvány és a pincérek kedvessége mindenért kárpótolt...

Párizs legöregebb templomának felfedezése következett, a St-Germain de Pres nevet viseli, majd sikerült a pár utcányira található Saint Sulpice Bazilikát is megtalálnom, falain három Delacroix festménnyel- amiből egy látszik viszonylag normálisan, az összes többi freskó (nem csak a Delacroix-k) nagy csalódásomra a sötétszürke és a fekete árnyalataiban pompáztak, így élvezhetetlenek voltak...

A sok katedrális, bazilika és templom megtekintése után második vacsoránkat egy tipikus, nem turistás étteremben költjük el, nagyon jó társaságban.

A La Cloche d'Or

 Itt már voltam egyszer, azóta visszavágytam, mégpedig nem másért, mint a konfitált kacsacombért...

Amíg életemben itt először meg nem kóstoltam a TÖKÉLETES konfitált kacsát, addig annyit tudtam szegény madárról, hogy hápog, és a vadkacsákat nagyszerűen lehet etetni a Duna partján. Ott, a Moulin Rouge-tól két utcányira értettem meg, miért imádják ezt az emberek.

Előételként párolt póréhagymasalátát választottam, mert tudtam, hogy ami utána jön, az súlyos lesz...Nem tudom, hogy tudják ezek a franciák ennyire finomra megpárolni  a zöldségeiket, de ezt meg kell tanulnom valahogyan. A póréhagyma édeskés, friss, puha, semmi vizes íze nincs, isteni. Volt, aki rilette-et evett, ő se nagyon panaszkodott.

Főételként jöhet a kacsacomb ( a fénykép nem éppen informatív...), tört krumpival, a kacsa zsírjával meglocsolva- a hús leomlik a csontról és elolvad a szájban, fantasztikus. Másik fele a társaságnak lazacot evett krumplipürével, (lazacot Párizsban, no comment...) Desszertként én fehér habkrémet kaptam, nem mintha fért volna belém több, de azért megkóstoltam, ez főtt tojáshab volt karamellás mártással, a képen látszik még a csokimousse, mmm, szintén nagy siker aratott.

Ha a Pigalle vagy Moulin Rouge környékén jártok este, ide térjetek be és ne máshova!

Itt tenném hozzá, hogy éjszaka már nem olyan kényelmes a nappal olyan jól működő metrózás, na nem mintha sokat kellene várni egy- egy szerelvényre, hanem az egész napos sétafikálás és a vacsora nagyon fáradttá tesz estére. Ilyenkor érdemes taxit fogni, nem drágább, mint Budapesten, és ajándékba még városnézést is kapunk.

Ha napközben elfáradunk a sok talpalásban, térjünk be egy tipikus francia pékségbe, ahol nem csupán gyönyörű szendvicseket, de isteni citromos pitét is kóstolhatunk!

A metrón önjelölt művészek szórakoztatják az embert, van ott tangóharmónikás, feltűnik gitáros, flótás, van, aki énekel, és technikailag nagyot feljlődőtt a világ: kerekes bőröndben húzzák maguk után a hangtechnikát, a hangosítást. Egy biztos: Edith Piaf még mindig népszerű, és sokszor az emberek a hangszerekkel együtt dúdolják a dallamokat. A legszórakoztatóbb számomra ez az egy perces Muppet- show volt, amely a semmiből nőtt ki a padlóból 10 másodperc alatt, és zenéjével és játékával mindenki arcára mosolyt csalt. A végén- ilyet sem láttam még- MINDENKI adott néhány érmét a művésznek... soha nem láttam még, hogy egyetlen perces munkával ennyi pénzt keressen valaki!

:-)

Második napom az Eiffel- toronynál kezdődött, és a Montmartre- on folytatódott.

A Montmartre- ra is érvényes a szabály, sétáljunk lejjebb néhány utcát, és eltűnik a turistaáradat, így zavartalanul élvezhetünk egy könnyű ebédet valamelyik bisztróban vagy kávéházban.

A Champs- Elysée nem maradhat ki a menüből, csak egy pillantást vetek a Ladurée tavaszi kirakatára, ha nem állnának 500-an sorban, beneveznék egy doboz macaron-ra, de az energiám elfogyott, így visszabaktatok a hotelbe...

Utolsó napra csak a Louvre marad-mármint a Louvre töredéke, hiszen egyetlen nap alatt csak nagyon kis részét tudjuk felfedezni.

Én az első két alkalommal annyira leragadtam az alsó szinteken, főleg a Krisztus előtti több ezer éves kultúráknál, meg max a Mona Lisánál, illetve az oda vezető folyosón, hogy szégyen és gyalázat, de nem jutottam föl a második emeletre, ahol szintén igazi gyöngyszemek vannak...

Most más volt a helyzet, életemben először célirányosan mentem, és a földszinti bolyongás után ( Babilon, Asszíria, Lagash, Sargon, Naram Sim, Egyiptom egy része) egy könnyű ebéddel a hasamban még pár órát sikerült nagyszerű festők műveiben gyönyörködnöm, távol a turistaáradattól, amely- naiv várakozásom ellenére- hétfőn sem volt kevés, sőt...

Miután kigyönyörködtem magam Vermeer, Memling, Holbein, Weyden, VanEyck munkáiban, holtfáradtan tértem vissza a holtelbe...

Ha korán jön vissza a repülő, nem érdemes utolsó este messzire kimozdulni. Mi a legegyszerűbb megoldást választottuk: egy közeli csemegeüzletben bevásároltunk. Bagett, francia vaj, camembert, aszalt paradicsom, oljabogyó, szárított sonka, taboulleh és üveges csokimousse került a kosarunkba, amelyből fenséges pikniket rendeztünk a hotelszobában...

:-)

 Au Revoir!

Még találkozunk!

Marinált hering kelkáposztás-krumplis kockával

Nem olyan régen Philippe-nél, a belga séfnél kóstoltunk heringet, egyetlen falat volt csak egy ecetes krumplin tálalva, az előétel előtti pici fogások részeként, de annyira megmaradt az ízélmény bennem, hogy muszáj volt valami hasonlót alkotnom.

Philippe étterméről is lesz majd poszt, mert megér egy misét bizony    :-), volt szerencsém jópár vacsorát elkölteni ebben a 13. kerületi belga étteremben, amire a véletlen folytán bukkantam, egyszerűen csodás konyha, varázslatos ételek, kedves, figyelmes kiszolgálás, mindig élmény ide visszatérni.

Addig is amit feltétlenül próbáljatok ki nála, az a kagyló, akár előételként egy kisebb adag, akár főételként egy nagyobb adag, amúgy belga módra sült krumplival és majonézzel tálalva. Nem sok olyan étterem van Budapesten, ahol megeszem a kagylót, de itt mindig friss és mindig tökéletes. ( a másik hely a Pomo D'oro). Csodásak még a halak, a libamáj, a borjúbríz (na ez aztán abszolút nem az én asztalom, de hiszek a szakmai zsűrinek), és a desszertek közül, ha még marad hely, akkor a belga csokiból készült finomságokat mindenképpen meg kell kóstolni. (például csokimousse)

Itt találkoztam életem egyik legbizzarabb desszertjével, a dohányízű mousse-sal vagy valami hasonlóval, na ez nálam már tényleg sok, mint a Bock Bisztróban a véreshurka fagyi...

... de van akinek bejön, ízlések és pofonok. Én maradok a csokinál.

Jöjjön hát a  Philippe- inspirálta pácolt hering, 3 féle körettel.

A mennyiségek nem mérvadók, ízlés szerint keverjük a hozzávalókat, tökéletes felhasználása az elfelejtett kelkáposztának és a ráncosodó krumpliknak...

Hozzávalók

pácolt hering (minden nagyobb áruházláncban kapható)

krumpli (én kb 8 db-ot használtam)

kelkáposzta ( negyed fej)

hagyma ( egy közepes fej)

tejszín ( kb 1 dl)

kapor (én szárítottat használtam, de semmi íze nincs...)

só, bors, pici olaj

borecet (én zsályás- diósat használtam, mert ez volt itthon)

Elkészítés

A krumpit meghámozzuk, felkockázzuk és sós vagy leveskockás vízben megfőzzük.

Közben a kelkáposztát csíkokra vágjuk, és egy hagymát is felaprítunk nagyobb darabokra. Egy serpenyőbe olajat öntünk, beledobjuk a hagymát és a kelkáposztát együtt, és elkezdjük pirítani. Sózzuk-borsozzuk, vigyázunk, hogy ne égjen meg, önthetünk alá egy kis vizet, de nem az a cél, hogy megfőzzük, hanem hogy édesre, roppanósra pirítsuk a hagymát és a káposztát.

Ha megfőtt a krumpli, leszűrjk, a főzővizét félretesszük, és egy mixerbe tesszük mondjuk a krumpli felét, hozzáadjuk a pirított kelkáposzta felét is, beleöntjük a tejszínt, kaprot, egy keveset a krumpli főzőlevéből, a borecetből is egy-két löttyintésnyit, és összemixeljük. Ne legyen nagyon sima, maradjon darabos! Megkóstoljuk, és ízlés szerint adunk még hozzá a krumpliból, a főzővízből, tejszínből utánsózzuk- és borsozzuk.

A tálalásnál én egy négyzetes formát használtam, mert így lehetett szépen rétegezni, de úgy is el tudom képzelni, hogy egy hosszúkás tányérra egymás mellé megy a 3 köret, és mellé külön a hering.

Tehát alulra került a natúr főtt krumpliból pár darab, majd a püré, és a tetejére a maradék kelkáposzta-hagyma keverék.

A tetejére tekertme a heringet, megszórtam frissen őrölt borssal és a kaporral, és kész a designer- vacsora, amellyel mindenkit elbűvölhetünk.

Havas télben melengető leves és kenyér

Amikor egész nap esik a hó, azt két dologért szeretem. Először is egész nap lehet főzőcskézni, sütögetni, és finomabbnál finomabb fogásokat varázsolni az asztalra.

Másodszor pedig főzés után, vagy másnap nagy sétákat lehet tenni a hóban, gyönyörködve a természetben, élvezni a frissen roppanó fehér havat a talpunk alatt, és mikor kifáradva, piros arccal hazaérünk, be lehet lapátolni a melengető finomságokat...

A havazás nálam mindig elhozza a kenyérsütést, hiszen ilyenkor van időm bíbelődni a kelesztéssel és a gyúrással, miközben leves és más rotyog a tűzhelyen...

Még egy fontos  előnye a havas napoknak, hogy a nagy hidegben bizony semmi, de semmi kedvem a sétán kívűl boltba rohangálni, így abból főzök, ami itthon van, így keltve új életre néhány kamrában régóta szomorkodó hozzávalót.

Vöröslencse- sárgarépa- krémleves

GoodFood recept.

Én is hasonlóan készítettem, álljon itt most magyarul is.

Ez egy nagyon finom, melegítő, fűszeres, thai jellegű leves, elkészítésével felhasználható a polcon szomorkodó vöröslencse és az elfelejtett sárgarépák.

Hozzávalók

vöröslencse

3-4 sárgarépa

chiliszósz

őrölt kömény

thai soup pasta (összetevők: lsd alább)

húsleves (ne kocka, ha nincs alaplé, akkor inkább a zselé állagú legyen)

kókusztej ízlés szerint

olaj

Elkészítés

Az olajat felforrósítom, ízlés szerint teszek bele őrölt köményt és chiliszószt, és le is húzom a nagy lángról, nehogy megégjenek a fűszerek, csak elkezdjék kiengedni csodás aromáikat.

A répát még ezelőtt megpucolom, karikákra vágom, a vöröslencsét leöblítem.

Mikor már fűszeres illat száll a serpenyőből, beledobom a répát, kissé megpirítom, de csak nagyon óvatosan továbbra is, nehogy leégjen. Beleöntöm a vöröslencsét, és felöntöm vízzel, majd beledobom a levesalapot, és pár kiskanál thai soup pastaval is ízesítem.

Összeforralom, és puhára főzöm. A vöröslencse nagyon hamar megfő, inkább a répára kell várni, hogy puhuljon, de ez is megvan 15- 20 perc alatt.

Mikor minden puha, leveszem a tűzről, és óvatosan, nehogy rámfröccsenjen a forró lé, összeturmixolom.

Ezután visszateszem a tűzre, öntök hozzá bőven kókusztejet, és összeforralom. Utánaízesítem az őrölt köménnyel, chiliszósszal illetve a soup pastaval, ha úgy érzem, nem elég fűszeres.

Sót, borsot NEM tettem bele.

A Thai soup pastám márkája Tom Kha, én úgy emlékszem Belgiumban vettem, de szerintem itthon is hozzá lehet jutni hasonlóhoz. Összetevői: galangagyökér ,citromfű, kókusztej, kókuszpor, zöld chili, és pár adalékanyag, só, cukor, citromsav, pálmolaj.

Rozskenyér

Ez egy változata ennek a kenyérnek, amit már régebben postoltam, méghozzá ez második kenyér variációja.

Annyi történt ugyanis, hogy nem volt kenyérliszt itthon, és mint említettem, boltba menés kizárva, így maradt a fehérliszt- rozsliszt keverése.

Így is finom lett. Mindent ugyanúgy csináltam, mint az említett postban, csak az arányokat változtattam:

34 dkg teljes kiőrlésű rozslisztet kevertem össze 11 dkg fehérliszttel, és tettem bele 2 teáskanál sikért.

Élmény volt dagasztani, egyáltalán nem ragadt, mint az előző, és naggyon jó lett a végeredmény.

Az alábbi képek pedig a csodás téli tájról a sétánk során készültek.

Lazacos miniszendvicsek

Hát ez éppen nem valami testet- lelket melengető fogás, de annyira vágyom már a tavaszt, hogy gyakran nézegetem a Csodakert magazinjaimat, tele szebbnél- szebb virágokkal, növényekkel, sok- sok zölddel és színekkel, és így bukkantam erre a receptre.

Az egyik különszám a zöldséges- és fűszereskertekről szól, ebben találtam ezt a receptet, és mivel minden volt hozzá itthon, nosza, nekiláttam. Azért egy nyári kerti partyn vagy egy meleg teraszon eltöltött vacsora részeként jobban el tudom képzelni, mint a téli hidegnen, de így legalább felidézte a nyári ízeket.

Hozzávalók

rozskenyér

füstölt lazac

 (az Aldiban igen finomat lehet kifogni, egész barátságos áron, mondjuk jól el van dugva a hűtőpult legfelső sarkában, de aki keres, talál)

tejszínes torma

uborka

főtt tojás

frissen őrölt bors

Elkészítés

A rozskenyérből köröket vágunk ki, és megpróbálunk a lazacszeletekből is ugyanazzal a formával ugyanolyan méretű köröket vágni. Nem baj, ha marad sallang, azt majd másképp tálaljuk, lsd a képeken. Az uborkát mandolinnal nagyon vékony szeletekre vágjuk. Közbe a tojást keményre főzzük, és ha kész, apró kockákra vágjuk.

A rozsköröket megkenjük a tejszínes tormával (módjával), majd uborkakarikákat helyezünk rá, erre jönnek a lazackarikák, vagy ha elfogyott, akkor csavarjuk össze designosan a maradék lazaccsíkokat, így is szép lesz. A tetejét megszórjuk a pici tojáskockákkal, és frissen őrölt borssal tálaljuk.

Partytorta

Ez a torta egy partyra készült, méghozzá igazi csapatmunkában. Az ötletet egyik kedvenc blogomban láttam, és eldöntöttem, hogy ezt bizony meg kell csinálni.

Az alapja egyszerű csokis kevert tészta, mindenki úgy süti meg, ahogy szereti, nekem ez a kedvenc csokis receptem, ezt használtam. A csokibevonat belga csokiból készült, ezen ne spóroljunk, válasszunk minőségi csokit, különben műíze lesz és elrontjuk az élményt...

A golyókhoz viszont Anyukám segítségét kértem, mert nekem nem nagyon volt időm pepecselni velük. Ő többféle ízűt készített: volt meggyes, kókuszos, kávés, és ami a legjobb, hogy nagyszerűen le lehetett fagyasztani őket.

A bevonat is többféle, volt étcsokis, tejcsokis, fehércsokis, a sárga ha jól emlékszem színezett fehér csokiból készült, amelyhez sárga ételfestéket használt.

Akiben felmerülne a kérdés, hogy hogyan is lehet egy ilyen remekművet szeletelni, annak elárulom: sehogy!

:-)

A golyókat elkeztdtük leenni a tetejéről, egy része ment a fagyasztóba, és ekkor már lehetett szeletelni a tortát magát.

Ezzel a gyönyörűséggel kívánok mindenkinek Békés, Boldog Karácsonyt!

Summer Cake Inspiration- Nyári design torta

Anyukám (is) nyárra vágyik...

Ismét csodálatos tortát alkotott!!!

Ajándékba készült, biztosan el voltak ragadtatva tőle.

Anya sütijeiben az a legjobb, hogy nemcsak szépek, hanem finomak is!

:-)

Csokis- ricottás rózsa

Találtam egy blogot, amelynek már a címe is ínycsiklandó: Desserts for Breakfast.

Hát még a sütik...

Különben imádok sütit reggelizni, mert ez szinte kizárólag csak otthon, a szüleimnél történik, vasárnap reggelente. Meg néha szombaton is...

:-) 

Ez mindig egy pillanatnyi nyugalmat jelent a rohanó életben.

Anyukám csodálatos süteményeire ébredni maga a tökély. Mellette friss kávé gőzölög, nem csörög a telefonom, nincs email, és a laptopom is kikapcsolva pihen többnyire jó messze.

Ezt a ricottás rózsát viszont én alkottam, mert mikor az az említett blogon rátaláltam, úgy éreztem, AZONNAL meg kellett sütnöm. Mondjuk pont a fő alkotóelemet, a ricottát a legnehezebb beszerezni, még Budapesten sem egyszerű, hiszen nem minden élélmiszerlánc tart, így a projekt kissé halasztódott, de végül elkészült a nagyszerű sütemény.

Az eredeti receptet itt találjátok, én azért ideírom magyarul is.

Hozzávalók:

4 és fél ek. jó minőségű kakaópor

4 ek. forró víz, én kb duplaennyit használtam, mert nagyon tömény lett a massza, ráfért a hígítás

3 tojás

1 Bourbon vaníliás cukor

22 dkg liszt

2 tk sütőpor

csipetnyi só

13 ek pha vaj- ez így nagyon bénán hangzik, de nagyjából azért ki lehet mérni. Sajnos nem mértem le, hány dkg volt, majd legközelebb.

30 dkg ricotta

21 dkg cukor

Elkészítés

A sütőt (légkeveréses) 170 fokra előmelegítettem.

Egy edényben összekevertem a kakaóport és a forró vizet.

Egy másikban a lisztet, sütőport, és a csipet sót kevertem össze.

A cukrot habosra mixeltem a vajjal, és kisebb adagokban elkezdtem szépen sorban hozzáadogatni a többi hozzávalót: tojás, ricotta, lisztes keverék, kakós keverék- összemixeltem- majd ismételtem addig, amíg minden hozzávaló a masszába került.

Hozzákevertem a vaníliás cukrot is.

Jó kis szolid massza lett, köszönhetően a ricottának, egyáltalán nem folyt, mint a kevert sütik általában.

A kedvenc rózsa- szilikonformámat kivajaztam, kiliszteztem.

Én midig így teszek, különben szilikon ide vagy oda, bizony a süti bele fog ragadni!

Tapasztalatból mondom, már jártam így, nem is egyszer.

Belekanalaztam a masszát, és mehet a sütőbe, kb 50 percre, nem szabad kiszárítani. 20 perc után le lehet takarni, ha nagyon pirul.

Törökország, imádlak!

Úgy tűnik mintha eltűntem volna egy időre- és ez így is van. Jó kis mozgalmas nyaram volt, és bizony nem a főzésé volt most a főszerep. Rengeteg helyen jártam, sokféle programon vettem részt, volt köztük fesztivál, egy gyönyörű esküvő (nem az enyém) :-) (ne siettessetek már), jöttek vendégek egy hétre, és én is útra keltem.

Idén már másodjára jutottam el a varázslatos Törökországba, köszönet a cégnek, ahol dolgozom.

Bár a céges mítingek általában nem tartoznak az álomutazások közé, mindkét törökországi út nagyon jól sikerült, és levontam a konzekvenciát: Törökországba bizony vissza kell jönni!!!

Az első utam Isztambulba vezetett. Sajna csak két napot tölthettem ott, jóformán semmit sem láttam, mégis, a város elvarázsolt. Mindkét estét olyan éttermekben tölthettem el, ahonnan a kivilágított Boszporuszra láttunk, és halat ettünk herkentyűvel, és kb kétszerannyi pincér ugrált körülöttünk mint ahányan voltunk, és sepregette az asztalt a fogások között...Vendéglátás: ötös. A törörkök imádják a magyarokat "turkis-madzsar =family", mikor meghallották, hogy magyar vagyok, még jobban ugráltak körülöttem és hirtelen mindenkinekl akadt egy magyar rokona. :-)  Isztambuli utamról nincs post, majd lesz, ha visszatérek oda "civilben"...

Augusztus végén pedig Izmirtől 85 km-re, Cesme-be szervezett a team mítinget.

Akkor még nem tudtam, de egy csodás (náluk) 5 csillagos, (nálunk ez megfelel 4csillagnak) hotelben foglaltak nekünk szállást, all inclusive ellátással.

Isztambulban át kellett szállni Izmir felé a helyi járatra, onnan kb még 50 perc volt busszal, végig autópályán.

Hotelünk az Altin Yunus, szobaszámom a négyezer- valahanyas...

A hotel szó szerint hatalmas, kicsit bolyongunk a szobákhoz, és megyünk is rögtön vacsizni. Az első vacsora helyben van, svédasztal, finom, főleg mert örülünk, hogy megérkeztünk és ismerősökkel találkozunk.

Csak másnap látjuk a napsütésben, hogy micsoda gyönyörű helyen is vagyunk...

Reggeli a teraszon, cicák között, csak a következő nap jövünk rá, hogy a hideg fogásokon kívül melegek is vannak-de akkora az étterem, pontosabban az éttermek sora, hogy ez elsőre fel sem tűnik... 

Mivel ez egy gasztroblog, ugorjuk át az előadásos és a workshopos részt, és csak annyit jegyeznék meg, hogy igen szuper a szüneteket 35 fokban a csodás teraszon eltölteni, kávézgatni meg élvezni a sütiket és bámulni a tengert, a hajókat... meg a turistákat, akik a hőségben a medencében úszkálnak, mennek a tengerpartra, ami 5 percre van, és fura szemmel néznek ránk. ( tűsarkú, kosztüm, öltöny, nyakkendő...)

A hotelben az ebéd annyira nem különleges, hiába, nehéz ezer turistának (nem csak mi vagyunk) jót főzni, de nem panaszkodom, friss saláta és hal mindig van, tésztát is lehet finomat találni, friss gyümölcs sem hiányozhat az asztalról a desszertek pedig elbűvölőek, szóval ez a pár nap sem a  fogyókúráról szól.

Elő- és főételeket nem fotóztam, nem volt érdemes, de a desszertekről csináltam képet, íme.

(Ami a hotel weboldalán van, az egyik galériában, az egy picit félrevezető, bár bizonyára van olyan étterem a hotelen belül, ahol úgy néznek ki az ételek. De az nem az all-inclusive turistás rész!)

Desszertkén vannak itt például mini baklavák, csokis és pisztáciás is, és ezek a fehér remegős cuccok, mintha puding lenne, de nem az.

A beszámolóm többi része inkább képekre koncentrál, mert csak arra emlékszem, hogy ezután minden vacsoránál legalább hat fogás volt, és sehol sem mondták meg, mikor jön a főétel, úgyhogy tényleg már az előételekkel jóllaktunk. Nagyon népszerűek a pástétomok, a padlizsán- és csicseriborsó- vagy sárgaborsó krémek, a friss saláták, a sajt, a friss kenyér, nyers zöldségek felszeletelve joghurtos mártogatósokkal.

Számomra a vacsorák fénypontja ez a hal volt, sea-bream- tudjuk meg a picértől, Chili&Vaniliától pedig, hogy ez durbincs- aztán hogy télleg az-e, azt csak a jóég tudja, de nem baj, isteni omlós, fehér, puha, amilyennek egy ilyen halnak lennie kell. Kár hogy nem szóltak előbb, hogy ez lesz a főfogás, így csak egy kis részét tudom élvezni, mert tele vagyok.

Úgy kell nekem.

Ez pedig az egyik étterem, ahová vittek bennünket.

A kiszolgálás mindenütt csillagos ötös: Isztambuli utam alatt és itt is, és üzenem a MALÉV-nek, hogy menjenek már egy kört a Turksih Airlines-szal, mert AZ színvonalas étel, amit ott adnak.

És a "csirkés vagy sonkás szendvicset" pedig felejtsék már el, szégyen az országra nézve, hogy ennyit tud a magyar légitársaság prezentálni ebéd címen, mi, akik hírösek vagyunk a paprikánkról, a pörköltünkről, meg a dobostortánkról...

Ezek a szendvicsek kicsik is, nem is finomak, és annyira egyen-alacsony színvonalúak, hogy nagyon égő.

És ciki, de inkább csak éhesebb lesezk attól az egy darabtól ami jár...

Szóval Törökország király, következő nyáron irány Cesme?