2012. február 17., péntek

Marinált hering kelkáposztás-krumplis kockával



Nem olyan régen Philippe-nél, a belga séfnél kóstoltunk heringet, egyetlen falat volt csak egy ecetes krumplin tálalva, az előétel előtti pici fogások részeként, de annyira megmaradt az ízélmény bennem, hogy muszáj volt valami hasonlót alkotnom.
Philippe étterméről is lesz majd poszt, mert megér egy misét bizony    :-), volt szerencsém jópár vacsorát elkölteni ebben a 13. kerületi belga étteremben, amire a véletlen folytán bukkantam, egyszerűen csodás konyha, varázslatos ételek, kedves, figyelmes kiszolgálás, mindig élmény ide visszatérni.
Addig is amit feltétlenül próbáljatok ki nála, az a kagyló, akár előételként egy kisebb adag, akár főételként egy nagyobb adag, amúgy belga módra sült krumplival és majonézzel tálalva. Nem sok olyan étterem van Budapesten, ahol megeszem a kagylót, de itt mindig friss és mindig tökéletes. ( a másik hely a Pomo D'oro). Csodásak még a halak, a libamáj, a borjúbríz (na ez aztán abszolút nem az én asztalom, de hiszek a szakmai zsűrinek), és a desszertek közül, ha még marad hely, akkor a belga csokiból készült finomságokat mindenképpen meg kell kóstolni. (például csokimousse)
Itt találkoztam életem egyik legbizzarabb desszertjével, a dohányízű mousse-sal vagy valami hasonlóval, na ez nálam már tényleg sok, mint a Bock Bisztróban a véreshurka fagyi...
... de van akinek bejön, ízlések és pofonok. Én maradok a csokinál.

Jöjjön hát a  Philippe- inspirálta pácolt hering, 3 féle körettel.
A mennyiségek nem mérvadók, ízlés szerint keverjük a hozzávalókat, tökéletes felhasználása az elfelejtett kelkáposztának és a ráncosodó krumpliknak...

Hozzávalók
pácolt hering (minden nagyobb áruházláncban kapható)
krumpli (én kb 8 db-ot használtam)
kelkáposzta ( negyed fej)
hagyma ( egy közepes fej)
tejszín ( kb 1 dl)
kapor (én szárítottat használtam, de semmi íze nincs...)
só, bors, pici olaj
borecet (én zsályás- diósat használtam, mert ez volt itthon)

Elkészítés

A krumpit meghámozzuk, felkockázzuk és sós vagy leveskockás vízben megfőzzük.
Közben a kelkáposztát csíkokra vágjuk, és egy hagymát is felaprítunk nagyobb darabokra. Egy serpenyőbe olajat öntünk, beledobjuk a hagymát és a kelkáposztát együtt, és elkezdjük pirítani. Sózzuk-borsozzuk, vigyázunk, hogy ne égjen meg, önthetünk alá egy kis vizet, de nem az a cél, hogy megfőzzük, hanem hogy édesre, roppanósra pirítsuk a hagymát és a káposztát.
Ha megfőtt a krumpli, leszűrjk, a főzővizét félretesszük, és egy mixerbe tesszük mondjuk a krumpli felét, hozzáadjuk a pirított kelkáposzta felét is, beleöntjük a tejszínt, kaprot, egy keveset a krumpli főzőlevéből, a borecetből is egy-két löttyintésnyit, és összemixeljük. Ne legyen nagyon sima, maradjon darabos! Megkóstoljuk, és ízlés szerint adunk még hozzá a krumpliból, a főzővízből, tejszínből utánsózzuk- és borsozzuk.
A tálalásnál én egy négyzetes formát használtam, mert így lehetett szépen rétegezni, de úgy is el tudom képzelni, hogy egy hosszúkás tányérra egymás mellé megy a 3 köret, és mellé külön a hering.
Tehát alulra került a natúr főtt krumpliból pár darab, majd a püré, és a tetejére a maradék kelkáposzta-hagyma keverék.
A tetejére tekertme a heringet, megszórtam frissen őrölt borssal és a kaporral, és kész a designer- vacsora, amellyel mindenkit elbűvölhetünk.


2012. február 7., kedd

Havas télben melengető leves és kenyér

Amikor egész nap esik a hó, azt két dologért szeretem. Először is egész nap lehet főzőcskézni, sütögetni, és finomabbnál finomabb fogásokat varázsolni az asztalra.
Másodszor pedig főzés után, vagy másnap nagy sétákat lehet tenni a hóban, gyönyörködve a természetben, élvezni a frissen roppanó fehér havat a talpunk alatt, és mikor kifáradva, piros arccal hazaérünk, be lehet lapátolni a melengető finomságokat...
A havazás nálam mindig elhozza a kenyérsütést, hiszen ilyenkor van időm bíbelődni a kelesztéssel és a gyúrással, miközben leves és más rotyog a tűzhelyen...
Még egy fontos  előnye a havas napoknak, hogy a nagy hidegben bizony semmi, de semmi kedvem a sétán kívűl boltba rohangálni, így abból főzök, ami itthon van, így keltve új életre néhány kamrában régóta szomorkodó hozzávalót.

Vöröslencse- sárgarépa- krémleves

Én is hasonlóan készítettem, álljon itt most magyarul is.
Ez egy nagyon finom, melegítő, fűszeres, thai jellegű leves, elkészítésével felhasználható a polcon szomorkodó vöröslencse és az elfelejtett sárgarépák.


Hozzávalók
vöröslencse
3-4 sárgarépa
chiliszósz
őrölt kömény
thai soup pasta (összetevők: lsd alább)
húsleves (ne kocka, ha nincs alaplé, akkor inkább a zselé állagú legyen)
kókusztej ízlés szerint
olaj

Elkészítés
Az olajat felforrósítom, ízlés szerint teszek bele őrölt köményt és chiliszószt, és le is húzom a nagy lángról, nehogy megégjenek a fűszerek, csak elkezdjék kiengedni csodás aromáikat.
A répát még ezelőtt megpucolom, karikákra vágom, a vöröslencsét leöblítem.
Mikor már fűszeres illat száll a serpenyőből, beledobom a répát, kissé megpirítom, de csak nagyon óvatosan továbbra is, nehogy leégjen. Beleöntöm a vöröslencsét, és felöntöm vízzel, majd beledobom a levesalapot, és pár kiskanál thai soup pastaval is ízesítem.
Összeforralom, és puhára főzöm. A vöröslencse nagyon hamar megfő, inkább a répára kell várni, hogy puhuljon, de ez is megvan 15- 20 perc alatt.
Mikor minden puha, leveszem a tűzről, és óvatosan, nehogy rámfröccsenjen a forró lé, összeturmixolom.
Ezután visszateszem a tűzre, öntök hozzá bőven kókusztejet, és összeforralom. Utánaízesítem az őrölt köménnyel, chiliszósszal illetve a soup pastaval, ha úgy érzem, nem elég fűszeres.
Sót, borsot NEM tettem bele.

A Thai soup pastám márkája Tom Kha, én úgy emlékszem Belgiumban vettem, de szerintem itthon is hozzá lehet jutni hasonlóhoz. Összetevői: galangagyökér ,citromfű, kókusztej, kókuszpor, zöld chili, és pár adalékanyag, só, cukor, citromsav, pálmolaj.


Rozskenyér


Ez egy változata ennek a kenyérnek, amit már régebben postoltam, méghozzá ez második kenyér variációja.
Annyi történt ugyanis, hogy nem volt kenyérliszt itthon, és mint említettem, boltba menés kizárva, így maradt a fehérliszt- rozsliszt keverése.
Így is finom lett. Mindent ugyanúgy csináltam, mint az említett postban, csak az arányokat változtattam:
34 dkg teljes kiőrlésű rozslisztet kevertem össze 11 dkg fehérliszttel, és tettem bele 2 teáskanál sikért.
Élmény volt dagasztani, egyáltalán nem ragadt, mint az előző, és naggyon jó lett a végeredmény.



Az alábbi képek pedig a csodás téli tájról a sétánk során készültek.




2012. február 4., szombat

Lazacos miniszendvicsek


Hát ez éppen nem valami testet- lelket melengető fogás, de annyira vágyom már a tavaszt, hogy gyakran nézegetem a Csodakert magazinjaimat, tele szebbnél- szebb virágokkal, növényekkel, sok- sok zölddel és színekkel, és így bukkantam erre a receptre.
Az egyik különszám a zöldséges- és fűszereskertekről szól, ebben találtam ezt a receptet, és mivel minden volt hozzá itthon, nosza, nekiláttam. Azért egy nyári kerti partyn vagy egy meleg teraszon eltöltött vacsora részeként jobban el tudom képzelni, mint a téli hidegnen, de így legalább felidézte a nyári ízeket.


Hozzávalók

rozskenyér
füstölt lazac
 (az Aldiban igen finomat lehet kifogni, egész barátságos áron, mondjuk jól el van dugva a hűtőpult legfelső sarkában, de aki keres, talál)
tejszínes torma
uborka
főtt tojás
frissen őrölt bors

Elkészítés

A rozskenyérből köröket vágunk ki, és megpróbálunk a lazacszeletekből is ugyanazzal a formával ugyanolyan méretű köröket vágni. Nem baj, ha marad sallang, azt majd másképp tálaljuk, lsd a képeken. Az uborkát mandolinnal nagyon vékony szeletekre vágjuk. Közbe a tojást keményre főzzük, és ha kész, apró kockákra vágjuk.
A rozsköröket megkenjük a tejszínes tormával (módjával), majd uborkakarikákat helyezünk rá, erre jönnek a lazackarikák, vagy ha elfogyott, akkor csavarjuk össze designosan a maradék lazaccsíkokat, így is szép lesz. A tetejét megszórjuk a pici tojáskockákkal, és frissen őrölt borssal tálaljuk.