2010. december 5., vasárnap

Mikulás-saláta epres habzóborral



Itt a tél, vitathatatlanul.
A nagy fekete- fehér- szürkeségben, délutáni sötétben öröm piros színű ételeket tálalni és fogyasztani.
(a színes ételek, zöldségek, gyümölcsök ráadásul nagyon egészségesek és tele vannak rákellenes cuccokkal, vitaminokkal)
A saláta receptje  a GoodFood 101 Friss saláta című könyvből az epres pezsgő pedig a Szuflé magazinból származik.
 Majd lesz egyszer poszt a "champagne" és a "sparkling wine" összehasonlításáról is. Most röviden csak annyit, hogy a "champagne" nevet csak és kizárólag Franciaország Champagne borvidékéről (kelet- északkeletre Párizstól) származó habzóborokra használjuk. Ebből kétfajta van: a "normál Champagne", ebben 3 fajta szőlőt használnak: Pinot Noir, Pinot Meunier, és Chardonnay. A másik neve Blanc de Blanc, amely 100%-ban Chardonnay. (Na de nem ilyen egyszerű ez: van még Rosé Champagne is- itt kezd bonyolódni a helyzet...nem is beszélve arról, hogy a Pinot Noir egy vörös szőlőfajta...)

Na de vissza a salátához, amely maradék grillcsirke nagyszerű felhasználási módja.

Hozzávalók a salátához:
maradék grillcsirke, felkockázva
saláta
szárított vörösáfonya
gránátalma magjai
Az öntethez ízlés szerinti mennyiségben:
 görög joghurt
currypaszta
méz
citromlé
menta

Összekeverjük az öntet hozzávalóit, és összeforgatjuk a többi hozzávalóval.

Az epres pezsgőhöz:
fagyasztott eper
pezsgő vagy habzóbor
pici cukor
kevés citromlé

Az epret kissé felolvasztjuk, mixerrel pürésítjük. belekeverjük a cukrot és a citromlevet, majd felöntjük a pezsgővel.

Posted by Picasa

2010. november 30., kedd

Zágráb, hal, herkenytű, és múmia

- avagy gasztrokörkép a horvát fővárosból, síppal, dobbal, nádihegedűvel, hallal, herkentyűvel-

Dobrodosli- mondta ez a szépség a halpiacon, mosolyogva.

 
 
Immár harmadjára fordultam meg ebben az izgalmas, horvát városban, és most, harmadjára végre sikerült megtalálnom a nem turistáknak szánt horvát konyhát, a híres tenger gyümölcseit, halakat, kagylókat, és a finom dalmát borokat... Idegenvezető kollégám szerint Zágrábban mindig minden a legfrissebb, a legfinomabb, mert a legszebb darabokat ide hozzák a kereskedők, hiszen itt van fizetőképes kereslet mindenre.

Néhány szó a hotelekről, amelyekben eddig laktam: mindkettő a város szívében van, kedvencem a Hotel Regent (5 csillagos), amely igazi luxushotel, gyönyörű enteriőrrel, és L'occitane kozmetikumokkal a fürdőszobában...Ezer meg egy hotelben, apartmanban, motelben megfordultam már Magyarország- és Európa- (és kicsit Amerika)- szerte, mégis, soha sehol nem láttam ezt márkát egyik hotelben sem! Ez bizony luxus a javából... és egyszerűen imádnivaló.
Legutóbb a Regent teljesen tele volt, így a Hotel Palace Zagrab- ban (4 csillag) töltöttem két éjszakát, itt csak egyetlen kifogásolnivalóm akadt, de az igen kellemetlen: kb hajnal fél5kor bekapcsoltak valami elszívót vagy légkondit vagy mittoménmit, ami olyan zajt csapott, hogy egyszerűen nem tudtam aludni tőle...felébredtem az éjszaka közepén, és annyi volt a pihenésnek...

Na de vissza a gasztronómiához. Idegenvezetőnknek hála két autentikus étteremben sikerült a két este vacsoráznunk. Ha döntenem kéne, melyik volt a jobb, akkor az elsőre szavaznék...na nem a menü, hanem a hangulat miatt...

Első este a Masklin i Lata étterembe mentünk.


Meglepetésemre weboldala nincs, gondolom a helyeik úgyis tudják, hol van…
Kicsi, sötét pincehelyiség, de a kiszolgálás annál kedvesebb, sürgő- forgó pincérekkel. Menüt nem kapunk, horvát kollegámra és a pincérre bízzuk a választást. Pincérünk eltűnik, majd visszatér egy nagy tál nyers hallal, ami frissen érkezett, ebből válasszunk. A nevek között hamarosan elveszek, főleg, hogy több horvát nevet le se lehet, vagy le sem tudunk fordítani angolra.

Mindenesetre a fiúk főételnek egy nagy vegyes haltálat kérnek, én pedig nyelvhalat kérek grillezve.
Persze kezdésnek a ház „pálinkáját” nem hagyhatjuk ki, különféle gyümölcsökből készült aperitifek ezek, az enyém piros gyümölcsökből készült, és egyáltalán nem érzem rajta az alkoholt.
Előételnek herkenytűpástétomot kapunk, friss kenyérrel, majd egy hatalmas tál mindenfélét, grillezett ráktól kezdve valami fura, de nagyon finom kagylón keresztül (aminek „vadászata” büntetendő, így lehet hogy a fogyasztása is???) az olajban kisütött minihalig mindenféle jószág van. Középen tenger gyümölcsei saláta, és érdekességképpen olajban kisütött ruccola.
A buli elkezd alakulni, egy háromtagú helyi banda rázendít, egyelőre öltönyben, nagyon szép dallamokat játszanak.
Közben megkapjuk a főételt, kinyílik egy- két üveg bor, és jókat derülünk, igazán jól érezzük magunkat. A főétel nekem a grillezett, omlós nyelvhal, a nagy tálon pedig a többi fajta, amit előtte nyersen láttunk, krumplival.
Közben a buli kezd elszabadulni, a zenészek ingujjra vetkőznek, úgy húzzák a dalokat, sokszor szó szerint a fülünkbe… A helyi vendégek velük énekelnek, horvát kollegám is csatlakozik, és énekli a háborúról és a szeretetről szóló szívbemarkoló melódiákat…
Desszertet nemigen kívánunk, mégis rendelünk egy- két fajtát, a mini pannacotta nagyon dekoratív és finom.
Zárásként nem maradhat el egy újabb kör a ház „pálinkájából”.
Hát így mulatnak egy szimpla szerda este déli szomszédaink.


Második este Zágráb egyik legújabb, legtrendibb designéttermébe látogatunk el, amelyet egy tipikus szocialista panel kockaépület földszintjén alakítottak ki- hát erre mondják, hogy semmi sem lehetetlen… Az étterem neve Bocca-Marai, bent minden fekete, barna és hófehér, látszik, hogy sok energiát fektettek a megtervezésbe és a kivitelezésbe is. Meglehetősen félhomály van, el tudom képzelni, hogy az étterem népszerű a celebek és az alvilág köreiben is… A kiszolgálás ( és az árak is) első osztályúak.

Előételnek itt is pástétomokat kapunk, rákból és tőkehalból, pirítóssal, majd füstölt tonhalcarpacciót (omlik, mint a vaj), polentakorongokat paradicsommal és újabb fajta hallal, már nem tudom követni, és annyi mindent hoznak, hogy fotózni sem, már így is jappán túristának nézek ki a sok kattingatás miatt…érkezik még Szent Jakab kagyló, polipsaláta, és tényleg elvesztem a fonalat …

Közben kinyílik ismét egy- két üveg helyi bor, és élvezzük a hangulatot, az élő, nem túl hangos gitármuzsikát, és megérkezik a főétel.
Persze éhesek már egyáltalán nem vagyunk, de ez a helyi specialitás kihagyhtatalan.
Hatalmas sült halakat rendelt házigazdánk ( a hal nevét majd meg kell kérdeznem), amelyet előttünk szeletelnek fel, és mindenki kap belőle. Ezt a fogást nem lehet a’la cart kérni, előre meg kell rendelni, annyi személyre, ahányan kérni fognak belőle. Körete egyszerű spenót, nem is kell mellé más. (mi magyarok megtanulhatnánk már, hogy nemcsak sültkrumpli és kukoricás rizs lehet köret…)
Desszertként tortaválogatást kapunk, a gesztenyés nem nagyon varázsol el, túl vajas, a csokis sem nagy szám, de a cheesecake- jük egyszerűen tökéletes.
Míg a taxira várunk, a ház vendégei vagyunk egy italra a bárban.
Úgy érzem, most találtam rá Zágráb igazi arcára.




Szerencsére most több idő volt városnézésre, mint business trip- eken általában, így megcsodálhattuk a Régészeti Múzeumban a híres Zágrábi Múmiát, a máig megfejtetlen etruszk feliratú lepellel, megnéztük ismét a gyönyörű dómot, forralt bort ittunk, kávéztunk, vásárolgattunk (húdeszépüzletekvannak...), és végre feltárult előttem a halpiac, megannyi csodás és rémisztő fizimiskájú hallal és herkentyűvel.

Közben arra jöttem rá, hogy Zágráb egyáltalán nincs messze Budapesttől, ráadásul végig autópályán vezet az út. Többször kéne ide ellátogatnunk, és élvezni a karnyújtásnyira levő mediterrán hangulatot.
Akár ősszel és télen is.

Posted by Picasa

2010. november 25., csütörtök

Francia menü a la Julia Child 1.

- első menü Julia Child könyvéből-

Gombaleves citrommal

 
 
Érdekes citromos gombaleves. Annyira nem varázsolt el, de mindenesetre a hűvös őszi estéken lélekmelegítő, és a citromtól mégis friss és üde. Mondjuk tény és való hogy nem leveskockából kellett volna csinálnom a húslevest, akkor biztosan finomabb lett volna...

Hozzávalók
4 ek hagyma felaprítva
9 dkg vaj
1,5 l húsleves- vagy zöldségleves alaplé
babérlevél, kakukkfű, petrezselyem
45 dkg gomba, a kalapja és a tönkje is felszeletelve
só, bors, citromlé
2 tojássárgája
2 dl tejszín

A hagymát megpároltam a vaj felében, lassan, kb 8- 10 perc alatt. Hozzátettem a tönköket, felöntöttem az alaplével, hozzáadtam a babérlevelet és a kakukkfűleveleket, és lassan főzögettem, kb 20 percig. Ezután leszűrtem, és csak a levet öntöttem vissza a fazékba.
Közben a maradék vajon megpároltam a felszeletelt gombafejeket, hozzáöntöttem a citromlevet is.
Mikor kész lett, ment bele a levesbe.
A tojássárgáját kissé felvertem, összekevertem a tejszínnel, és óvatosan mertem hozzá a leves levéből, kb 2 dl-t. Mikor már nem volt hideg a tejszínes- tojásos lé, a levesbe öntöttem és ismét felmelegítettem. A recept szerint csak óvatosan szabad, nehogy felforrjon, és gondolom rántotta legyen a tojássárgájából...
Utánízesítettem, borsoztam, és belevagdostam a petrezselyemzöldet.
Grillezett gombával tálaltam.

Lazac joghutros krumplipürével és tejszínes brokkolival


Itt a köret, a tejszínes brokkoli származik a könyvből.

A brokkolit pár percig forró vízben blansíroztam, majd ment a tepsibe kb 20 percre a forró sütőbe. A közepén felöntöttem tejszínnel, amelyet lassan magába szívogatott.
Voila. Ennyi.

Francia almatorta



Na, ez már nagyobb kihívás volt, persze nem volt bonyulult a recept, csak kíváncsi voltam, hogy van- e valami küülönbség ha nagyon pedánsan csinálok mindent ozra pontosan. Bocsánat, grammra pontosan...
Az eredmény egy szuperfinom desszert, aminek- nem túlzok- 5 perc alatt a harmada behabzsolódott...
Úgyhogy most megyek is, csinálok egy körtés- szilvás változatot is.
:-)
Hozzávalók
az omlós tésztához ( Pate Brisée Sucrée)
150 g liszt
140 g jéghideg vaj
2 ek cukor
1/8 tk só
2-3 ek hideg víz ( inkább 2 mint 3...)

Zutty bele minden a mixerbe, pillanatok alatt összeáll a massza. Ment a hűtőbe vissza, amíg előkészítettem a tölteléket.
A sütőt előmelegítettem 200 fokra, ée egy piteformában vakon elősütöttem a masszát kb 7-8 perc alatt.

Töltelék és a teteje

1,5 kg alma
1 dl baracklekvár
1-1,5 dl rum
120 g cukor
45 g vaj
 fél citrom leve
+ 2 ek cukor
fahéj ízlés szerint
vaníliaaroma vagy vaníliás cukor

Az almából kb 50- 60 dkg-ot meghámoztam és szeletekre vágtam, összekevertem a citromlével és a 2 ek cukorral. Félretettem, ez lett a teteje.

A maradék almát is meghámoztam, kockákra vágtam, és nagyobb serpenyőben a többi hozzávalóval addig pároltam, míg sűrű töltelék- massza nem lett belőle.
Közben a félkész pitetésztát kivettem a sütőből eltávolítottam a vakon sütéshez használt alufóliát és a babot, rásimítottam a masszát, és kiraktam az almával.
A hőfokot mérsékeltem 190 Celsiusra, és kb 30 perc alatt megsütöttem a pitét.
Hogy ne csak finom, hanem elegáns is legyen, bevontam glazúrral, ami baracklekvárból készült, amit felmelegítettem és átpasszzíroztam.
Mennyei, de tényleg...


Posted by Picasa

2010. november 21., vasárnap

Egy hétvége, két film, egy új szakácskönyvbiblia




Gasztromániások számára két kötelező film is hódít mostanság. Egyik már kicsit régebbi: Julie és Julia, a másik pedig most megy a mozikban: Eat, Pray, Love, azaz Ízek, imák, szerelmek.


Mindkettő nagyon érdekes film, más módon, és mégis számomra nagyon inspirálóan. Akárcsak egy alma és egy körte…

A Julie és Juliában Julie, egy mai fiatal feleség enyhe depresszióval és a napi rutin kilátástalanságával küzd, mígnem felfedezi Julia Child kb 50 évvel ezelőtt írt szakácskönyvét, amely a francia konyhát hozza testközelbe amolyan „Hogyan főzzünk a szupermarketből tökéletes francia vacsorát” módon. Julie elhatározza, hogy ő bizony végigfőzi a szakácskönyvet, mind az 524 receptet, méghozzá kereken egy év, azaz 365 nap alatt, és erről egy blogot kezd írni. Blogja nagy siker lesz, és a filmben végigkövethetjük, hogyan válik egyre magabiztosabbá, és milyen hatással van az emberi pszichére, ha talál magának egy elérendő célt. Párhuzamosan látjuk Julia Child életének azt a szakaszát, amelyben megszületett a szakácskönyv, Meryl Streep elragadó színjátékával.

A film szenzációsan jó, sokat nevettem, például amikor Julie a homárokkal harcolt, és „bocs” felkiáltással dobta őket a forró vízbe…na mondjuk ezt biztosan nem fogom kipróbálni…nem szeretném ha mindenféle élő vízi kreatúra kitudjahány lábbal meg csáppal úszkálna a mosogatóban vagy a fürdőkádban…




A másik film igaz történeten alapul. Az Ízek, imák, szerelmek szintén egy feleségről szól, aki 40 évesen ki mer lépni a boldogtalan házasságából, és új spirituális utakra indul: elutazik egy évre, és próbálja önmagát, és a híres- hírhedt Egyensúlyt megtalálni, ami tudjuk, nem is olyan egyszerű… Julia Roberts ( Liz) főszereplésével ez inkább egy csajos mozi, szerintem mindannyian átélünk hasonlót akár karrierben, akár magánéletben: felismerünk, tipródunk, mérlegelünk, aztán van aki kockáztat és lép, van aki pedig marad, és jobb esetben belenyugszik abba amit nem mer megváltoztatni, rosszabb esetben megkeseredik…


Liz tehát elutazik, először Olaszorszába ( itt jönnek az ízek), aztán Indiába ( itt az imák), aztán visszatér Bali szigetére, és itt rátalál a szerelem. Hiszen a két fogú csodadoktor első alkalommal, mikor ott járt, megmondta: vissza fog jönni, miután mindent elvesztett, és itt megtalálja a boldogságot. Örömbódottág.
See you later, Alligator.

A film elég sok rossz kritikát kapott, sokak szerint hiteltelen, nyálas, műanyag, mézes-mázos, üres, buta áltörténet. Stb, stb. Ezeket biztos pasik írták, akik halálra unják magukat az olyan filmeken, amelyekben nem lőnek szitává vagy háromszáz embert két perc alatt. Nekik azt üzenem, hogy tessék utazni és szétnézni a nagyvilágban. De legalább itt ezen a kicsi, de gyönyörű Magyarországon.

Pedig számomra a film üzenete elég világos: Aki mer, az nyer! Ha emellett eljutunk mondjuk Olaszországba, és megkóstolhatjuk az igazi olasz pizzát és spagettit, akkor nagyon szerencsések vagyunk…Indiába nem vágyom, Bali meg majd csak eljön egyszer... :-)

Csajok, nektek azt üzenem, nézzétek meg a filmet, és ne féljetek változtatni…!!!




Az Új Bibliám pedig nem más, mint Julia Child „MASTERING THE ART OF FRENCH COOKING” című könyve, amiből Julie főzött az első filmben…


Lehet, hogy kissé le vagyok maradva, mert a többi gasztrobloggerina- és blogger már régen megfőzött mindent ebből a csodálatos könyvből, és csak nekem újdonság a francia főzőkurzus a saját konyhámban… de annyira élvezetes a stílus és annyira ínycsiklandóak a receptek, hogy muszáj használnom és megosztanom.

Kissé nehezíti a dolgot a mértékegységek megadása, ami nagyon nem a mi szemünknek való, a hatodik 1 ½oz, 1 fl oz, ¾ lb, 2 ½ pts után már sikítozni tudtam volna, de türelem rózsát terem, majd megszokom… különben van egy átváltó táblázat a könyv elején, de még mindig nem világos, hogy most a British Terms vagy az American Terms szerint kellene mérni a hozzávalókat… Ha valaki tudja, légyszi írjátok már meg! Tudom, nincs nagy különbség, de ha professzionálisak szeretnénk lenni, akkor legyünk 100%-ig azok.

Ma este elkészült az első menü a könyvből...bár lassan ment a sok átváltogatás és lapozgatás miatt, de bőven megérte a fáradtságot...
poszt hamarosan...

Posted by Picasa

2010. november 9., kedd

Tihany, Garda Fesztivál

November első- második hétvégéjén Tihanyban hejehuja dínomdánom ideje van, hiszen ekkor rajzik a híres GARDA hal.
Tavaly véletlenül cseppentünk oda a fesztiválra, idén már tudatosan jöttünk.
Tihany fesztivál nélkül is elbűvölő, hiszen ezeréves történelmünk tanúja a Tihanyi Apátság, I. András sírjával, és az Alapító Okirattal, amely egyik legrégebbi nyelvi emlékünk: bár latin nyelvű, de mégis felismerhetőek magyar szavak, kifejezések benne. Ha mindehhez a hangulathoz még a frissen sülő hal, kolbász, lángos, langalló, kürtőskalács, sült gesztenye illata is társul, forralt borral fűszerezve, akkor tényleg egy kis gasztromennyország száll alá a félszigetre.
A helyiek nagyon büszkék a múltjukra, illetve a helyi specialitásokra, ilyen a garda hal is, valamint a levendula és a jó kis környékbeli borok.
A panoráma lenyűgöző, most ráadásul olyan jó idő volt, hogy délelőtt és kora délután kabát sem kellett.
Kell- e ennél jobb pihenés hétvégére?
:-)



Szombat reggel kezdődött a program, a hajók kifutottak, megkezdődött a halászat.
Közben már gyülekeztek a borlovagok, és a kifogott zsákmányt az Apátságban megáldották.
Ezután a nép apraja- nagyja felvonult, rezesbanda kíséretében, és a zsákmány az előre felálított karókra került, így süldögélt szépen, ahogy az alábbi képeken is látszik.
Délután a sátorban különféle programokkal várták a tisztelt publikumot: volt ott asszonykórus, musical- group, fellépett a Lucky Fellas nevű fantasztikus duó, akik az 50-es, 60-as, 70-es évek hangulatát idézték dalaikkal és showműsorukkal, este pedig retro disco, ahol nemcsak a fiatalok ropták a táncot.
Vasárnap folytatódott a program, horgászverseny és halászléfőző- verseny is napirenden volt, ebből már sajna kimaradtunk, de sebaj, majd jövőre.


Természetesen gardát máshogy elkészítve is lehetett enni ( ahogy emlékszem, tavaly meglehetősen korlátozott számban álltak rendelkezésre jegyek a parázsos változathoz), így nem haboztunk, megkóstoltuk.
Finom fehér hal, (sok szálkával) házi paprikakrémmel, savanyú uborkával és friss fehér kenyérrel mennyei.
Na meg  persze egy pohár jófajtbalatoni bor kíséretében!


Kedves vendéglátónk (a képen) mesélt a gardáról, illetve arról, hogy régebben nagyon sokan ebből éltek Tihanyban, a zsákmányt kocsira rakták, áthúzták a szomszéd falvakba, és ott más terményekre/ dolgokra cserélték.
"Ősszel, mikor a garda különösen nagy rajokban vándorolt, a tó melletti dombokra őrt állítottak. A jó szemű hegyenjáró hajnalban felbaktatott őrhelyére és szemével fürkészte a Balatont. A nagy tömegben összegyűlt gardáktól elsötétedett a víz. Ha felfedezte őket az éles szempár, megindultak a halászok hajói. Ekkor nem volt komaság, mindenki inát megfeszítve igyekezett, hogy elsőként keríthesse be hálójával a vízoszlop teljes magasságában gomolygó halakat. A partról sajátos jelzésekkel irányították a hajókat. (Előfordult, hogy a figyelő előre megállapodott egy halász kompániával, akiket külön jelekkel irányított a helyes irányba, míg másokat félrevezetett.) Egy-egy szerencsés halászat alkalmával nem volt ritka a 100 mázsás fogás sem. Ezeken a piros betűs napokon a falu apraja-nagyja lábasokkal szaladt, hogy részesüljön nagy fogásból. "Ezt a halászatot Herman Ottó írta le sajátos stílusában.
Forrás: haldorado.hu, itt



Ha Tihanyban alszunk, visszatérő vendégek vagyunk az Oázis panzióban.
A panzióhoz étterem is tartozik, finom magyaros konyhával, sőt, megbeszélés szerint finom és nagyon bőséges reggelit is kap a kedves vedég.
Barátságos, jól felszerelt szobák, kedves személyzet, a töltött káposzta pedig egyenesen isteni.
A cicák pedig imádnivalóak. (legfelső képen)
:-)
Honlap itt.
Posted by Picasa

2010. október 18., hétfő

Arborétum és ad hoc Solier Café&Étterem




Ilyen szép őszi hétvégén vétek a lakásban ücsörögni, üzenem minden lustaságnak.
Így mi is felkerekedtünk, és Milliékkel együtt sétáltunk egy nagyot a vácrátóti Arborétumban, ahol ilyenkor tobzódnak a színek és az őszi illatok, és az összevissza rohangáló kisfiúk.
A kert varázslatos szépsége elbűvölt bennünket, megvitattuk az Élet nagy és kis dolgait, Pókember Dani kapitány unszolására többször átmentünk a sziklaalagúton, fogócskáztunk, almát majszoltunk és megpihentünk a tavak melletti padokon.
Persze közben meg is éheztünk, és hosszú ideig tartó ( na jó, nem annyira) unszolás után a gödöllői Solier Étterembe tértünk be, ahová már többször terveztünk együtt eljönni, úgyhogy döntöttünk: mostvagysoha!Végülis otthon a polcfúrás megvár...

Az étterem honlapja itt, alsó része kávézó és cukrászda, nyamm, első látásra nagyon tetszik.
Tartanak főzőtanfolyamokat és többfogásos borvacsorákat is.

Bátran állíthatom, hogy  mostanában az egyik legjobb, legínyencebb konyhaművészettel találkoztam ezen a szép vasárnap délutánon, itthon.
Öten ötfélét ettünk, így volt körbekóstolgatás- Millie férje rendelte a legfinomabbat, nekem mégis Pierre-P. erdei gombás tésztája volt a mennyország. Na meg a citromos csokimousse a végén...
Előételnek grillezett kecskesajtot kóstolgattunk ruccolával és balzsamecettel, valamint lencselevest, miközben Dani már tolta befelé a rántott csirkemellet hasábburgonyával.



Balra fenn grillezett harcsafilé kapros- paprikás metélttel, imádok mindent, ami paprikaszósz, és a kaportól nagyon finom pikáns lett az összhatás. Meg sem bírtam enni az egészet... persze mert a közepén belekontárkodtam az erdei gombás tésztába, aztán tányért cseréltem. :-)
Jobbra fenn a már magasztalt erdei gombás házi metélt ropogós mangalicasonkával- ilyen finom tésztát utoljára Olaszországban, Le Marche tartományban ettem, egy nyaraláson...a titok természetesen a házi tésztában rejlik, de sebaj, Millie el tudja készíteni fél óra alatt, úgyhogy jövünk :-)
Balra lenn mangalicapofa zöldfűszeres nudlival...mmmmmmmmm...
Jobbra lenn pedig grillezett fogasfilé kapribogyószósszal és zelleres burgonyapürével.



Desszertek mini adagok, nem is férne több, citromos csokimousse és katalán krém.
A séf(ek)nek gratulálunk, holnap újra benézünk...
:-)
Posted by Picasa

2010. október 15., péntek

Segítsünk!!!

Segítsünk a vörösiszap- katasztrófa áldozatainak!
A Malackaraj blogon találtok infókat arról, mire van szükségük a katasztrófa áldozatainak.
Budapestiek és környékbeliek előnyben, hiszen az adománygyűjtő kamion 2010. október 16-án szombaton de. 10-től du. 14 óráig Budapesten, a Lurdy ház parkolójában várja a felajánlott adományokat. (Könyves Kálmán krt. - Mester utca sarok). (Nagy parkoló, jól megközelíthető helyen.)
Olvassatok utána a Malackarajon, mire van szükség ( például ruhára, gyerekjátékra NINCS.)

2010. október 7., csütörtök

Kecskesajtos toast zöld toppinggal




Nagyszerű előétel.
Imádom a zöld cuccokat, mindent: salátát, spenótot, zöldborsót, szójababot, brokkolit, sóskát, mindent, mindent ami egészséges (és nem mellékesen) rákellenes.
A recept a VegaGoodFood magazinból származik.
Akár könnyű vacsinak is megteszi, mondjuk nem különösebben diétás és koleszterinmentes, a kenyér és a kecskesajt miatt...

Hozzávalók:
barna magvas kenyér
10 dkg zöldborsó.
10 dkg szójabab, én fagyasztottat vettem
fél zacskó madársaláta
4 ek. olívaolaj, vagy ízlés szerint több
2 fokhagymagezed
fél citrom leve
jóféle kecskesajt
frissen őrölt só és bors

Elkészítés

A borsót és a szójababot megpárolom, nem kell agyonfőzni, legyen picit roppanós.
Közben a fokhagymát elkezdem pirítani az olajon, de csak amíg illatozni kezd.
Ezután mehet a mixerbe a borsó, a szójabab, a fokhagyma, kevés levél kivételével a madársaláta ( a tálaláshoz is hagyok). Megspriccelem a citrom levével, sózom, borsozom,és összemixelem, de ne legyen homogén, hanem darabos maradjon. A citromlétől különösen friss, pikáns íze lesz.
A tálaláshoz kenyérszeleteket megpirítom.
A még meleg kenyérszeletekre kecskesatot pakolok, majd erre halmozom a zöld "hummuszt".
A megmaradt salátalevelekkel díszítem.
Posted by Picasa

2010. szeptember 28., kedd

Cuq en Terrasses-Varázslatos Vacsorák 3.

Harmadik, utolsó esténken a következő menü várt bennünket, pontosan este 8 órakor.

Előétel előtti előétel:
Paprikakrémleveske fetával és friss fűszernövényekkel
Padlizsánkrémes toast egy szelet sült libamájjal



Előétel:
Paradicsom- mozzarella- sültcukkini torony, balzsamecettel és bazsalikommal



Főétel:
rétestésztába ( paté feuilletée) töltött pácolt bárányhús. az elmaradhatatlan édes sárgarépával és francia zöldbabbal


Desszert:
Piros gyümölcsökből készült krém, tejszínhabbal



A paradicsom- mozzarella tornyot azóta többször is reprodukáltam, az igazán egyszerű. A bárányra nem vállalkozom, úgysem lenne olyan mint ez...
:-)
A hotelről itt.
Most nagyon ott szeretnék inkább lenni mint a hűvös, őszi Budapesten...
Különben a tulajdonosok készülnek egy szakácskönyv kiadására.
Már nagyon várom...
Posted by Picasa

2010. szeptember 26., vasárnap

Ricotta, spenót, sütőtök és óriáskagyló




Jamie recept.
Néha (sokszor) rákattanunk az olasz konyhára.
Ekkor előszeretettel használom Jamie Oliver Olasz Kaják könyvét, szerintem klassz, és nem különösebben bonyolult, persze tésztát még nem gyúrtam magam, mert nincs annyi időm pillanatnyilag...

Ez a recept egy finom vörösborral (pl György Villa Cabernet Savignon 2007, Villány) isteni vacsora.

Hozzávalók:
sült tök, az alábbi fűszerkeverékkel beszórva:
őrölt koriander, őrölt kömény, chilipehely
spenót
fokhagyma
ricotta
só, bors
menta
parmezán
óriás kagylótészta
vaj, olaj

Elkészítés:
Megfőzzük a nagy kagylótésztákat, félretesszük.
A sütőtököt olívaolajjal bekenjük, beszórjuk a fűszerkeverékkel. Megsütjük.
Közben vaj és olívaolaj keverékén elkezdjük pirítani a fokhagymát, de mikor illatozni kezd, rögtön hozzáadjuk a spenótot, kissé átforgatjuk.
Ha megsült a fűszeres tök, mehet minden a mixerbe: a tökdarabok, a spenót, a mentalevelek, a ricotta, frissen őrölt bors és pici só is.
A masszát én nem szeretem nagyon pépesen, inkább legyen kissé darabos.
Megtöltjük a kagylókat, és reszelt parmezánnal és frissen őrölt borssal tálaljuk.
Posted by Picasa

2010. szeptember 23., csütörtök

Let's have SUN!!!

...azaz míting Athénban!!!
Hip Hip Hurrá!!!


Ellentétben azzal, hogy nagyon örültem a helyszínnek, be kell vallanom: Athén bizony elég retek.
Ha megmutatnám a képeket azokról az össze-vissza firkált utcákról, tele romos házakkal, amelyek az évezredes Akropoliszra vezetnek, senki sem hinne nekem, azt mondanák, ezek bizony valahol Budapest lepukkant kerületeiben készültek...
Engem mégis elvarázsolt ez a város, akkor is ha koszos, szemetes, összefirkált, és tele van turistával...
Bár az a két és fél nap, amelyet ott töltöttem (jórészt a szállodában persze) nem sokat engedett látni a több ezer éve álló városból, arra elég volt, hogy vissza akarok menni!!!

A szállodánk a Fresh Hotel, vadiújnak néz ki, de elég lepukkant környéken van- vagy egész Athén ilyen?
Nagy előnye, hogy 10 perc sétára van a Plakatól, és attól a tértől, amiről elindulhatunk megmászni a csodás, gyönyörű, monumentális Akropoliszt.
A reggeli elmegy, a görög joghurt finom :-) :-) :-) még jó...
Frissen facsart narancslé csorog egy kisebb hűtőszekrény méretű masinából, finom.
A svédasztalos ebéd az első napon katasztrófa, egyszerűen szégyen, hogy a gasztronómiájáról ennyire híres országban mélyhűtött tortellini meg fagyasztott húsgolyók közül lehet választani...desszert nincs is...
A második napon "normális" ebéd van, sokkal- sokkal színvonalasabb, előételnek görög saláta, főétel sült csirkemell apró burgonyával, és a desszert mennyei: görög joghurt görög mézzel és gyümölcsökkel.
Még a pasik sem találtak hibát a csirkemellben...
De silány minőségű ebéd/vacsora ide vagy oda, a kiszolgálás mindig, mindenhol első osztályú!!!

Először nem nagyon voltam elragadtatva a hoteltől, főleg miután a bőröndömmel az egyszemélyes lift kétszer vitt fe-le a hatodik emelet és a földszint között ( a nyolcadikon laktam...), aztán a véleményem egy csapásra megváltozott, mikor a recepciósok invitálására felmentem a tetőn lévő " very nice" bárba, "with panorama to the Akropolisz". Hát, nem túloztak! Válság ide vagy oda, azért ezek a görögök tudnak élni...
Képeket lásd fenn. Meleg volt, sütött a nap, fújdogált a szél, tényleg gyönyörűen látszottak az ősi romok, egy capuccinoval a kezemben mi is kell még?
És a legnagyobb megdöbbenésemre még egy medence is volt fenn a tetőn...nem nagy, de kétségkívűl medence...
 

Első nap volt csak időnk egy kicsit kimozdulni, pontosabban 3 óránk, míg bezárnak az Akropolisz jól őrzött kapui...így kicsit rohanva, de sikerült magamba szívni a hely hangulatát.
Bár szó szerint 40 percünk maradt a kapukon belüli sétákra, így rohangáltunk össze-vissza, és kattingattunk, mint a jappán túristák, de csodálatos volt ezeket az oszlopokat a valóságban is látni, és szinte megérinteni...
Mindenki, aki ide felsétál, átérzi a több ezer évet, amióta ezek az épületek állnak...és lent a Plaka nyüzsgését, gyönyörű és kevésbé gyönyörű giccsparádés boltokkal. Persze nem térhetek haza a Kariatidák szobormásolata nélkül, illetve a Cycládokon talált fura szobrok közül eggyel (egy másolattal), ami  totál úgy néz ki mintha valai UFO lenne...persze a Kariatida hölgy és UFO man  mellett egy harmadik szobrocska is a kosaramban landol ( pedig csak meg akartam nézni...), mert csak ma csak nekem ötven százalékos kedvezmény van... :-) de nem bánom, élvezem a nyüzsgést és a görög vendégszeretetet...
Biztos vannak a Plakán belül igényes éttermek, nekünk első este egy elég turistahelyre sikerült beülnünk, ehetetlen épp nem volt a vacsora, de az ár- érték arány nagyon nem volt ideális. Persze itt is nagyon kedves volt mindenki, ez kárpótol az igen silány minőségért.

Kuzina Restaurant

Aztán megtaláljuk a görög konyhát, ami szintén túristás, de sokkal- sokkal exkluzívabb, mint amit eddig láttunk.
A panoráma csodálatos, a kivilágított Akropoliszt látjuk ( egyik naggyon rosszindulatú kollégám szerint "ezeknek csak ez van..."no comment)
A kiszolgálás elsőrangú, soha nem kell szólnunk hogy kérünk még vizet vagy bort, mindkettő magától töltődik újra, észre sem vesszük. Az előétel saláta, grillezett polippal, fenséges, hozzá meleg kenyeret szolgálnak fel. Ezután még egy előétel ( a képen), fetával töltött gombóc gránátalma- mártással. Főétel több is van, lehet választani. Nem kívánom a húst, sem a lazacot, így a mandulás- sütőtökös vega rizottó mellett voksolok, kis adag, de a felét sem bírom megenni.
A desszertből bizony kimaradtam, mert eltrécseltem az időt, nem a helyemen ültem, de sebaj, úgyis fogyókúrázom.
:-)
Athén, én visszajövök egyszer!!!
Posted by Picasa

Cuq- Varázslatos Vacsorák 2- és reprók




A csodálatos Cuq Toulzaban második este a menünk a következő volt, szintén nagyjából a kertben található alapanyagokból összekombinálva:


Előétel előtti fogások: Sárgadinnyekrém- leves(ke), egy gombóc sárgadinnyével a tetején, ez utóbbi frissen őrölt borssal megszórva, és mentával tálalva
Friss füge, sonkával tekerve, libamájmeglepetéssel a belsejében
Előétel, mely számomra egy adag főétellel is bőven felért: töltött minicukkini, méghozzá zöldfűszerekkel, hússal, rizzsel, magvakkal és mazsolával töltve, kaporral megszórva, és citromos tojásszószon tálalva
Főétel: grillezett lazac, zöldségraguval: cukkiniből, édes sárgarépából és zöldbabból, körete pedig isteni finom, könnyű, különleges vaníliás zellerpüré volt
Desszert: cheescake bogyós gyümölcsöntettel
Bor: helyi fehérbor: Viognier
Zene: cselló- és hegedűmuzsika, Mozart, Vivaldi...

Több dolog is van, amit jó lenne itthon is megvalósítani. Például minicukkinit szerezni… ha valaki tudja, hol lehet kapni, vagy esetlegminicukkini- magot, légyszi írja már meg kommentben…

Addig is szegény ember vízzel főz, lássuk mit tudtunk itthon is elkészíteni:

Füge libamájpástétommal, Pan d’epices-en tálalva

 
 
Hozzávalók:

friss füge
jó minőségű libamájpástétom
Pan d’epices ( Ez egy fűszeres édeskés kenyér, sokszor tévedésből gyömbéres kenyérnek fordítják, pedig nem a gyömbér az elhagyhatatlan fűszere, hanem az ánizs. Bővebben a Wikipédiában itt. Párizsban és Belgiumban mindenütt kapható, ha valaki arra jár, egyébként Bp-n Culináris. Belgiumban a legjobb a Meli márkájú, amely görögül mézet jelent. nyelv- és földrajzórának vége.)
áfonyalekvár
frissen őrölt bors

Elkészítés:
A Pan d’epices-t kenyérpirítóban megpirítjuk. A fügét szépen bevagdossuk, közepébe teszünk egy darab pástétomot, körérendezzük a Pan d’epices szeleteket, és megszórjuk frissen őrölt borssal a végén. A pástétomra egy pötty áfonyalekvárt teszünk, amely kiemeli csodás ízét.

Zöldfűszeres quinoával töltött minitök ( minicukkini helyett)



Hozzávalók:

(mennyiségeket nem írok, szemre főztem)
egy-két kisebb tök
quinoa, én maradékot használtam ami már meg volt főzve
zöldfűszerek, ami akad: citromfű (módjával!), kakukkfű, kapor, menta
nagy szemű arany mazsola
pirított magvak, ami van a hűtőben: napraforgó, sótlan mogyoró
só, bors, ánizsmagvak picit összetörve

Elkészítés:
A tök talpát és kalapját levágom, belét kiszedem, Fel lehet használni, de az én kis tökjeim tökre tele voltak magvakkal, így az egész belsejük ment a kukába…
A quinoát összekeverem a pirított magvakkal, az apróra vágott zöldfűszerekkel és a mazsolával, sózom, borsozom, az ánizsmaggal fűszerezem.
Eredeti recept szerint a tököt kellene blansírozni, és ezt kihagytam, a belsejébe tekertem egy kis borsot, picit megsóztam, majd tepsibe állítottam, és megtöltöttem az ánizsos- quinoa masszával.
Letakartam alufóliával, majd kb 40 percig pároltam, aztán még 15- 20 percig sütöttem.
A mártást szépen elfelejtettük megcsinálni, pedig ötlet is volt és hozzávalók is voltak itthon, de elkezdődött az X- faktor és megjöttek a vendégek…
Posted by Picasa

2010. szeptember 9., csütörtök

Cuq Le Chateau- Varázslatos Vacsorák 1.

Cuq Toulza (ejtsd: kük) a nyugalom és a béke szigete, Dél- Franciaországban, Toulouse-tól körülbelül 40 kilométerre.
Egy csodálatos hotel vár bennünket, mely a 18. században még egyházi épület volt, később afféle faluközpont, mígnem a falu lejjebb költözött, és a dombtetőn csupán ez az épület, egy templom és pár ház maradt.
Egy igazán mozgalmas, utazásokkal teli nyár után elmondhatom, ha kizárólag ide jutottam volna el, akkor is boldog lennék...
Bár az ideút kissé macerás- Budapest ->Párizs CDG (fúdeutálom ezt a repteret...=mindig rohanás egyik terminálról a másikra) -> Toulouse ( az egyikünk bőröndje nem érkezett meg)-> autóbérlés-> 40 km vezetés-> Cuq Toulza- de a látvány, a hangulat, a vendéglátás, a francia kedvesség és elegancia mindenért kárpótol.
Na és az ízek...
Megérkezésünkkor az egyik tulajdonos udvariasan közli, hogy a vacsorát a teraszon szolgálják fel, pontban 8 órakor este.
Még van időnk körülnézni, a szobába első látásra beleszeretek ( nem egy személytelen Holiday Inn- típusú, hanem nagyon barátságos vidéki stílusú, egyből otthon érzem magam, és van vízforraló és kávé is...) a többszintes kertben sétálunk, megtaláljuk a medencét, és gyönyörködünk a virágokban, növényekben, pillangókban, és hallgatjuk a csendet, illetve a bogarak zsizsegését, és a madárdalt.
Összeismerkedünk a kutyulival és a cicával.
Időzünk egy kicsit a társalgóban, csodálatos, tele szebbnél szebb könyvekkel, porcelánnal, textilekkel, melyek mind a tulajdonosok sajátjai.



Naplemente előtt a négyfogásos vacsora előétel előtti előételével kezdünk:

Fetával töltött leveles tészta
 ( mint megtudom, franciául "fueillete")
Az egyik tulajdonos görög, így mindig van valami görögös beütés a vacsorákban...
Spárgamousse lila virággal díszítve


Az előétel:
Zöld spárga pármai sonkával, parmezánnal és lágy tojással, hollandi mártással tálalva



Főétel:

Csirketagine ananásszal és olajbogyóval, köretként quinoa, párolt zöldbab és édes sárgarépa



A desszertről már nem készítettem fotót, közben lement a Nap...
De Créme brulée volt piros bogyós gyümölcsökkel.

Bor: Rosé Gauillac
Zene: Andrea Sol

Pierre-Ph. ugyan mondta vacsora előtt, hogy innen nem érdemes elmenni és más étteremben vacsorázni, ezt akkor nem értettem igazán, de ezután  természetesen eszem ágában sincs elmenni az amúgy igen színvonalas helyi éttermekbe...és ezt a következő esték csak megerősítik...
Posted by Picasa