2012. augusztus 10., péntek

Sült cékla quinoával és fetával

Elindult a céklaszezon a piacon is, zsenge hossszúkás fiatal céklák kelletik magukat, tessék venni és enni.
Sajnos az alábbi recept zsenialtása nem engem dicsér, hanem ChiliÉsVaniliát, akitől én először hallottam a sült cékláról, azóta kizárólag így fogyasztjuk (előtte sehogysem, mert az ecetes lében úszkáló bolti változat nekem nem nagyon jön be, szinte semmi céklaíze, csak a tömény ecetsavat érezni...) Az ő ötlete alapján készült a mártás is.


Hozzávalók

Néhány darab hosszúkás cékla egyben, megmosva, lesikálva, hámozni nem kell
quinoa
2 dl tejföl
feta vagy krémfehér sajt ízlés szerint
só, bors, olívaolaj

Elkészítés

A céklát egy alufóliával kibélelt tepsibe teszem, prickelek rá egy kevés olajat és szórok rá borsot, majd 180 C-on légkeveréssel kb 50 perc alatt megsütöm. Ha télen érett, kerek, nagy céklából csinálom, akkor ez kb 2 óra. Ha kész, lehámozom/lehúzom a héját és felszeletelem. Sütés közben tűpróbával lehet ellenőrizgetni, ha könnyen belemegy a tű, akkor kész, de nem kell nagyon nézegetni, elvan egyedül is a sütőben...

Közben megfőzöm a quinoát, ami mostanában a kedvenc gabonafélém.
Ez csak annyi, hogy megmosom, majd forrásban lévő sós vízbe teszem, kicsit sózom és néha megkeverem. Ha kinőtt a farkincájuk, akkor kész, illetve természetesen meg is puhult közben.

A mártás csak egy perc, a tejfölbe teszem a kockára vágott fetát vagy sós fehér sajtot, és egy villával összenyomkodom, hogy homogénebb legyen, de nem kell teljesen simának lennie.
Frissen őrölt borssal megszórom, ezt már nem sózom, mert a feta sós.

Az alábbi módon szervírozom:
Alulra egy réteg quinoát teszek, erre jönnek a céklaszeletek, majd a tetejére a mártás, és extra fetakockákkal körberakom. Megszórom frissen őrölt borssal és kész.

2012. augusztus 6., hétfő

Spaghetti alla Norma alla Stahl


A legújabb Stahl- magazinban találtam ezt a remek receptet, ami egy nyári paradicsomos mártás, nagyszerű felhasználása a piacon roskadozó paradicsomnak, padlizsánnak és a vígan illatozó fűszernövényeknek.
Nekünk nem is spagettivel, hanem rusztikus barna kenyérrel ízlett igazán.
Szerintem nagyszerűen fagyasztható is, bár nem maradt belőle, amin ki lehetne próbálni.

Kicsit átvariáltam a receptet, lásd kommentek, és lesz néhány megjegyzésem is.

A sült padlizsán elkészítése
2 db nagyobb padlizsánt negyedeltem, megkentem olajjal, sóztam, borsoztam és 15- 20 perc alatt megsütöttem a sütőben. Eredetileg olajban kéne, de nekem a 35 fokban ehhez semmi kedvem nem volt.
Még melegen lehúztam a héját és feldaraboltam, félretettem.

Hozzávalók a mártáshoz
2 sárgarépa
2 szárzeller
1 vöröshagyma vagy 2 újhagyma, a zöld része is
6 gerezd fokhagyma- szerintem ez iszonyatosan sok, bár szeretem a fokhagymát, legközelebb biztosan kevesebbet teszek bele
Konkrétan mikor beléptem a lakásba főzés után, nem azt éreztem, hogy valami finom főtt itt, hanem úristen, de fokhagymaszag van...
3 ek olívaolaj
só és frissen őrölt bors
friss oreganó és bazsalikom
1/2 dl balzsamecet
5 paradicsom, héja lehúzva (forró víz módszer)+ paradicsompüré+víz
( az eredeti receptben 3 paradicsomkonzerv a levével együtt, de szerintem ez vétek a paradicsomszezonban...)
1 ek cukor- na ezt főleg kihagytam, pedig biztos nem árt, elveszi a "vad" ízeket

A mártáshoz az első négy hozzávalót késes robotgépben finomra aprítottam (lehet reszelni is), majd az olajon puhára pároltam. Sóztam, borsoztam, és a friss fűszernövényeket is beletettem.
Beleöntöttem a balzsamecetet, ettől fenségesen finom, édeskés, selymes ízt kapott, és 3-4 perc alatt kevergetve beforraltam. Közben összevágtam a paradicsomot is, ez is ment bele, és mivel nem konzervet használtam, jó sok paradicsompürét tettem bele, és öntöttem rá bőven vizet a szószos állag eléréséhez.

Tálalás

A szószba beleraktam a padlizsánszeleteket, és vagy tésztával tálalom, vagy kenyérrel tunkolva is nagyon finom.


Az egyik megjegyzésem a fokhagymával már elhangzott, a másik pedig a magazinban található képhez kapcsolódik.
Azon a képen egy tökéletesen homogén mártás található, ha viszont a hozzávalókat tényleg reszeljük, akkor bizony olyan lesz, mint az enyém. Ez nem baj, hiszen az íze tökéletes, de bizony furcsa...