Berry Cake Party

Persze ez a party nem ma volt, hiszen kora délután óta ömlik/szakad/csepereg/esik/szitál az eső, abbahagyhatná már végre.

A virágok köszönik szépen, jól vannak, nekik is elég az utóbbi 4 esős nap (nekem két hétnek tűnik...)

Jöjjön egy nyáridéző recept egy nyári kerti partyból.

A piacok roskadoznak a bogyóktól, málna, szeder, áfonya kelleti magát az asztalokon, hát ne tétovázzunk, hanem varázsoljuk el a vendégeket!

A recept Joanne Harris Francia konyha című könyvéből származik, az Áfonyás pite alapján készült.

Hozzávalók:

A paté briseé- hez:

25 dkg liszt

17,5 dkg hideg vaj

2 dkg kristálycukor

1 tojás

fél ek hideg víz

A töltelékhez:

50 dkg bogyós gyümölcs: feketeribizli, áfonya, málna

2 tojás

12,5 dkg cukor

175 ml tejszín

2,5 dkg liszt

2 kiskanál cranberry szirup

kevés vaníliaaroma

Elkészítés:

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.Az omlós tésztához minden hozzávalót robotgépbe raktam, késsel épp csak összeaprítottam, majd gyorsan összegyúrtam, és betettem a hűtőbe. Közben előkészítettem a töltelékhez valókat, addig lehűlt a tészta. Ezután két folpackréteg között kinyújtottam, és 12 kis piteformábát kibéleltem vele (kivajazni elfelejtettem), a felesleges tésztaszélt levágtam, , ment minden a hűtőbe, míg elkészítettem a tölteléket.Ez mindössze annyi, hogy a tejszínt, tojást, cukrot és a lisztet, cranberry szirupot és vaníliaaromát összekevertem robotgéppel. Ezután kivettem a formákat a mélyhűtőből, rászórtam a bogyókat, ráöntöttem a cukros- tejszínes cuccot, és már ment is be a forró sütőbe. Semmi elősütés, semmi vakonsütés, mégcsak meg sem szurkáltam.

Így néznek ki a piték sütés előtt

És így, mikor kész vannak.

Fél óra alatt sültek meg és az utolsó darabért szabályszerű harc folyt...

:-)

Sárga cukkini duplán

A minap sétálgattam a piacon (imáádom a friss gyümölcsöktől, zöldségektől és bájos virágcsokroktól roskadozó asztalokat!), és egy öreg néne asztalán pár darab sárga cukkinibe botlottam.

Jött is velem mind haza ( a néni nem), és az alábbi fogást kreáltam belőle.

Az ötletet a Magyar Konyha aktuális számából vettem, amelyben a Balaton a fő téma.

Nekem bizony a Balaton a Riviéééra- Tihany, Szigliget, lángos, Kistücsök, Karolina Kávéház Füreden- nyammm- igyekszem sok- sok időt lenn tölteni a magyar tengernél, mert nem tudok betelni vele.

Szóval a Konyha Magazinban a cukkini az egyik fő téma, és egy cukkinipürére esett a választásom.

De hogy ne csak szájnak, hanem szemnek is ingere legyen a vacsora, nem tettem bele az összes sárga cukkinit a pürébe, hanem pár sült szeletet félretettem a tálaláshoz.

Mióta pedig a Metroban felfedeztük a halas hűtő sarkában eldugva a FineFood termékeit, az amúgy nagyon finom szardínia- és makrélakonzervek helyett inkább ezeket választjuk.

Füstölt makréla dupla cukkinipürével

Hozzávalók

 ad hoc, ízlés szerint

sárga cukkini, egy-két darab

zöld cukkini, egy-két darab

olívaolaj, só, bors

 zöldf űszernővényekről néhány levél, ami van, menta, bazsalikom például

citrom leve, esetleg héja

füstölt makréla

a tálaláshoz bulgur, ha tartalmasabbá akarjuk tenni

Elkészítés

A cukkiniket karikára vágom (nem hámozom), és kevés olívaolajon mindkét oldalukat megpirítom.

Pár szeletet félreteszek a tálaláshoz.

A maradék cukkinikarikák mehetnek a mixerbe, kicsi olívaolajjal, a citrom levével és héjával együtt. Sózom picit, borsozom, és összepürésítem, de ne legyen nagyon homogén.

Úgy tálalom, hogy alulra bulgurt halmozok, egy gyűrű segítségével, majd arra egy szelet sárga cukkinit, erre pedig a pürét.

Frissen őrölt borssal meghintem, melléteszem a halat és élvezem a nyárestét a teraszon.

Veggieburger.Veggie-licious.

A kb 1 éve vásárolt Vegetarian GoodFood abszolút jó befektetésnek bizonyult. Sok mindent elkészítettem már belőle, de még mindig kínál újdonságokat. A fotók gyönyörűek (az újságban), és rengeteg színes zöldség és gyümölcs kelleti magát a lapokon.

Jöjjön hát egy újabb vegaburger, ami minimális energiabefektetést igényel, bár kell hozzá néhány spéci hozzávaló: egy érett avokádó, salsaszósz, egy vörösbabkonzerv, egy lime és egy kontaktgrill.

Mexikói vörösbab-burger lime joghurttal és salsával

Hozzávalók az eredeti recept szerint

6 személyre

2x 40 dkg vörösbabkonzerv (ez kb 2x 24 dkg lesz, ha leszűrjük)

10 dkg zsemlemorzsa

 chilipor, ízlés szerint

friss koriander, felaprítva

1 tojás

paradicsomsalsa (Sparban és Metroban is lehet kapni, egy kis doboz bőven elég)

1 natúr joghurt

fél lime leve

só, frissen őrölt bors

a tálaláshoz:

6 zsemle, teljes kiőrlésű lehetőleg, vagy bagett

avokádószeletek

friss saláta, hagymaszeletek

Elkészítés:

Előveszem a blenderemet, és belepakolom a leszűrt babot, a zsemlemorzsa nagyobb részét, a chiliport, és a korianderlevelek felét, valamint a tojást. Megnyomom a gombot, és nagyjából összemixelem, kicsit maradjon darabos.

6 részre osztom a masszát, és vizes kézzel lapos pogácsákat formázok, majd a maradék zsemlemorzsába forgatom őket.

Mehetnek a kontaktgrillbe.

Közben összekeverem a joghurtot, a lime levét és a maradék korianderleveleket, friss borsot is tekerek rá.

Mikor átsültek a pogácsák, a zsemléket félbevágom, ráteszek egy kevés lime-os joghurtot,mehet rá a saláta és a hagymaszeletek, (ha szeretjük), majd a pogácsák, és salsaszósz a tetejére.

Az avokádószeletekkel tálalom.

Kalóriatartalom: 195 Kcal/ adag

Two Greedy Italians

Míg mások leginkább parfümöt vásárolnak a reptereken a duty feriben, én szorgalmasan bogarászom az újságosok kínálatát. Legutóbb Stockholmban került a lezembe a Delicious magazin angol nyelvű kiadása, amelynek nagyon megörültem, mert ezzel leginkább franciául és hollandul találkoztam eddig, amely nyelveken mondhatjuk még eléggé kezdetleges a tudásom- de ami késik nem múlik...

Szóval a magazin első átlapozásra nagyon tetszett, a repülőn jobban belemélyedve már nem annyira, aztán újra a kezembe vettem, tüzetesen átnéztem, és arra a következtetésre jutottam, hogy szenzációs.

( talán azért szontyolodtam el kissé az elején, mert több oldalt szentelnek halas cuccoknak, amik itthon kevésbé megvalósíthatóak...sajnos...)

Mégis körülbelül 2 perc alatt sikerült összeválogatnom a mai menüt, mindent lehet kapni a piacon, és pillanatok alatt kész van. Jó sok kaja lesz belőle, marad a hétre is bőven...

A weben pedig itt érhető el a magazin:

http://www.deliciousmagazin.co.uk/

Ezt a menüt két olasz fickó, Chef Carluccio és Gennaro kreálta, akik az olasz vidéki hangulatot idézik ezzel, és könyvet is írtak, valamint a BBC-n is szerepelnek, mint Two Greedy Italians.

Én máris beléjük szerettem.

:-)

Előétel

Grillezett cukkini gorgonzolával, friss bazsalikommal és aszalt paradicsommal

Hozzávalók

2-3cukkini

pár dkg gorgonzola

4 aszalt paradicsom apróra vágva

2 gerezd fokhagyma apróra vágva

bazsalikomlevelek

frissen őrölt bors

Elkészítés

A cukkiniből megpróbálunki minnél vékonyabb szeleteket vágni, és grillen megpirítjuk.

Könnyebben megy, ha egy rosé gyöngyözőbort is felbontunk közben, és megkóstoljuk.

:-)

Míg pirul a cukkini, összevagdossuk a paradicsomokat és a fokhagymát, összekeverjük.

Mikor kész a cukkini, először is megpróbáljuk nem behabzsolni az egészet, hanem a szeletekre rárakunk egy bazsalikomlevelet egészben, pötyögtetünk rá a sajtból, és a paradicsomos fokhagyma- keverékből is, csak annyit, hogy fel tudjuk tekerni őket.

Frissen őrült borssal megszórjuk, szervírozzuk, és bezsebeljük az elismerést.

Kalóriatartalom: az eredeti recept 2-3 cukkinihez 10 dkg gorgonzolát használ, szerintem ez nagyon sok, és 12 db tekercsre számolja az energiatartalmat: 110 Kcal/tekercs.

Leves

Fehérbableves nyáriasan

Ok, tudom, 35 fokban nem épp levesre végyik az ember, de ennek egyszerűen nem tudtam ellenállni.

Konzervbaból 5 perc alatt kész van.

Hozzávalók:

2 fehérbabkonzerv, kicsi szemű

2 paradicsom felkockázva

2 zellerszár felszeletelve

olívaolaj, só, bors

zöldségleves

friss petrezselyem

oregánó

Elkészítés

Az olajon elkezdem pirítani a zellerdarabokat, majd hozzáteszem a paradicsomot. Kicsit átforgatom, majd felöntöm a zöldséglevessel, összeforralom. Mehet bele a leszűrt babkonzerv, az oregánó, nem kell főzni nagyon, mert a bab puha. Összeforr, utánaízesítem sóval, borssal, és megszórom petrezselyemzölddel.

Kalóriatartalom: az eredeti recept 1,6 l zöldséglevessel készül, 4 személyre, 50 dkg babbal, 50 dkg paradicsommal, így 221 Kcal/adag

Főétel

Rozmaringos csirkecombok újkrumplival sütve

Hozzávalók

1 kg kis szemű újkrumpli

10 alsó csirkecomb

1 nagyobb fel hagyma

sok- sok friss rozmaring

só, bors, (esetleg csirkepác sem rontja el)

olívaolaj sütéshez

Elkészítés

A combokat megmosom, megszárogatom, és bedörzsölöm a csirkepáccal, amit előtte kis olajban elkevertem. Beteszem a hűtőbe addig, míg elkészítem a többi hozzávalót.

A hagymát nagyobb kockákra vágom, a krumplit megmosom, és kissé megdörzsölgetem, nem hámozom.

A rozmaringról letépkedem a leveleket.

A csirkecombokat egy tepsibe elkezdem lerakni szépen egymás mellé, majd a fennmaradó helyeket kitöltöm a krumpliszemekkel, és megszórom a hagymával. A rozmaringból még előtte dugdosok a csirkecombok bőre alá, a maradékot csak úgy rászórom.

Mehet a stöbe, amit 200 fokra előmelegítettem.

A recept szerint 2x 30 perc elég, hogy átsüljön, félidőben össze kell forgatni a cuccokat, hogy minden oldala egyenletesen süljön. Szerintem az egy óra sütés nem elég, én letakarva sütöttem kb 50 percet, aztán még egyszer annyit, és volt, hogy felvettem a hőmérsékletet 220 fokra és átkapcsoltam felső pirításra, így lett tökéletes.

Kalóriatartalom: 1,6 kg csirkére számolva,1 kg krumplival és 8 articsókával (amit én kihagytam), mindezt 4 személyre ajánlja a recept, 545 Kcal/fő.

Budapest, te csodás!

Turista voltam a saját városomban.

:-)

Nagyrészt nagyon jól éreztem magam, bár két és fél napig vezettem és idegenvezettem, és úgy néztem ki vasárnap estére, mint egy zombi, mindig rácsodálkozom Budapestre: olyan gyönyörű, és nagyon boldog vagyok, hogy itt élhetek...

Viszont több dolog mérhetetlenül bosszantott, és azt a következtetést is levontam, hogy mi, magyarok még mindig nagyon sokat kell tanuljunk vendégszeretetről, udvariasságról, és nem csoda, ha nem tudjuk eladni magunkat.

Remélem a következő sorok tanulsággal szolgálnak...történtek ugyanis dolgok, amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni.

Vásárcsarnok

A Fővám téri Vásárcsarnok nagyon látványos, bóklászunk fel- le, egyszercsak az első meleten gyönyörű bőr táskákba botlunk. Árak viszont sehol. Gondoltam megkérdezem, mennyibe kerülnek, mert külföldi barátaimnak is tetszettek- bár az árus nem nagyon igyekezett felállni a kisszékről. Még majdnem nekem kellett elnézést kérnem, hogy érdeklődöm. Kérdezem, mennyibe kerülnek a táskák. Gúnyos válasz: pontosan melyiket akarom megvenni? Gondoltam magamban, hát így egyiket sem, hogy nem tudom az árukat...Lehet, hogy naiv vagyok, de annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem is tudtam válaszolni, hiszen tényleg szép bőráru volt mind. Kicsit furán néztem, hát még az EU törvényekhez szokott barátok- akik szerint ez törvényellenes, hogy nincsenek kiírva az árak..., és visszakérdeztem, hogy mondjuk a középső sor...

Erre az eladó úr kifejezetten rosszindulatúan azt válaszolta, hogy ötezertől hétezer- ötszázig- hogy a differencia miből állt, azt sohasem tudtam meg, ugyanis annyira flegma volt, és annyira felbosszantott, hogy egy másodpercen belül otthagytuk...

Ha nem nézek ki szakadtnak, akkor egy ezressel több? Ha angolul beszélek, akkor még egy ezressel több?

Mindenkinek javaslom, menjen pár üzlettel tovább, ott ugyanazokat a táskákat árral együtt meg lehet találni...

Váci utca- Olasz étterem, a nevére nem emlékszem de nem is fogok visszatérni

A Vásárcsarnokból a Váci utca felé indultunk. Nem részletezném, hogy melyik shopban mennyi időt töltöttek a barátnők, de sehol sem lehetett kártyával fizetni... mondjuk később kiderült, hogy a rendszer bolondult meg, úgyhogy ezért nem érheti szó a ház elejét, csak kellemetlen volt.

Viszont a nem shoppingoló többiek úgy érezték, elég forrón süt a Nap és elég ideje sétálunk már ahhoz, hogy igyunk valamit, talán együnk is.

Választásunk a Mango- val szembeni olasz étteremre esik, mert az pont az üzlettel szemben van, így könnyű észrevenni, mikor vége a shopping- szekciónak. (valami Tarverna vagy Cucina Italiana a neve)

Kb 20 asztal, pár összetolt nagyobb asztal kivételével az étterem üres, a hosszú asztalnál kb 15en ülnek.

Belépünk, nem fogad ugyan senki sem bennünket, de egy pincér buzgón gépel valamit, odamegyek, és mondom, hogy elnézést, hatan lennénk, innánk és talán ennénk is valamit. Rámnézett  a nagy boci szemeivel, és bánatosan közölte, hogy sajna egy nagy(!)csoport éppen most érkezett, és bennünket most nem tudnak kiszolgálni, csak sokára, és ugye megértjük...

Hát nem, nem értjük meg.

Budapest központjában, a Váci utcán, ami kb 100 éve turistaközpont, hogyan lehet gond egy 50 fős étteremben szombat délben, hogy érkezett még 6 vendég????????

A tulajdonos jobb lenne, ha elmenne valami tréningre, ahol ezt megtanulhatja. Vagy vegyen fel még egy szakácsot és építsen még egy kemencét. Vagy zárjon be.

Természetesen nem maradtunk...

Anna Café

Karnyújtásnyira az Anna Café- itt van minden, ami szem- szájnak ingere, és fáj is rá a fogunk: szendvics, capuccino, desszert, hát leülünk, az árnyékban találunk egy asztalt, ami kicsi ugyan hat embernek, de még egyet oda lehetne húzni és akkor meg van oldva a helyzet.

Gondolom én naivan.

Szólok a pincérnek, hogy kérnénk még egy asztalt, aki nem túl kedvesen közli erre, hogy azt ugyan ide nem lehet, de üljünk már át a napra, mert ott meg tudja csinálni...

Itt már kezdett elszakadni a cérna.

Milyen hozzáállás ez?????????

Csak mellékesen közlöm, hogy a napon kb 35 fok volt, nem véletlenül igyekezett mindenki hűsölni az árnyékban!

Itt már nagyon mérges voltam, kezdett elegem lenni. Ez lenne a magyar vendégszeretet?

Én kérek elnézést, de én vagyok a vendég, én fizetek, és nem gondolom, hogy lehetetlent kértem!

A helyzetet szerencsére megoldotta, hogy felszabadult két asztal az árnyékban, így átültünk oda, más lett a pincérünk is, egy végtelenül kedves hölgy, aki megmentette az Anna Cafét a rossz osztályzattól: tündéri, csacsog, mosolyog, perdül- fordul, és már kapjuk is a hűsítőket...

Az ételekkel ér a második nagyon pozitív csalódás: gyönyörűek, és finomak is, tényleg úgy néznek ki, mint a fotók a menün, nem is olyan rossz hely ez az Anna Café...

Anna szendvics

Cézár saláta

Bagel lazaccal

Utunk a Várba vezet, és ezzel a csodálatos panorámával zárul a délutánunk.

Vacsorázni a Kakas Étterembe megyünk.

Ami megérdemel egy külön bejegyzést.

Csillagos ötös osztályzatot kapott...

Nyárból nyárba

Nyári menü egy óra alatt

Business tripek után az egyik legkellemesebb kikapcsolódás a konyhában ügyködnöm.

Akkor is, ha egy csodás mesevárosból térek haza, ahol szintén 30 fok volt, hétágra sütött a Nap, hajók ringtak a vizen, és ismét rácsodálkozhattam a világ egy másik szeletére.

Akkor is, ha gyönyörűek a fehér éjszakák, és hálát adunk a Malévnek, hogy nem tart hetekig az utazás, mint régen mindjuk a Vasa hajóhoz hasonló járműveken.

Akkor is, ha lazac és lazac között lehet választani az éttermekben...

Jó hazaérni...

Na azért ne kelljen egész nap főzni, de egy óra alatt is csodás menüt lehet összeütni.

Kell hozzá néhány ötlet, mondjuk a mindig csodás GoodFood magazinból, egy zöldséggel- gyümölccsel feltöltött hűtő, jó zene, és egy pohár hideg habzóbor sem jön éppen rosszul...

:-)

Welcome home!

Előétel:

Avokádó hummusszal és paradicsomsalátával

GoodFood recept.

Hozzávalók két személyre

1 érett avokádó

2 paradicsom

egy szál újhagyma

pár darab nagy olajbogyó

só, bors, olívaolaj

egy lime leve

pár evőkanál hummusz

barna kenyér a tálaláshoz

Elkészítés:

Először a hummuszt készítem el: egy csicseriborsókonzervet, két gerezd fokhagymát, egy fél citrom levét és pár evőkanál tahinit beledobálok a mixerbe, sózom, borsozom, megnyomom a gombot, és várok, míg a kedvenc gépem simára keveri.

A paradicsomot felkockázom, a hagymát is ki kockákra vágom, az olajbogyót is felaprítom. Összekeverem, öntök rá olívaolajat, tekerek rá frissen őrölt sót és borsot, és egy lime levét, félreteszem a tálalásig.

Közvetlenl tálalás előtt rakom össze: az avokádót félbevágom, a magját kiveszem. Az üreget megtöltöm hummusszal, és a paradicsomsalátával tálalom, egy szelet rusztikus barna kenyérrel.

Főétel

Mentás- bazsalikomos kuszkusz grillezett padlizsánnal

Hozzávalók

1 padlizsán

sok- sok friss menta és bazsalikom

kuszkusz

olívaolaj, só, bors

pár darab miniparadicsom

fél citrom leve

Elkészítés

A kuszkuszt forró vízzel nyakonöntöttem, és állni hagytam. Pont kész lett, mire elkészültem a többi hozzávalóval.

A paradicsomot feldaraboltam, a fűszernövényeket összevagdostam apróra.

Összeforgattam a megpuhult kuszkuszt olívaolajjal, a paradicsommal, a fűszernövényekkel, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a citromlevet.

A padlizsánt dizájnosan meghámozom zöldséghámozóval, hogy csíkosak legyenek, így jobban mutatnak. Mehettek a kontaktgrillbe, ahol pillanatok alatt megsültek.

A képen látható módon tálaltam. 

Desszert

...hihetetlen, de még erre is maradt időm! Mondjuk körülbelül 10 percnyi időt igényel az elkészítése...

Mivel ezt csak mi tudjuk, lesz ámulás- bámulás, mikor a vacsora végén elővarázsoljuk a hűtőből, ahol szépen le is hűl annyira, hogy tálalható.

Csiribú, csiribá!

:-)

Csak győzzük az elismerést bezsebelni!

Csokis grízpuding friss nyári gyümölcsökkel

Hozzávalók

4 dl tej, vagy csokis tej-normál tej vegyesen, ha van

6 ek búzadara

pár szelet jó minőségű étcsoki

2 dkg vaj

friss gyümölcsök összevagdosva

cukor/édesítő, ahogy szeretjük

(én nem raktam bele extra cukrot, mert 2 dl gyári dobozos kakaót használtam)

Elkészítés

A tejet, csokit, vajat egy lábasban elkezdem összemelegíteni, és mikor elkezd forrni, belekanalazom a búzadarát. Pillanatok alatt összeforr, ekkor egy hideg vízzel kiöblített formába öntöm.

Az egyetlen dolog, amiért aggódni kell, hogy csomós lesz, erre vigyázzunk.

Ha van valakinek ötlete, hogy lehet ezt elkerülni, ne habozzon megírni.

Kicsit hűl, mehet a hűtőbe, és a vacsi végén friss gyümölcsökkel tálalom.

Tegyünk be egy jó DVD-t, és élvezzük a hosszú hétvégét...

Zöldfűszerek, zöld pesto házilag és zöld cuccos orechiette saláta

Zöldmániám mindig előjön ilyenkor kora nyáron, salátát akarok, meg zöldborsót, meg olyanokat, ami itthon nincs (pl broad bean), és sok- sok zöld fűszernövényt... Most ezek növögetnek az erkélyen: menta, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring.

A titok a tápoldatban rejlik, és sok- sok vízben. Ezek a gyönyörűségek szimpla kis cserepesként kezdték a pályafutásukat, és itt már erős ritkítás és megszedés után láthatóak.

Ezekből lett a pesto házilag, alapreceptként a GoodFood pestoreceptjét használtam, ami amolyan hamis pesto, mert fenyőmag nincs benne, de így is tökéletes lett.

Házi pesto

Hozzávalók

hivatalosan itt

Én csak szemre pakolgattam mindent a mixerbe:

bazsalikom, jó sok

menta, jó sok

olívaolaj

citromlé, só, bors frissen őrölve

parmezán sajt lereszelve

fokhagymegerezdek felszeletelve

Gomb megnyom, eredmény a képen.

A pestot a következő könnyű vacsora elkészítéséhez használtam, szintén a GoodFoodról szermányoltam, elsőre beleszerettem. Azért nagyon jó, mert egy jobb konyhában szinte minden van hozzá: tészta a szekrényből, parmezán, fokhagyma a hűtőből, zöldbab a mélyhűtőből... csak újkrumplit kel szerezni hozzá. Recept  innen.

Tészta újkrumplival, zölbabbal, házi pestoval

Hozzávalók

bármilyen tészta, ami elég apró, hogy megtapadjon rajta a pesto, én orechiette-t használtam

pár szem újkrumpli, lesikálva, félbe/negyedbe vagdosva, megfőzve, maradjon roppanós

zöldbab megpárolva

pesto

A megfőtt tésztát összekeverjük a zöldbabbal, újkrumpli darabokkal, és összeforgatjuk a pestoval.

Friss borssal és esetleg még parmezánnal tálaljuk.

Kalóriatartalom: 405 Kcal/adag, ha pontosan méregetünk az eredeti recept szerint

Damme

Van egy hely Belgiumban, nem túl messze a tengerparttól, egy csatorna mellett, amelyet még Napóleon épített.

Ez a hely Damme, egy kedves kis falu, amúgy a legenda szerint Till Eulenspiegel szülőhelye- érdekes, hogy ezt a mindenkit megtréfáló népi hőst a németek és a belgák is a sajátjukénak tekintik- nos, Dammeban ez nem kétség, hogy innen származott. (Felettébb örültem, mikor a „valóságban” is találkoztam vele, hiszen gyermekkorom kedvenc mesekönyvében, a Hegyi Szellemben olvastam róla először, szóval mintha gyermekkori (azóta is) folyton olvasó énem köszönt volna vissza…bár mondjuk az a német verzió volt, de így is örültem. A belgák kicsit másképp írják le a nevét, így: Tijl Uilenspiegel)

Ez a hely a környékbeliek között nagyon népszerű. A sarkon áll egy étterem, vagyis Tea Room, a tipikus rusztikus belga konyha megtestesítője: folyton tele van, mivel egy útkereszteződésben áll, amolyan régi idők meséi szerint a falu központjában, ahol a társasági élet folyik. Napközben itt pihennek a helyiek jófajta belga sörök mellett, eszegetik a sültkrumplit, az ízes belga sajtokat és egyéb finomságokat, estére pedig ugyanez pepitában- vacsorával megspékelve.

 

A menü végtelenül egyszerű: hal így, hal úgy, scampi így, scampi úgy, shrimpkrokett, sajtkrokett, spagetti, kecskesajtsaláta, sültkrumpli, egy-két egyéb saláta- desszertként pedig fagyi, gyümölcs és nem tudom még mi, mert odáig nem nagyon jutunk el.

Általában van napi ajánlat, ez ma coq au vin, de ez túl nehéz nekem- maga az étel is, és a kiejtése is...  egyszerűen lehetetlen…, van még halválogatás tejszínes szószban, és a híres SLIPTONG, vajban sütve.

Mai vacsim tehát egy, a nyelvhalak családjába tartozó halféle, a sliptong, vajban sütve- egyszerűen mennyei...
Érdekesen kell kifilézni: a gerince mellett végig kell vágni, és ezután kb az egy centiméteres rész szépen leválasztható a szálkákról, és nem marad benne egy pici szálka sem.

Körete saláta, illetve mellé külön tálban szolgálják fel a sültkrumplit.

A társaság többi része megoszlik, kis rákot rendel, ki halat, ám a sültkrumplit kivétel nélkül mindenki lapátolja befelé...

Télen a kandalló melegít, nyáron hűs van a falak között, mindenki élvezi a mennyei vacsorát.

 

Hát így megy ez Damme-ban, napról- napra, hónapról- hónapra, évről-évre...

Ha véletlenül arra tévedtek, ki ne hagyjátok!

Egészséges vacsorák- Makrélasaláta újburgonyával

Továbbra is az egészség jegyében.

Makrélasaláta újburgonyával

6 személyre

300 kalória alatt

Hozzávalók

75 dkg újkrumpli

recept szerint 5 ek light majonéz, én erről lemondtam, és olívaolajat használtam

1 újhagyma összevágva

10 dkg madársaláta vagy ami éppen akad

1 csomag füstölt makréla jobb helyeken, Budapesten ez jobbára egy makrélakonzerv, jól lecsöpögtetve

só, frissen őrölt bors, friss citromlé

Elkészítés:

Az újkrumplit hámozás nélkül egyben megfőzzük, nagyobb kockákra vágjuk.

Ezután a teendő nagyon egyszerű:  a krumplit, salátát, hagymát jól összeforgatjuk az olívaolajjal/ majonézzel, sózzuk, borsozzuk, és csavarunk rá friss citromlevet.

A makrélával tálaljuk.

Kalóriatartalom: 1 adag/286 KCal, 22 g szénhidrát, 18 g zsír a majonézes verzióban

Egészséges vacsorák- Töltött padlizsán mozzarellával és paradicsommal

Azaz vacsorák 300 KCal alatt, mert itt a bikiniszezon, és itt az aktuális fogyókúraláz...

Véleményem szerint azonban nem kampányszerű fogyókúrázni kell, hanem folyamatosan oda kell figyelni, mikor mit eszünk.

A fogyókúra szótól amúgy engem a hideg is ráz, hiszen régebben ez azt jelentette, hogy no kenyér, no tészta, no csoki, no süti, na ne már... ezeket szerintem főleg este kell hanyagolni, szóval egy órás kardioedzés után ne együnk meg egy 600 kalóriás tejszínes tésztavacsorát plusz egy nagy szelet tortát csak mert olyan ügyesen edzettünk...

Viszont az is igaz, hogy kalóriaredukció, mozgás és következetes odafigyelés nélkül senki se várjon egy deka fogyást sem.

Ezen alapul amúgy minden sikerdiáta is, csak egy kicsit a sorok mögé kell nézni.

Szóval ezentúl új címke tűnik fel itt  blogon: vacsorák 300 KCal alatt.

Ezek a vacsik nem sok szénhidrátot fognak tartalmazni, hiszen azt estére már nem nagyon kell(ene) enni, de tartalmasak lesznek, mert biztos mindenki tapasztalta, hogy 2 levél salátával és fél cukkinivel bizony nem lehet jóllakni estére, akármilyen szépen tálaljuk is...

Emellett tervben vannak ebédek 400 KCal alatt, anikben lehet rizs, tésza, illetve más szénhidrátok is.

A recept egyébként a legújabb GoodFood magazinból származik, ahol a kalóriák mellett a szénhidrát- fehérje- stb tartalmat is feltüntetik egy- egy receptnél.

Töltött padlizsán 300 kalória alatt

4 személyre

Hozzávalók

2 padlizsán

2 tk. olívaolaj

1 hagyma, felaprítva

4 fokhagymagerezd, szintén felaprítva

12 db miniparadicsom, félbevágva

5 dkg olajbogyó, felaprítva

friss bazslikomlevél

12,5 dkg mini mozzarella, félbevágva ( 1 cs)

friss kenyérmorzsa (én parmezánt használtam inkább)

Elkészítés

A padlizsánokat félbevágjuk, kikaparjuk a belsejüket, úgy, hogy maradjon egy vékony réteg a héjuk felett, és a belsejüket felaprítunk és félreteszünk.

A héjakat kicsit megspricceljük olívaolajjal, sózzuk, tekerünk rá frissen őrült borsot, és 200 C-on 15 percig sütjük sütőben.

Közben az olívaolajon elkezdjük pirítani a hagymát és a padlizsán belsejét, majd hozzáadjuk a fokhagymát.

Kicsit tovább pirítjuk, majd mehetnek hozzá a paradicsomfelek. Sózzuk, borsozzuk, és kb 3 percig pároljuk még együtt. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a mozzarellát, összeforgatjuk, és visszatöltjük a padlizsánhéjakba.

( Ha használunk kenyérmorzsát, akkor most rászórjuk.)

Visszatesszük a sütőbe, amit közben visszavettünk 180 C-ra, és még 15 percig sütjük, amíg a mozzarella megolvad.

Tálaláskor megszórjuk parmezánnal és friss bazslikomlevéllel.

Kalóriatartalom: 1 db/266 KCal, 14 g szénhidrát, 20g zsír

Gyönyörű gyömbértorta

Hát persze, hogy a GoodFood magazinból!

Méghozzá a Healthy Issue számból.

Bár az az egy biztos, hogy ez a torta nem healthy...

35 dkg csoki és 25 dkg vaj keverékére semmiképpen sem mondanám, hogy egészséges, akkor sem, ha lisztmentes tortáról van szó...

Akkor sem, ha van benne pár kiskanál egészségesnek kikiáltott gyömbér...

De ha valaki egy iszonyatosan finom, ragacsos csokis- gyömbéress cuccra vágyik akkor bátran lásson neki...

Hozzávalók:

25 dkg vaj

35 dkg jó minőségű étcsoki, én belga csokit használtam

2 ek gyömbérbor vagy pálinka vagy mi, én kihagytam

14 dkg kristálycukor

10 dkg muscovado cukor

(apropó, mondja már meg valaki, hogy a téglává keményedett muscovadóval mit lehet kezdeni? nálam ugyanis a kukában végezte...)

5 tojás, szétválasztva

7,5 dkg darált mandula

1 ek őrölt gyömbér-én frisset használtam, jó sokat, lereszelve

1 ek gyömbérkonzerv ( én sushihoz valót aprítottam össze)

Elkészítés

A sütőt 170 C-ra előmelegítjük.

Egy piteformát vagy kapcsos tortaformát kivajazunk, a recept szerint meghintjük kakaóporral, én ezt a lépést kihagytam, féltem, hogy megég.

A csokit és a vajat gőz fölött összeolvasztjuk. Ne ijedjünk meg a csoki mennyiségétől, kell az bele. Hozzá kellene itt adni a gyömbérbort is, én ezt kihagytam.

Mikor összeolvadt, levesszük a gőzről és kissé kihűtjük.

Közben a cukrokat összekeverjük, és a tojások sárgájával fehéredésig habosra keverjük. Ekkor mehet bele a kihűlt csokis vajas cucc, valamint a darált mandula és a reszelt gyömbére(ek) is. Jól összekeverjük.

Ezután külön tálban felverjük a fehérjét, és kis részletekben a csokis masszához keverjük, ezt már lehet fakanállal is, hogy ne nagyon törjön össze a hab. Én a legalacsonyabb fokozattal kevertem géppel, nagyon rövid ideig, figyeljünk, hogy az edény aljáról is keverjk fel a csokis masszát.

Ezután simítsuk bele az előkészített formába ( hogyha a forma túl kicsi, túl sok lesz a massza bele és ki fog mászni sülés közben, ez nem jó, mert megkeményedik. Nekem másodjára nagyobb formát kellett volna használnom, vagy magasabbat.)

170 C-on 50 percig sütjük,de maximum 1 óráig, hiszen belül lágynak kell maradnia.

A recept szerint kellene még rá csokis topping, úgy gondolom az már tényleg túlzás lenne, kalória és íz tekintetében is...

És nem, nem kell bele sütőpor.

Hol jártam?

Bicikli, tulipánok- szerintem ennyi is bőven elég ahhoz, hogy kiderüljön:

Amszterdamban!!!

Amszterdamban folyamatosan buli van, mindenki biciklivel közlekedik, csodás múzeumaik vannak, az egész várost belengi a marihuána jellegzetes illata, fiatalok hanglérkodnak
 a vöröslámpás negyed kirakatban mobiltelefonáló és riszáló utcalányaival, vagy épp kritizálják őket, és nagy fájdalmamra olyan, hogy holland konyhaművészet, nem igazán létezik. Legalábbis annyira bézik hogy nem nagyon vannak autentikus holland éttermek, mint például itthon magyaros jellegűek.

Vagy csak nekünk nem sikerült megtalálnunk...

...de erről később, lássuk először hogyan érkeztünk meg.

MALÉV járat, nem rossz, de lehetne sokkal- sokkal jobb is, ugyanaz a sonkás vagy sajtos miniszedvics hónapok (évek?) óta, azért ennél többre is képesek lehetnének...tessék megnézni egy Turkish Airlines-t vagy egy Brüssels B-flex jegyet... az Air France-ról nem is beszélve...
Na mindegy, nem szeretnék morogni emiatt, majd az isztambuli utamnál visszatérek erre :-)
A reptérről minden út a Központi Pályaudvarra vezet, 10 percenként mennek a szuper gyorsvonatok, amik 15- 20 perc alatt odaérnek, szóval a transzport tökéletes.
Hotelünk a Rooms & Co, a képek nagyon impozánsak a website-on, de a szürke februári időjárásban nem olyan szép, megnyerjük a barna szobát- retro vagy csak kopott- nem igazán tudom elsőre eldönteni.

Pár órán belül azonban kiderül, hogy tökéletes választás, kettő percre van az egyik villamosmegállótól, ami nagy előny, ugyanis Amszterdamban a villamos olyan, mint Párizsban a metró: minden utcában megáll egy. :-)
Pontosan a belváros peremén van a hotel, egy autentikus holland házban, meredek lépcsőkkel, félemeletekkel, kilátás a csatornára, még egy kis kertecskénk is van, természetesen biciklikkel- kár, hogy hideg van kinn és melegre vágyunk. Nyáron biztosan sokkal szebb itt.
A reggeli egy meglepően modern konyhában zajlik, elmaradhatatlan a croissant, jam, kérésre omlett is készül, a narancslé és a kávé pedig kötelező.

Nem is kell több az induláshoz, irány a belváros, és a kötelező programok: egyik nap a VanGogh múzeum ( fantasztikus) és az Öreg Templom, majd Amszterdam legérdekesebb múzeuma, az Amstelkring Museum, amely egy gazdag kereskedőcsalád háza volt, és ahol egy titkos tempolom rejtőzik a legfelső szinten- titokban tartottak itt istentiszteletet a katolikus vallás üldözése idején.

Második nap a Rikjmuseum, a csodálatos Rembrandt festményekkel, és ezer izgalmas egyéb dologgal, számomra meghatározó élmény az Éjjeli őrjárat, amely tulajdonképpen nappali jelenetet ábrázol, csak az idők folyamán besötétedett, és nagy kedvencem, a lenyűgöző Vermer is itt van, egy kicsi, de annál bájosabb festménnyel, amin egy nő látható a konyhában, éppen tejet önt, és a süteményeken megcsillan a fény, világos pontok- pöttyök formájában...

Aztán meglátogatjuk a kötelező vöröslámpás negyedet, itt nagy a hangzavar, zajlik az élet, testüket áruló lányok illegnek- billegnek a kirakatokban falatnyi fehérneműben, kuncsaftra várva.
Aztán megtaláljuk a virágpiacot, amely a csatornákon horgonyzó hajókon kap helyet időtlen idők óta, a tulipánok pompásak, kötelező néhányat beszerezni, és itthon elültetni.
Majd utunk a tengerpartra vezet, ahol a NEMO vár, amely egy futurisztikus interaktív technikai és tudományos centrum, és hipp- hopp, el is telt ez a két és fél nap...
Kimaradt AnnaFrank háza, ahol a naplóját megtalálták, a Rembranthuis, s marihuána- múzeum, a szexmúzeum, a Bejinhof, a Kinzások múzeuma, a Panoptikum, és még sorolhatnám, de felfedeztük a csatornákat, sétáltunk a partjaikon, a villamosokkal bejártuk a központot, láttunk könyvpiacot, régiségpiacot, trendi 21. századi bevásárlóutcát...
Annyi impulzus ér, hogy már azt sem tudom, ki vagyok és melyik korban élek..

Ideje hát enni valamit- hát, mi tagadás, csalódás ér...
Kávézni lépten- nyomon lehet, Amszerdam tele van a jellegzetes „barna kávézókkal”, amelyek zöme már nem is annyira barna, inkább modern design jellemzi. A Luxemburg Café elég híres, patinás, be is térünk, és melegszünk egy kicsit.

Az étteremválaszték nagyjából a következőképpen néz ki: steakhouse1.- pizzeria1- steakhouse2- trattoria- iris pub1- steakhouse3- irish pub2- indonéz étterem1- thai étterem1-pizzeria x……..és így tovább, csak nemzetközi konyha van, igen ám, de melyikben nem csalódunk majd?
A belvárosban én csak ezekre emlékszem.
De enni muszáj, egy irish pub- ban kötünk ki, nem rossz, de semmi különleges.
Finom meleg gombalevest rendelek, de ezt itthon is el tudom készíteni…

Az egyetlen holland étterem, amit a Dam Square (Főtér) közelében láttunk, már bezár, mire odaérünk este… így marad az a hely, amit ez az étterem ajánl: a Dam másik részén egy trendi, éjfélig nyitva tartó konyhájú, a neve sajnos kiesett a fejemből, látszik, hogy nem tett rám nagy benyomást.

Főleg wok kaják vannak, így kiválasztom a Dutch Wok- ot- ez annyira vicces, hogy nem tudok ellenállni neki, kb olyan, mintha Budapesten „Wok magyar módra”-t ennék… Belga séfem marad a Cézár- salátánál, ez és a wok is finom, de tényleg semmi különös.

Az egyetlen autentikus hely, ami érdekes és finom is, azok a panírozott cuccok kis automata kajakirakatokban, amelyek pénzbedobással működnek ( lsd képen): bedobsz 2 eurót, mint a kólaautomatába itthon, a kis ajtó így kinyithatóvá válik, és kiveszed, amit választottál. Általában olyan helyiségben vannak, ahol lehet hozzá venni sült krumplit és kólát.

Hát, szerintem ki kellett volna próbálnunk bátrabban a nemzetközi konyha éttermeit- majd legközelebb.

Azért éhen nem haltunk, sok szépet láttunk, és komolyan elgondolkoztam azon, milyen lenne, ha itthon a Nagykörút két sávjából csinálnának másfelet+ egy biciklisávot… sok mindenkinek tetszene, ha lehetne biztonságosan biciklizni Budapesten, és valószínűleg egy idő után eltűnnének az autók a belvárosból, mint Amszterdam belvárosából…

Sok-kicsi, Herczeg Ágnes, Karácsony, szülinap és ajándékok

Mikor rátaláltam L. Ritók Nóra blogjára a mélyszegénységben élőkről, az elejétől a végéig végigolvastam. Szívszorulva, kicsit szándékosan tehetetlenül, hiszen mindenki tudja, hogy ezek a problémák súlyosak, mégis elmegyünk nap mint nap mellettük, és nem is igazán gondounk arra, ami nekünk természetes, ezek a családok viszont csak álmodnak róla: minden nap étel, fűtés, áram, melegvíz, gyógyszerek… Persze nem vagyok álszent és tudom, hogy az éremnek két oldala van- ez Nóra blogjából is kiderül ám,- mégis, Karácsonykor a Sok kicsi kezdeményezésére, hogy Nóráék alapítványát támogassuk idén, tudtam, hogy nekem is a segítők között a helyem.
Az már csak hab a tortán, illetve ajándék a karácsonyfa alatt, hogy én lettem az egyik nyertes…
Nyereményem pedig Herczeg Ágnes „Borok a konyhában” című csodálatos könyve, valamint egy nagy értékű válogatás Ágnes kedvenc boraiból, mindez átadva egy személyes találkozón, nem jelesebb napon, mint a születésnapomon.
:-)
Sok- sok egyeztetés után, ahogy azt másoknál is olvasom ( utazás, míting, beteg gyermek, stb) végre sikerült találkoznunk az egyik bevásárlóközpont újonnan nyitott ámerikai kávéházában, és megismerkedtem Ágnessel, aki szívét- lelkét beleadta, belekóstolta és beleírta ebbe az egyedülálló könyvbe, amelyet azóta igen gyakran kezembe veszek és használok.
Ágnes nagyon közvetlen, mesél a projektről, a segítőiről, arról, hogy hogyan zajlott egy- egy nap, és találkozónk végére szinte magam előtt látom a forgatókönyvet, a meghívott sürgő- forgó séfeket a konyhában, az elkészült ételeket, a poharak százait, a sok- sok üveg aranyló/bordó/rosé/pezsgő nedűt, hiszen a bor hozzátartozik a magyar örökséghez, a magyar kultúrához, és igenis kell hogy némi fogalmunk legyen a régiók jellegzetességeiről, a készítésről, a fajtákról, az ízekről…
Már két menüt el is készítettem, és összekóstoltuk kétféle borral- ezekről poszt hamarosan.
Ágnes, Sok kicsi, köszönöm.

Ágnes weboldala

chiliésvanilia írása a könyvről és Ágnesről

A híres Bock Bisztróban

Ide is eljutottunk végre.
Több sikertelen asztalfoglalási kísérlet után (kedden: szombatra 2 fő? sajnálom, tele vagyunk. 1 héttel később szerdán: szombatra 4 fő? sajnálom, tele vagyunk. Karácsony előtt? Esélytelen. Majd utána.) most jött el végre az idő egy vacsora elköltésére a Bock Bisztróban Bíró Lajos nevével fémjelezve.
Nem túl nagy hely, tényleg csak pár asztal, de kivétel nélkül mind a "foglalt" tábla díszeleg rajtuk.
A kiszolgálás elsőrangú már az első pillanattól fogva, a pincérek kedvesek, sürögnek- forognak, bort ajánlanak, mondjuk itt nem nehéz, mert van vagy 500 fajta :-).
Sokat vártam a menütől- hiszen lépten- nyomon azt halljuk, Bíró Lajos séf a tradícionális magyar ételeket új köntösbe bújtatja, kíváncsan bújom hát nemcsak a menüt, de a táblákat is, amin a heti ajánlat látható.
Hús, hús, hús, nyúl, sertés, őz, kacsa, libamáj, kevés csirke, disznótoros Lali módra...hajaj...
nem igazán tudok választani.
Bár a köretek mesésnek tűnnek egytől egyig. Nem lehetne csak köretet kérni???
Nem vagyok vegetáriánus, de kezdem megérteni a séf úr szakácskönyvének címét, ami egyébként ott díszeleg a pulton: Sok vagyok.
Nekem valóban sok a hús, a belsőség, a libamáj... de hát tényleg ilyen a magyar konyha, nem?...és akkor még nem beszéltünk a könyvben a receptekről, amibe később belelapoztam...és az agyamat eldobtam...ahogy a zumbaedzőm mondaná...
Kicsit kétségbeesem- mit eszem én itt ma?
Végül pincérünk segít, nem tudom mennyire néz finnyásnak, mikor előadom hogy nem nagyon rajongok a húsért... gondolja inkább főznék magamnak otthon salátát...



Az előétel előtt házi zsírt kapunk snidlinggel és rusztikus kenyérrel- welcome to Hungary.

Előételnek marhacarpacciót kérünk libamájjal, valamint nekem kacsa wontont fekete szilvalekvárral és szilvával.
A wonton fenséges, a hús puha benne, és nagyszerűen egészíti ki az édes feketelekvár, boltban nem kapni ilyen bizony. A carpacciót kihagytam, úgy kell nekem.

Egyik főételünk a Borjú Kedvessy  Bíró Lajos módra, mikor meghallom, hogy ez tulajdonképpen borjúnyak szuvidolva, paprikamártással, tarhonyával, aminek a tetején vesés ragu van, és a húson egy szelet libamáj, inkább lemondok róla, de bátraké a szerencse, belga séfem belevág.
Azért megkóstoltam a húst, puha, mint a vaj, omlik, egyszerűen tökéletes.
A tarhonyát amúgy is imádom, ha leszedegetem róla a vesedarabokat, akkor nagyon finom.
Másik esélyes nálam egy sertésszűz, polentakrémmel, de kiderül, hogy a hús nem igazán well- done, szóval ez is kizárva.
Így szinte csak egyetlen esélyes marad, pedig mindig megfogadom hogy próbálok mást is megkóstolni, nemcsak a frissen készült tésztákat, mégsem tudok ellenállni a heti ajánlatban szereplő friss házitésztának vargányával, spenóttal és natúr grillezett csirkemellel...
...úgy kell nekem...
A tészta fantasztikus, és akkor adag, hogy kb harmadával birkózom csak meg, a csirkemell pedig iskolapéldája a natúr húsok elkészítésének roston sütve.

Desszert egyszerűen nem fér már hova.
Mondjuk nálam kizárólag a lúdláb torta lenne esélyes, sem szalonnás vaníliafagylaltot nem kívánok, sem pedig paprikafagylaltot kolbászchipssel, a kapros- túrós lepény íztobzódása meg egyetemista korom óta kísért, amikor először kóstoltam ilyet, mélyen megdöbbenve, hogyan lehet ugyanabba a sütibe kaprot és cukrot is tenni...
(De ez megint csak az én finnyásságom, tudom, hogy vannak olyan részei az országnak, ahol ez nemcsak természetes, hanem nagyon is népszerű.)

Összességében nagyon elégedettek vagyunk, és a sok trendi étterem közül( Csalogány, Borssó) messze ez a legjobb mostanában, ahová szívesen visszajönnék, hátha találok majd én is valami olyat, ami magyar is, modern is és ha muszáj, hús is...