November első- második hétvégéjén Tihanyban hejehuja dínomdánom ideje van, hiszen ekkor rajzik a híres GARDA hal.
Tavaly véletlenül cseppentünk oda a fesztiválra, idén már tudatosan jöttünk.
Tihany fesztivál nélkül is elbűvölő, hiszen ezeréves történelmünk tanúja a Tihanyi Apátság, I. András sírjával, és az Alapító Okirattal, amely egyik legrégebbi nyelvi emlékünk: bár latin nyelvű, de mégis felismerhetőek magyar szavak, kifejezések benne. Ha mindehhez a hangulathoz még a frissen sülő hal, kolbász, lángos, langalló, kürtőskalács, sült gesztenye illata is társul, forralt borral fűszerezve, akkor tényleg egy kis gasztromennyország száll alá a félszigetre.
A helyiek nagyon büszkék a múltjukra, illetve a helyi specialitásokra, ilyen a garda hal is, valamint a levendula és a jó kis környékbeli borok.
A panoráma lenyűgöző, most ráadásul olyan jó idő volt, hogy délelőtt és kora délután kabát sem kellett.
Kell- e ennél jobb pihenés hétvégére?
:-)
Szombat reggel kezdődött a program, a hajók kifutottak, megkezdődött a halászat.
Közben már gyülekeztek a borlovagok, és a kifogott zsákmányt az Apátságban megáldották.
Ezután a nép apraja- nagyja felvonult, rezesbanda kíséretében, és a zsákmány az előre felálított karókra került, így süldögélt szépen, ahogy az alábbi képeken is látszik.
Délután a sátorban különféle programokkal várták a tisztelt publikumot: volt ott asszonykórus, musical- group, fellépett a Lucky Fellas nevű fantasztikus duó, akik az 50-es, 60-as, 70-es évek hangulatát idézték dalaikkal és showműsorukkal, este pedig retro disco, ahol nemcsak a fiatalok ropták a táncot.
Vasárnap folytatódott a program, horgászverseny és halászléfőző- verseny is napirenden volt, ebből már sajna kimaradtunk, de sebaj, majd jövőre.
Tavaly véletlenül cseppentünk oda a fesztiválra, idén már tudatosan jöttünk.
Tihany fesztivál nélkül is elbűvölő, hiszen ezeréves történelmünk tanúja a Tihanyi Apátság, I. András sírjával, és az Alapító Okirattal, amely egyik legrégebbi nyelvi emlékünk: bár latin nyelvű, de mégis felismerhetőek magyar szavak, kifejezések benne. Ha mindehhez a hangulathoz még a frissen sülő hal, kolbász, lángos, langalló, kürtőskalács, sült gesztenye illata is társul, forralt borral fűszerezve, akkor tényleg egy kis gasztromennyország száll alá a félszigetre.
A helyiek nagyon büszkék a múltjukra, illetve a helyi specialitásokra, ilyen a garda hal is, valamint a levendula és a jó kis környékbeli borok.
A panoráma lenyűgöző, most ráadásul olyan jó idő volt, hogy délelőtt és kora délután kabát sem kellett.
Kell- e ennél jobb pihenés hétvégére?
:-)
Szombat reggel kezdődött a program, a hajók kifutottak, megkezdődött a halászat.
Közben már gyülekeztek a borlovagok, és a kifogott zsákmányt az Apátságban megáldották.
Ezután a nép apraja- nagyja felvonult, rezesbanda kíséretében, és a zsákmány az előre felálított karókra került, így süldögélt szépen, ahogy az alábbi képeken is látszik.
Délután a sátorban különféle programokkal várták a tisztelt publikumot: volt ott asszonykórus, musical- group, fellépett a Lucky Fellas nevű fantasztikus duó, akik az 50-es, 60-as, 70-es évek hangulatát idézték dalaikkal és showműsorukkal, este pedig retro disco, ahol nemcsak a fiatalok ropták a táncot.
Vasárnap folytatódott a program, horgászverseny és halászléfőző- verseny is napirenden volt, ebből már sajna kimaradtunk, de sebaj, majd jövőre.
Természetesen gardát máshogy elkészítve is lehetett enni ( ahogy emlékszem, tavaly meglehetősen korlátozott számban álltak rendelkezésre jegyek a parázsos változathoz), így nem haboztunk, megkóstoltuk.
Finom fehér hal, (sok szálkával) házi paprikakrémmel, savanyú uborkával és friss fehér kenyérrel mennyei.
Na meg persze egy pohár jófajtbalatoni bor kíséretében!
Kedves vendéglátónk (a képen) mesélt a gardáról, illetve arról, hogy régebben nagyon sokan ebből éltek Tihanyban, a zsákmányt kocsira rakták, áthúzták a szomszéd falvakba, és ott más terményekre/ dolgokra cserélték.
"Ősszel, mikor a garda különösen nagy rajokban vándorolt, a tó melletti dombokra őrt állítottak. A jó szemű hegyenjáró hajnalban felbaktatott őrhelyére és szemével fürkészte a Balatont. A nagy tömegben összegyűlt gardáktól elsötétedett a víz. Ha felfedezte őket az éles szempár, megindultak a halászok hajói. Ekkor nem volt komaság, mindenki inát megfeszítve igyekezett, hogy elsőként keríthesse be hálójával a vízoszlop teljes magasságában gomolygó halakat. A partról sajátos jelzésekkel irányították a hajókat. (Előfordult, hogy a figyelő előre megállapodott egy halász kompániával, akiket külön jelekkel irányított a helyes irányba, míg másokat félrevezetett.) Egy-egy szerencsés halászat alkalmával nem volt ritka a 100 mázsás fogás sem. Ezeken a piros betűs napokon a falu apraja-nagyja lábasokkal szaladt, hogy részesüljön nagy fogásból. "Ezt a halászatot Herman Ottó írta le sajátos stílusában.
Forrás: haldorado.hu, itt
Ha Tihanyban alszunk, visszatérő vendégek vagyunk az Oázis panzióban.
A panzióhoz étterem is tartozik, finom magyaros konyhával, sőt, megbeszélés szerint finom és nagyon bőséges reggelit is kap a kedves vedég.
Barátságos, jól felszerelt szobák, kedves személyzet, a töltött káposzta pedig egyenesen isteni.
A cicák pedig imádnivalóak. (legfelső képen)
:-)
Honlap itt.
