Aratóleves
Némi hezitálás után úgy döntöttem, mégis megtartom eme étel cseppet sem találó nevét, és eredeti néven posztolom. Tudj'Isten miért hívják így abban az újságban, ahol találtam. Én inkább kolbászos-tarhonyás- savanyúkáposzta-levesnek hívnám, de ez meglehetősen hosszú név. És csak addig leves, amíg megfő, mert ezután a tarhonya bizony az összes levet magába szívja, így inkább egytálételről beszélhetünk. És hogy miért "arató"? Nem tudom. A hozzávalók inkább téliek (pl a savanyú káposzta), és aratás idején, nyáron én nem kívánnék ilyen meglehetősen nehéz levest. Persze régen lehet máshogy gondolták, és az energia számított...
Mindenesetre ez az egyik legkedvencebb téli ételem.
Imádom a savanyú káposztát, minden formában és mennyiségben.
Semmi flanc, semmi bonyolultság, csak a finom magyar ízek: paprika, kolbász, savanyú káposzta, tarhonya... mmmmmmmmmm....
Hozzávalók:
( én nem méregettem, érzésből főztem)
50 dkg savanyú káposzta ( fehérboros)
1 vöröshagyma
5 dkg bacon vagy füstölt szalonna
tarhonya ízlés szerint
20 dkg füstölt kolbász
2 dl tejföl
liszt, pirospaprika, só, bors
( paprikás ízkocka)
(pörköltalap-kocka)
Elkészítés:
A káposztát összevagdalom, ha nagyon savanyú, kicsit átöblítem.
Az összevágott hagymát a kockára vágott baconnel elkezdem pirítani, ha kell, öntök alá egy kis olajat, majd hozzáteszem a tarhonyát és megpirítom. (ezt a lépést ki lehet kerülni, ha előre pirított tarhonyát veszünk, ahogy én tettem, ekkor csak kicsit átforgatjuk.)
Ha kész, megszórom liszttel és pirospaprikával, igyekszem nem megégetni a paprikát, mert akkor keserű lesz, és felöntöm jó sok vízzel.
Ízesítem, azaz sózom-borsozom. Én ekkor tuningoltam egy pörköltalap-kockával is. Addig főzöm, míg a tarhonya megpuhul, a vége felé beleteszem a karikára vágott kolbászt, és azzal is főzöm kb 5 percig. Tejföllel tálaljuk.
Mivel én nem találtam elég ízletesnek, belemorzsoltam 2 paprikás ízkockát is, ami persze se nem túl természetes se nem túl bio, de ez van. Én szeretem. Persze tudom, hogy ha ízkockát használok, a sót elfelejtem, mivel ezek is kivétel nélkül nagyon sósak.
3 megjegyzés:
Én az Arató leves receptjét az egyik kedvenc szakácskönyvemben olvastam, Szakál László: Régi ünnepek a konyhában. Nekem is elég télies, de gondolj bele mi fizikai munka lehet az aratás és kellett az energia. Ő Péter Pál napjára ajánlja.
Igen, erre gondoltam én is végső soron...
Nakérem ez inkább arató egytálétel volt, az az igazi megállbenne a kanál kategória. Fogyasztása után fogtam a sarlót és már mentem volna ki az erkélyre learatni a muskátlikat, de szerencséra a hideg visszatartott...
Megjegyzés küldése