2009. január 7., szerda

Aratóleves


Aratóleves

Némi hezitálás után úgy döntöttem, mégis megtartom eme étel cseppet sem találó nevét, és eredeti néven posztolom. Tudj'Isten miért hívják így abban az újságban, ahol találtam. Én inkább kolbászos-tarhonyás- savanyúkáposzta-levesnek hívnám, de ez meglehetősen hosszú név. És csak addig leves, amíg megfő, mert ezután a tarhonya bizony az összes levet magába szívja, így inkább egytálételről beszélhetünk. És hogy miért "arató"? Nem tudom. A hozzávalók inkább téliek (pl a savanyú káposzta), és aratás idején, nyáron én nem kívánnék ilyen meglehetősen nehéz levest. Persze régen lehet máshogy gondolták, és az energia számított...

Mindenesetre ez az egyik legkedvencebb téli ételem.
Imádom a savanyú káposztát, minden formában és mennyiségben.
Semmi flanc, semmi bonyolultság, csak a finom magyar ízek: paprika, kolbász, savanyú káposzta, tarhonya... mmmmmmmmmm....

Hozzávalók:
( én nem méregettem, érzésből főztem)

50 dkg savanyú káposzta ( fehérboros)
1 vöröshagyma
5 dkg bacon vagy füstölt szalonna
tarhonya ízlés szerint
20 dkg füstölt kolbász
2 dl tejföl
liszt, pirospaprika, só, bors
( paprikás ízkocka)
(pörköltalap-kocka)

Elkészítés:

A káposztát összevagdalom, ha nagyon savanyú, kicsit átöblítem.
Az összevágott hagymát a kockára vágott baconnel elkezdem pirítani, ha kell, öntök alá egy kis olajat, majd hozzáteszem a tarhonyát és megpirítom. (ezt a lépést ki lehet kerülni, ha előre pirított tarhonyát veszünk, ahogy én tettem, ekkor csak kicsit átforgatjuk.)
Ha kész, megszórom liszttel és pirospaprikával, igyekszem nem megégetni a paprikát, mert akkor keserű lesz, és felöntöm jó sok vízzel.
Ízesítem, azaz sózom-borsozom. Én ekkor tuningoltam egy pörköltalap-kockával is. Addig főzöm, míg a tarhonya megpuhul, a vége felé beleteszem a karikára vágott kolbászt, és azzal is főzöm kb 5 percig. Tejföllel tálaljuk.
Mivel én nem találtam elég ízletesnek, belemorzsoltam 2 paprikás ízkockát is, ami persze se nem túl természetes se nem túl bio, de ez van. Én szeretem. Persze tudom, hogy ha ízkockát használok, a sót elfelejtem, mivel ezek is kivétel nélkül nagyon sósak.





Posted by Picasa

3 megjegyzés:

Fehérnyúl írta...

Én az Arató leves receptjét az egyik kedvenc szakácskönyvemben olvastam, Szakál László: Régi ünnepek a konyhában. Nekem is elég télies, de gondolj bele mi fizikai munka lehet az aratás és kellett az energia. Ő Péter Pál napjára ajánlja.

SalsaOrsi írta...

Igen, erre gondoltam én is végső soron...

vbali írta...

Nakérem ez inkább arató egytálétel volt, az az igazi megállbenne a kanál kategória. Fogyasztása után fogtam a sarlót és már mentem volna ki az erkélyre learatni a muskátlikat, de szerencséra a hideg visszatartott...